Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-21 / 67. szám, szerda

11 Közügy - riport ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 21. www.ujszo.com A Legfelsőbb Bíróság ítéletével Sámuel Lojkovic mandátuma azonnal megszűnt, a polgármesteri jogok gyakorlása viszont nem szállhatott át senkire Nagymegyeri hangulatkép - Lojkovic után Mindenki, aki számít - koszorúzás március 15-én. Sárközy Klára mellett Dobis László, majd Néveri Sándor. (A szerző felvétele) Miután február 26-án a Leg­felsőbb Bíróság korrupció miatt jogerősen elítélte Sámuel Lojkovičot, Nagy- megyer polgármesterét, a városban enyhén szólva furcsa helyzet alakult ki. A két nappal később megtar­tott képviselő-testületi ülé­sen a városatyák már kinyil­vánították, hogy kezükben tartják a város irányítását, az azonban mégis aggályos­nak tűnik, hogy - ha rövid időre is, de - Nagymegyer exlex állapotba került. LAKATOS KRISZTINA A Legfelsőbb Bíróság ítéletével Lojkovič mandátuma azonnal meg­szűnt, a polgármesteri jogok gya­korlása viszont nem szállhatott át senkire - a városnak ugyanis nem volt alpolgármestere. Némi tana­kodást igényelt annak eldöntése is, egyáltalán ki jogosult ilyen esetben összehívni a testületi ülést... Mára a helyzet annyiban ádáthatóbb, hogy a képviselők a testület két tagját bízták meg a polgármesteri jogkö­rök gyakorlásával: Néveri Sándor a város statutáris képviselőjeként el­sősorban kifelé, azaz külső szer­vekkel, intézményekkel szemben képviseli Nagymegyert, Dobis László pedig a város belső menetét, a városi hivatal és a Nagymegyer vonzáskörzetében lévő néhány te­lepülés közös községi hivatalának munkáját irányítja. Ez egyébként azt is jelend, hogy a 13 tagú képvi­selő-testület nem választott alpol­gármestert. Azon a bizonyos ülé­sen, amelyen megszavazták a ne­vezett két személy megbízását, in­doklás nem hangzott el, maradt a szűkszavú tájékoztatás a Legfel­sőbb Bíróság ítéletének következ­ményeiről, majd a kézfelemelés. Nagymegyer lakossága úgy általá­ban nem nagyon jár testületi ülé­sekre, ez alkalommal is csak eny­hén fokozott érdeklődés volt ta­pasztalható, a szokásos 5-10 fő he­lyett mondjuk harmincán voltak je­len. Ók a tájékoztatást és a szava­zás eredményét kérdés nélkül vet­ték tudomásul. A városban egyébként azóta is masszív csend és nyugalom honol. A nyugalmat nem bánjuk, a csend azonban elgondolkodtató. Lojko­vičot a 2006-os decemberi helyha­tósági választásokon ötödik alka­lommal is újraválasztották, ami - feltételezzük a legjobbakat - azt je­lenti, hogy a város lakosainak je­lentős része akkor még hitt az ár- tadanságában. Mára azonban a kép mást mutat: a kollektív emlé­kezet azon oldalára került, ahon­nan mindenki igyekszik gyorsan továbblapozni, mintha meg sem történt volna az elmúlt 15 év... Fe­lejtsük el gyorsan, minek erről már beszélni... Mivel érzésem szerint volna itt még mit mondani, keresek valakit, aki ehhez partner lehet. A kisze­melt személy Boros István, az a vál­lalkozó, aki országos ismertségre éppen a Lojkovié-ügy koronatanú­jaként tett szert. Ó adott át Nagy­megyer volt polgármesterének - nem először, de utoljára - újságpa­pírba csavarva 300 ezer koronányi pénzköteget, amelyre helyben le­csapott a speciális alakulat. Boros István szerint a csend annak tudható be, hogy az emberek félnek. Hogy állítását megvilágítsa, jó tíz évvel visszame­gyünk az időben. Azt meséli, külke­reskedelemmel foglalkozott, Cse­hországban és Pozsonyban élt, amikor 1993-ban úgy döntött, csa­ládostul visszaköltözik szülőváro­sába, Nagymegyerre. Elkezdte ke­resni a lehetőséget, mihez is kezd­hetne, müyen vállalkozásba fog­hatna. Mint mondja, gyorsan szem­besült a ténnyel, hogy mennek itt a dolgok: őrült telekspekulációk zaj­lottak, minden szál Lojkovič kezé­ben futott össze, és a polgármester minden nagyobb ügyletből levette a maga részét. Boros cége, az Apol­lón Kft. 1996-ban vette bérbe a nagymegyeri termálfürdőt, onnan­tól kezdve rendszeresen sápot kel­lett fizetnie, mert ha vonakodott, a következő plénumon felállt egy képviselő, hogy megpendítse: fel kellene mondani a szerződést... Boros szerint nem volt más útja, hogy kimeneküljön ebből a hely­zetből, mint hogy 2003-ban kivo­nult a fürdőből, cserébe a város a fürdő mellett két terület 50 éves bérleti jogát biztosította a számára (az egyik telken áll ma az üzletsor, a másik terület a parkerdő része). A zsarolás azonban tovább folytató­dott - formaüag olyan szerződések képében, amelyek szerint a város polgármestere jogi tanácsokat adott az Apollón Kft.-nek, többmil­liós tiszteletdíj fejében. Ezt elégelte meg két évvel ezelőtt, ennek akart véget vetni a Korrupcióellenes Hi­vatallal folytatott együttműködés­sel - állítja Boros István. A vállalkozó azt is megpendíti, hogy Sámuel Lojkovič már koráb­ban a hatóságok látóterébe került. A bazini Speciális Bíróságon lefolyt tárgyalás, mindaz, ami információ­ként onnan kikerült, csak a jéghegy csúcsát jelenti, a szálak sokkal tá­volabbra vezetnek. A nyomozó szervek és a taláros testület dönté­se volt, hogy nem egy szövevényes, nehezen felgöngyölíthető ügyben jártak el, hanem erre a konkrét, bi­zonyítható esetre összpontosítot­tak - amelynek eredményeként Sa­muel Lojkovičot 32 havi börtön- büntetésre és 300 ezer koronás pénzbírságra ítélték. Ezt Boros elé­gedetten nyugtázza - nem egysze­rű a védett tanúk élete sem. Részle­tekbe nem bocsátkozik, nem mondhatja el, hogyan működik a rendszer, azt viszont megemlíti, hogy az ügy kirobbanása után az egész család golyóálló mellényben Optimista számítások szerint is leghamarabb szeptemberben járulhat­nak a szavazóumákhoz a helyi polgárok. járt ki a házból, és egy ideig kül­földre vitték őket. Kérdem, milyen visszajelzéseket kapott a helybeli­ektől. Támadták? Támogatták? Bo­ros István józanul summázza, hogy a tárgyalásról nyilvánosságra ke­rült információk alapján a nagy- megyeriek inkább „Samunak“ hit­tek: a helyhatósági választásokon több mint másfél ezer szavazó vá­lasztotta újra Lojkovičot, míg Boros képviselőjelöltként körülbelül 180 szavazatot kapott. Emellett azzal is szembesült, hogy a nagymegyeriek egy részének a szemében a volt polgármester afféle romantikus né­pi hős szerepében tűnt fel, aki a gazdagoktól vett el, mert végül is volt miből. Messze vezetne ez a té­ma, megegyezünk abban, hogy az idő relatív -15 év alatt sok mindent elfelejtett a város, de azt talán még­sem, ki hogyan szerezte az első pár milliót azokban a vadprivatizációs időkben... „Változásra kapott újabb esélyt Nagymegyer, remélem, kiforrják magukat a dolgok. Magyar pol­gármestert kell választani, akkor otthonosabb lesz itt a hangulat. Polgári társulások kellenének, olyan emberekkel, akik nem nye­részkedni akarnak, hanem tenni valamit a városért. Gyárakat kel­lene idehozni, de nem olyanokat, ahol rabszolgának vennék fel az embereket, hanem ahol képzett, minőségi munkaerőre is szükség van. A fürdőnek pedig szakértő menedzsmentre van szüksége. Sokszor hallom, hogy a fürdő megy magától. Ilyen nincs. Ha megy magától, akkor megállt, ha pedig megállt, akkor lemaradt. Nagymegyerrel az a gond, hogy átjáróhely. Aki megyeri és viszi valamire, az elmegy innen. Aki fa­luról települ be a városba, az a maga vüágát hozza magával. A gyerekeik már megyeri polgárok lehetnének, de mikorra felnőnek, elvégzik az iskoláikat, ők is to­vábbállnak. Esélyt és lehetőséget kell adni a fiataloknak, hogy itt boldoguljanak” - osztja meg ve­lünk végezetül a nézeteit Nagy­megyer reménybeli felvirágzásá­val kapcsolatban Boros István. Róla egyébként még biztosan hal­lani fogunk, mert továbbra is per­ben áll a várossal: a képviselő-tes­tület felmondta a fürdő melletti területekre vonatkozó 50 éves bérleti szerződését; az Apollón Kft. felperesként ezt a határozatot támadta meg a bíróságon. A je­lenlegi helyzet az, hogy eltérő döntésig a kft. gyakorolhatja az eredeti szerződésben számára biztosított jogokat. Helyzetfelmérő sétánk következő állomása a polgár- mesteri hivatal, ahol Dobis László „belügyi megbízott“ a választások után menesztett irodavezető iro­dáját foglalta el. Dobis László egyébként nem először kapott szé­ket a városházán: évek óta nyugdí­jas, de annak idején megjárta a közigazgatás teljes szamárlétráját, volt az egykori városi nemzeti bi­zottság közigazgatási osztályveze­tője, majd titkára, később külön­böző beosztásokban a járási nem­zeti bizottság vezető munkatársa­ként tevékenykedett. Talán nem tűnik udvariatlanságnak, ha meg­állapítjuk: Dobis László az újkori népszerűséget az utcán vívta ki magának. Nagymegyer közéletének erede­ti színfoltja a helyi Forum Ro- manum. A város közepén, a Jed­nota előtti sarkon gyakorlatilag na­pi rendszerességgel spontán nép­gyűlés alakul a helyi populáció ko­rosabb férfi tagjaiból, itt lehet meg­vitatni a helyi ügyeket. Dobis en­nek a közösségnek vált elismert törvénytudó szakértőjévé, aki a képviselő-testületi üléseken részt vevő maroknyi lakossági csoport lelkes támogatásával rendszeresen figyelmeztette az elmúlt négyéves megbízatási időszakban bizalmat kapott képviselőket a közgyűlések nyilvánosságára, a határozatok át­láthatóvá tételének és a végrehaj­tás ellenőrzésének a fontosságára. Múlt decemberben 1661 szavaza­tot kapott, így ma ő is városatya. Mint mondja, mostanában bokros teendői miatt nem járt a „fó­rumon“, de maga is úgy látja, itt az ideje egy eszmecserének a régi har­costársakkal. „A város egyes szervei működ­nek. Persze, vannak nehézségek, mert öt kulcsember hiányzik a vá­ros vezetéséből: nincs polgármes­ter, alpolgármester, hivatalvezető, közigazgatási osztályvezető, s nincs parancsnoka a városi rendőr­ségnek. Dolgozunk, hogy megold­juk az emberek gondjait, hogy menjenek az ügyek, de sok régi do­log nincs elintézve. Március 26-án lesz a testület következő ülése, a té­ma a tavalyi zárszámadás és a főel­lenőr jelentése lesz, körülbelül két héttel később pedig valószínűleg összehívunk egy rendkívüli ülést a költségvetés megvitatására. Köz­ben leltárt készítettünk a polgár- mester hivatalában, nagyobb mu­lasztásokat, hiányosságokat nem találtunk. Előkerültek viszont olyan szerződések, amelyek hátrá­nyosak a városra nézve. Tartok at­tól, hogy ezekből több is lesz még” - meséli el Dobis László, mivel is foglalkozik nap mint nap a polgár- mesteri hivatalban. Pillanatnyüag ingyen és bérmentve, mert a két megbízott javadalmazása még nem került szóba; utólag majd jóvá­hagyhat valamilyen jutalmat a kép­viselő-testület. Dobis László arról is tájékoztat, hogy a testület a belügy­minisztériumon keresztül kérvé­nyezte, hogy a parlament elnöke ír­jon ki választást. Optimista számí­tások szerint is leghamarabb szep­temberben járulhatnak a szavazó­umákhoz a helyi polgárok: mivel a törvény szerint a választások előtt kilencven nappal bizonyos előké­születeknek meg kell történniük, a nemzeti tanács elnöke eleve olyan időpontot határoz meg, amely le­hetővé teszi, hogy a törvény közzé­tételétől számítva elegendő idő áll­jon rendelkezésre a feladatok telje­sítésére. Néveri Sándor két ajtóval arrébb, a polgármes­teri irodában fogad. Az MKP listájá­ról másodikként, 1105 szavazattal, hatodik helyen került be a képvise­lő-testületbe, majd Lojkovič man­dátumvesztése után a város statu­táris képviselőjeként kapott bizal­mat. Közszereplése mellett tovább­ra is vezeti az 1991-ben általa alapíľ tott, telekommunikációs techniká­ban érdekelt Nevitel Részvénytár­saságot, üyen minőségében az MKP-hoz közeli vállalkozói elit tag­ja. A városban korrekt munkaadó és üzletember hírében áll. Annak ellenére, hogy az MKP-t Nagyme- gyeren is kettős tükörben látják a helyi szavazók - országos képvise­letként igen, helyi szinten már jó­val kevésbé jön be -, Néveri mind­eddig elkerülte, hogy teljes mérték­ben az alapszervezet nem ritkán megosztó, konfliktusos helyi politi­zálásával azonosítsák a polgárok. A város megbízott statutáris képvise­lőjét elsősorban arról kérdezem, miért nincs alpolgármestere Nagy- megyernek. ,Lojkovič úr annak idején, egy nem hivatalos testületi ülésen fel­vetette az alpolgármester kérdését, és megnevezte a jelöltjét. Mi arról szerettünk volna beszélni, hogy mi­lyen feladatokat, jogköröket szán neki - vázolja az ügy hátterét Néveri Sándor. - A mi megközelíté­sünkben az alpolgármester a testü­let eszköze, hogy más formában is részt tudjon vállalni az önkor­mányzati munkából. Meg kell mondanom, sem a testület, sem a volt polgármester úr nem számolt az események üyen gyors lefolyásá­val. így előállt egy olyan helyzet, amelyet a törvény pontosan nem szabályoz. Mondhatnám, eljárá­sunk precedenst teremtett. Véle­ményem szerint nem sok parla­menti képviselő koptatta fényesre az önkormányzati képviselői szé­ket, mert az ide vonatkozó törvény sok esetben rossz. Például vitát és konfliktust okoz a törvény megfo­galmazása, hogy a polgármester al­polgármestert jelöl ki. Egyes szám­ban. Ttidjuk, hogy vannak olyan városok, ahol több alpolgármester van, de egyes értelmezések szerint ezzel törvényt sértenek. Ha van rendesen megválasztott polgár- mester, ő főállásban végzi ezt a munkát, és van lehetősége megbíz­ni egy alpolgármestert. Esetünk­ben a törvény azt követelte volna, hogy egy nem főállásban lévő kép­viselő lássa el egy személyben a polgármesteri teendőket. Ez fizika­ilag lehetetlen volt, mivel csaknem valamennyi képviselő munkavi­szonyban áll, illetve van tisztes fog­lalkozása. Ezért választottuk a két­személyes megoldást, abból kiin­dulva, hogy amit a törvény nem tilt, az lehetséges. Néveri Sándor azt is elmeséli, minden reggel bemegy új hódújá­ba, és legalább egy órát rászán a hivatali teendőkre. Ezen kívül szerdán délután kettő és négy óra közt fogadóórát tart, továbbá kü­lönböző tárgyalásokon képviseli a várost. Meghökkentő feladatokkal is találkozott már - például alá kel­lett írnia 14 ezer határozatot, amely a helyi adókat veti ki a la­kosságra. Az elmúlt három hétben két érdekesebb találkozója volt. A Lidi üzletlánc a városszélén vásá­rolt telket, minél hamarabb szeret­nék megkezdeni az építkezést, ez­zel kapcsolatban kérték a város vé­leményét. A Tesco szintén érdeklő­dik, elképzeléseik szerint a Komá­romi úton, a butiksorral szemben, három-négy magántelket felvásá­rolva szeretnének megtelepedni Nagymegyeren. A képviselők in­kább azt a változatot támogatnák, ha a Tesco is a város peremén, zöldmezős beruházásként építene nagyobb szupermarketet. Mi várható? Tapogatózásomra, hogy úgy ál­talában mi várható a városban az előreláthatólag őszre kiírandó pol­gármester-választásig, Néveri Sán­dor visszafogottan válaszol: „Őszintén szólva sem mandátu­munk, sem lehetőségünk, hogy nagy változásokat eszközöljünk. Ez az időszak nem erről szól. A felada­tokat el kell látni, a legfontosabb ezek közül az, hogy a lehető legrö­videbb időn belül mandátumhoz juttassuk az új polgármestert, aki majd megteszi a szükséges lépése­ket. Persze, én sem fogok tétlenül ülni. Talán meglepőnek tűnk, de a gazdasági fellendülés hatására je­lentős plusszal zárt a város, és a fürdő is nyereséget termelt. Körül­belül tízmillió áll üyen módon a vá­ros rendelkezésére, amelyet haté­konyan felhasználhatnánk a lako­sok érdekében, ha készen állnának a jól előkészített kisebb-nagyobb projektek. Ezen a téren megteszem a szükséges lépéseket. Kellő meg­fontoltsággal szeretném felmérni, hogy a városi hivatal és az önkor­mányzat müyen mértékben látja el a rábízott feladatokat. Ennek a leg­megfelelőbb formája, ha műszaki, szervezési és perszonális vizsgála­tot rendelünk meg. Ehhez meg kell szereznem a testület támogatását, mert nem kis anyagi ráfordítással jár az elvégeztetése, de képet kap­hatnánk arról, megfelelően műkö- dik-e a város.’”

Next

/
Thumbnails
Contents