Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
PRESSZÓ 2007. március 3., szombat L A finn kormányfő botránya Matti Vanhanen sms-ben szakított a barátnőjével 27. oldal ízelítő az Oscar- divatból Visszatérés az egyéni jelleghez 28-29. oldal 1. évfolyam 8. szám Tippek a hosszá egyenes hajhoz Hogyan szárítsuk a hajat, hogy dúsabb hatást keltsen? 30. oldal Bárdos Ágnes és Bárdos Gyula barátságából fokozatosan szerelem lett, majd házasság - mely immár huszonhét éve harmonikus „Kettőnk kapcsolatát az őszinteség jellemzi” Házastársak. Egyikük ismert televíziós személyiség, másikuk országos szintű politikus. Egyetemista koruktól ismerik egymást, ám azt vallják, minden esetben tiszteletben kell tartani a másik véleményét, döntéseit. Bárdos Ágnessel és Bárdos Gyulával beszélgettünk. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Mi fogta meg a leginkább a párjában? B. Á.: A szeme. Már az első évfolyam alatt szóltak a csoporttársnőim, hogy ez a Gyula mindig engem néz előadás közben. Erre kezdtem el én is figyelni, és tényleg engem nézett. Ekkor figyeltem csak fel arra a rendkívüli kék szempárra és a tiszta tekintetére, amely nyíltságról, őszinteségről, jóságról árulkodott. Ennyi év után is azt kell mondanom, ez a benyomásom helyes volt. B. Gy.: A kisugárzása. Az, ami a jelleméből megmutatkozott az arcán. És a szeme. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Az ő szeméből elsősorban őszinteséget, becsületességet, kitárulkozást olvastam ki. Ezek a tulajdonságok később a munkája során nagy szerepet játszottak. Hogyan ismerkedtek meg? B. A.: Az egyetemi felvételi alkalmával. Mindketten magyar-szlovák szakra jelentkeztünk, és a szóbelin találkoztunk. Emlékszem, amikor kijött a vizsgateremből, nagy várakozással ugrottam felé azzal, hogy „na, mi volt?” Erre ő, csak úgy, félvállról vetette oda, hogy „ugyan már, nem nagy ügy”. Az első benyomásom tehát az volt, hogy micsoda egy nagyképű, felfújt alak. Azután viszont csoporttársak lettünk, és nagyon hamar összebarátkoztunk. A barátságból fokozatosan szerelem lett, és még az egyetem alatt házasság. B. Gy: A felvételin találkoztunk, a Comenius Egyetem Bölcsészkarán. Mindkettőnket fölvettek, és egy év után össze is házasodtunk. Volt ennek ugyanis egy gyakorlati haszna is: kaptunk külön szobát. Nagyon jó volt az a szoba, rengetegen jártak hozzánk. A József Attila Klubban föllépők közül is sokan megfordultak nálunk, például Bródy János is. Mi a legszebb és a legkínosabb (persze humoros jellegű) közös emlékük? B. Á: Nehéz csaknem harmincévnyi kapcsolat után kiválasztani a legszebb emléket. Az egyik legkedvesebb emlékem az egyetemi éveinkhez kötődik, amikor Kelet-Szlo- vákiában voltunk krumplibrigádon. Végig egymás mellett dolgoztunk, s amikor megtelt a vödör, én tartottam a zsákot, Gyula pedig szórta a krumplit. Minden teli zsák után járt” egy puszi. Akkor már jegyesek voltunk, így ezen senki sem „Mindig képesek voltunk elfogadni es tiszteletben tartani a másik döntéséit... ütközött meg. Kivéve a helyi szövetkezetben dolgozó néniket, akik néhány nap után odamerészkedtek a csoporttársainkhoz, és megkérdezték tőlük, hogy lehet az, hogy ez a testvérpár tízpercenként megcsókolja egymást!? Merthogy szerintük kiköpött másai voltunk egymásnak. Ugyanekkor történt az is, hogy a helyi kultúrházban voltunk elszállásolva - lányok a színpadon, fiúk a nézőtéren, köztünk a függöny -, amelynek nem volt toalettje, úgyhogy a kerti budiba kellett kijárnunk. A vőlegényem persze úriember módjára mindig elldsért. Igen ám, csakhogy a női és a férfi részleget csak egy deszka választotta el egymástól. Mondanom sem kell, hogy én is úrilány voltam ám, így az ott töltött hét alatt majdnem bélcsavarodást kaptam... B. Gy.: Úgy érzem, nagyon mesterkélt lenne, ha most valamit legnek kiválasztanék. Az ugrik be, amikor először voltunk a lányokkal Görögországban. Akkor én már két éve parlamenti képviselő voltam, és azt gondoltam, külföldön, ismeretlenként végre kikapcsolhatok, nem kell minden mozdulatomra külön ügyelnem. Hát nem így lett. Már a reptéren többen megszólítottak, a cseh televízió riportere a tengerben úszva köszönt rám. Milyen ember Bárdos Gyu- la/Bárdos Ágnes? B. Á.: Elsősorban nagyon őszinte, tisztességes és becsületes ember. Ezek a tulajdonságok számomra is nagyon fontosak. Biztos vagyok abban, hogy soha senkit (Somogyi Tibor felvételei és archívum) nem verne át. Ami még nagyon fontos: családcentrikus. Ez alighanem abból adódik, hogy tízéves korában elveszítette az édesanyját, és öt évre rá az édesapját is. Már kapcsolatunk kezdetén kijelentette, minden álma az, hogy az ő gyermekei teljes családban nőjenek fel. (folytatás a köv. oldalon)
