Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-22 / 68. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 22. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG Minden korábbinál határozottabban sürgette az unió alkotmányának elfogadását Jósé Manuel Durao Barroso pár nappal az Európai Unió jubüe- umi csúcstalálkozója előtt. Az Európai Bizottság elnöke hangsúlyozta: a hétvégi berlini csúcstalálkozónak történelmi szerepet kell betöltenie az EU életében. Ezzel összefüggésben együttműködésre szólította fel a tagállamokat. Hozzáfűzte: a szerződést a lehető legkisebb változtatásokkal, jelentősebb rövidítések nélkül és a jelenlegi hivatalos címmel, azaz az Európai Unió alkotmányának nevezett dokumentumként kell elfogadni legkésőbb 2008 végéig, (m)- Van külön oszlop az adóbevallásban az elfogadott csúszópénzekre? (Peter Gossányi karikatúrája) Szóval, az európai integráció köszöni szépen, „válságban van", éppen úgy, mint tíz, húsz vagy akár ötven éve Római Szerződések Az Európai Unió tagállamai jelenleg ünnepük a híres Római Szerződések aláírásának 50. évfordulóját. Az 1957-ben aláírt szerződések teremtették meg az Európai Közösségek alapját, egy olyan integrációs kísérletet, amelyre még nem volt példa a modem történelemben. ONDREJCSÁK RÓBERT Fontos megjegyezni azt is, hogy a Római Szerződések aláírása nem elszigetelt esemény volt, hanem egy bizonyos történelmi kontextusban történt, amelynek nagyon erős gyökerei voltak. Bár különböző integrációs elképzelések már a második világháborút megelőzően is napvilágot láttak, ezek megvalósíthatósága az akkori hatalmi viszonyok miatt nem volt reális. Csakhogy a második világégés során az európai országok, beleértve a nagyhatalmakat is - talán csak Nagy-Britannia rövid ideig tartó kivételével - olyan helyzetbe kerültek, amelyre már sok évszázada nem volt példa. Hatalmuk eltűnt vagy eltűnőben volt, gazdaságüag a padlón voltak, és erkölcsileg szintén válságos volt helyzetük. Az egyik legfontosabb tényező, hogy azok az eszmék és hatalmi koordináták, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták az európai és a világpolitikát, semmissé váltak. Ebben a helyzetben az európai integráció népszerűbb és kézenfekvőbb megoldás volt, mint bármi más. Ráadásul az integrációs folyamatok elindulása az egyes résztvevő országok nemzeti érdekeinek is megfelelt: a németeknek segített az erkölcsi és politikai „rehabilitációban”, a franciák pedig a németek ellenőrzését és saját befolyásuk megnövelését vélték megtalálni a nemes európai gondolatok mögött. Az olaszokat az integráció a fasizmus utáni válságból és nemzetközi elszigetelődésből oldotta fel, míg a „kicsik” - Belgium, Hollandia és Luxemburg - azt remélték, hogy majd „nagyok” vagy legalábbis nagyobbak lesznek. Ebben a helyzetben hozták létre 1951-ben a Szén- és Acélközösséget. Az európai országok a világ felől fokozatosan Európa és az integráció felé fordultak - különösen érvényes ez a gyarmataitól megszabadult Franciaországra -, és az integráció is új impulzusokat kapott az együttműködés rohamos fejlődésével. Ennek megkoronázása volt 1957, amikor a Szén- és Acélközösségen kívül megalakult az EURATOM és az Európai Gazdasági Közösség (EGK), így az európai integráció már három „Közösségen”, alappilléren állt. Létrejöttek tehát az Európai Közösségek. Mindez pedig a Római Szerződések alapján történt, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Franciaország írt alá. A Római Szerződések aláírásának jelentősége abban rejlik, hogy az európai együttműködést további kulcsfontosságú területekre terjesztette ki, amely ezáltal végleg sokirányúvá vált. Ráadásul bár a Közösségek politikai súlya továbbra is minimális volt, hiszen a tagállamok, elsősorban Párizs és Bonn domináltak, a Közösségek mégis szinte automatikusan a vüág második legnagyobb és legfontosabb gazdasági egységévé váltak. Hiba lenne azonban azt állítani, hogy a Római Szerződések aláírásával és az Európai Közösségek megalakulásával az európai integráció befejeződött. Nagyon fontos lépés volt az 1968-ban létrehozott Közös Mezőgazdasági Politika is, amelynek „eredményeit” és „előnyeit” máig fizeti az európai adófizető. Politikailag nagyon fontosak voltak továbbá a bővítések, különösen az 1973-as, amelynek során Nagy-Britannia, Írország és Dánia lépett be a Közösségekbe. Ez azt eredményezte, hogy az európai integrációs folyamatok ádépték szűkén vett - politikai és gazdasági értelemben, de nem utolsósorban mentalitásban - kontinentális korlátáikat. London belépése olyan módon változtatta meg a Közösségek jellegét, amelyről de Gaulle elnök korábban nem szívesen álmodott. Természetesen mindez fokozatosan történt, de tény, hogy az integráció már nem csak egy német-francia projektum volt többé. Inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentősége volt annak, hogy 1979-től az Európai Parlament képviselőit közvetlenül az európai választópolgárok választják. Míg azonban 1979-ben ennek még csak jelképes ereje volt, tekintettel a parlament akkori korlátozott jogköreire, napjainkban egyre fontosabb a strasbourgi székhelyű testület. A bővítési folyamat nem állt meg, hiszen 1981-ben Görögország, majd 1986-ban Spanyolország és Portugália lett a Közösségek tagja. Ugyanabban az évben aláírták az Európai Egységokmányt, amelynek alapján létrejöhetett az egységes európai piac. A hidegháború utáni helyzet és a drámai geopolitikai változások nem hagyhatták hidegen az európai országokat sem. Többségük az európai integráció elmélyítésének igényével reagált a megváltozott körülményekre. 1991-ben aláírták a maastrichti szerződést, majd az Európai Közösségeket hivatalosan az Európai Unió váltotta fel, ezzel is demonstrálandó az egységesülési törekvéseket és az integrációs ambíciók előrehaladott szintjét. 1995- ben aztán egy ritka pillanat következett az integráció történelmében: a széles körben támogatott és várt bővítés. Természetesen megjegyzendő, hogy Svédország, Finnország és Ausztria belépésével „gazdagok” csadakoztak... Nem volt üyen egyértelmű a közép-európai országok belépése, amely nem volt igazán népszerű gondolat a nyugat-európai közvélemény szemében. Mára azonban - szerencsénkre - ez is mögöttünk van, sőt Románia és Bulgária is az EU tagja, pedig erre tíz éve még nem sokan fogadtak volna komolyabb összeggel. Hogy ezenkívül mi újság „Európában”? Mondhatni, semmi különös: az integráció „válságban van”, „lelassuld’, de hát már legalább ötven éve, közben meg szép csendesen bevezettük az eurót, sőt vannak gyorsan bevethető harci egységeink is. A mi korosztályunk átélt már egy Nizzai Szerződést is, de például az Alkotmányszerződés bukását is (jellemző, hogy az egyik legnagyobb vita arról szólt, hogy is nevezzük a dokumentumot). Szóval, az európai integráció köszöni szépen, a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulóján „válságban van”, éppen úgy, mint tíz, húsz vagy akár ötven éve (emlékszik valaki a Pleven-terv bukására, amely alapjaiban rengette meg az integrációt? - még 1954-ben). Ettől függetlenül azonban működüt, sőt fejlődik (egyesek számára túl gyorsan is). Közben persze nem ártana komolyan beszélni mondjuk Törökországról vagy az energiabiztonságról... Moszkva a magyar kormány pragmatizmusát dicséri Gyurcsány Ferenc oroszországi vizitje előtt Sok szállal a gázszállításért MTl-HÁTTÉR A budapesti kormány pragmatiz-. musát dicsérte az orosz diplomácia Gyurcsány Ferenc miniszterelnök csütörtökön esedékes moszkvai munkalátogatása előtt. Az oroszmagyar kapcsolatok folyamatosan fejlődnek a pragmatizmus és egymás érdekeinek tiszteletben tartása alapján - állapította meg az orosz külügyi szóvivő. Mihaü Kaminyin méltányolta a magyar kormány konstruktív álláspontját az EU és a NATO Oroszországhoz fűződő partnerségének fejlesztésével kapcsolatban. Oroszország hangsúlyozza, hogy megbízható stratégiai olaj- és gázszállítója Magyarországnak, és a magyar kormány hajlik ennek elismerésére - vélik moszkvai megfigyelők. A magyar kormány kitart az Oroszországgal való sokszálas összefonódás Európában kisebbségbe szorult politikája mellett, bízva annak újbóli felül- kerekedésében. Egy Kreml-közeli politológus „ideologizált” hozzáállással vádolja a magyar ellenzéket éppúgy, mint a lengyel, lett és észt kabinetet. Szergej Markov elutasította azt a feltételezést, hogy a magyar kormány olyan különalkukat köthet az orosz vezetőséggel, amelyek aláássák az EU energiapolitikai egységtörekvését. Szerinte a kétoldalú megállapodásokra azért van szükség, mert a közös EU-orosz megoldások megvalósítását az ideologizált erők gátolják, jórészt amerikai érdekeket képviselve. A Gazprom és a Mól közös cége ez év derekáig méri fel az Oroszországot Törökországgal összekötő Kék Áramlat gázvezeték Magyarországon át Észak-Olaszországig nyúló meghosszabbításának és egy hozzá kapcsolódó nagy magyarországi gáztároló építésériek megvalósíthatóságát. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök úgy vélte, hogy az EU által pártolt Nabucco vezetékterv (amely azeri, iráni, iraki és talán közép-ázsiai gázt hivatott Európába juttatni az orosz helyett) egyelőre az álmok birodalmába tartozik. Mindenesetre az Oroszországba irányuló magyar export tavaly rekordmértékben, 71 százalékkal növekedett, ami a Magyarországra települt multik új szállításainak tudható be. KOMMENTÁR Háryzás MALINÁK ISTVÁN Guantánamói kibeszélőshow-nak keresztelte el a nemzetközi sajtó azt, hogy a Pentagon pár nap eltéréssel közzétette a két legveszélyesebbnek tartott terrorista vallomását. Csak a vak nem látja, hogy ez az iraki háború megindításának negyedik évfordulóját övező propagandaháború része. Washington tudta, az évforduló a világon mindenütt az amerikai politika iraki kudarcainak kritikátlan demonstrálásává süányul, miközben még Bush legvehemensebb hazai - a külföldiekről nem is beszélve - ellenzői sem tudnak kiutat az iraki csapdahelyzetből. Bush nem tehetett mást: még mindig megnyerhetőnek nyüvánította a háborút, s ennek alátámasztására próbálta sejtetni, hogy szenzációnak számító titkosszolgálati információk vannak a kabátujjában. A pakisztáni Hálid Sejk Mohamed azért gyanús, mert minden olyan merényletet (29-et) vállalt, amelynek nagy nemzetközi visszhangja volt, egyebek között 2001. szeptember 11-ét, a WTC elleni 1993-as bombatámadást, a cipőbombás kísérleteket, sőt közölte: saját kezével fejezte le Daniel Pearl amerikai újságírót. Állította: ő az al-Kaida másodüt embere, pontosabban bin Laden műveleti helyettese. Amit tudni lehet róla: több tucat néven élt már a vüág számos országában, esetenként tényleg kapcsolatban volt bin Ladennel, s fontos feladatokkal is megbízhatták. Társai azonban amolyan nagyotmondó Háry Jánosnak tartják, aki vagy vallási fanatizmusból tehetett üyen öngyilkos vallomást, vagy azért, mert megkínozták. A dicsekedő pakisztánit például nem zavarja, hogy a vüág tudja: az al-Kaida második embere Ajmán az-Zavahri. A másik Valid Mohamed bin Attas, ő a Cole amerikai hadihajó ellen a jemeni Áden kikötőjében 2000-ben elkövetett merényletet vállalta, s bevallotta: szerepe volt a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek elleni 1998-as pokolgépes támadásokban. Nos, ez valamivel hihetőbb eset. Ami rossz, mindkét történetet megpróbálták valahogy összemosni az iraki háborúval. Ami jó és tanulság is: mindkettőjüket kiadták az USA-nak. Ez jelzi, az amerikai titkosszolgálatoknak nagyon jók a kapcsolataik a pakisztáni titkosszolgálattal és több, az iraki háborút egyébként elítélő arab ország titkosszolgálataival. Mert sok arab ország komolyan veszi az al-kaidások és más terroristák elleni hajtóvadászatot, nem az USA iránti szerétéiből, hanem mert hihetetlen veszteségeket okoznak nekik a terrortámadások. Mindenki emlékszik arra, anno hány évébe telt Egyiptomnak a nyugati turisták visszacsalogatása. Vagy az említett, az egyik legszegényebb arab ország, Jemen esete. Az ádeni kikötő az egyik legfontosabb bevételi forrása volt, de a Cole elleni merénylet után a hajók elkerülték, a biztosítótársaságok hatalmas összegeket követeltek azoktól, akik beengedték úszóműveiket Ádenbe. Nem mintha nem volna közöttük összefüggés, de óriási hiba a laikus közvélemény szemében továbbra is összemosni az iraki háborút és a terrorizmus elleni harcot. Az első már régen megosztja a vüágot, a másik még nem. Az első fegyverrel már nem oldható-nyerhető meg, hanem új, okos diplomáciával. A másikra még üyen megoldás sincs, rendhagyó eszközöket kíván. JEGYZET Szakma CSANDA GÁBOR Apám egy időben azt szerette volna, ha építész válik belőlem - és az összes velem kapcsolatos elképzelése meg vágya közül még ez áüt hozzám a legközelebb. A tanárképzőt időpocséko- lásnak tartotta, igaz, már a gimnáziumi négy évről is ez volt a véleménye. Ahhoz, hogy szerinte mi legyek, ha nagy leszek, neki mint gyakorlatias embernek legtöbbször az adott helyzet szolgált példával. Ha a kocsink romlott el, így szólt: Lehetnél autószerelő, Gábris, mit szólsz hozzá? Visszatekintve nem győzök csodálkozni azon, hogy szakmai szempontból mennyire színes és változatos élet állt előttem. Mivel apámat gyakorta érték kisebb-nagyobb bosszúságok, például levált a cipője sarka, elromlott a rádiója, megrepedt a szemüvege, ráadásul képzelőerőnek sem volt híján, bátran kijelenthetem, ha rajta múlik, lehettem volna akármi. Vadakat terelő juhász, juhokat szerető halász, halat etető madarász. Még rendőr is, biztos úr. Az. biztos, hogy láttam volna valami hasznomat. Ráadásul ez az építész, most úgy tűnik, nem volt híján a távlatnak. Tegnap ugyanis egy állás- és karrierajánlatokat kínáló újságrovaton akadt meg a szemem, s a ki tudja hányadút cég építészt keresett. Na ugye, Gábris! Igaz, akadt olyan is, amelyik szakácsot, néhány sorral alább pedig asztalosra mutatkozott igény. Nagy a vüág, hiába, sok szakmát eltart. Hanem a legtöbbnek olyan elegáns neve van, hogy alig értem, micsoda - így még az sem zárható ki, hogy a hirdetőknek éppen rám fáj a foguk, és tűvé teszik érettem a vüágot. Mindenekelőtt a következő szakmákról van szó: commodity buyer, sales representative (konkrétan IT-automatizáció- hoz), insurance actuary, accountant (French-I-Japanese) - ez biztos nem én vagyok, opex manager, senior analyst, recruiter (vagyis regruta, újonc; ezt testhezállóbbnak gondolom, sok területen tudom magam újoncként elképzelni), trader (így, simán, egyszerű trader, megszorítás vagy specifikáció nélkül). Vagy itt van ez a kedves administrative support - ami alighanem titkárnő, mert a support a szótár szerint segéd, tartalék, gyám, oltalom, állvány, bak, dúc, pillér, támaszték, karó, rúd. Egyetlen administrative support, s kész polihisztor! Bánja fene azt az építészetit. És egyébként is, az ember ne a múltba révedjen, hanem a jövőt tekintse. Meg magát, hiszen az ember is formálódik, nemcsak a jövő, vagy ahogy mondani szokás: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. (Tényleg: kovács!) Kis szerencsével előbb-utóbb még akár representative senior is lehet belőlem.
