Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-28 / 73. szám, szerda

2007. március 28., szerda 3. évfolyam, 13. szám Az ágyban nyújtott teljesítménynél is fontosabb Menő a karrierista férfi Az empatikus főnök felelősséget érez alkalmazottai iránt, bizalmat ébreszt bennük, kivívja megbecsülésüket Hogyan ösztönözhetők a dolgozók? FELDOLGOZÁS Egy német közvélemény-kuta­tó intézet 520 hölgyet kérdezett arról, mit tekintenek inkább fér­fiasnak. Meglepő, hogy a többség a karriert az ágyban nyújtott tel­jesítménynél is fontosabbnak tartja az erősebb nemnél. Egy másik kutatás szerint a pénz és a befolyás hajszolása nem eredmé­nyez hosszú életet. A nők kétharmada inkább a karriert építő férfit választaná az ágyban jelesre vizsgázókkal szemben. Még nagyobb arány­ban vonzódnak a hölgyek (78 százalék) a praktikus, barkácso­ló típusú férfiakhoz, mint az ol­vasott, művelt, de az élet gyakor­latias részét kevésbé ismerők­höz. Ugyancsak elsöprő győzel­met aratott a két lehetőség kö­zötti választásban a felelősségtu­dat (86 százalék) a bátorsággal szemben. Nem feltétlenül előnyös a fék­telen karriert választani a férfi­aknak, világít rá egy görög tanul­mány. A kutatók különösen ma­gas kort megélt emberek életút­ját vizsgálták. Közös nevezőként a lazaságot állapították meg. A pénz és a befolyás hajszolása he­lyett nyugodt, stresszmentes éle­tet éltek. ÜP) Alkalmazottai lelkiismere­tesen elvégzik munkájukat, de úgy érzi, hogy nem hoz­zák ki magukból a maximu­mot? Bizony ilyenkor föl­merül a kérdés: az elvégzett munka minősége vagy mennyisége fontos. Mivel motiválhatók a dolgozók? TANÁCS A munkahelyi közösség - bár közhelyesen hangzik - olyan, mint egy család. A napi nyolc, nem ritkán tíz-tizenkét órás ös­szezártság óhatatlanul közelebb hozza egymáshoz az egy irodában dolgozókat. Éppen ezért nem mindegy, milyen hangulatban te­lik a munkaidő, és mennyire ös­szetartó a csapat. Ahhoz, hogy a kollégák együttműködése zavar­talan legyen, és a vállalat hatéko­nyan működjön, szükség van a fő­nök ösztönzésére. A motiváció nélkül dolgozó alkalmazottak ugyanis akár a vállalat leépülését is elősegíthetik. Éppen ezért le­gyen figyelmes beosztottjaival, és találja meg a módját, hogyan ösz­tönözhetné őket - a „piszkos” anyagiakat leszámítva -, hogy a sikeresen elvégzett feladatok kel­lőképpen lelkesítsék őket, ugyan­akkor a vállalat működését is jóté­konyan befolyásolják! Terelje munkatársait a helyes irányba! Néhány kolléga nem biztos benne, hogy van jövője a vállalat­nál? Derítse ki bizonytalanságuk okát, és közösen találják ki, mi­lyen - megvalósítható - célok el­érését tűznék ki maguk elé, és mi­lyen előlépési lehetőségeik van­nak. Biztosítsa őket arról, hogy elégedett teljesítményükkel - amennyiben tényleg elégedett -, és őszintén mondja el nekik, min kellene javítaniuk (munkához va­ló hozzáállásukon, elkötelezettsé­gükön, stb.) - ha van ilyen. Fogadóóra, munkahelyi feszültségoldás A zavartalan kommunikáció a sikeres együttműködés kulcsa. Je­löljön ki a héten egy napot, ami­kor egy órán át alkalmazottai ren­delkezésére áll! A privát fogadó­óra jó alkalom arra, hogy meg­hallgassa kollégái panaszait, ta­nácsot ad nekik, ha problémáik­kal önhöz fordulnak, vagy egysze­rűen csak beszélgessen velük, ha úgy érzi, arra van szükségük. Az empatikus főnök felelősséget érez alkalmazottai iránt, éppen ezért bizalmat ébreszt bennük, és kivív­ja megbecsülésüket. Legyen figyelmes, érdeklődő! A felelősségteljes vezető nem munkagépeknek tekinti alkalma­zottait, akik reggel nyolctól dél­után ötig húzzák az igát. Ne ret­tenjen vissza attól, hogy minél többet megtudjon alkalmazottai­ról, mert nem fogják személyes­kedésnek venni, ha megkérdezi tőlük, van-e gyerekük, hol élnek, mivel töltik szabadidejüket - ezek a dolgok az állásinterjún már töb- bé-kevésbé úgyis kiderülnek. Nem kell mindenáron barátkozni beosztottaival, de legyen nyitott a személyes jellegű információkra, közlésekre! A dicséret mindenkinek jár! Néha nem kell más ösztönzés, elég pár dicsérő szó, és a dolgozó elégedett: érzi, hogy becsülik munkáját, és emberszámba ve­szik. Ha kollégái egy különösen kényes feladatot sikeresen hajtot­tak végre, vagy tető alá hoztak egy jelentős üzletet - esetleg csak egy mindennapi „kis sikert” köny­velhetnek el - , ne fukarkodjon a dicsérettel, mert nélkülük mind­ez nem jöhetett volna létre. Szemtől-szembe, vagy az egész kollektíva előtt: az elismerő sza­vak mindenkinek jól esnek! Apró figyelmességek, kompenzáció Soron kívül adódott egy fontos megbízás és a kollégák szó nélkül túlóráztak, hogy határidőre elké­szüljenek a munkával? Szó sincs lekenyerezésről vagy megveszte­getésről, ha nemcsak szóban, tet­tekkel is bizonyítja elégedettsé­gét. A túlórapénzen kívül egy vál­lalati kirándulás, közös vacsora vagy színházlátogatás levezeti a megfeszített munka miatt fel­gyűlt feszültséget, és még jobban összekovácsolja a közösséget. Né­hány vállalatnál a legjobban telje­sítők közül megválasztják a „hó­nap dolgozóját”, ami egyfajta presztízzsel jár, emellett arra ösz­tönzi a munkavállalót, hogy a jö­vőben még többet tegyen a válla­latért. (h) Lényeges a munka tartalma, a személyes fejlődési lehetőség, a munkahelyi légkör Nem a fizetés a legfontosabb Finoman emlékeztesse a kérdezőt, hogy most éppen egy „tilos kérdést“ tett fel Mit tegyen, ha az állásinterjún a politikai nézeteiről faggatják? TANÁCS Mit tegyünk, ha állásinterjún a munkáltató arra kíváncsi, hogy jobbra vagy balra szavazok? - kérdezi egy olvasó. Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő sze­rint amennyiben nem politikai munkakörről van szó, nem lehet ilyet kérdezni. Kommunikációs trükköt is javasol a helyzet keze­lésére. A nemzetközi gyakorlatban meghonosodott „antidiszkriminá- ciós” normák (ezt a kifejezést fon­tos hangsúlyozni, mert elsősor­ban Amerikában, de a fejlettebb nyugat-európai országokban is ez már a munkaadói tudatba beépült norma és szigorúan kerülik a megsértését!), illetve a hazai „hátrányos megkülönböztetést til­tó” jogi szabályozás szerint tilos a munkavállalót egyrészt faji, nemi, vallási, politikai hovatartozásá­ról, életkoráról, családi állapotá­ról - általában a magánszférájáról - kérdezni. Alapszabály tehát, hogy a munkavállaló magánszféráját a legmesszebbmenőkig tisztelet­ben kell tartani mind a tárgyalá­sok, mind a munkaszerződés megkötése, majd a későbbi mun­kavégzés során. Vagyis a leendő munkaadó - mind a felvételi be­szélgetés, mind a teljes kiválasz­tási folyamat során - csakis a be­töltendő állás szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró kérdésekre (és vizsgálatokra) térhet ki. Például ajelölt életkora csakis a legritkább esetben befo­lyásolja lényegesen az adott munka elvégzésére való alkal­masságát. Tény, politikai meggyőződése, vallási vagy faji hovatartozása nem meghatározó egy adott munka ellátása szempontjából, kivéve néhány különleges esetet: például főállású politikai mun­katárs. Amennyiben a felvételi beszél­getésen vagy a kiválasztási folya­mat során mégis ilyen kérdéssel találkozik, egyrészt javasolt a visszakérdezés módszere: „van valamilyen jelentősége az állás betöltése szempontjából, hogy az én politikai meggyőződésem mi­lyen irányú?“ Másrészt finoman emlékeztes­se a kérdezőt, hogy most éppen egy „szokatlan“, illetve „tilos kérdést“ tesz föl. Például így: „épp nemrég hallottam a rádió­ban, hogy az ilyen kérdések tilos kérdésnek számítanak Nyuga­ton, sőt lassan nálunk is lesz ilyen szabályozás.“ Hátha ettől „észhez tér“ a felvételiztető. Ha mégsem, akkor nem is biztos, hogy ön ilyen helyen akar dol­gozni... (j) FELDOLGOZÁS A magas fizetés és a céges autó nem elég ahhoz, hogy a cégek a legjobb munkavállalókat megsze­rezzék. Sokkal lényegesebb szem­pont a fejlődési lehetőség, a mun­ka tartalma és a munkahelyi lég­kör. A Neumann International az álláskeresők munkahelyválasztá­sának szempontjait elemezte. A személyzeti tanácsadó cég kérdőíveit 176 álláskereső töltötte ki 2006 októbere és decembere között. A döntő többség (75 szá­zalék) számára a döntésnél a leg­fontosabb tényezők a munka tar­talma, a személyes fejlődési lehe­tőség és a jó munkahelyi légkör. Csupán ezt követi a cégen belüli karrierlehetőség és a fizetés. A fizetés és a juttatások fontosak az álláskeresőknek, de nem ez az elsődleges szempont. Nagyobb súl­lyal esik a latba a munka tartalma, a személyes fejlődés, a karrierlehe­tőség. A rövid távra szóló magas fi­zetés nem annyira vonzó. A pálya­kezdők hajlandóak alacsonyabb fi­zetésért is dolgozni, ha a munka­hely középtávon segíti karrierépí­tésüket. Ettől függetlenül a mun­kaadóknak versenyképes bért kell fizetniük a legjobb pályázóknak A munkaidő és az utazás első­sorban a 25-40 év közötti csalá­dos munkavállalóknál fontos ös­szetevő. A gyerekek felnövésével a munkaidőnek kisebb szerepe lesz a munkahelyválasztásban, a kisgyermekes családoknál azon­ban a munka-szabadidő egyensú­lya a legfontosabb. A top mene­dzsereknél más a helyzet: náluk a munkaidő az egyik legkevésbé fontos szempont, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents