Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-12 / 84. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 12. Otthonunk TI A régi típusú, úgynevezett kockaházak, vagy a 70-es, 80-as évek családi házai is remek lehetőséget kínálnak újabb lakóterek kialakításához Kedveltek a romantikus és olcsó tetőterek Az elmúlt években egyre több családi házban lakó dönt úgy, hogy beépíti a te­tőterét, vagy kicseréli a te­tőcserepet. Ezzel párhuza­mosan a panelházi lakókö­zösségek is egyre szíveseb­ben látják a tetőt beépítő új lakókat. Mire kellene odafigyelnünk, hogy köz­ben ne kövessünk el sem­milyen hibát? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGIALÓ A 18-19. századi irodalmi regé­nyek hűen tükrözik a kor bohém világának életét, ahol sok művész bérel kicsinyke tetőtéri lakást a nagypolgári házakban, jelezve ez­zel a társadalomtól való elszepa- ráltságot, az elvonulás igényét. Párizsban a tetőtéri lakásokért hangulatuk, eklektikus térkialakí­tásuk miatt ma is versengenek a művészek és a gazdagok, akik a különleges lakással ezt a romanti­kus életérzést vásárolják meg. Szlovákiában azonban a régi típu­sú, úgynevezett kockaházak, vagy a 70-es, 80-as évek családi házai is remek lehetőséget kínálnak újabb lakóterek kialakításához. Az utcán járva sok helyen látni felállványozva ilyen típusú házat, ahol a lakóközösség döntött, hogy a tetőszerkezet amúgy is felújítás­ra szorult már, vagy egyszerűen gazdasági okok miatt megszavaz­ta a tetőtér beépítését. A tetőtér beépítése mellett sok érv szól, egyrészt azoknál az ingatlanok­nál, amelyek kis alapterületen he­lyezkednek el a beépítés által több tér, újabb funkcionális helyi­ség nyerhető. Újonnan épülő csa­ládi háznál is érdemes elgondol­kodni azon, hogy, ha még most nem is alakítanak ki lakóteret a tető alatt, a család gyarapodásá­val bővíthető majd a ház. Természetesen a beépíthetőség függ az épület szerkezeti, illetve statikai állapotától, ezért a stati­kusnak meg kell vizsgálnia, hogy a padlástér alkalmas-e a kívánt ki­alakításra, megfelelő-e az épület teherbírása, míg ha új épületről van szó, szakszerű és ésszerű tető­tér kihasználtsággal és kialakítás­sal épül-e. Azt is meg kell nézni, hogy a tető hajlásszöge, formája, állapota lehetővé teszi-e a beépí­tést. Valamint azt, hogy kialakítha- tó-e a kívánt belmagasság, elhe- lyezhetők-e a különböző rendelte­tésű helyiségek: konyha, fürdőszo­ba, WC, lakószobák, vagy a nappa­li, és a szintek közötti közlekedés biztosítható-e. Az energiatakarékosság a cél Mára köztudottá vált, hogy a családi házak fenntartási költsége­it - megfelelő hőszigetelés alkal­mazásával - jelentősen csökkent­hetjük. Ezelőtt 20-30 évvel a házak többségét egyáltalán nem hőszige­telték, hiszen az akkori alacsony energiaárak mellet nem volt értel­me szigetelni az épületeket. De a helyzet mára már megváltozott, energiakészleteink igencsak apad­nak, így a jövőnk szempontjából rendkívül fontossá vált az energia megtakarítást szorgalmazó techni­(Képarchívum) (SITA-felvétel) A tető hőszigetelése az épület lakhatósága és az energiafelhasználás csökkentése miatt szükséges kák alkalmazása. Hogyan érvénye­sül mindez a tetőtér esetében? Fontos tudni, hogy a jó minősé­gű kerámiacserepek kiégetésénél apró kapillárisok (légcsatomák) keletkeznek, amelyekben nagy se­bességgel megy végbe a nedvesség­áramlás. így a csapadékból illetve a párából származó nedvesség, ha­mar a múlt homályába merül. Erre a tulajdonságra szokták azt mon­dani, hogy a cserép lélegzik. Ennek következtében javul a tetőtér téli­nyári klímája, és így jótékony ha­tást gyakorol a pénztárcánkra. Utólagos hőszigetelés Utólagos hőszigeteléssel, vagyis alátét-szigeteléssel könnyebb kéz­ben tartani a fűtési költségeket, de legjobb előre gondolni erre is. Az utólagos hőszigetelés feltétele, hogy a tető átszellőztetett hideg te­tőként működjön, ezért a be és ki­szellőzést meg kell oldani. Az utó­lagos hőszigetelést háromféle mó­don szokták elvégezni: egyrészt is­meretes a szarufák közötti, más­részt a szarufák alatti és végül a szarufák feletti szigetelés. Minden esetben a meglévő réteg felépítése határozza meg, hogy melyik mód­szert választják. A leggyakrabban mégis a szarufák közötti szigete­lést alkalmazzák, melynek során általában rostos szigetelőanyagot tesznek a szarufák közé. Külön rögzítésről ebben az esetben tehát nincs szó. Ha a szarufa felett pára­áteresztő fólia van, akkor a szarufa teljes mélységét ki lehet tölteni szi­getelőanyaggal, mert így nem kell az attól tartani, hogy az anyag át­nedvesedne, ám nem árt tudni, hogy korábban nem volt forgalom­ban páraáteresztő alátéthéjazat, ez csak az utóbbi négy-öt évben jelent részbeni felhasználást. A magas tetők ácsszerkezetei nem mindig kedveznek az előre gyártott anyagoknak. A szarufák távolsága nem szokott egyforma lenni, néha még egy tetőn belül sem azonos. Az üyen esetekben többnyire jelentős anyagveszteség­gel kell számolni, bár ma már léte­zik olyan szálas hőszigetelő anyag, mely esetében nem egyenlő szaru­fa közökkel is lehet gazdaságosan szigeteim. Nem elhanyagolható az sem, hogy a könnyű, szálas anya­gok nem formatartók, és belóg­nak. Ilyenkor a szarufák mellett hi­ányzik a hőszigetelő anyag, hőhíd keletkezik. Ezek a hibák kiküszö­bölhetők a speciálisan a magas te­tők hőszigetelésére alkalmas ele­mekkel. Mivel az előírások mindig a hőátbocsátást akaiják csökkente­ni, a szükséges hőszigetelő réteg vastagsága függ az anyag hőveze­tési tényezőjétől. Ha jobban szige­tel az anyag, kisebb vastagság is elegendő, de mindenesetre célsze­rű a tíz centiméteres hőszigetelő elem használata, négy-öt centimé­ter vastag, kiegészítő, szarufák előtti hőszigeteléssel. Régebbi épületeknél általában hiányzik ez a páraáteresztő fólia, itt tehát nem valósítható meg az előző eljárás, hiszen a nedvesség átjárná a szigetelést. Ezért a szel­lőzés érdekében mintegy két cen­timéteres rést illik hagyni a szige­telőanyag fölött és az eresznél a beszellőzést is biztosítani kell, ezért az eresznél be kell avatkoz­ni. A legjobb szigetelést az ék ala­kúra kiképzett merevtáblás anya­gok biztosítják, ugyanis ahhoz, hogy a szigetelőanyag jól rögzít­hető legyen, fontos, hogy néhány tíz milliméterrel szélesebb legyen, mint maga a szarufák közötti tá­volság. Említettünk még két másik, szintén elterjedt szigetelési mód­szert. A szarufák alatt általában akkor hatékony a szigetelés, ha ez más módon - a szarufák között - nem oldható meg a szarufák mély­sége miatt. Van olyan szakember, aki nem tartja jó megoldásnak a szarufák alatti szigetelést, mert nem lehet szakszerűen kivitelezni. Az utólagos hőszigetelés a tetőfe­dés megbontása nélkül ugyanis nem megoldható. Elméletben azonban az eljárás igen egyszerű: a szarufákra lemezből készült tar­tókat szerelnek, s ezekre szúrják fel a szigetelőanyagot. Szarufák feletti szigetelésre pedig legin­kább új építésű épületeknél kerül sor, utólagos szigetelésre ritkáb­ban használják. A módszer hatás­foka kiváló, mivel a tetőre kívülről szögeinek fel olyan nyomásálló kőzetgyapot csíkokat, melyek kö­zé szintén kőzetgyapot alapanya­gú paplant fektetnek, így a szige­telési rendszer egy összefüggő külső burkolatot alkot. Ennek a megoldásnak két nagy előnye van. Egyrészt esztétikailag kedvező, hogy a szarufákat nem takarja el a belső burkolat, és ez nagyon att­raktív. Másrészt, a hőszigetelést nem szakítja meg az ácsszerkezet, tehát hőhídmentes szigetelést le­het kialakítani. A tető hőszigetelése az épület lakhatósága és az energiafelhasz­nálás csökkentése miatt szüksé­ges. De az állagmegőrzés is éppen ennyire fontos, így ha nem akar­juk, hogy páralecsapódás, pené- szesedés jelentkezzen a mennye­zeten, akkor hőszigetelnünk kell a tetőt. A nagyobb hőszigetelő­anyag vastagság pedig minimális többletköltséggel jelentős ener­gia-megtakarítást eredményez. Külföldön van példa arra, hogy a hőszigetelés vastagságának jelen­tős megnövelésével olyan draszti­kusan csökkentik a ház energia- veszteségét, hogy a fűtési rendszer minimálisra csökkenthető, vagy akár el is hagyható. Egyes számítások szerint 30-40 centiméternél vastagabb hőszige­telés már semmit nem javít a hőtechnikai jellemzőkön, tehát ezen felül már egyáltalán nem gazdaságos növelni a vastagsá­got. Tudományos irányelvek sze­rint a tetők hőátbocsátási ténye­zőjének 0,25-03 Watt per négy­zetméter Kelvin értéknek kell len­ni. Ez a gyakorlatban 14-16 cm vastag hőszigetelést jelent. Cél­szerű azonban ezt két 8 cm vastag rétegből összeállítani, mert így el­kerülhető az átmenő hézagok okozta hőhid. (mi, otth) A medencék fűtése központi kérdéssé válik, amint túlléptünk az üzembe helyezést követő eufórián és az első havi sokkoló energiaszámlán Ne dideregjünk a lubickolás alatt ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mióta világ a világ, a víz talán a legkedvesebb őselemünk. Végte­len örömforrást nyújt. A reggeli borzas ébredés után egy ülatos, kiadós zuhany után indítani a na­pot, vagy hazaérve habok között nyújtóztatni tagjainkat, vagy ne- talántán egy nagyot csobbanni a medencében és letempózni né­hány hosszt. Hogy mindez valóra váljon, és főleg működjön is, nem árt odafigyelni néhány apróságra. A medencék fűtése központi kérdéssé válik, amint túlléptünk az üzembe helyezést követő eufó­rián és az első havi sokkoló ener­giaszámlán. A család kedvencét ugyanis melegen szeretjük, ő meg szereti az energiát. Ennek mérté­ke annyi is lehet, mint a ház fűtési energiaigénye. A kerti medencék telepítésekor arra számítunk, hogy majd a nap felfűti a vizet, ha majd végre itt a nyár. Néhány hó­nap múlva viszont meg kell ta­pasztalnunk, hogy ezt mégsem bízhatjuk teljesen a természetre - a meghosszabbított fürdési sze­zon érdekében aktív fűtési módok alkalmazására is szükség van. Az uszoda abszorber nem más, mint egy fekete műanyag, illetve speciális gumicsövekből álló sző­nyeg, amit tavasszal kiterítünk a fűre, a garázstetőre vagy ahol ép­pen hely van a medence mellett, ősszel pedig feltekerjük, és eltesz- szük télire. A szőnyeg egyszerű műszaki megoldást jelent: tavasz- szal feltöltjük uszodavízzel, és egy szivattyú segítségével keringetjük közvetlenül az uszodavizet a hőel­nyelőben. Ezt a folyamatot jó, ha automatika végzi. A kívánt hő­mérsékleteket szabályozással a fogyasztó határozhatja meg. Fel­hős idő után a víz hőmérséklete gyorsan felmelegszik és az uszoda maga több napig képes tárolni az így nyert energiát. Az abszorber anyaga műanyag, uszodavíztűrő, UV-álló, speciáli­san napenergia hasznosítására kifejlesztett műanyag abszorber. Az uszodaabszorber fekete csö­vekből áll, ami az osztóvezeté­kekhez pattintható, és a kívánt méretre szerelhető. Előnyös, mert aránylag alacsony beruhá­zási költségekkel jár, egyszerű ki­vitelezése, automatika alkalma­zása mellett szabályozható, rá­adásul a rendszer minimális tech­nikát igényel. Hátránya a nagy a helyigénye, évente kicsomagol­juk és becsomagoljuk, aránylag alacsony a hatásfoka - mindössze 2-3 fokot emel a medencevíz hő­mérsékletén - bojler melegítésére pedig nem alkalmas, (mi, otth) (Képarchívum' Ne számítsunk arra, hogy a nap majd felfűti a medencénket

Next

/
Thumbnails
Contents