Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-05 / 53. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Koncert: Kodály és követői Pozsony. Ma 19 órától Peter Pažický szlovák, Jakub Tchorzewski lengyel és Holies László magyar zongoraművészek adnak közös hangversenyt Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére a Szlovák Rádió kis koncerttermében. A koncert, melynek szervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, igazi csemege ínyenceknek: Kodály művei mellett nemzetközi hangversenytermekben ritkán játszott zeneszerzők darabjai is megszólalnak, (ú) Műfordítók egymás között Pozsony. A műfordításnak szentelt tematikus találkozó lesz ma 16 órától a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. A találkozó magyarországi vendégei Márton Róza Krisztina (Typotex Kiadó), Deák Renáta műfordító, szerkesztő és Karádi Éva projektvezető, szerkesztő. A rendezvényen a Typotex Kiadó bemutatja a Visegrádi bűvös kocka című projektjét és annak előzményeit, a Babel- matrix.org portált, valamint a Magyarország irodalmi névjegye. 77 szerző 22 európai nyelven című CD-ROM-ot. A Kalligram folyóirat műfordítással foglalkozó számait Németh Zoltán, a lap főszerkesztője mutatja be. (ú) Négy díjat kapott a Jirí Menzel rendezte film Oroszlános Pincér KOKES JÁNOS Prága. Jirí Menzel legújabb rendezése. az Őfelsége pincére voltam lett a tavalyi, 2006-os év legsikeresebb cseh filmje. A Cseh Film- és Televíziós Akadémia (CFTA) által szombaton este Prágában megrendezett díjátadón a Bohumil Hrabal azonos című kisregényéből készült film összesen négy Cseh Oroszlánt kapott. A filmre alig két hónap alatt mintegy 600 ezer ember váltott jegyet. A második legértékesebbnek tartott Cseh Oroszlánt, amelyet a rendezésért ítél oda a neves szakemberekből álló zsűri, Jirí Menzel kapta. A Magyarországon is jól ismert és népszerű cseh alkotó filmje az idei berlini filmfesztiválon elnyerte a nemzetközi filmkritikusok szövetségének (FIPRESCI) díját is. „Eddig már minden színésznek Anna Geislerová és az egész forgatócsoportnak is többször megköszöntem a remek munkájukat. Most engedjék meg, hogy annak mondjak köszönetét, aki miatt ezt a filmet elkészítettük, mégpedig az író Bohumil Hra- balnak” - jelentette ki a díj átvételekor az Oscar-díjas rendező, aki már 1997-ben Cseh Oroszlán életműdíjat kapott. Őfelsége pincére a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Cseh Oroszlánt „szolgálta fel” a kitűnő szlovák színésznek, Martin Hubának. A film operatőre, Jaromír Šofr is átvehette a legnagyobb cseh filmes elismerést. Három Cseh Oroszlánt gyűjtött be Jan Hfebejk Kráska vnesnázích (Széplány, durva helyzet) című alkotása - a legjobb férfi és női főszereplő (Jrí Schmitzer, Anna Geislerová), valamint a legjobb női mellékszereplő kategóriában (Jana Brejchová). Jirí Schmitzer (ČTK-felvételek) Jin Menzel Martin Huba Garaczi László és Németh Zoltán irodalomról, kreatív felejtésről, a múlttal való szembenézésről beszélgetett Mi még a sikereinktől is félünk (Somogyi Tibor felvétele) Mi is a kreatív felejtés, mi a különbség aközött, ahogyan a németek és a magyarok feldolgozzák múltjukat, és vajon mindenkor szembenézhet-e az ember a saját démonaival? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgetett Németh Zoltán költő, kritikus és Garaczi László, a kortárs magyar irodalom jeles képviselője február 28-án az Irodalom és kreatív felejtés című esten a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. MISLAY EDIT Az intézet ezzel az esttel indította újra egy régebbi, az Irodalom és... című sorozatát, amelyen neves irodalmárok egy konkrét téma köré fűzik a beszélgetést. Ezúttal a kreatív felejtés és az irodalom kapcsolatát boncolgatta Garaczi László és Németh Zoltán, aki bevezetőjében megjegyezte: számára az irodalomban inkább a kreatív emlékezés lenne a kézenfekvő, nem a felejtés. Emlékezés azonban nincs felejtés nélkül, véli Garaczi László, hiszen az emlékezés szelektív folyamat, amely kiválaszt bizonyos tényeket és emléknyomokat. Az est témáját egyébként ő maga javasolta, árulta el, mivel egy hónap múlva Berlinben hasonló címmel rendeznek konferenciát, amelyen ő is részt vesz, s amely azt vizsgálja majd, hogyan tudunk a múltunkkal szembesülni, illetve hogy a 20. századi történelem nagy traumái hogyan jelennek meg az irodalomban. Garaczi szerint érdekes, hogyan viszonyulnak a különböző nemzetek a történelmükhöz. Egy berlini élményét hozta fel példaként, ahol az egyik forgalmas metrócsomópontnál nagy fekete tábla áll a koncertrációs táborok neveivel. „Mindig meglepett, milyen szisztémával emlékeznek a németek” - mondta, hozzátéve, hogy nehezen tudna elképzelni magyar viszonyok között hasonló dolgot. (Például az Astoriánál egy „Mohács” feliratú táblát.) Ám úgy látja, mintha hatásosabb lenne az Németh Zoltán és Garaczi László a módszer, ahogyan a németek a saját múltjukat feldolgozzák, mint a magyarokra jellemző elfojtás, amely viszont ha kirobban, túlzott energiákat hevít. „Nem tudom, mi ennek az oka. Lehet, hogy csak a kulturális méretkülönbségeken múlik. A német kultúrának nagyobb lehetőségei vannak, hogy szembenézzen a bűneivel, a tévedéseivel. Mi még a sikereinktől is félünk. Számunkra a kudarc a jó alaphelyzet” - jegyezte meg Garaczi László. Vannak persze különböző teóriák, amelyek megpróbálják megmagyarázni a magyar mentalitást, és többek között „genetikailag kódolt bizonytalanságról” beszélnek, de ő ebben nem nagyon hisz. S hogy lehet-e a kreatív felejtésnek teljesítménynövelő hatása az irodalom területén? Az író úgy látja, azok az emberek, akiknek fantasztikus a memóriájuk, általában nem igazán magasodnak ki a művészi kreatív munkában. Nem mindig jó ugyanis, ha az ember rengeteg tény birtokában van, mert nem az adathalmaz számít, hanem hogy a művész új szempontból tudjon láttatni valamit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tények, adatok gyűjtése mellőzhető. Mielőtt belekezdett nagy sikert aratott „lemurregényeinek”, a Pompásan buszozunk!-nak és a Mintha élnélnek az írásába, Garaczi László is rengeteg tényt gyűjtött össze az adott korról. Legújabb regénye, a Metaxa egy internetes pályázatra született, árulta el, könyv alakká formálódása azonban hat évig tartott, és többször is nekifutott, újraírta, mire elégedett lett az eredménnyel. „Egy mondat, két nő, és a férfi (majdnem) belehal. A MetaXa hőse két asszony szerelme közt őrlődik. Művészlélek, aki a helyét nemcsak az érzelmek világában, de. általában véve a világban sem leli. Megcsömörlik és elkárhozik.” Ennyi dióhéjban a történet, amelynek főhőse egy pszichiátriai osztályra kerül. A regény kapcsán szó esett a pszichoanalízisről is, amely, mondta Garaczi, a tudomány mai állása szerint nem mindenki számára megfelelő gyógymód. „Olykor nagyon veszélyes a saját démonaink szemébe nézni. Nem feltétlenül önmagunk elemzése és a múlt feltárása az, ami eredményt hozhat bizonyos embereknél.” Vannak dolgok, amelyeket nem érdemes feszegetni. Vagy foglalkozni velük. Garaczi László könyvei azonban nem ezek közé a dolgok közé tartoznak. NÉVJEGY Garaczi László író, költő, drámaíró, műfordító Plasztik (novellák) Magvető, 1985. A terület visszafoglalása a madaraktól (versek) Magvető, 1986. Tartsd a szemed a kígyón! (vegyes műfajú) Holnap, 1989. Nincs alvás! (novellák) Pesti Szalon, 1992. Bálnák tánca (három színpadi játék) Pesti Szalon, 1994. Mintha élnél. Egy lemúr vallomásai 1. (regény) Jelenkor, 1995,1999. Pompásan buszozunk! Egy lemúr vallomásai 2. (regény) Jelenkor, 1998,2001. Az olyanok mint te (drámák) Jelenkor, 2000. Nevetnek az angyalok (47 bagatell) Jelenkor, 2002. Gyarmati nő (válogatott próza) Jelenkor, 2005. MetaXa (regény) Magvető, 2006 OTTHONUNK A NYELV A magyar nyelv ügye a reformkori törekvések tükrében I, MISÁD KATALIN Magyarországon az első nyelvi törvények megszületésének idején, a 18. század végén és a 19. század elején még mindig a középkorból örökölt latin nyelv volt a törvény- hozás, a felsőbb szintű közigazgatás és az igazságszolgáltatás, valamint a közép- és a felsőfokú oktatás, a tudomány és a liturgia nyelve. A mindennapi érintkezés nyelve azonban - az ország soknemzetiségű jellegének megfelelően - korántsem volt üyen egységes: a magyar és a német mellett egyaránt beszéltek horvátul és szlovákul, románul és szerbül, és saját nyelvüket használták a ruszinok, a szlovének, a zsidók és a görögök is. A magyar nyelv ügyét már korábban is szorgalmazta a magyar országgyűlés: 1790-ben például az alsótábla kimondja, hogy tanácskozásait ezúttal magyar nyelven folytatja, 1791-ben pedig - a magyar nyelv teijedését elősegítendő - törvénycikkbe foglalja, miszerint „a gimnáziumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv és írástan számára külön tanár fog beállítatni”. (Közben a vármegyék feliratokban szorgalmazzák, hogy a magyar sorozási helyű ezredekben alkalmazzanak magyar tiszteket, s hogy a vezényleti nyelv is a magyar legyen.) Az 1805-ös országgyűlés követeli a magyar nyelv használatának kiterjesztését, azaz a közigazgatásban való használati jogát. Az udvar jóváhagyása után az országgyűlési és a magyar kancelláriai feliratok immár két nyelven, magyarul és latinul készülnek, a törvénycikk értelmében a Helytartótanács a hozzá magyar nyelven intézett megyei és törvényhatósági leveleket magyarul köteles megválaszolni, s a perekben az ítéleteket magyar nyelven hirdetik ki. 1806-ban érvénybe lép a nemzeti nyelv és történelem oktatását előnyben részesítő új tanügyi szabályzat, amely egészen 1848-ig meghatározza a magyarországi közoktatás- és nevelésügy irányultságát. Miközben a kor a nyelvet a nemzethez tartozás első számú ismérvének tekinti, az anyanyelv ügyének előmozdítása párosul a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar kultúra fellendítésének igényével. A nyelvújító mozgalmat ösztönzi, hogy a magyar a politika hivatalos nyelve lett, hogy fellendült a magyar nyelvű könyvkiadás és újságírás, s hogy nőtt az érdeklődés az új szakmák magyar fogalomrendszere iránt. Egymás után alakulnak a magyar nyelv fejlesztését segítő intézmények: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Pesti - később: Nemzeti - Kaszinó (a magyar szellemi élet „díszes gyülekező helye”), társalgóegyletek és olvasótársaságok. Az 1830-as években azonban Magyarország tízmillióra tehető lakosának kevesebb mint a fele, a közigazgatásilag akkor külön álló Erdélynek mindössze 28%-a, a magyar koronához tartozó Horvátországnak pedig csak mintegy fél százaléka volt magyar anyanyelvű. A magyar reformmozgalomnak az a követelése tehát, hogy a latinnal szemben saját anyanyelvét helyezze előtérbe, bele kellett hogy ütközzön a magyar korona nagyszámú nem magyar alattvalójának érdekeibe. Amikor Nyugat-Európa népei többnyire egységes nemzeti nyelv birtokában érkeznek a polgári korszak küszöbére, Kelet-Közép- Európa leendő nemzetei még küzdenek anyanyelvűk hivatalos elismeréséért. A nyelvi-nemzeti kibontakozás szükségességének érzete valamennyi magyarországi etnikum vonatkozásában életre hívja azt a törekvést, hogy nyelvét alkalmassá tegye a közigazgatás, a gazdaság, a kultúra és a tudomány feladatainak ellátására. S míg II. József 18. század végi németesítő ambíciói a nemzetiségek részéről alig ütköztek ellenállásba, a reformkorban a magyar nyelv hivatalossá tétele miatt egyre sokasodnak az ellentétek.
