Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-23 / 69. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 23. Vélemény és háttér 7- Vezérigazgató úr, én nem tudom megtisztítani azt a pénzt, amit ön az eladás nem hagyományos formá­ira fordít (Peter Gossónyi karikatúrája) A távozó francia belügyminiszter ellentmondásos mérlegéről cikkeznek Nicolas Sarkozy hitele FIGYELŐ Klaus: új „vallás” A globális felmelegedés csak mítosz, míg a környezetvéde­lem új vallásnak tekinthető - állítja Václav Klaus cseh ál­lamfő, aki az amerikai tör­vényhozók kérésére fejtette ki véleményét. Václav Klaus vá­laszait, amelyeket az ameri­kai Kongresszus a globális fel- melegedésről az A1 Gore volt alelnökkel lefolytatandó vitá­ban kívánt felhasználni, a Mladá Fronta Dnes közölte. A cseh államfő óvta a politiku­sokat attól, hogy meghátrálja­nak azok előtt, akik „önmagu­kat környezetvédőknek neve­zik”, s nyomásuk következté­ben lemondjanak a szabad társadalom alapelveiről. Az amerikai képviselőknek szánt válaszaiban Klaus leszögezte: nagyon nyugtalanítja őt, hogy az ökológiai témákat bizo­nyos politikai nyomásgyakor­ló csoportok a szabad társa­dalom alapelvei elleni tám­adásra használják ki. A cseh köztársasági elnök úgy véli: a 21. század elején a szabadsá­got, a demokráciát, a piacgaz­daságot és a jólétet nem a kommunizmus, vagy annak enyhébb formái veszélyezte­tik elsősorban. „A kommuniz­must a becsvágyó környezet- védelem veszélye váltotta fel” - írta Klaus az amerikai tör­vényhozóknak. Szerinte a környezetvédelem olyan ide­ológia, amely megpróbálja felváltani „az emberiség sza­bad és spontán fejlődését az egész világ valamiféle köz­ponti (ma globális) megterve­zésével”. A cseh államfő sze­rint ez elfogadhatatlan, s a szabad társadalmaknak véde­kezniük kell ez ellen. Václav Klaus vitái a zöld mozgalmak­kal nem új keletűek. A vezető cseh politikus korábban is éle­sen bírálta a környezetvédő mozgalmakat, s nemrégiben azt is kijelentette, hogy ő a mai világban „semmiféle kör­nyezetrombolást” nem lát. Ennek ismeretében nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Martin Bursík, a Zöldek Párt­jának elnöke azt hangoztatja, pártja számára Klaus elnöki mandátumának a meghosz- szabbítása elfogadhatatlan. A zöldek és Klaus szembenál­lását mi sem bizonyítja job­ban, mint Bursík azon beje­lentése, hogy Klaus újravá­lasztásának megakadályozá­sára még a kommunistákkal is hajlandó összefogni. Klaus elnöki mandátuma a jövő év elején jár le. (-kés) Az elnökjelöltsége miatt belügyminiszteri posztjáról öt év után távozó Nicolas Sarkozynek a személyek el­leni erőszakos cselekmé­nyek jelentős növekedése ellenére kemény fellépései­vel sikerült a választók sze­mében a bűnözés elleni leg­hitelesebb francia politikus­sá válnia - vélekedett elem­zésében a Le Monde című párizsi napüap. MTl-HÁTTÉR A mértékadó francia újság sze­rint a belügyminisztereket két kri­térium alapján szokták megítélni: annak alapján, amit tettek a köz- biztonságért és annak alapján, amit ebből el tudtak hitetni a vá­lasztókkal. Sarkozy azonban be­vezetett egy harmadik szempon­tot is, mégpedig belügyminiszteri kinevezésének öt évvel ezelőtti körülményeit. Azt ugyanis, hogy a biztonság a 2002-es elnökválasz­tás egyik legfőbb témája volt és a szocialista jelölt, Lionel Jospin miniszterelnök kudarcához veze­tett. A rossz bűnözési statisztikák pedig nagy lehetőséget jelentet­tek a belügyminisztérium irányí­tását 2002-ben átvevő Sarkozy­nek, aki hangvételével és elsősor­ban politikai váltással hívta fel magára azonnal a figyelmet. Az eredményekre koncentráló represszív biztonságpolitika mel­lett állást foglaló Sarkozy beosz­tottjaitól azt kérte, hogy a bűnö­zést csökkentő mennyiségi célo­kat fogalmazzanak meg az általuk irányított belügyi szervek számá­ra, amelyek a teljesítésért juta­lomban részesülhetnek. Két évvel később a belügyminiszter ötmillió euró jutalmat osztott szét a kiváló eredményekért a szakszervezetek erős tiltakozása ellenére. Sarkozy nem elégedett meg a rendőrségi vezetők másfajta hoz­záállásával, hanem megteremtette számukra az anyagi, pénzügyi, személyi és elsősorban törvényi feltételeket is. Rögtön hivatalba lé­pése után egy olyan törvényt fo­gadtatott el a parlamenttel, amely öt év alatt 13 500 új rendőr és csendőr felvételét irányozta elő. Ez majdnem teljesen meg is valósult. A 2002 májusában létrehozott regionális beavatkozási csoportok (GIR) a különböző rendőrségi szervek képviselőit összefogva a szervezett bűnözés ellen vették fel a harcot: kétezer fegyvert, 6 ton­na cannabisszármazékot, több mint 100 tonna heroint és 70 ton­na kokaint, valamint 70 millió eu- rónyi készpénzt foglaltak le. Sarkozy megkapta a védelmi minisztériumtól a csendőrséget is „használatra”, még ha annak költségvetése és irányítása to­vábbra is a honvédelem kezében maradt. De ezzel a belügyminisz­ter átszervezhette a biztonsági erőket és a városi problémákhoz igazíthatta őket. Sarkozy ugyan­akkor nem mert hozzányúlni a rohamrendőrséghez (CRS), a- melynek mobilisabbá válása sza­kértők szerint elengedhetetlen lenne a közbiztonság szavatolá­sához. A rendőrségi tisztviselők kinevezésének kérdése továbbra sem megoldott, és így fordulha­tott elő, hogy a 2005 novemberé­ben kirobbant zavargások leg­főbb helyszínéül szolgáló Clichy- sous-Bois-ban egyszerűen nem volt egyáltalán rendőrőrs. Sarkozy belügyminiszterként a hagyományosan jobboldali, ke­mény hangot választotta a bű­nözőkkel szemben, akiket „kivá­gandó gaznak” tart. A zavargáso­kat nem sokkal megelőzően használt „csőcselék” kifejezést a mai napig nem bocsátották meg a külvárosok lakói. A Le Monde szerint pedig a belügyminiszter akkor is saját álláspontját han­goztatta a zavargások mérle­géről, amikor a számára ked­vezőtlen statisztikai adatok telje­sen ellentmondtak neki. A lap alapvetően abban látja Sarkozy belügyminiszterségének kudarcát, hogy miközben a fran­ciák szemében ő maradt a leghi­telesebb személy a bűnözés elle­ni harcban, a személyek elleni erőszak 13,9 százalékkal növeke­dett az elmúlt öt évben Francia- országban. A miniszter ugyanis elsősorban azt hangsúlyozza, hogy 2002 és 2006 között a bűntények felderítésének aránya nyolc százalékkal javult (34,33 százalékra), és a szabálysértések és bűntények összessége 9,44 százalékkal csökkent (2006-ban 3,72 millió cselekményre). A sta­tisztikai átláthatóság nevében Sarkozy 2003 novemberében lét­rehozta az Országos Bűnözési Megfigyelő Intézetet és a rend­őrségi vezetőket is arra kérte, hogy sikeres ügyeiket kommuni­kálják a közvélemény felé. Egyet­len elv nevében: az ő sikerük hozzájárulhat az elnökjelölt sike­réhez - írta a Le Monde. A republikánusok szerint nem bizonyított, hogy a szén-dioxid-kibocsátás okozza a globális felmelegedést Al Gore klímavédelmi törvényt sürget MTl-HÁTTÉR Klímavédelmi törvény elfogadá­sát sürgette Al Gore volt amerikai alelnök a kongresszusban; a Földet fenyegető katasztrófáról festett ké­pét és érveit a republikánus képvi­selők kétkedve fogadták. Az egész bolygót fenyegető ve­szedelemről beszélt a demokrata politikus a globális felmelegedés következményeivel kapcsolatban a képviselőház egy bizottsági meg­hallgatásán. , A tétlenségnek a kör­nyezetre és a gazdaságra nézve is katasztrofális következményei len­nének” - fejtette ki, szorgalmazva az üvegházhatást okozó gázok ki­bocsátásának visszaszorítását. Ér­vei között megemlítette, hogy egy tanulmány szerint 34 éven belül teljesen elolvadhat az Északi-sark jégtakarója. Gore szerint a káros gázok kibocsátását a jelenlegi szin­ten be kellene fagyasztani, és az ér­téket 2050-re 90 százalékkal kelle­ne csökkenteni. Be kellene tiltani az olyan széntüzelésű erőművek építését, amelyek a légkörbe füstö­lik a káros gázokat, és a kibocsátás­ra adót kellene kivetni. Arról is be­szélt, hogy a legszigorúbb üzem­anyag-takarékossági normákra van szükség az autók esetében, és a kio­tói klímavédelmi egyezmény he­lyett 2010-ben új nemzetközi meg­állapodást kell kötni. A Bush-kor- mány elutasítja a káros gázok kibo­csátásának csökkentésére kötelező 1997-es egyezményt, mondván, hogy az sérti az amerikai gazdaság érdekeit, és hatástalan, ha Kínát és Indiát nem kényszerítik a kibocsá­tás visszaszorítására. Hűvös fogadtatásban volt része a republikánusok részéről Gore-nak. „Nemcsak kissé téved, hanem telje­sen hibás is, amit mond” - közölte Joe Barton, az energia és kereske­delmi bizottság vezető kormány- párti politikusa Texasból, miután Gore azt hangsúlyozta, a felmele­gedés problémájának megoldása erkölcsi kötelesség, nem pártpoliti­kai kérdés. Heves szópárbajuk so­rán Barton közölte, nem bizonyí­tott, hogy a szén dioxid-kibocsátás okozza a globális felmelegedést, ezen a téren „a tudomány nem egy­séges, kialakulóban van” Gore az­zal replikázott, hogy a klímaválto­zás okáról nem nyit vitát, arról szé­les körű egyetértés van a tudósok körében. A politikus 516 ezer ké­peslapot vitt a bizottság elé, ame­lyeket olyan amerikaiak küldtek az Egyesült Államok minden részéről, akik cselekvést várnak a kormány­tól. Gore - akit környezetvédelmi munkásságának elismerésére két norvég törvényhozó Nobel-díjra je­lölt - közreműködik abban, hogy július 7-én olyan megakoncerteket szervezzenek műiden kontinensen, amelyek a klímaváltozás veszélyei­re hívják fel a figyelmet. KOMMENTÁR Jahnátek gyónása MOLNÁR IVÁN Szlovákiának nincs szerencséje gazdasági minisztereivel. Volt már nagy formátumú pénzügy-, külügy- sőt még környezetvé­delmi miniszterünk is, a gazdasági tárca miniszteri széke azon­ban mindeddig csak a szélsőséges személyiségeket vonzotta. Gazdasági tárcánkat vagy olyan volt vállalkozóként működő „okosmókusok” vezették, akik a minisztériumot is egy nagy cégnek nézték, vagy a gazdaságtól fényévekre eltávolodott hu­mán értelmiségiek, akik ugyan lyukat beszéltek az ember hasá­ba, ezzel azonban csak az amatőrségüket palástolták. A Robert Fico vezette kormány rátalált az „arany középútra”. Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter a két fent említett szélsőséget öt­vözi. Egyetlen hibája van csupán, hogy mindkettőből a negatív értékeket vette át. Ballépéseiről már könyvet lehetne írni, leg­utóbbi nyilatkozatát azonban minden normális kormányfő leváltással viszonozná. A miniszter az egyik gazdasági hetilapnak nyilatkozva kijelen­tette, hogy ha a hadiiparban működő cégek sikeresek szeretné­nek lenni, nem kerülhetik el a korrupciót. Szerinte teljesen nor­mális, hogy a hadiiparban vállalkozók lefizetik a megren­delőket. Jahnátek nem hazudik, a hadiipar valóban így műkö­dik. A sokkoló csupán az, hogy szerinte ezzel az állami cégek­nek is meg kellene birkózniuk. Szlovákia gazdasági minisztere így abban az országban, ahol a gyorshajtást követően a rendőrt lefizetni akaró sofőrt is börtönnel fenyegetik, áttételesen beis­merte, hogy a törvények nem mindenkire egyformán érvénye­sek. Ha az államérdek úgy kívánja, az afrikai államoknak fize­tett kenőpénzt az állami vállalatok akár el is könyvelhetik. Valljuk be, Jahnátek néha kiesik a szerepéből, megfeledkezve arról, hogy nem a nyitrai Plastikát irányítja, hanem a szlovák gazdaságot. Igazságtalanok lennénk azonban, ha minden fe­lelősséget a gazdasági miniszter nyakába varrnánk. Jahnátek csak annak a nemzeti-szociális kormánynak a kiszolgálója, amely a szlovák hadiipart a régi fényében szeretné látni. Tény, hogy az ágazatot a 90-es évek elején még a volt csehszlovák vezetés tette tönkre. A bársonyos forradalom értékeire és a de­mokratikus átmenetre hivatkozva a csehek így megszabadultak a konkurenciától, miközben az sem érdekelte őket, hogy 60 ezer ember veszti el a munkáját, hiszen már tudták, hogy Szlo­vákia úgyis elszakad. Az ország önállósodását követően a Mečiar vezette kormányok a hadiipar talpra állítását tűzték ki célul, mindez azonban csak arra szolgált, hogy az állami cége­ken keresztül a párt kiszolgálóit zsíros bevételekhez juttassák, miközben az ágazat hírnevét sikerült teljesen tönkretenniük. Fico jelenleg csupán Mečiar már bevált módszereit követi, vagyis a nemzeti érdekekre hivatkozva, az állami cégeken keresztül a párt kiszolgálóit juttatja előnyökhöz, nem válogatva a módszerekben. Jahnáteknek „eljárt a szája”, ha emiatt le is váltják, nem változik semmi. Gazdasági miniszterünk csak egy szószátyár mellékszereplő. JEGYZET Magyarok a hivatalban SZABÓ LÁSZLÓ Státustörvény, magyarigazol­vány. Csak hogy a két legje­lentősebb intézkedést említ­sem, amit a magyar kormány hozott annak érdekében, hogy a határon túli magyar otthon érezhesse magát Magyarorszá­gon is. A kettős állampolgárság már nagyobb falatnak bizo­nyult. Nem kértek belőlünk, at­tól tartva, hogy elvesszük a ke­nyerüket, letelepszünk, kihasz­náljuk a szociális rendszert stb. A mindennapokban is hasonló hozzáállással találkozni a ma­gyar hivatalokban, a nagy ma­gyar bürokrácia útvesztőjében. Abban a pillanatban, amint egy magyarul beszélőről kide­rül, hogy nem magyar állam­polgár, azonnal kezdődik a gyanakvás, vége az addigi mo­solynak. Ha fizetős szolgálta­tásról van szó - pl. az országos fordítóirodában -, azonnal gyanús lesz az ember. Lehet, hogy be akar csapni? Lehet, hogy azért jött Budapestig, hogy csak lefordítasson né­hány oldalt, és pofátlanul nem jön érte? Lehet, hogy nem is magyar, csak álcázza? Akkor jobb, ha gyanakszik az ember, vagyis a hivatalnok. Példánk­nál maradva csak akkor hajlan­dó vállalni a fordítást, ha azt teljes mértékben előre megfi­zeti a határon túli idegen. Egy „normális” magyarnak persze erre nincs szüksége, maximum előleget kell fizetnie, de ez sem jellemző. A határon túli térítse meg a teljes összeget, vagy ha csak a felét akarja, mint a gya- núsabb hazai, akkor pedig hagyja itt az útlevelét és a hi­vatalos irat eredeti példányát. Biztos, ami biztos. Ez a hozzáállás nem csak erre az intézményre jellemző. Aki intézett már Magyarországon hivatalos ügyet, tudja, hogy egy-egy ilyen sorban állás és in­tézkedés annyira megalázó és gusztustalan, hogy egy darabig nem kívánkozik vissza a ma­gyar nemzetiségű idegen az anyaországba. Joggal. Nincs azzal baj, ha egy határon túli magyarnak nem adnak kedvezményeket, például hogy nincs külön sáv a határon túli magyaroknak a hivatalokban. Sőt, ez teljesen rendben van. Nincs szükségünk pozitív diszkriminációra. Élég volna, ha mindenki, akinek hivatalos ügyei akadnak Magyarorszá­gon, ezeket európai módon, emberhez méltó hozzáállással tudná elintézni. Hogy ne kell­jen megaláztatások sorozata után keserű szájízzel távozni. Függetlenül attól, hogy hatá­ron túli magyarról van-e szó, vagy csehországi csehről, por­tugáliai portugálról, finnorszá­gi finnről. Mert európaiak va­gyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents