Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-26 / 71. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 26. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Fellázadtak a német orvosok német orvosok egyesületbe tömörültek a gyógyszercégek befolyásának további növeke­dése ellen. A Der Spiegel című német hetilap honlapján közölt beszámoló szerint a kezdeményezés jelszava: Az ebédemet én fizetem! Az or­vosok a gyógyszercégek azon gyakorlata eilen lépnek föl, hogy kongresszusokon és to­vábbképzéseken a gyógyszer- gyárak mindenkit megpróbál­nak befolyásuk alá vonni, ők fizetik a szállást, az ellátást, a napidíjat, - természetesen lu­xus körülmények között. A német orvosok ezzel csatla­koztak a No Free Lunch (Nem kell ingyenebéd) elnevezésű nemzetközi mozgalomhoz, amely ugyancsak a gyógy­szergyárak befolyása ellen küzd. „Üzenetünknek az egész országban el kell jutnia az orvosokhoz” - mondta Barbara Kroll, az egyesület egyik alapítója, aki Bielefeld- ben hajléktalanokat és szoci­álisan hátrányos helyzetűeket kezel. A német orvosszövet­ség gyógyszerbizottságának volt elnöke szerint ellensú­lyozni kell a gyógyszergyár­tók törekvéseit. Az egyesület etikai kódexet akar kidolgoz­ni az orvosoknak, hogy kizá­rólag a páciensek érdekeit ve­gyék figyelembe a gyógysze­rek felírásánál. Klaus Lieb professzor szerint tudomá­nyos vizsgálatot kellene indí­tani arról, hogy milyen hatá­sa van a gyógyszergyárak marketingjének az orvosi re­ceptírásra, mert ezzel eddig szinte senki sem foglalkozott. Az egyesület követelései közé tartozik az is, hogy a gyógy­szergyárak képviselői hagy­ják abba a kórházak és az or­vosi rendelők látogatását, egyúttal pedig fölszólították kollégáikat, hogy ne fogadja­nak el több ajándékot a gyógyszercégektől, ne menje­nek el ebédmeghívásokra és ne alkalmazzák a gyártók ál­tal szponzorált praxis-szoft­vereket. Ugyancsak változtat­ni kell az utazások, és a to­vábbképzések megszokott rendjén, és ezek finanszírozá­sát nyüvánosságra kell hozni. Bűnbakkereső tagállamok Jósé Manuel Barroso, az Euró­pai Bizottság elnöke döntő év­nek nevezte a 2007-es esz­tendőt az Európai Unió számá­ra, egyfajta történelmi próba­tételnek, amellyel minden po­litikusi nemzedék egyszer az életben szembekerülhet. A va­sárnap megjelenő Welt am Sonntagnak nyüatkozva Bar­roso felrótta, hogy néhány tag­állam bűnbaknak teszi meg az Európai Uniót, és ezzel árt az európai eszmének. Barroso helytelenítette, hogy egyes tagállamok a népszerűtlen in­tézkedésekért Brüsszelt kár­hoztassák. „Európa nem kül­föld. Mi mmd Európa va­gyunk” - hangoztatta a bizott­ság elnöke. Lehetedennek ne­vezte, hogy Brüsszelt hibáztas­sák a rossz törvényekért, míg a jó törvényeket az adott ország politikusai a maguk érdemé­nek tulajdonítják. A Berlini Nyüatkozatot szavai szerint nem szabad túlértékelni, noha az 50. évforduló fontos alka­lom a közös gondolkodásra. És most mindenki írja le négy oldalon, pontosan hogyan szerezte meg előre az érettségi témáit. (Peter Gossányi karikatúrája) Az izraeli embargó tönkreteszi a 4,3 millió palesztin menekültet Kilátástalan helyzet a Gázai övezetben Tovább romlanak majd a Gázai övezetben és Ciszjor- dániában élő palesztinok életkörülményei, ha Izrael nem oldja fel a palesztin te­rületekkel szembeni gazda­sági embargóját és nem en­gedélyezi a személyek és az áruk szabadabb mozgását. MTl-HÁTTÉR Az ENSZ palesztin menekülteket segélyező ügynökségének (UNR­WA) vezetője, Karen Koning Abu- Zayd elmondta, az adományozó ál­lamok tavaly ugyan minden koráb­binál több pénzt adtak a paleszti­nok megsegítésére, de a palesztin területeken szinte mindenki a segé­lyektől vált függővé. A gazdaság nagy mértékben leépül, a paleszti­nok számára nincs semmüyen kitö­rési lehetőség, a magas munkanél­küliség, sok közalkalmazott máig sem kapta meg tavalyi bérét sem. A dolgok nem fordulnak jobbra, ha Izrael nem enyhíti a Gázai övezet határán fekvő karni és erezi át­kelőkön, illetve a Gázai övezet és Egyiptom határán lévő rafahi át­kelőn bevezetett korlátozásokat. Az UNRWA élelmiszersegélyeket oszt a Gázai övezetben élő palesztin menekültek többségének és cisz- jordániai társaik jó részének; a nem menekült státusú személyekről egy másik ENSZ-szervezet, a Vüágéleí- mezési Program igyekszik gondos­kodni. Izrael azután vezette be a gazdasági embargót, hogy a tavaly januári palesztin parlamenti vá­lasztásokon hatalomra jutott a Ha- mász radikális iszlamista szervezet. A zsidó állam a korlátozó intézke­déseket, köztük a palesztinoktól beszedett, s őket megillető adóbe­vételek visszatartását az izraeliek elleni támadásokra adott válasz­ként tünteti fel. Egyes külföldi ado­mányozók szintén felfüggesztették a Hamász-vezetésű palesztin kor­mány közvetlen segélyezését, mert az nem volt hajlandó elismerni a zsidó állam jogát a létezésre, érvé­nyesnek elismerni az addig kötött izraeli-palesztin békemegállapodá­sokat és lemondani az erőszak al­kalmazásáról. A külföldi donorok azonban enyhítettek a gazdasági embargót kísérő diplomáciai boj­kotton, amióta a Hamász ez év március 17-én megállapodást írt alá a Mamhúd Abbász palesztin el­nök vezette, mérsékeltebb Fatah mozgalommal a palesztin egység­kormány megalakításáról. Izrael azonban továbbra sem hajlandó átutalni a palesztinokat megillető adó- és vámbevételeket. A közvetlen segélyek leállítása ellenére az ENSZ adatai szerint ta­valy mintegy 1,2 milliárd dollár ér­tékű külföldi segély jutott el a pa­lesztinokhoz (kormányuk megke­rülésével), szemben a 2005. évi 1 milliárd dollárral. A palesztin gaz­daság azonban tíz százalékkal zsu­gorodott, a szegénységi ráta tovább növekedett. Az UNWRA idénre re­kordösszegű, 246 millió dolláros segélyt kért az adományozóktól. A 27 ezer fős UNWRA-t még az 1948-as arab-izraeli háború után hozták létre a menekültsorsra ju­tott több százezer palesztin megse­gítésére. Az ügynökség ma több mint 4,3 milliósra duzzadt mene­kült lakosságot támogat a Gázai övezetben, Ciszjordániában, Jordá­niában, Libanonban és Szíriában. A menekültek az oktatás, az egész­ségügy területén, és szociális téren kapnak segítséget, valamint rend­kívüli segélyeket. Mostanában komoly tárgyaláso­kat folytatnak az adományozókkal arról, miként lehet eltartani a nö­vekvő menekült népességet úgy, hogy a konfliktus politikai rendezé­sére alig van kilátás. A menekültek száma a népszaporulat miatt ugyanis évről évre nő, ezért ellátá­sukhoz is egyre több pénzre, iskolá­ra, tanárra és egyéb dologra lesz szükség. A magyar kormány „lelkes cimborasága" Kelet-Közep-Europaban egyedülálló Gyurcsány szívélyes volt Moszkvában MTI-F1GYELŐ Egyedülálló jelenség Kelet-Kö- zép-Európában Gyurcsány Ferenc Moszkvával fenntartott „lelkes paj­táši viszonya” - írta a magyar mi­niszterelnök oroszországi munka­látogatásáról beszámolva szomba­ton a Neue Zürcher Zeitung. A mér­tékadó, konzervatív svájci napilap kiemelte, hogy Gyurcsány dicsérte a Moszkva és Budapest közötti jó kapcsolatokat, s hogy Magyaror­szág támogatni szándékozik a Gazprom orosz óriásvállalat által kivitelezni tervezett Kék Áramlat gázvezeték Közép-Európáig tör­ténő meghosszabbítását. Moszkva az elmúlt hónapokban ritkán hal­lott nyájas szavakat európai szájak­ból. Most ez változott meg, amikor a magyar miniszterelnök moszkvai munkalátogatása során a magyar­orosz kapcsolatok kiváló állapotát dicsérte. Ez a fajta „lelkes cimboraság” Moszkva iránt éppen Kelet-Közép­Európában egyedülálló jelenség - állapította meg a lap. A lengyelek viszonya a Kremlhez hangsúlyo­zottan defenzív és bizalmatlan, elég csak a tervezett orosz-német balti-tengeri (Lengyelországot megkerülő) gázvezeték varsói bí­rálatára vagy az amerikai rakéta­védelmi pajzs tervéhez nyújtott lengyel kormánytámogatásra gon­dolni. Csehország, jóllehet sokkal óvatosabban, ugyancsak kész Moszkva bosszantására. ATopolá- nek-kormány vüágosan kiállt a Lengyelországban felállítandó a- merikai rakétákhoz szükséges ra­darrendszer csehországi telepíté­se mellett. Gyurcsány mégsem áll elszigetelten Európában. Német­ország az energia területén ugyan­úgy külön kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal, mint Olaszor­szág és Franciaország, és a magyar miniszterelnöknek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy ezek a lépések arra utalnak, a ter­vezett közös európai energiapoli­tikában nem sok előrelépés tör­tént. A svájci lap emlékeztet arra, hogy Brüsszelben némi megütkö­zést keltett, amikor Gyurcsány nemrég kiállt a Gazprom Kék Áramlat terve mellett, miközben az Európai Unió a 2006 januári orosz-ukrán gázvitát követően el­vi egyetértésre jutott a Nabucco gázvezeték megépítéséről, amely a Kék Áramlattal párhuzamosan a Kaszpi-tengeri régióból szállítana földgázt Törökországba. A Nabuc- co-projekt éppen annyiba kerülne, mint a Kék Áramlat (mintegy 5 milliárd euró), és nagyjából u- gyanarra a határidőre (legkoráb­ban 2011) készülne el. A lap szerint Gyurcsány való­színűleg azért állt a Kék Áramlat mellé, mert annak keleti szakasza, a Fekete-tenger alatt húzódó csőve­zeték már készen van, miközben a Nabucco még csak „álom”. Ám, műit a magyar miniszterelnök fo­galmazott, „a lakásokat gázzal fűtik, nem álmokkal”. KOMMENTÁR Levadásszék Bugárt? BARAK LÁSZLÓ A fél ország azon a meglehetősen ízetlenre sikeredett Duray-vallo­máson röhögött a múlt héten, amely szerint, a szóban forgó politi­kus a tükörben szemlélődve eddig nem vette még észre, hogy vala­milyen „szárnya” lenne neki... Hát igen, általában üyen színvonalon viccelődik Miklósunk. A rossz vicc tárgya egyébként az a konkrét új­ságírói felvetés volt, hogy Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártja le­endő elnöki funkciójába a szervezet „duraysta szárnyának” emberei jelölték volna Bugár Bélával szemben. Mármost, tekintet nélkül ar­ra, hogy van-e „szárnya” Duraynak, avagy nincsen, tény, hogy Csáky jelölése az ő elvbaráti köréből szerveződött meg. így aztán természe­tes, hogy ő maga is tevőlegesen igyekezett megtámogatni azt. Fölös­leges hát azon töprengeni, hogy vajon kinek az embere a Csáky? Amint oktalanság cáfolni azt a tényt is, hogy Csáky embere meg Du­ray - legalábbis jelenleg. Mégpedig olyan alapon, hogy a cél - az esetleges győzelem reménye - szentesíti számára az „eszközt”. De vajon müyen mértékben lehetnek e tények hasznosak a felek, vagyis Duray és Csáky számára? Sőt, mit jelentenek az MKP tagsága, köz­vetve pedig a szlovákiai magyarok számára? Egyszerű ez, mint a po­fon. Ha Csáky megnyeri a hétvégi pártelnökválasztást, akkor me­gerősödik. Duray Miklóssal együtt! Mármint a párton belül. Kívüle viszont a legkevésbé sem, sőt! Nyüt titok ugyanis, hogy mit gondol­nak Durayról országos politikai és a sokkal civüizáltabb értelmiségi körökben is, meg külhonban... Ami viszont kizárólag Csáky számára lehet kedvezőtlen előrejelzés. Hiszen Duray tulajdonképpen semmi másra nem játszik a rendszerváltás óta, mint arra, hogy időközön­ként a lehető legnagyobb feltűnést és botrányt keltse; szinte minden esetben előre megfontoltan nacionalistára hangolt megnyüatkozá- sokkal trágyázandó saját politikai babéijait! Lásd, régi-új „serkentő vitaminját”, a néhány váteszi lélekben lappangó szlovákiai magyar autonómiaigények célirányos használatát... Ha tehát Csáky lesz az MKP elnöke, maga a párt is épp olyan kedvezőtlen helyzetbe kerül, műit ő maga. Például, mind neki, mind pedig pártjának, alaposan megcsappanhat egyelőre még mindig létező kormánykoalíciós po­tenciálja. S persze a párt viszonylag stabü választói bázisa is egészen biztosan megsínylené, ha tagjai jelenlegi legnépszerűbb politikusuk, Bugár Béla helyett egy megszállott kalandorként elkönyvelt politi­kus által futtatott embert juttatnának az elnöki posztra. Aki ráadásul csak annyiban jelent alternatívát Bugárral szemben, hogy - a „klasszikussal” szólva - sokkal inkább Duray gatyamadzagján lógna, mint eddig Bugár...! Ez esetben viszont, akár Columbo hadnagyot is fölöslegesen kérnék meg azon lehetséges választók fölkutatására, akikkel tovább gyarapodhat az az ötvenezres tömeg, amely a leg­utóbbi parlamenti választásokon morzsolódott le a pártról... Amely „hiány” okait most oly nagy kampánybuzgalommal igyekeznek Bu­gár nyakába varrni ellenlábasai, hogy levadászhassák őt... Bizony „csak” ennyi az MKP hétvégi tisztújító kongresszusának tétje. A gro­teszk küldetéstudat, a féktelen hatalomvágy, a vélt vagy valós személyes sérelmek generálta revansigény kielégítésének lehetősé­gén kívül. Konkrét pártprogram híján azonban a legenyhébben szól­va sem több holmi öncélú „gittrágásnál” egy mégoly indokolt belső hatalmi „rendcsinálási szándék” is. Amelynek valóra váltását sajnos egy politológiailag is igencsak vitatható alapszabály-módosítástól várják a kongresszusi küldöttek, a tisztelt úrhölgyek és urak - Bugár Bélával egyetemben. JEGYZET Embernek lenni LŐR1NCZ ADRIÁN Tanulmányok sokaságát lehet­ne írni arról, hogy a felvidéki autonómia nem utópia, hanem érzékelhető valóság. A Duna- szerdahelyi járás ugyanis már ma állam az államban - a rendőrségtől kezdve a közhiva­talokon keresztül egészen a tö­megközlekedésig itt minden egy kicsit másképp működik, mmt az ország többi részében; s esetek sokasága bizonyítja, hogy ez nem feltétlenül ad okot a büszkeségre. Apropó: tömegközlekedés. A Pozsony-Dunaszerdahely vona­lon buszozók többsége naponta életveszélynek van kitéve, ami­kor leszállva a nagyjából me­netrend szerint közlekedő já­ratról, át kell vágnia a keresz­tekkel, koszorúkkal szegélye­zett 63-as főúton. A falvak bel­területén elhelyezett közleke­dési táblákat - úgy is, mint: gyalogos átkelő, sebességkorlá­tozás - az autósok egyszerűen ajánlásnak veszik, s ilyen he­lyeken inkább még jobban megnyomják a gázt, csak legye­nek már túl rajta... A napokban mégis megtörtént a csoda, mely lassan mítosszá dagad a 63-as út mentében, s feltehetőleg nemzedékről nemzedékre örökítik majd... Történt ugyanis, hogy egy esős márciusi délután vagy egytucat elszánt gyalogmadár készült átkelni a nevezett úton, amikor bal oldalt feltűnt egy nagy, morcos fekete dzsip. Természetesen kengururáccsal felszerelve, mert mióta ezek az erszényesek fenemód elsza­porodtak a Csallóközben, anélkül egy tapodtat se...! A tucatnyi elszánt ember - be­vallom, köztük jómagam - már épp felkészült a hideg zu­hanyra, amikor a dzsip lassí­tott, majd megállt (komolyan mondom, nem viccelek). S az Egytucat Kisember meg- dicsőülve, évek vagy tán évti­zedek gyalázata (és hideg zuh­anya) alól nyerve feloldozást, átkelt az úttesten... Tudom, a stílszerűség kedvé­ért azzal illenék befejeznem, hogy a márciusi eső elállt, majd felragyogott a szivár­vány, de nem így történt. Esett tovább; én meg a történtek sú­lya alatt hajlékomba térve, gyékényemen üldögélve egész este azon meditáltam, hogy lám, embernek lenni mégsem oly nehéz...

Next

/
Thumbnails
Contents