Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-03 / 52. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 3. www.ujszo.com FELHÍVÁS! Megaköltő meg a többiek J1RAN MORR1CA A MegaArtJaj szervezőiroda meghirdeti a kontinens legnagyobb magyar művészeti versenysorozatát, a Megaköltőt! (Utána termé­szetesen a többi művészeti ágra is sor kerül, volt már Megacsillag, Megatangó, Megacsussz, a Megaköltőt követi majd a Megafestő, Megaszobrász, Megaépítész, Megaszínész, Megafilmrendező, Me- gaperformer stb. és végül, de nem utolsósorban az utolsó túlélő szá­mára a Meganéző.) A versenyt a kedves és kedvtelen nézők örömére minden létező európai tévéállomás élőben közvetíti majd pénteken­ként 8, szombatonként 7 és vasárnaponként csekély 9 órában. Aki lemaradt, ne keseredjen el, a hét egyéb napjain főműsoridőben 3 órás összefoglalókat közvetítenek majd a legnézettebb csatornák. A verseny lényege, hogy a jelentkező költőpalánták egyenes adásban verselnek majd megadott témára megadott ritmusképlet, verselési mód szerint, miközben számot adnak sztriptíz-, mosópor-felhaszná­lói és főzőtudásukról is. Meglepetésszerűen megjelennek majd köte­lező trópusok és szabadon választható műfajok, formák és rímkép­letek. A szigorú szakmai zsűri 3 és fél tagú lesz, 2 hölgy, 1 úr és a fél bíráskodnak majd. Kiszól Tündi és Beszól Klaudia mellett egy ismert topppmodelll és kormányfő lesz a zsűri elnöke, akiknek kilétét ma még nem árulhatjuk el. A fél zsűritagot a közönség soraiból sorsolás alapján választja ki az Ipricsomfalvai Sportbizottság Irodalmi Szek­ciója. A versenyzőkre értékes irodalmi nyeremények várnak, pl. egy veterán ezerkettes Lada, amellyel 32 évig közlekedtek a losonci iro­dalmárok, egy irodalmi kirándulás Tsúszó Sándor feltételezett szü­lőházába, az ótátralublói Vonyarcpaszulyfőzelékpuszta melletti for­dított V betű alakú irodalmi sziklához, továbbá a győztes a jelenlegi legismertebb irodalmi folyóiratban, a Latrina Textualisban közölhe­ti költeményeit. A műsorvezető ki lenne más, mint az időhúzás mestere, a sokszo­ros Szűkzakó-díjas Telle-Belle Etele, páija pedig a szépséges szépség­hercegnő, művésznevén Szókincs Logopédia. A versenyre minden 3 életévét betöltött, de 99 életévét még be nem töltött és 1 jelentkezési lapot maximum 10 helyesírási hibával kitöltött uniós állampolgár jelentkezhet, akinek már legalább két rímpárt sikerült faragnia életében, s ezt legalább 1 tanú vallomásával alá tudja támasztani. A fényképes, de jeligés nevezések, amelyeket szigorúan csakis prózában kérünk, de azonnal, a következő címre küldhetők: Megaköltő - MegaArtJaj Iroda Pénztár utca H/lsem, 999 00 Butatext, Operettország e-maü: mega@kolto.waúúú NOSZA,LAPOZZON Nyertes hatvanéves Ülök a vonatban, a kedélyes nevű Jaroslav Hašek Eurocityn, s feszengő érzéssel konstatálom: semmi drukk nincs bennem életem első díjának átvétele előtt. Hogy éppen hatvanadik életévemre esik a Mosty cseh-szlovák társaság és kétheti lap kedves gesztusa, mellyel immáron hatéves barátságunkat s együttműködésünket honorálják a Vlado Čech, a ki­váló polgárjogi harcos (harcos? - az őt ismerők szerint a világ leg­békésebb embere volt, ezért mert szembefordulni a diktatúrával) emlékének szentelt díjjal, az csak kellemesebbé teszi a hivatalos és ünnepi gesztusoktól őszintén irtózó kitüntetett számára az egész ceremóniát. Megérkezés, taxi, kedves kísérő, s máris ott vagyunk az általam még konzulátuskorából ismert épületnél, mely most a Magyar Kul­turális Intézetnek ad otthont. Mire felfrissítem magam, már ott is ülök az első sorban, s hallgatom Krasztev Péter laudációját. Illenék elpirulnom, annyi szépet és jót mond rólam, de végül csak annyit határozok el, hogy a hallottak alapján jövőre elindulok az arany­gyapjas rendért. Aztán elcsíp a pozsonyi rádió magyar tudósítója, s mire végzünk, szinte üres a terem. Hála istennek, mehetek aludni - mégiscsak fárasztó egy ilyen díjátvétel. Még Soňa Čechovával, a Mosty leikével és fő mozgatójával sem tudtam néhány szónál töb­bet váltani. Másnap délelőtt kis olvasgatás, tévénézés (fantasztikus ez a csa­tornanév: JOJ), kis séta, ebéd a szemben levő, századelőt idéző, mégsem giccsesen nosztalgikus Stefánia kávéházban. Délután ol­vasás az intézeti könyvtárban, legalább jövő heti felkészüléssel pótlom a most elmaradó óráimat. Az esti találkozás a Kempelen Farkas Társaság fiataljaival igen kellemes: felkészült, művelt hall­gatók és pályakezdő szakemberek mondanak tényleg okos dolgo­kat a magyar-szlovák viszony alakulásáról, neuralgikus pontjairól, jövőbeli kilátásairól. Szlovákok is jelen vannak, néha közbeszól­nak, majd mosolyogva figyelik a magyarok közti polémiát. De úgy láttam, az idősebb korosztály néhány jelen levő képviselője sem volt elégedetlen, pedig magam gyakran számítok odahaza is nor­maszegőnek feltétlen kooperációs álláspontom miatt. Még az sem okoz közfelháborodást, amikor azzal próbálom nyugtatni a törté­nelmi nevek szlovákos névátírása miatt háborgó itteni magyaro­kat, hogy így viszont a szlovákok biztosan helyesen ejtik majd ki Baťáň, Vešeléni és a többiek nevét. Másnap már semmi nemzetépítés: rövid megbeszélés Péterrel, ebéd, s irány a pályaudvar: ezúttal a Gerulatával, mely Rajkán át egészen Lökösházáig is elvinne, ha nem szállnék ki Pesten. Min­denesetre jó tudni, hogy Bratislavának van már közvetlen kapcso­lata is Békéšská Čabával. (El is nevezném Jadviga Expressznek.) Éljen a magyar-szlovák barátság! (De tényleg!) Heiszler Vilmos (1947, történész) Forrás: http://www.holnap.sk ____________________________ FITNESZ A ne mzetközi imperialisták ellen ARDAM1CA ZORÁN Hát egen... a nemzetközi im- perijalisták elleni harcról nagyon- nagyon fontos volt négyszemközt diskurálnia a mi unijós impéri- jumunk kormányfőjének Lábiába’. Hisz’ ha nem tenné, a nemzetközi imperijalisták még a végén meg­erősödnének mind Ojrópába’, a „gyönyörű nő” országaiba’, mind minálunk’, oszt akkó’ ki sietne a böcsületes munkás-paraszt segítsé­gére, elftársaim, ha nem épp a ba­ráti Lábia, ahol nem hamarkották el a halálbüntetés föld színirő’ való eltörülését, oszt legalább rendet le­het tartanyi?! Saccperkábé ezen a szinten ér­telmezhető az ominózus esemény. Okát nem tudom elképzelni, miért kell épp egy nem demokráciájáról hírhedt sivatagi országba utaznia hősünknek. Talán, mert nincs itt­hon elég dolga? Vagy államunk ho­mokexportját akarta megalapozni? Vagy már Hugo Rafael Chávez Frías sem veszi annyira komolyan a nemzetközi imperialisták elleni harcot? De tényleg, kik is azok a nemzet­közi imperialisták? Az imperializ­mus a Bakos-féle (Akadémiai!) Ide­gen szavak és kifejezések szótára szerint „1. A kapitalizmus legfelső és utolsó szakasza, amelybe a 19. század végén és a 20. század elején lépett; a nemzetközi monopoltőke kialakulása, gazdasági és politikai hatalma, kísérletek a vüágnak há­borúk útján történő újrafelosztás­ára, de ugyanakkor a proletárforra­dalmak jellemzik; 2. más országok elnyomására törekvő”. Az első ér­telmezést alapul véve megállapít­hatjuk, igencsak kétes, hogy or­szágunk a kapitalizmus legfelső szakaszában leledzene, már csak azon ironikus tény miatt is, hogy ami ennek az országnak gazdasá­gilag hiányzik, az éppen a kapitál, a tőke, amit senki nem óhajt be­lénk fektetni, pedig igény aztán lenne rá. Másrészt el kell ismerni, hogy a monopóliumok egyre erő­södnek mifelénk. Ezzel csak az a bibi, hogy nem a tőkések monopó­liumai, hanem az államéi, olyany- nyira, hogy lassan már csak a visz- szaállamosítás következhet. Az ál­lami monopóliumokat az aktuális kormány erősíti az adófizetők vér- rel-verejtékkel alkalmazottként megkeresett vagy nem kevesebb vérrel-verejtékkel összevállalko­zott pénzéből elvont adóból (em­lékeztetek mindenkit: az adósze­dőkről már a Biblia sem mondott sok szépet!). Konkrétan a magán­tőke potenciális monopóliumaival szemben támogatja őket. Ez a harc - reméljük, nem a vég­ső - már folyamatban van, ehhez csak pénz, kuka választópolgár, he­lyesbítek: adófizető és pofa kell, nincs szükség .sivatagi segítségre. Hacsak nem a receptet akartuk el­adni nekik... Proletárforradalmak nálunk - hála a mindenhatónak - már egy ideje nincsenek. (Azelőtt se nagyon vótak, elftársak, ma má’ bévallhattyuk, mint rügyfakadás- kor a jövedelemadót.) Énnek oka, hogy az olajos munkaruhát viselők érdekeit a készülő munkatörvény- könyv-módosítások úgy megvédik a munkaadó elnyomásától, hogy a munkaadók (ebben az „értelem­ben” [sic!] mocskos imperialista vállalkozók?) bele is gebednek. Hogy aztán nem lesz, aki az olajos munkaruhát viselőknek munkát és olajos munkaruhát adjon, az más kérdés, de erre a kérdésre szerin­tem a sivatagban sem ismerik az Európai Uniót megnyugtató vá­laszt. Apropó munkatörvénykönyv! Azért sincsenek nálunk proletár­forradalmak, mert pl. a pedagógu­sok azt hiszik, ők nem az állam ál­tal kizsákmányolt proletárok. így történhet meg, hogy pl. a felsőok­tatásban dolgozók (egyetemi okta­tók mindenféle beosztásban) nem kaphatnak meghatározatlan időre szóló, értsd stabü, végleges munka- szerződést, három- vagy maximum ötévenként újra kell pályázniuk szánalmas állami bértábla szerint fizetett állásaikat, míg egy kisebb - értsd: kevesebb szellemi és anyagi befektetést igénylő - végzettséggel rendelkező munkavállalónak nagyjából ugyanakkora vagy eset­leg magasabb megegyezés szerinti bére mellé a törvény az egyéves szerződéshosszabbítás után garan­ciát ad a véglegesítésre. Hát persze, hogy nem indít forradalmat egy olyan ember, akinek félő, bármi­lyen pici forradalom (pl. a dékán jogos lehülyézése) miatt lesz majd sikertelen a pályázata. Ami a világ háborús újrafelosz­tását illeti, és persze a más orszá­gok elnyomására való törekvést (na ennyit a 2. szótári jelentés­ről...), abba sem a meglátogatott ország, sem államunk (NATO-tag- sága ellenére) nem lesz sem lénye­ges partnere, sem számottevő el­lenfele senkinek! (Sem utódja, sem boldog őse...) Főleg nem, hogy az újrafelosztás évezredek óta tart, vagyis nem az imperializ­mus az okozója. Szóval, nem érde­mes kiröhögtetnünk magunkat, hogy keleten bárkivel összefogva majd mi - természetesen egy bal horoggal - jól odapörkölünk a vi­lág imperialista újrafelosztásának. Kivált nem a nemzetközi imperia­listáknak. Mert hogy mit jelenthet ebben a szókapcsolatban a nem­zetközi, annak meghatározása még erélyesebb szalmacséplés len­ne, mint pl. a miniszterelnök líbiai útja. Persze, csak ha a kontrapro­duktivitás eredményeit nem kezd­jük el behatóbban vizsgálgatni... Ügye, unijós elftársaim! Még ilyen szerencsétlen utazást! Egész idő alatt zuhogott az eső... (Leigh Rubin karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents