Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-26 / 71. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 26. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Fellázadtak a német orvosok német orvosok egyesületbe tömörültek a gyógyszercégek befolyásának további növekedése ellen. A Der Spiegel című német hetilap honlapján közölt beszámoló szerint a kezdeményezés jelszava: Az ebédemet én fizetem! Az orvosok a gyógyszercégek azon gyakorlata eilen lépnek föl, hogy kongresszusokon és továbbképzéseken a gyógyszer- gyárak mindenkit megpróbálnak befolyásuk alá vonni, ők fizetik a szállást, az ellátást, a napidíjat, - természetesen luxus körülmények között. A német orvosok ezzel csatlakoztak a No Free Lunch (Nem kell ingyenebéd) elnevezésű nemzetközi mozgalomhoz, amely ugyancsak a gyógyszergyárak befolyása ellen küzd. „Üzenetünknek az egész országban el kell jutnia az orvosokhoz” - mondta Barbara Kroll, az egyesület egyik alapítója, aki Bielefeld- ben hajléktalanokat és szociálisan hátrányos helyzetűeket kezel. A német orvosszövetség gyógyszerbizottságának volt elnöke szerint ellensúlyozni kell a gyógyszergyártók törekvéseit. Az egyesület etikai kódexet akar kidolgozni az orvosoknak, hogy kizárólag a páciensek érdekeit vegyék figyelembe a gyógyszerek felírásánál. Klaus Lieb professzor szerint tudományos vizsgálatot kellene indítani arról, hogy milyen hatása van a gyógyszergyárak marketingjének az orvosi receptírásra, mert ezzel eddig szinte senki sem foglalkozott. Az egyesület követelései közé tartozik az is, hogy a gyógyszergyárak képviselői hagyják abba a kórházak és az orvosi rendelők látogatását, egyúttal pedig fölszólították kollégáikat, hogy ne fogadjanak el több ajándékot a gyógyszercégektől, ne menjenek el ebédmeghívásokra és ne alkalmazzák a gyártók által szponzorált praxis-szoftvereket. Ugyancsak változtatni kell az utazások, és a továbbképzések megszokott rendjén, és ezek finanszírozását nyüvánosságra kell hozni. Bűnbakkereső tagállamok Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke döntő évnek nevezte a 2007-es esztendőt az Európai Unió számára, egyfajta történelmi próbatételnek, amellyel minden politikusi nemzedék egyszer az életben szembekerülhet. A vasárnap megjelenő Welt am Sonntagnak nyüatkozva Barroso felrótta, hogy néhány tagállam bűnbaknak teszi meg az Európai Uniót, és ezzel árt az európai eszmének. Barroso helytelenítette, hogy egyes tagállamok a népszerűtlen intézkedésekért Brüsszelt kárhoztassák. „Európa nem külföld. Mi mmd Európa vagyunk” - hangoztatta a bizottság elnöke. Lehetedennek nevezte, hogy Brüsszelt hibáztassák a rossz törvényekért, míg a jó törvényeket az adott ország politikusai a maguk érdemének tulajdonítják. A Berlini Nyüatkozatot szavai szerint nem szabad túlértékelni, noha az 50. évforduló fontos alkalom a közös gondolkodásra. És most mindenki írja le négy oldalon, pontosan hogyan szerezte meg előre az érettségi témáit. (Peter Gossányi karikatúrája) Az izraeli embargó tönkreteszi a 4,3 millió palesztin menekültet Kilátástalan helyzet a Gázai övezetben Tovább romlanak majd a Gázai övezetben és Ciszjor- dániában élő palesztinok életkörülményei, ha Izrael nem oldja fel a palesztin területekkel szembeni gazdasági embargóját és nem engedélyezi a személyek és az áruk szabadabb mozgását. MTl-HÁTTÉR Az ENSZ palesztin menekülteket segélyező ügynökségének (UNRWA) vezetője, Karen Koning Abu- Zayd elmondta, az adományozó államok tavaly ugyan minden korábbinál több pénzt adtak a palesztinok megsegítésére, de a palesztin területeken szinte mindenki a segélyektől vált függővé. A gazdaság nagy mértékben leépül, a palesztinok számára nincs semmüyen kitörési lehetőség, a magas munkanélküliség, sok közalkalmazott máig sem kapta meg tavalyi bérét sem. A dolgok nem fordulnak jobbra, ha Izrael nem enyhíti a Gázai övezet határán fekvő karni és erezi átkelőkön, illetve a Gázai övezet és Egyiptom határán lévő rafahi átkelőn bevezetett korlátozásokat. Az UNRWA élelmiszersegélyeket oszt a Gázai övezetben élő palesztin menekültek többségének és cisz- jordániai társaik jó részének; a nem menekült státusú személyekről egy másik ENSZ-szervezet, a Vüágéleí- mezési Program igyekszik gondoskodni. Izrael azután vezette be a gazdasági embargót, hogy a tavaly januári palesztin parlamenti választásokon hatalomra jutott a Ha- mász radikális iszlamista szervezet. A zsidó állam a korlátozó intézkedéseket, köztük a palesztinoktól beszedett, s őket megillető adóbevételek visszatartását az izraeliek elleni támadásokra adott válaszként tünteti fel. Egyes külföldi adományozók szintén felfüggesztették a Hamász-vezetésű palesztin kormány közvetlen segélyezését, mert az nem volt hajlandó elismerni a zsidó állam jogát a létezésre, érvényesnek elismerni az addig kötött izraeli-palesztin békemegállapodásokat és lemondani az erőszak alkalmazásáról. A külföldi donorok azonban enyhítettek a gazdasági embargót kísérő diplomáciai bojkotton, amióta a Hamász ez év március 17-én megállapodást írt alá a Mamhúd Abbász palesztin elnök vezette, mérsékeltebb Fatah mozgalommal a palesztin egységkormány megalakításáról. Izrael azonban továbbra sem hajlandó átutalni a palesztinokat megillető adó- és vámbevételeket. A közvetlen segélyek leállítása ellenére az ENSZ adatai szerint tavaly mintegy 1,2 milliárd dollár értékű külföldi segély jutott el a palesztinokhoz (kormányuk megkerülésével), szemben a 2005. évi 1 milliárd dollárral. A palesztin gazdaság azonban tíz százalékkal zsugorodott, a szegénységi ráta tovább növekedett. Az UNWRA idénre rekordösszegű, 246 millió dolláros segélyt kért az adományozóktól. A 27 ezer fős UNWRA-t még az 1948-as arab-izraeli háború után hozták létre a menekültsorsra jutott több százezer palesztin megsegítésére. Az ügynökség ma több mint 4,3 milliósra duzzadt menekült lakosságot támogat a Gázai övezetben, Ciszjordániában, Jordániában, Libanonban és Szíriában. A menekültek az oktatás, az egészségügy területén, és szociális téren kapnak segítséget, valamint rendkívüli segélyeket. Mostanában komoly tárgyalásokat folytatnak az adományozókkal arról, miként lehet eltartani a növekvő menekült népességet úgy, hogy a konfliktus politikai rendezésére alig van kilátás. A menekültek száma a népszaporulat miatt ugyanis évről évre nő, ezért ellátásukhoz is egyre több pénzre, iskolára, tanárra és egyéb dologra lesz szükség. A magyar kormány „lelkes cimborasága" Kelet-Közep-Europaban egyedülálló Gyurcsány szívélyes volt Moszkvában MTI-F1GYELŐ Egyedülálló jelenség Kelet-Kö- zép-Európában Gyurcsány Ferenc Moszkvával fenntartott „lelkes pajtáši viszonya” - írta a magyar miniszterelnök oroszországi munkalátogatásáról beszámolva szombaton a Neue Zürcher Zeitung. A mértékadó, konzervatív svájci napilap kiemelte, hogy Gyurcsány dicsérte a Moszkva és Budapest közötti jó kapcsolatokat, s hogy Magyarország támogatni szándékozik a Gazprom orosz óriásvállalat által kivitelezni tervezett Kék Áramlat gázvezeték Közép-Európáig történő meghosszabbítását. Moszkva az elmúlt hónapokban ritkán hallott nyájas szavakat európai szájakból. Most ez változott meg, amikor a magyar miniszterelnök moszkvai munkalátogatása során a magyarorosz kapcsolatok kiváló állapotát dicsérte. Ez a fajta „lelkes cimboraság” Moszkva iránt éppen Kelet-KözépEurópában egyedülálló jelenség - állapította meg a lap. A lengyelek viszonya a Kremlhez hangsúlyozottan defenzív és bizalmatlan, elég csak a tervezett orosz-német balti-tengeri (Lengyelországot megkerülő) gázvezeték varsói bírálatára vagy az amerikai rakétavédelmi pajzs tervéhez nyújtott lengyel kormánytámogatásra gondolni. Csehország, jóllehet sokkal óvatosabban, ugyancsak kész Moszkva bosszantására. ATopolá- nek-kormány vüágosan kiállt a Lengyelországban felállítandó a- merikai rakétákhoz szükséges radarrendszer csehországi telepítése mellett. Gyurcsány mégsem áll elszigetelten Európában. Németország az energia területén ugyanúgy külön kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal, mint Olaszország és Franciaország, és a magyar miniszterelnöknek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy ezek a lépések arra utalnak, a tervezett közös európai energiapolitikában nem sok előrelépés történt. A svájci lap emlékeztet arra, hogy Brüsszelben némi megütközést keltett, amikor Gyurcsány nemrég kiállt a Gazprom Kék Áramlat terve mellett, miközben az Európai Unió a 2006 januári orosz-ukrán gázvitát követően elvi egyetértésre jutott a Nabucco gázvezeték megépítéséről, amely a Kék Áramlattal párhuzamosan a Kaszpi-tengeri régióból szállítana földgázt Törökországba. A Nabuc- co-projekt éppen annyiba kerülne, mint a Kék Áramlat (mintegy 5 milliárd euró), és nagyjából u- gyanarra a határidőre (legkorábban 2011) készülne el. A lap szerint Gyurcsány valószínűleg azért állt a Kék Áramlat mellé, mert annak keleti szakasza, a Fekete-tenger alatt húzódó csővezeték már készen van, miközben a Nabucco még csak „álom”. Ám, műit a magyar miniszterelnök fogalmazott, „a lakásokat gázzal fűtik, nem álmokkal”. KOMMENTÁR Levadásszék Bugárt? BARAK LÁSZLÓ A fél ország azon a meglehetősen ízetlenre sikeredett Duray-vallomáson röhögött a múlt héten, amely szerint, a szóban forgó politikus a tükörben szemlélődve eddig nem vette még észre, hogy valamilyen „szárnya” lenne neki... Hát igen, általában üyen színvonalon viccelődik Miklósunk. A rossz vicc tárgya egyébként az a konkrét újságírói felvetés volt, hogy Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártja leendő elnöki funkciójába a szervezet „duraysta szárnyának” emberei jelölték volna Bugár Bélával szemben. Mármost, tekintet nélkül arra, hogy van-e „szárnya” Duraynak, avagy nincsen, tény, hogy Csáky jelölése az ő elvbaráti köréből szerveződött meg. így aztán természetes, hogy ő maga is tevőlegesen igyekezett megtámogatni azt. Fölösleges hát azon töprengeni, hogy vajon kinek az embere a Csáky? Amint oktalanság cáfolni azt a tényt is, hogy Csáky embere meg Duray - legalábbis jelenleg. Mégpedig olyan alapon, hogy a cél - az esetleges győzelem reménye - szentesíti számára az „eszközt”. De vajon müyen mértékben lehetnek e tények hasznosak a felek, vagyis Duray és Csáky számára? Sőt, mit jelentenek az MKP tagsága, közvetve pedig a szlovákiai magyarok számára? Egyszerű ez, mint a pofon. Ha Csáky megnyeri a hétvégi pártelnökválasztást, akkor megerősödik. Duray Miklóssal együtt! Mármint a párton belül. Kívüle viszont a legkevésbé sem, sőt! Nyüt titok ugyanis, hogy mit gondolnak Durayról országos politikai és a sokkal civüizáltabb értelmiségi körökben is, meg külhonban... Ami viszont kizárólag Csáky számára lehet kedvezőtlen előrejelzés. Hiszen Duray tulajdonképpen semmi másra nem játszik a rendszerváltás óta, mint arra, hogy időközönként a lehető legnagyobb feltűnést és botrányt keltse; szinte minden esetben előre megfontoltan nacionalistára hangolt megnyüatkozá- sokkal trágyázandó saját politikai babéijait! Lásd, régi-új „serkentő vitaminját”, a néhány váteszi lélekben lappangó szlovákiai magyar autonómiaigények célirányos használatát... Ha tehát Csáky lesz az MKP elnöke, maga a párt is épp olyan kedvezőtlen helyzetbe kerül, műit ő maga. Például, mind neki, mind pedig pártjának, alaposan megcsappanhat egyelőre még mindig létező kormánykoalíciós potenciálja. S persze a párt viszonylag stabü választói bázisa is egészen biztosan megsínylené, ha tagjai jelenlegi legnépszerűbb politikusuk, Bugár Béla helyett egy megszállott kalandorként elkönyvelt politikus által futtatott embert juttatnának az elnöki posztra. Aki ráadásul csak annyiban jelent alternatívát Bugárral szemben, hogy - a „klasszikussal” szólva - sokkal inkább Duray gatyamadzagján lógna, mint eddig Bugár...! Ez esetben viszont, akár Columbo hadnagyot is fölöslegesen kérnék meg azon lehetséges választók fölkutatására, akikkel tovább gyarapodhat az az ötvenezres tömeg, amely a legutóbbi parlamenti választásokon morzsolódott le a pártról... Amely „hiány” okait most oly nagy kampánybuzgalommal igyekeznek Bugár nyakába varrni ellenlábasai, hogy levadászhassák őt... Bizony „csak” ennyi az MKP hétvégi tisztújító kongresszusának tétje. A groteszk küldetéstudat, a féktelen hatalomvágy, a vélt vagy valós személyes sérelmek generálta revansigény kielégítésének lehetőségén kívül. Konkrét pártprogram híján azonban a legenyhébben szólva sem több holmi öncélú „gittrágásnál” egy mégoly indokolt belső hatalmi „rendcsinálási szándék” is. Amelynek valóra váltását sajnos egy politológiailag is igencsak vitatható alapszabály-módosítástól várják a kongresszusi küldöttek, a tisztelt úrhölgyek és urak - Bugár Bélával egyetemben. JEGYZET Embernek lenni LŐR1NCZ ADRIÁN Tanulmányok sokaságát lehetne írni arról, hogy a felvidéki autonómia nem utópia, hanem érzékelhető valóság. A Duna- szerdahelyi járás ugyanis már ma állam az államban - a rendőrségtől kezdve a közhivatalokon keresztül egészen a tömegközlekedésig itt minden egy kicsit másképp működik, mmt az ország többi részében; s esetek sokasága bizonyítja, hogy ez nem feltétlenül ad okot a büszkeségre. Apropó: tömegközlekedés. A Pozsony-Dunaszerdahely vonalon buszozók többsége naponta életveszélynek van kitéve, amikor leszállva a nagyjából menetrend szerint közlekedő járatról, át kell vágnia a keresztekkel, koszorúkkal szegélyezett 63-as főúton. A falvak belterületén elhelyezett közlekedési táblákat - úgy is, mint: gyalogos átkelő, sebességkorlátozás - az autósok egyszerűen ajánlásnak veszik, s ilyen helyeken inkább még jobban megnyomják a gázt, csak legyenek már túl rajta... A napokban mégis megtörtént a csoda, mely lassan mítosszá dagad a 63-as út mentében, s feltehetőleg nemzedékről nemzedékre örökítik majd... Történt ugyanis, hogy egy esős márciusi délután vagy egytucat elszánt gyalogmadár készült átkelni a nevezett úton, amikor bal oldalt feltűnt egy nagy, morcos fekete dzsip. Természetesen kengururáccsal felszerelve, mert mióta ezek az erszényesek fenemód elszaporodtak a Csallóközben, anélkül egy tapodtat se...! A tucatnyi elszánt ember - bevallom, köztük jómagam - már épp felkészült a hideg zuhanyra, amikor a dzsip lassított, majd megállt (komolyan mondom, nem viccelek). S az Egytucat Kisember meg- dicsőülve, évek vagy tán évtizedek gyalázata (és hideg zuhanya) alól nyerve feloldozást, átkelt az úttesten... Tudom, a stílszerűség kedvéért azzal illenék befejeznem, hogy a márciusi eső elállt, majd felragyogott a szivárvány, de nem így történt. Esett tovább; én meg a történtek súlya alatt hajlékomba térve, gyékényemen üldögélve egész este azon meditáltam, hogy lám, embernek lenni mégsem oly nehéz...
