Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-13 / 85. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Konrád György emberi jogi díja A Németországban rendkívül nagy tekintélynek örvendő Konrád György magyar író kapja ebben az évben az 1945-ben elhunyt, világhírű osztrák költőről és drámaíróról, Franz Werfel- ről elnevezett emberi jogi díjat - jelentette be tegnap Wiesbadenben a díjat odaítélő alapítvány. A tízezer euróval járó díjat a frankfurti Paulskirchében az idén június 17-én adják át harmadik ízben. Konrád György németországi elismertségét jól jellemzi, hogy 1991-ben ő kapta a német könyvszakma békedíját, (m) — Ezeknek a dél-amerikaiaknak nagyon hiányzol. Azt kérdik: mikortól számíthatnak rád? (Peter Gossónyi karikatúrája) Sarkozy provokációnak nevezte, hogy az elnökválasztási kampányban Le Pen célzást tett származására... Elnökjelöltek nyilatkozatháborúja Nicolas Sarkozy, a francia Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnökjelöltje, volt belügyminiszter provokációnak nevezte, hogy szélsőjobboldali elnökjelölt vetélytársa, Jean-Marie Le Pen célzást tett külföldi származására; a részint magyar származású Sarkozy szerint a franciaság mértéke a Franciaország iránti szeretettel arányos. MTl-HÁTTÉR A Nemzeti Front elnöke azt mondta a minap Sarkozyról, hogy „bevándorló-ivadék”, míg önmagát „Franciaország szívéből való” jelöltként jellemezte. Vagyis arra célzott, hogy Sarkozy apja - Nagy- Bócsay Sárközy Pál - magyar bevándorló, anyja pedig görög származású francia zsidó. „Le Pen szeret felháborító, rémes dolgokat mondani, csak hogy magára irányítsa a figyelmet’ - reagált vetélytársa szavaira Sarkozy a Fran- ce-2 televíziónak adott nyilatkozatában. Sarkozy később a középfranciaországi Toursban tízezer fős hallgatóság előtt valóságos szónoklatot intézett Le Penhez a szélsőjobboldali politikus kijelentésére válaszolva: „Le Pen úr azt akarta sugalmazni, hogy nem vagyok eléggé francia ahhoz, hogy Franciaország elnöke lehessek. Igen, bevándorlók gyermeke vagyok, egy magyarnak a fia és egy görögnek az unokája, aki Francia- országért harcolt az I. világháborúban. Igen, a családom idegenből szakadt Franciaországba. De ez a család, Le Pen úr, szereti Francia- országot, mert tudja, hogy mivel tartozik Franciaországnak. Igen, kevert vérű francia vagyok, aki hiszi, hogy mindenki a Franciaországért érzett szeretete arányában francia. Franciaország nem egy faj, nem egy etnikum, nem vérségi jog, hanem akarat az iránt, hogy együtt éljünk, ugyanazon értékek mentén” - jelentette ki. Sarkozy nem titkoltan a bevándorlással szembeni kemény vonal követésével próbálja elhódítani Le Pentől választóit, ezért a Nemzeti Front elnöke ezen a területen próbálja a legtöbb csapást mérni ellenfelére. Nem is teljesen eredménytelenül, amit egyebek között a mostani elnökválasztási kampány egy meghökkentő jelensége is igazolni látszik. A már letelepedett, állampolgárságot nyert egykori bevándorlók, valamint az egykori bevándorlók sarjai közül sokan Le Penre készülnek szavazni, ezt jelzi legalábbis a francia belügyminisztérium egy tanulmánya, amelyet a Le Canard Enchai- né című hetilap hozott nyilvánosságra. E tanulmány szerint az észak-afrikai származású franciák nyolc százaléka (mintegy százezer ember) kívánja Le Penre adni a voksát. Az idegengyűlölőként számon tartott Le Pen a múlt héten felkereste Párizs túlnyomórészt hátrányos helyzetű bevándorlók által lakott Argenteuil elővárosát, s fogadtatása - meglepő módon - egyáltalán nem volt ellenséges. (Eközben a konzervatív UMP-ve- zető nem merte megkockáztatni ottani szereplését, mert értesülései szerint az előváros lakosai nem bocsátották még meg neki, hogy 2005 őszén „csőcseléknek” nevezte a randalírozó argenteuili fiatalokat.) „A szegények el akarják kergetni a még szegényebbeket” - magyarázza a jelenséget Sophia Chi- rikou szocialista politikus, aki könyvet írt erről a meghökkentő fejleményről. „Azt mondják, hogy Le Pen megszabadít bennünket a papírnélküliektől (vagyis a tartózkodási engedély nélküli bevándoroltaktól) és a poligámiától” - tolmácsolja azt a véleményt, amelyet gyakran hallott a bevándorlók lakta szegény körzetekben. „Torkig vagyok már azzal, hogy a feketék és az arabok között osztják szét az adójövedelmeket” - idézett Jean-Yves Camus politológus egy algériai származású, öt„Franriaország nem egy faj, nem vérségi jog, hanem akarat az iránt, hogy együtt éljünk, ugyanazon értékek mentén..." venéves ügyvédet, akinek jól menő kis boltja is van egy bevándorlók lakta körzetben. Ugyanez az ügyvéd kijelentette: Le Penre szavaz, noha tisztában van vele, hogy ez a döntése egyszer még ellene fordulhat. Sarkozy a héten védekezésre kényszerült a pedofilek és a fiatalkorú öngyilkosok veleszületett hajlamairól tett kijelentései miatt is. A konzervatív elnökjelölt azt mondta ugyanis a Philosophie című folyóiratnak adott interjúban: „Hajlok arra a feltevésre, hogy egy pedofü eleve pedofilnak születik.” Nagy probléma, hogy „ez a betegség egyelőre nem kezelhető” - tette hozzá. Ugyanitt kifejtette, szerinte a fiatalkorúak öngyilkosságai is inkább genetikai hajlamra vezethetők vissza, semmint a szülők nevelési hibáira vagy hanyagságára. Nemcsak ve- télytársai - más pártok elnökjelöltjei - bírálták e kijelentéseit, hanem filozófusok, genetikusok és egyházi személyek is szükségesnek érezték, hogy állást foglaljanak ellenük. Francois Bayrou, a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) jelöltje, volt nevelésügyi miniszter haragosan kifakadt Sarkozy kijelentései ellen, mondván, hogy azok „nem méltók egy XXI. század eleji demokráciához”. A szocialista Ségolene Royal - Sarkozy legnagyobb riválisa az elnöki tisztségért folytatott versengésben - felháborítónak nevezte a volt belügyminiszter kijelentéseit. A katolikus egyház is feldúltan reagált: Sarkozynak „az az elképzelése a legnyugtalanítóbb, hogy az ember nem befolyásolhatja a saját sorsát” - mondta André Vingt-Trois párizsi érsek. Sarkozy fejtegetése a pedofília és a fiatalkori öngyilkosság genetikai hátteréről tudományosan teljesen megalapozatlan - hangsúlyozta több neves orvos szakértő. Sarkozy úgy felelt kedden a France-2-nek adott nyilatkozatában a kijelentéseit ért bírálatokra, hogy ő csupán vitát kívánt kezdeményezni arról, mennyi az emberben a veleszületett tulajdonság és mennyi a szerzett tulajdonság. Hozzátette, neki sincs kész válasza erre, csupán azt szerette volna elérni, hogy meginduljon a vita a kérdésről. Paul Lendvai szerint a magyar belpolitikai helyzetet továbbra is ingatag és nagymértékben reformfüggő Csak Gyurcsány képes elbánni Orbánnal KOVÁCS PÉTER A március 15-e utáni viszonylagos stabilizálódás ellenére ingatagnak látja a magyar belpolitikai helyzetet Paul Lendvai magyar származású neves osztrák publicista a Der Standard című liberális osztrák napilapban megjelent szokásos heti kommentárjában. A Reformtorlódás Magyarországon című cikk szerzője szerint a nemzeti konzervatív Fidesz hangadóinak „konfrontációs irányvonala és lázító retorikája - eltekintve követőik kemény magjától - nem volt képes igazán mozgósítani a tömegeket”. S bár a kormányközeli kommentátorok már egy hosszabb konszolidációs korszak felé mutató fordulatot láttak körvonalazódni, „az elmúlt napok politikai eseményei azonban kétségtelenül gyorsan lerombolták ezt á látszatstabilizálódást” - írja Lendvai. A Gyurcsány Ferenc miniszter- elnök „hazugságbeszéde” óta kisiklott kormányzati kommunikációs és PR-gépezet szinte futószalagon produkálja a tárgyi és személyi melléfogásokat. Molnár Lajos egészségügyi miniszter közelebbi magyarázat'nélküli lemondása „sajtójelentések szerinti’ az egészségbiztosítás részleges privatizációja ügyében a koalíciós partnerek között húzódó mély szakadást tükrözi vissza - véli Lendvai, aki kitér a Szabad Demokraták Szövetsége élén lezajlott „őrségváltásra” és a liberális párt több mint egy évtizede tartó folyamatos népszerűségvesztésére is. Mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az SZDSZ nélkül a szocialisták sem 2002-ben, sem 2006- ban nem tudtak volna többséggel rendelkező kormányt alakítani. A kommentátor megállapítása szerint a szocialista párton belül Gyurcsány „messze a legalkalmasabb képviselője a modernizálásnak és a Nyugat-barát irányvonalnak”. „Továbbra is ő az egyetlen, aki vezetői tulajdonságaival képes elbánni a hataloméhes Orbánnal. Ha azonban koalíciós kormányának nem sikerül az oly gyakran hangoztatott gazdasági és szociálpolitikai reformprogramot megvalósítania, saját táborában rendet és szolidaritást teremtenie, és helyes kommunikációval az emberek bizalmát visszaszerezni, a nemzeti populista Fidesz feltartóztathatatlanul visszatér a hatalomba” - állapítja meg az osztrák kommentátor. A szerző az MTI különtudósí- tója KOMMENTÁR-x wsässsís s. m m Wk '■ mm Lesújtó tapasztalatok AAAL1NÁK ISTVÁN Csak a tizenöt brit katona számára ért véget szerencsésen a túszdráma, a rendkívül súlyos ügy politikai tapasztalatai lesújtóak. Az iráni-brit és az iráni-nyugati konfliktusnak ezt a Teherán által jól megtervezett és propagált fordulóját Ahmadinezsád elnök fölényesen nyerte. És mivel ezek a konfliktusok Irán külpolitikai ambíciói miatt az elkövetkező hónapokban tovább éleződnek, a túszügy kezelésének módja semmi jóval sem kecsegtet. A katonák törvénytelen elfogása a Satt-el-Arab - évtizedek óta vitatott hovatartozású - vizein háborús ok volt, annál is inkább, mivel bizonyíthatóan még iraki felségterületen történt. Azért volt ez súlyos casus belli, mert nem valami terrorszervezet rabolt el nyugati turistákat, hanem egy szuverén ország reguláris hadserege támadta meg és ejtette foglyul egy másik szuverén ország reguláris hadseregének tagjait. És mivel akkortájt volt a falklandi háború negyedszázados évfordulója, sokan gondoltak arra, hogy Margaret Thatcher válaszként elsüllyesztett volna néhány iráni hadihajót, aztán szólította volna föl Teheránt a tárgyalásra, a katonák elengedésére. Blair ezt nem merte megtenni, Ahmadinezsád ezért két héten keresztül cinikusan röhögött a világ szemébe. Teherán - immár sokadszor - letesztelte a nyugati világ tűrőképességét, és örülhet az eredménynek. Mert nemcsak a brit kormány vallott kudarcot, hanem az ENSZ is, amely nem volt hajlandó keményen elítélni az iráni akciót. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy az EU is csődöt mondott. Az utóbbi években az unió éppen aktuális vezetői minduntalan az uniós polgárok jólétéről, biztonságáról pu- fogtatják frázisaikat. Most elraboltak tizenöt uniós polgárt, és az EU csak egy szokványos nyilatkozatban követelte az azonnali elengedésüket akkor, amikor nagyon-nagyon kemény retorziókat kellett volna kilátásba helyeznie. Ennek az elmaradása is bizonyítja: olyan, hogy uniós polgár, csak a politikusok agyában van, a gyakorlatban nincs. Londont magára hagyta a többi nagy, az iráni bizniszben érdekelt EU-ország. Bebizonyosodott, a 27 tagú EU épp olyan impotens, mint a balkáni háborúk idején a 15 tagú volt, sőt a helyzet csak romlott. Egyedül az USA jelezte, hajlandó lenne keményebben fellépni a britek mellett - a hiedelmekkel ellentétben Irán nagyon is sebezhető, az országnak pl. csak egyetlen olajfinomítója van -, de ezt a segítséget maguk a britek is elutasították. Persze a katonák egyéni tragédiaként élték meg az akciót, de politikai szempontból a túszejtés csak színjáték volt. A lényeg az iráni atomprogram. Egyelőre kérdéses, hogy Teheránnak sikerült-e új korszakba lépnie, és megkezdte-e az ipari mértékű urándúsítást, miként azt e héten bejelentette. A reagálások kísértetiesen hasonlóak, mint a túszügyben voltak. Még szerencse, hogy az atombomba lehetőségéhez nemcsak az ENSZ-nek és az EU-nak van mondanivalója, hanem az USA-nak, valamint a közvetlenül érintett Izraelnek - és amiről kevesebb szó esik: a környező arab országoknak is. TÁRCA Más a duma, más a tett SIDÓ H. ZOLTÁN Addig nem volt gond, amíg Robert Fico a gázművek népnyúzó árpolitikája ellen ágált, amíg a korábbi kormány szociálpolitikáját kellett ostoroznia, amíg az egykulcsos, szerinte nemzetnyomorító adó bevezetése ellen prédikálhatott. Most viszont miniszterelnökként, amikor a szavak után a tettek következnének, kiderül: hiába próbálja jobbító szándékkal átíratni a munkatörvénykönyvet, hiába igyekszik a nyugdíjfolyósítás egyik pillérét kidönteni, feleslegesen kísérletezik az államapparátus pirospozsgás, némüeg dundi testének anorexiássá változtatásával, mivel a merész elképzeléseket nem támasztják alá részletesen hatás- tanulmányok. A kormányfő a nép előtt tetszelegve volt oly botor kijelenteni, „ha az igazságügyi tárcánál 35-40 százalékkal csökkentenénk a létszámot, azt bizony senki sem venné észre.” Mára kiderült, a szerényebb, az összes minisztériumra vonatkozó 20 százalékos karcsúsítás sem fog menni, sőt, az európai uniós alapok zökkenőmentes merítése érdekében a főhivatalokba további százakat indokolt felvenni. Más. A munkaügyi tárca a második nyugdíjpillér ellen intézett ostromával párhuzamosan részletes elemzésében kimutatta, nem a sokszor ostorozott magán-nyugdíjpénztárak tehetnek arról, hogy rövidesen pénzhiánytól kong majd a Szociális Biztosító kasszája. Ami szintén fájó, a nyugdíjpénztárak elleni roham másfél millió polgár jövendő nyugdíját veszélyezteti, ami beárnyékolhatja Ficóék indokolatlanul magas népszerűségi mutatóit. Végezetül a mostam munkatörvény ízekre szedése és a szakszervezetek pajzsra emelése sem éppen a hivatkozási alapnak számító nép érdekeit szolgálja, amit alátámasztanak a közvélemény-kutatási adatok is. Robert Fico lassan tudatosíthatná: amíg csak az energiaárakat próbálja letörni, addig tapsolnak neki a választói, amint azonban a viszonylag olajozottan működő, a társadalom egészét felölelő rendszereket próbálja feldúlni, ellenállásba ütközik, s ami még rosszabb, hogy halványulhat a népszerűsége. Sokáig tart, míg talán egyszer belátja, nem csak az a jó, amit a Smer ad a polgároknak. Ez a kényszeres tenni akarás, helykeresés hajtja a kormányfőt és csapatát Dél-Ameri- kába is. Az elhalasztott chilei útja körülbelül annyira lesz gyümölcsöző, mint az onnan cseresznyét hozó (pontosabban ígérő), a politikai aranyköpéseket „vérpatakként” ontó Torgyán Józsefé. Ám most élvezzük a szép időt, hiszen e héten új ötlettel nem bombáz a kormánytrojka. Fico influenzás, Mečiar lábadozik szívműtétje után, Slota pedig gyermeke születését ünnepli. Ez a kegyelmi, békés időszak akár 2010-ig is elhúzódhatna, hogy elmondhassuk: a Fico-ka- binet gazdasági sikere abban rejlik, hogy nem teljesítette mindazt, amit korábban ígért.
