Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-07 / 81. szám, szombat

PRESSZÓ J 2007. április 7., szombat 1. évfolyam 13. szám Viki táncol, Robiék locsolkodnak Rák Viki színművész és Rák Robi húsvétja 27. oldal 28-29. oldal Vidám ruhák, bolondos kiegészítők Kosztümök, kabátok igényeseknek 30. oldal Hétvégi séta Barcelonában Nyáron a ternger, télen a nagyszerű hangulat vonzza a turistákat Az idők folyamán sokat változott az ünneplés, az egykor szigorú böjt már egyházi körökben sem alapkövetelmény - a nagypéntek kivételével A húsvét üzenete: az élet győzelme a halál felett Legnagyobb keresztény ün­nepünk az emberek többsé­gének egyenlő a böjti idő­szak végeztével, a locsolás­sal, a tojásfestéssel. Sőt az utóbbi években egyre töb­ben lepik meg gyereküket nyuszival, melynek a sorsa küátástalan, bár az elmúlt években állatvédők óva in­tenek a nyuszivásárlástól, egyes állatkertek pedig azt hirdetik, befogadják a pa­nellakásban hasznavehe­tetlen, de főként szenvedő jószágot. ÖSSZEFOGLALÓ Ennél azonban sokkal többet je­lent a húsvét, noha többnyire nem úgy készülünk rá, mint a kará­csonyra. Valószínűleg azért, mert a karácsony az ajándékozás révén iz­galmasabb, várakozással telibb. Míg a Jézuska telerakja meglepe­téssel a karácsonyfa alját, a húsvéti nyuszi legföljebb csokoládéval árasztja el a lakást. A húsvét lényege: az élet győzel­me a halál felett. Feltámadási ün­nep, a hívők tartják az egyházi li­turgiát, de azok is, akik nem hívők. A történet ismert: az isteni áldo­zat, az emberiség bűneiért vállalt kereszthalál, Jézus Krisz­tus megfeszítése, fel­támadása harmad­napon, majd 40 nap utáni menny- bemenetele. Nemcsak a ke­resztény, hanem a zsidó liturgikus év egyik nagy ünnepe a húsvét - a pészah -, a kovásztalan kenyér ünnepe, amely a korai ka­lászosok érésével függött össze, de húsvétkor ünnepük meg a zsidó nép Egyiptomból való kiszabadulását is. Akkor, a mene­külés hirtelensége miatt nem jutott idő arra, hogy a kovász megkeljen, erre is emlékeztet az ünnepi szo­kás. A keresztények új tartalommal töltötték meg a húsvéti ünnepet, Krisztus feltámadásával. A zsidók a tavaszi napéjegyenlő­ség napján tartották az ünnepet - március 21-én. A keresztények egy része követte ezt a szokást. Ily mó­don eltérések alakultak ki a húsvét megünneplésének időpontja körül, ez a keresztények között szakadás­hoz is vezetett. A húsvét időpontjá­nak vitáját 325-ben a niceai zsina­ton zárták le, amely előírta, hogy a húsvétot egyöntetűen vasárnap kell ünnepelni, és ez a vasárnap a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon le­gyen. A nyugati és keleti keresztény világ ünneplése azonban az ünnep időpontjában ma is eltér, mert a kétféle naptár szerint nem azonos időpontban van az a bizonyos va­sárnap. A negyedik századtól a húsvét ünnepére 40 napos böjttel készül­nek, mivel az evangélium leírása szerint Jézus is 40 napig böjtölt a pusztá­ban. Ez a nagyböjt, amelynek első napja hamvazószerda. Az ókeresz­tény korban a bűnözők bűnbánatot tartottak, és hamut szórtak a fejük­re, de a templomba nem léphettek be, csak nagycsütörtökön, amikor megkapták a nyilvános feloldozást. A nagyböjt legfontosabb idősza­ka a húsvét előtti hét, a nagyhét, amelynek első vasárnapja a virág- vasárnap vagy pálmák vasárnapja. Szentelt pálmaággal, barkával, vi­rággal körmenetet tartanak Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlé­kére. Nagycsütörtökön emlékez­nek meg az utolsó vacsoráról, nagypéntek Krisztus szenvedésé­nek és halálára való emlékezésnek ünnepe, nagyszombat pedig a hús­véti örömünnep kezdete, a vigilia. Az éjféü mise már a feltámadást ünnepü. Ehhez kapcsolódik húsvét vasárnapjának üturgiája. A húsvé­tot követő 50 nap a húsvéti idő, ami pünkösdig tart és kiemelkedő ün­nepe az áldozócsütörtök, valamint a pünkösd. Áldozócsütörtökön em­lékeznek Jézus mennybemenetelé­re és tíz nappal utána van pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Az idők folyamán sokat változott az ünneplés. Az egykor szigorú böjt már egyházi körökben sem alapkö­vetelmény - a nagypéntek kivételé­vel -, bár egészségügyi szempont­ból sokan kifejezetten hasznosnak tartják a böjtölést. A magyar ember számára az ünnep betetőzése ha­gyományosan az asztalra kerülő sok finom étel. Húsvétkor a bárány, mely Jézus áldozatát idézi és a to­jás a megszokott, mely az élet, a jö­vő, a remény jelképe. A locsolkodás sem valamiféle kitalált vígasság, - egyrészt Jézus halálához kapcsoló­dó szertartás, másrészt pedig a húsvétkor annakidején tömegesen keresztelkedők emlékének őrzése. A húsvét igazi spirituális ünnep, noha mára kissé humanizálódott a vendégvárással, ajándékozással. De igazi lényegére, tartalmára csakis az ad választ, ha megértjük az áldozat, a szeretet, az egymásért vállalt felelősség, a megbocsátás húsvéti üzenetét. Ez az üzenet ad választ a kérdésekre, hogy miért és hogyan tartsuk a húsvétot, mely­nek ünnepeink sorában egyedülál­ló értéke van, amit tisztelnünk és becsülnünk kell modem világunk­ban is. (m, g)

Next

/
Thumbnails
Contents