Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 3. Szalon 15 KÖNYVAJÁNLÓ I DVD-AJÁNLÓ Ruth, a sokszínű asszony POLGÁR ANIKÓ A migráció, az idegenség el- és befogadásának kérdése, a szolidaritás problémája, a nők társadalmi helyzetének változásai - ezek a kulcsszavai, alaptémakörei annak a műnek, melyet Jutta Hausmann az Új Mandátum Kiadónál megjelent monográfiájában elemez. A megadott témakörök alapján valószínűleg mindenki egy kortárs szociológiai, társadalomtudományi műre gyanakodna, pedig egy bibliai elbeszélésről, a Ruth könyvéről van szó. A Biblia, különösen az Ószövetség nőalakjainak, női történeteinek feminista szempontú elemzésével számos kiadvány foglalkozik - a téma aktualitását jelzi például a Ruth and Esther. A Feminist Companion to the Bible (szerk. Athalya Brenner, Sheffield, 1999) című tanulmánykötet. A feminista nézőpont Jutta Hausmann elemzői módszerének is egyik lényegi, ám nem kizárólagosan alkalmazott eleme. A könyv szerkezete áttekinthető, célkitűzése pedig a bevezető fejezet alapján egyértelmű: a szerző a bibliai elbeszélés aktualitását kívánja megragadni a személyes és kollektív identitás kérdéseinek vizsgálata révén. A magyar evangélikus egyház budapesti teológiai fakultásán oktató teológusnőnek a Ruth könyve iránti érdeklődést azáltal is sikerül felkeltenie, hogy az alapozó műfajt, a klasszikus bibliai kommentárt a kortárs irodalom- és társadalomtudomány módszerei segítségével újítja meg. A feldolgozás módszere mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy (a szerző célkitűzéseinek megfelelően) a multikulturális együttélés lehetőségeit megélő, a szociális háló megnyirbálása miatt szorongó mai olvasót a téma nem hagyja hidegen, sőt, bizonyos szempontból még provokálja is. A monográfia középpontjában az elbeszélés egyes síkjainak, a szereplőknek, a helyszíneknek, a kulcskifejezéseknek, a cselekmény idejének, az elbeszélés szerkezetének, valamint Ruth alakjának tárgyalása áll. Az egyes szereplői identitások részét képezik a beszélő nevek: Naomi másik menyének, Orpának a neve például „olyan valakit jelöl, aki elfordítja a nyakát”, nem véletlen tehát, hogy ő Mo- ábban marad és nem követi anyósát. Erőtlenségre, gyengeségre utalnak azoknak a férfiaknak, Naomi fiainak a nevei (Mahlón és Kiljón), akik az elbeszélés kezdetén meghalnak, s haláluk (a férfioldal kihalása) tulajdonképpen az identitás elvesztését jelenti az ott maradt asszonyok számára. A nevek szempontjából is ellenpontot képez tehát az elhunytakkal Boáz, akinek a neve is kifejezi azt az erőt, mely révén képes felkarolni az egyedül maradt asszonyokat. A cselekmény helyszíneinek vizsgálata Betlehem központi jellegét emeli ki, s ez a Dávid családfájára való utalást erősíti. A párbeszédek vizsgálatában a szerző feminista nézőpontot alkalmaz, a beszélgetőtársak nemi differenciáltságát, valamint a női-férfi beszélgetők kezdeményezőkészségét foglalja rendszerbe. A párbeszédek vizsgálata is azt jelzi, hogy a könyv a nőkre fókuszál, hiszen tisztán női szereplős beszélgetések gyakrabban fordulnak elő, mint tisztán férfi szereplős dialógusok. Ruth sokszínű alakjának vizsgálata az elbeszélés egyes értelmezésrétegeinek feltárását is elősegíti. A Ruth - a moábita című alfejezet az idegenség fokozatos felszámolódást tárgyalja: Ruth nevezetes monológjában („Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem!...”) ez a felszámolódás két fokozás révén is artikulálódik. Az egyik fokozás az igék szintjén figyelhető meg (menni, megszállni és eltemetve lenni), a másik a viszonyítási pontokban: Ruth korábbi identitásának feladása előbb az egyénhez, Naomihoz való kötődésében mutatkozik meg, ez vezeti őt Naomi népéhez és a népen keresztül Izrael Istenéhez. Az idegenség azonban Ruth identitásának csak egyik eleme, Ruth értelmezhető a szolidaritás mintaképeként vagy Dávid ősanyjaként is. Az elbeszélő küétét kutató alfejezet a feminista irodalomtörténetírás klasszikus toposzaiból építkezve tárgyalja a női szerzőség lehetőségét. A női szerzősség mellett felhozható érvek azonban inkább csak az ótestamentumi szövegek kizárólagos férfiszerzősségét hangoztató nézetek megingatását célozzák, nem kétségtelen bizonyítékok, ezért az érvek felsorakoztatása után tulajdonképpen Hausmann is nyitva hagyja a kérdést. Hasonlóképpen a könyv megírásának lehetséges szándékait fürkészve sem tö- rekszik'a felmerülő kérdések kategorikus megválaszolására. A monográfia zárófejezete hatástörténeti jellegű, s a polifon értelmezési lehetőségek tárgyalása után a könyv vallástörténeti, szép- irodalmi, képzőművészeti reflek- táltságára, felhasználásának sokszínűségére mutat rá. Ruth a keresztény tradícióban Jézus családfájába került be. Az egyházatyák ti- pológiailag Boázt Krisztussal állították párhuzamba, Ruth alakját pedig úgy értelmezték, mint a Krisztushoz forduló pogányok megtestesítőjét. A szépirodalomból és a képzőművészetből Hausmann csak néhány példát hoz fel, és inkább csak ismerteti, mintsem elemzi őket; sajnos a képzőművészeti alkotások reprodukciói (a színes címlapképet kivéve) fekete-fehér formában nem igazán érvényesülnek. Jutta Hausmann: Ruth. Kréné - Ókortörténeti Tanulmányok 6. Fordította: Kuntz Nóra, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006 F0LY0IRAT-AJANL0 Nemzetrészek kényszersorsa CSANDA GÁBOR A Rubicon című történelmi magazin idei első (első kettőként összevont) száma több mint száz oldal terjedelmet szentel a második Trianonnak is nevezett 1947-es párizsi békekötés népességmozgásának, kezdve térségünk 1939-től számított s mintegy egy évtizedet átölelő etnikai átrendeződésétől a tudatos népirtáson át a ki- és áttelepítések eredményezte hontalanság-állapotig. A hatvan évvel ezelőtt aláírt párizsi békeszerződés (Romsics Ignác terjedelmes tanulmánya) képezi a lap törzsanyagát. Ez a részletekre is nagy figyelmet fordító, az időrendiséget az érintettek szempontjaival ötvöző összefoglaló a tárgynépszerűsítés érdekfeszítő stílusában, de mindenkor a forrásokat megszólaltatva láttatja az eseményeket. Melyeknek tényszerű szomorúsága a mondatok szomorú tényszerűségében is meglátszik: „...területi követelését a magyar delegáció ezek során 4 ezer négyzetkilométerre redukálta. Ezt sem támogatta azonban egyik nagyhatalom sem.” A szlovák revíziós tervek (Janek István elemzése) és a csehszlovák revizionista szándékok és törekvések (G. Vass István), kiegészítve a jugoszláv területi követelésekkel és hátterükkel (Hornyák Árpád), valamint a román háborús és háború utáni jövőképpel (L. Balogh Béni és Ölti Ágoston) - mindez tovább árnyalja az összképet, rengeteg színes képpel, korabeli felvételekkel, humoros és kevésbé humoros plakátszövegekkel. Szemléletesek a főszereplők rövid jellemzései; magyar részről a szerződést aláíró Gyöngyösi János külügyminiszter pályája kap nagyobb teret - ezt Szakály Sándor követi végig Gyöngyösi katonai anyakönyvi lapja szerint, nyomozást idéző izgalmassággal. Mindszenty bíborosnak a csehszlováldai magyarok védelmében kifejtett tevékenységét Janek István értékeli, az erdélyi magyarság számára hasonló jelentőségű Márton Áron püspökét Nagy Mihály Zoltán. Stark Tamás tanulmánya a Kelet-Közép-Európában lezajlott tisztogatások és telepítések összefoglalójaként a népirtás, a kitelepítések és deportálások országonként eltérő gyakorlatát mutatja be. A körkép a magyarországi németek és a tolnai svábok tragikusan kényszerű sorsával indul, ezen belül külön kitér a soproni németekére: a népszavazással is kifejezett hűség nem nyerte el jutalmát, könyörtelenül bevagomrozták a magukat németnek vallókat. Hasonlóan a szlovákiai magyarokhoz, akiknek kálváriáját Popély Árpád írja le (Deportálás Csehországba). A lakosságcsere a magyarországi szlovákok szemszögéből - ez Kugler József dolgozatának témája, míg Végső István azoknak a különleges mentőakcióknak a körülményeit és ellentmondásos szereplőit mutatja be, melyek során jelentős összegekkel és áruval korrumpált SS-tisztek által vált lehetővé zsidók ezreit kimenekíteni a biztos halálból. H. NAGY PÉTER Martin Scorsese az elmúlt időszakban olyan filmeposzokat rendezett, melyeknek egytől-egyig a szakma nagybecsű alkotásai között van/lesz a helyük. Ezzel nem is a régóta kijáró Oscar-díjra (A tégla) utalnék elsősorban, hanem például a New York bandái vizuális térszerkesztésére vagy az Aviátor filmközi érdekeltségeire. Ez utóbbiaknak - a duplalemezes verziók mellett - egykorongos (extrák nélküli) változatai is megjelentek a DVD-piacon, ami lehetővé teszi, hogy az opusok a lehető legszélesebb nézői rétegekhez jussanak el. (ADVD-tömeg- termelés mechanizmusára itt nem térnék ki.) Bármelyik mellett döntsön is az érdeklődő, már maguk a Scorsese-filmek is szülte kimeríthe- teden „extrád’ tartalmaznak, természetesen a szó másfajta értelmében. A továbbiakban erre hoznék egy példát az Aviátor utalásrendszeréből. Az Aviátor Howard Hughes texasi milliárdosnak (Leonardo DiCap- rio alakítja) állít emléket. Pontosabban sok egyébnek is: például egy mentalitásnak („Van, áld álmodik a jövőről. Ő építi!”), egy elhiva- tásnak (erre utal a cím) és nem utolsósorban a filmtörténet egy fontos korszakának. De ezt az utóbbit is tovább szűkíteném, hiszen nem a hollywoodi sztárokra, producerekre gondolok itt, hanem egy eljárásra, amelyre a film egy jelenetsora épül. Howard Hughes hosszas előkészületek után 1930- ban fejezi be A pokol angyalai című produkció munkálatait. A forgatás körülményeit több megmosolyogtató jelenetben ábrázolja Scórsese, melyek közül műiden bizonnyal az egyik legmulatságosabb a háttérkezelésre vonatkozik. A film egyik, vágaüan verziójának megtekintése közben ugyanis Hughes felfigyel arra, hogy a repülős-jelenetek szülte élvezhetetienek, mert ha a kamera követi a mozgó szerkezeteket, érzékelhetedenné válik azok sebessége. A problémát a statikus pontok hiánya jelenti: nincsenek felhők az égen... Ez a kérdés bár apróságnak tűnik, ráirányítja a figyelmet a díszlet fontosságára; és arra, hogy bizony a számítógépes korszak előtt a látványtervezés egészen máshogy működött, sőt a díszlet kívánalma korántsem volt műidig magától értetődő. Az Aviátor ebből a szempontból emléket állít azoknak a szakembereknek is, akik úgymond „feltalálták” a filmdíszletezést. Közülük egyet feltédenül ki kell emelnünk. Az amerikai némafilm időszakában, a 20. század elején David Wark Griffith volt az, aki elsőként nagy hangsúlyt fektetett a képmezőt benépesítő díszletelemek szisztematikus kidolgozására. Erre azért volt szüksége, mert nála a kamera már nem csak szélességben mozgott, hanem mélységben is láttatta az adott jelenetet. Ha akad olyan néző, aki ezt elhanyagolhatónak tartja, gondoljon arra, hogy például az expresszionista filmek (melyek többségében a kamera nem mozog), elérték volna-e a kívánt hatást díszletezés nélkül... S hogy később a díszlet- és látvány- tervezés milyen fontosságra tesz szert, ahhoz elég csak Dali háttereire, vagy egy huszárvágással Giger Aíien-kompozícióüa, vagy éppen a Scorsese-filmek monumentális díszleteüe utalnunk. (Ezek sorolása hosszasan folytatható volna.) Az említett jelenet tehát két hányban is meghosszabbítható, hiszen míg a régi idők mozijában korlátozottak voltak a technikai lehetőségek, egy számítógépes team pillanatok alatt megoldaná Hughes dilemmáját, és felhőkkel népesítené be a hátteret. Ennek hiányában a texasi milliárdos felfogad egy egyetemi tanárt (lan Holm), akivel közli: „Felhőket akarok!” A professzor pedig mi mást is tehetne, kémleli az eget, és gyűjti a meteorológiai jelentéseket. Ä probléma aztán annak rendje és módja szerint megoldódik az Avíátorban, Hughes gépei felemelkedhetnek a felhők közé. Oda, ahova ez a különc texasi mindig is vágyott. Scorsese filmje annak ellenére, hogy nem viszi végig a főhős életútját, mégis elhiteti a nézőkkel, hogy ennek a figurának élete és hcdála a repülés volt. Szó szerint, hiszen - tudjuk - Howard Hughes 1976-ban az Acapulco-Houston repülőúton halt meg... A számára nélkülözhetetlen háttér előtt. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Elszállt hátterek
