Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-03 / 52. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 3. www.ujszo.com FELHÍVÁS! Megaköltő meg a többiek J1RAN MORR1CA A MegaArtJaj szervezőiroda meghirdeti a kontinens legnagyobb magyar művészeti versenysorozatát, a Megaköltőt! (Utána természetesen a többi művészeti ágra is sor kerül, volt már Megacsillag, Megatangó, Megacsussz, a Megaköltőt követi majd a Megafestő, Megaszobrász, Megaépítész, Megaszínész, Megafilmrendező, Me- gaperformer stb. és végül, de nem utolsósorban az utolsó túlélő számára a Meganéző.) A versenyt a kedves és kedvtelen nézők örömére minden létező európai tévéállomás élőben közvetíti majd péntekenként 8, szombatonként 7 és vasárnaponként csekély 9 órában. Aki lemaradt, ne keseredjen el, a hét egyéb napjain főműsoridőben 3 órás összefoglalókat közvetítenek majd a legnézettebb csatornák. A verseny lényege, hogy a jelentkező költőpalánták egyenes adásban verselnek majd megadott témára megadott ritmusképlet, verselési mód szerint, miközben számot adnak sztriptíz-, mosópor-felhasználói és főzőtudásukról is. Meglepetésszerűen megjelennek majd kötelező trópusok és szabadon választható műfajok, formák és rímképletek. A szigorú szakmai zsűri 3 és fél tagú lesz, 2 hölgy, 1 úr és a fél bíráskodnak majd. Kiszól Tündi és Beszól Klaudia mellett egy ismert topppmodelll és kormányfő lesz a zsűri elnöke, akiknek kilétét ma még nem árulhatjuk el. A fél zsűritagot a közönség soraiból sorsolás alapján választja ki az Ipricsomfalvai Sportbizottság Irodalmi Szekciója. A versenyzőkre értékes irodalmi nyeremények várnak, pl. egy veterán ezerkettes Lada, amellyel 32 évig közlekedtek a losonci irodalmárok, egy irodalmi kirándulás Tsúszó Sándor feltételezett szülőházába, az ótátralublói Vonyarcpaszulyfőzelékpuszta melletti fordított V betű alakú irodalmi sziklához, továbbá a győztes a jelenlegi legismertebb irodalmi folyóiratban, a Latrina Textualisban közölheti költeményeit. A műsorvezető ki lenne más, mint az időhúzás mestere, a sokszoros Szűkzakó-díjas Telle-Belle Etele, páija pedig a szépséges szépséghercegnő, művésznevén Szókincs Logopédia. A versenyre minden 3 életévét betöltött, de 99 életévét még be nem töltött és 1 jelentkezési lapot maximum 10 helyesírási hibával kitöltött uniós állampolgár jelentkezhet, akinek már legalább két rímpárt sikerült faragnia életében, s ezt legalább 1 tanú vallomásával alá tudja támasztani. A fényképes, de jeligés nevezések, amelyeket szigorúan csakis prózában kérünk, de azonnal, a következő címre küldhetők: Megaköltő - MegaArtJaj Iroda Pénztár utca H/lsem, 999 00 Butatext, Operettország e-maü: mega@kolto.waúúú NOSZA,LAPOZZON Nyertes hatvanéves Ülök a vonatban, a kedélyes nevű Jaroslav Hašek Eurocityn, s feszengő érzéssel konstatálom: semmi drukk nincs bennem életem első díjának átvétele előtt. Hogy éppen hatvanadik életévemre esik a Mosty cseh-szlovák társaság és kétheti lap kedves gesztusa, mellyel immáron hatéves barátságunkat s együttműködésünket honorálják a Vlado Čech, a kiváló polgárjogi harcos (harcos? - az őt ismerők szerint a világ legbékésebb embere volt, ezért mert szembefordulni a diktatúrával) emlékének szentelt díjjal, az csak kellemesebbé teszi a hivatalos és ünnepi gesztusoktól őszintén irtózó kitüntetett számára az egész ceremóniát. Megérkezés, taxi, kedves kísérő, s máris ott vagyunk az általam még konzulátuskorából ismert épületnél, mely most a Magyar Kulturális Intézetnek ad otthont. Mire felfrissítem magam, már ott is ülök az első sorban, s hallgatom Krasztev Péter laudációját. Illenék elpirulnom, annyi szépet és jót mond rólam, de végül csak annyit határozok el, hogy a hallottak alapján jövőre elindulok az aranygyapjas rendért. Aztán elcsíp a pozsonyi rádió magyar tudósítója, s mire végzünk, szinte üres a terem. Hála istennek, mehetek aludni - mégiscsak fárasztó egy ilyen díjátvétel. Még Soňa Čechovával, a Mosty leikével és fő mozgatójával sem tudtam néhány szónál többet váltani. Másnap délelőtt kis olvasgatás, tévénézés (fantasztikus ez a csatornanév: JOJ), kis séta, ebéd a szemben levő, századelőt idéző, mégsem giccsesen nosztalgikus Stefánia kávéházban. Délután olvasás az intézeti könyvtárban, legalább jövő heti felkészüléssel pótlom a most elmaradó óráimat. Az esti találkozás a Kempelen Farkas Társaság fiataljaival igen kellemes: felkészült, művelt hallgatók és pályakezdő szakemberek mondanak tényleg okos dolgokat a magyar-szlovák viszony alakulásáról, neuralgikus pontjairól, jövőbeli kilátásairól. Szlovákok is jelen vannak, néha közbeszólnak, majd mosolyogva figyelik a magyarok közti polémiát. De úgy láttam, az idősebb korosztály néhány jelen levő képviselője sem volt elégedetlen, pedig magam gyakran számítok odahaza is normaszegőnek feltétlen kooperációs álláspontom miatt. Még az sem okoz közfelháborodást, amikor azzal próbálom nyugtatni a történelmi nevek szlovákos névátírása miatt háborgó itteni magyarokat, hogy így viszont a szlovákok biztosan helyesen ejtik majd ki Baťáň, Vešeléni és a többiek nevét. Másnap már semmi nemzetépítés: rövid megbeszélés Péterrel, ebéd, s irány a pályaudvar: ezúttal a Gerulatával, mely Rajkán át egészen Lökösházáig is elvinne, ha nem szállnék ki Pesten. Mindenesetre jó tudni, hogy Bratislavának van már közvetlen kapcsolata is Békéšská Čabával. (El is nevezném Jadviga Expressznek.) Éljen a magyar-szlovák barátság! (De tényleg!) Heiszler Vilmos (1947, történész) Forrás: http://www.holnap.sk ____________________________ FITNESZ A ne mzetközi imperialisták ellen ARDAM1CA ZORÁN Hát egen... a nemzetközi im- perijalisták elleni harcról nagyon- nagyon fontos volt négyszemközt diskurálnia a mi unijós impéri- jumunk kormányfőjének Lábiába’. Hisz’ ha nem tenné, a nemzetközi imperijalisták még a végén megerősödnének mind Ojrópába’, a „gyönyörű nő” országaiba’, mind minálunk’, oszt akkó’ ki sietne a böcsületes munkás-paraszt segítségére, elftársaim, ha nem épp a baráti Lábia, ahol nem hamarkották el a halálbüntetés föld színirő’ való eltörülését, oszt legalább rendet lehet tartanyi?! Saccperkábé ezen a szinten értelmezhető az ominózus esemény. Okát nem tudom elképzelni, miért kell épp egy nem demokráciájáról hírhedt sivatagi országba utaznia hősünknek. Talán, mert nincs itthon elég dolga? Vagy államunk homokexportját akarta megalapozni? Vagy már Hugo Rafael Chávez Frías sem veszi annyira komolyan a nemzetközi imperialisták elleni harcot? De tényleg, kik is azok a nemzetközi imperialisták? Az imperializmus a Bakos-féle (Akadémiai!) Idegen szavak és kifejezések szótára szerint „1. A kapitalizmus legfelső és utolsó szakasza, amelybe a 19. század végén és a 20. század elején lépett; a nemzetközi monopoltőke kialakulása, gazdasági és politikai hatalma, kísérletek a vüágnak háborúk útján történő újrafelosztására, de ugyanakkor a proletárforradalmak jellemzik; 2. más országok elnyomására törekvő”. Az első értelmezést alapul véve megállapíthatjuk, igencsak kétes, hogy országunk a kapitalizmus legfelső szakaszában leledzene, már csak azon ironikus tény miatt is, hogy ami ennek az országnak gazdaságilag hiányzik, az éppen a kapitál, a tőke, amit senki nem óhajt belénk fektetni, pedig igény aztán lenne rá. Másrészt el kell ismerni, hogy a monopóliumok egyre erősödnek mifelénk. Ezzel csak az a bibi, hogy nem a tőkések monopóliumai, hanem az államéi, olyany- nyira, hogy lassan már csak a visz- szaállamosítás következhet. Az állami monopóliumokat az aktuális kormány erősíti az adófizetők vér- rel-verejtékkel alkalmazottként megkeresett vagy nem kevesebb vérrel-verejtékkel összevállalkozott pénzéből elvont adóból (emlékeztetek mindenkit: az adószedőkről már a Biblia sem mondott sok szépet!). Konkrétan a magántőke potenciális monopóliumaival szemben támogatja őket. Ez a harc - reméljük, nem a végső - már folyamatban van, ehhez csak pénz, kuka választópolgár, helyesbítek: adófizető és pofa kell, nincs szükség .sivatagi segítségre. Hacsak nem a receptet akartuk eladni nekik... Proletárforradalmak nálunk - hála a mindenhatónak - már egy ideje nincsenek. (Azelőtt se nagyon vótak, elftársak, ma má’ bévallhattyuk, mint rügyfakadás- kor a jövedelemadót.) Énnek oka, hogy az olajos munkaruhát viselők érdekeit a készülő munkatörvény- könyv-módosítások úgy megvédik a munkaadó elnyomásától, hogy a munkaadók (ebben az „értelemben” [sic!] mocskos imperialista vállalkozók?) bele is gebednek. Hogy aztán nem lesz, aki az olajos munkaruhát viselőknek munkát és olajos munkaruhát adjon, az más kérdés, de erre a kérdésre szerintem a sivatagban sem ismerik az Európai Uniót megnyugtató választ. Apropó munkatörvénykönyv! Azért sincsenek nálunk proletárforradalmak, mert pl. a pedagógusok azt hiszik, ők nem az állam által kizsákmányolt proletárok. így történhet meg, hogy pl. a felsőoktatásban dolgozók (egyetemi oktatók mindenféle beosztásban) nem kaphatnak meghatározatlan időre szóló, értsd stabü, végleges munka- szerződést, három- vagy maximum ötévenként újra kell pályázniuk szánalmas állami bértábla szerint fizetett állásaikat, míg egy kisebb - értsd: kevesebb szellemi és anyagi befektetést igénylő - végzettséggel rendelkező munkavállalónak nagyjából ugyanakkora vagy esetleg magasabb megegyezés szerinti bére mellé a törvény az egyéves szerződéshosszabbítás után garanciát ad a véglegesítésre. Hát persze, hogy nem indít forradalmat egy olyan ember, akinek félő, bármilyen pici forradalom (pl. a dékán jogos lehülyézése) miatt lesz majd sikertelen a pályázata. Ami a világ háborús újrafelosztását illeti, és persze a más országok elnyomására való törekvést (na ennyit a 2. szótári jelentésről...), abba sem a meglátogatott ország, sem államunk (NATO-tag- sága ellenére) nem lesz sem lényeges partnere, sem számottevő ellenfele senkinek! (Sem utódja, sem boldog őse...) Főleg nem, hogy az újrafelosztás évezredek óta tart, vagyis nem az imperializmus az okozója. Szóval, nem érdemes kiröhögtetnünk magunkat, hogy keleten bárkivel összefogva majd mi - természetesen egy bal horoggal - jól odapörkölünk a világ imperialista újrafelosztásának. Kivált nem a nemzetközi imperialistáknak. Mert hogy mit jelenthet ebben a szókapcsolatban a nemzetközi, annak meghatározása még erélyesebb szalmacséplés lenne, mint pl. a miniszterelnök líbiai útja. Persze, csak ha a kontraproduktivitás eredményeit nem kezdjük el behatóbban vizsgálgatni... Ügye, unijós elftársaim! Még ilyen szerencsétlen utazást! Egész idő alatt zuhogott az eső... (Leigh Rubin karikatúrája)
