Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-20 / 66. szám, kedd

12 Tudomány-kitekintő ÚJ SZÓ 2007. AAÁRCIUS 20. www.ujszo.com Louis de Broglie, a fizika hercege a fény és az anyag fizikáját egyesítette, kialakítva ezzel egy új tudományágat, amelyet ma hullámmechanika néven tanítanak Egy dologtalan arisztokrata a laboratóriumban Megfogalmazta az elektron hullám-részecske kettősségének az elvét, amely szerint minden anyagi részecske rendelkezik egy hozzárendelt hullámmal (Képarchívum) Carl Friedrich Gausst a hálás utókor a matematika feje­delmének nevezte el, hatal­mas, szerteágazó tevékeny­ségét értékelve. Louis de Broglie francia fizikus nem­csak korszakalkotó munkás­sága okán tekinthető a fizika fejedelmének, ő a szó szoros értelmében is főúr volt. OZOGÁNY ERNŐ Broglie 5. hercegének, Victornak kisebbik fiaként 1892. augusztus 15-én Dieppeben látta meg a nap­világot. Úgy tűnt, hogy igazi neme­si pályát választ magának: történe­lemből szerzett diplomát. Aztán minden másként történt: bátyja, Maurice hatására - aki a modem fi­zika egyik legkiválóbb képviselője volt - érdeklődése a természettu­dományok felé fordult. A huszadik század első harma­da a fizika forradalmát hozta ma­gával. Teljesen megváltozott a ko­rábbi világkép, új módszereket kellett alkalmazni a tudomány­ban. Ebben az időben már az ato­mok tulajdonságait tanulmányoz­ták a kutatók, amelyeket soha sem lehet közvedenül megfigyel­ni, hiszen nincs olyan műszer, amivel láthatók lehetnének. Emi­att Emy Noether hatására terjedt el az a módszer, hogy a megvizs­gált folyamatokat szembesíteni kell a megmaradási törvényekkel, amennyiben egyikkel sem ellen­keznek, akkor nagy valószínűség­gel meghatározhatók. Erre a leg­jobb példát a fényjellege szolgál­tatta. Már az ókorban feltételez­ték, hogy a fény részecskékből áll, amelyek leválva az adott tárgyról, az ember szemébe jutva kialakít­ják a tárgy képét. Ezt a nézetet osztotta Isaaac Newton, a klasszi­kus fizika kialakítója is. Kortársa, Christian Huygens viszont bizo­nyítottnak látta, hogy hullámzás­ról van szó, tekintve, hogy kevere­désre (interferencia) és elhajlásra képes. A vita évszázadokig eldön­tetlen maradt, mígnem 1905-ben Albert Einstein bebizonyította, hogy mindkettejüknek igaza van: a fényt részecske hordozza, amit fotonnak nevezett el, viszont a fényforrásból érkező fotonok raja hullámfelületet alkot. Ez hamaro­san a fény kettős jellegének elmé­leteként vonult be a fizikába. Broglie fiatal hercege számára ez a felismerés óriási impulzust adott a részecskék vizsgálatához. Különösen az elektron rejtélye nem hagyta nyugodni. 1910-ben hozta nyilvánosságra Ernest Rutherford az első hasz­nálható atommodellt, amely a naprendszer kicsinyített mása volt: a pozitív töltésű atommag körül keringtek az apró elektro­nok. Bár évekig tartotta magát ez az elképzelés, valójában fizikai képtelenség volt. Annál az egy­szerű oknál fogva, hogy a mozgó elektron elektromágneses hullá­mokat bocsát ki. Ha ezt teszi a vil­lamos vezetőben, akkor szükség­szerűen ugyanezt kell elkövetnie akkor is, amikor az atommag kö­rül kering. Viszont ha sugárzást bocsát ki, akkor energiát kell vesztenie, ami azzal jár, hogy egy csavarvonal mentén bele kell zu­hannia az atommagba. A kör­nyező világ persze ezt az elméle­tet nem igazolta: az anyagok na­gyon is stabilak, az elektron nem sugároz ki semmilyen hullámot, emiatt nem is zuhan az atommag­ba. Broglie hercege ennek hatásá­ra tette fel a kérdést: vajon nem arról van szó, hogy az elektron maga is lehet hullám? Érdemes gondolatmenetét szó szerint idéz­ni: „A múltban túl nagy figyelmet szenteltünk a fény hullámtermé­szetének, elhanyagoltuk részecs­ke mivoltát, ezért álltunk értetle­nül például a foto- vagy Compton effektus előtt. Nem követjük-e el ugyanezt a hibát fordított irány­ban az anyagi részecskékkel kap­csolatban? Nem hangsúlyozzuk-e azok részecske jellegét, mint egyedüli megjelenési formát, a hullámtermészet rovására? Hátha ezért nem tudjuk megmagyarázni a mikrofizika jelenségeit, mert túlságosan egyoldalú a szemléle­tünk? Tételezzük fel tehát az elektronoknál vagy az atomoknál is a hullámtulajdonságot.” Louis de Broglie a fején találta a szöget. Ugyanis Rutherford egyik legte­hetségesebb tanítványa, Niels Bohr 1915-ben felállítja saját atommodelljét, amelyben ki­mondja, hogy az elektronok csak meghatározott pályákon kering­hetnek a mag körül. De miért vannak egyáltalán „tiltott pá­lyák”? Ha részecskének tekintjük az elektront, erre nincs magyará­zat. Ha viszont hullámként van je­len az atommag körül, azonnal tisztán látunk: csak olyan pálya lehetséges a számára, amely a hullámhosszának megfelel, ellen­kező esetben önmagával lépne kölcsönhatásba (interferálna), rá­adásul megoldódik a fő rejtély: nem sugároz ki semmilyen elekt­romágneses sugárzást, hiszen nem részecskeként van jelen az atom körül, hanem hullámfelület alakjában. A fizika vonata ebben az időben már hihetetlenül fel­gyorsult. Einsteinnek alapvető felfedezéseit követően tizenhét évet kellett várni a Nobel-díjra. Broglie néhány év múltán, 1929- ben megkapta. Ugyanis doktori disszertációját öt évvel korábban, 1924-ben védte meg Kvantumel­méleti kutatások címmel, amely­ben megfogalmazta az elektron hullám-részecske kettősségének az elvét, amely szerint minden anyagi részecske rendelkezik egy hozzárendelt hullámmal. Ezzel a tettével Louis de Broglie egyesí­tette a fény és az anyag fizikáját, kialakítva az új tudományágat, amelyet ma hullámmechanika né­ven tanítanak. Elméleti munkásságának gya­korlati haszna is megmutatkozott: az elektronmikroszkóp kifejleszté­séhez vezetett, amely sokkal na­gyobb felbontással rendelkezik, mint hagyományos társa, tekint­ve, hogy az elektronnak a fotoné­nál sokkal kisebb a hullámhossza. Mondani sem kell, hogy a No- bel-díj meghozta számára a társa­dalmi elismerést: 1933-ban meg­választották a Francia Tüdomá- nyos Akadémia tagjának, 1942- ben pedig örökös titkárának. Az akadémia történetében egyedü­lálló módon a két testvér egymás mellett foglalhatott helyet: Mau­rice bátyja 1934-ben lett a „halha­tatlanok társaságának” tagja. Az UNESCO 1952-ben neki ítél­te a tudomány népszerűsítéséért kiosztott első Kalinga-díjat, a lon­doni Royal Society 1953-ban vá­lasztotta tagjainak sorába. A pári­zsi egyetemen harminc éven át volt az elméleti fizikai tanszék ve­zetője. A modern fizika egyik legna­gyobb alakját különféle társadal­mi funkciókkal is elhalmozták: ta­nácsadója volt a Francia Atom­energia Főbizottságnak, megbíz­ták a Henri Poincaré Intézet alkal­mazott mechanikai központjának vezetésével. 1961-ben a Becsület- rend Nagykeresztjének Lovagjává ütötték. Kutatói tevékenységén kívül tu­dományfilozófiai munkákat is írt. 1960-ban elvesztette bátyját, aki nem hagyott örököst maga után, emiatt ő lett Broglie 7. her­cege. Louis Victor Pierre Raymond de Broglie húsz évvel ezelőtt, 1987. március 19.-én, kilencvenöt éves korában hunyt el, az Yvelines me­gyei Louveciennesben. Életét a tu­dománynak szentelte, meg sem házasodott. Hercegi címét unoka­öccse, Victor-Francois örökölte, aki ezáltal Broglie 8. hercege lett. A tudományban nem akadt a csa­ládi hagyománynak folytatója. Kilépett medréből a Gyűrűk urából ismert Ruapehu-vulkán krátertava Sárlavina zúdul a Végzet hegyéről Abu Szimbal, II. Ramszesz sziklatemploma (Képarchívum) MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Kilépett medréből a Gyűrűk ura című filmtrilógiából ismert új-zé- landi Ruapehu-vulkán krátertava. Az Északi-szigeten fekvő hegy lejtőjén lezúduló sok ezer tonna sárból, vulkáni törmelékből és sa­vas vízből álló iszapfolyam az első beszámolók szerint sem károkat, sem személyi sérüléseket nem okozott. A 2797 méter magas tűzhányó csúcsa alatt mintegy 250 méterre lévő krátertó medre január óta színültig megtelt. A szakértők már hetek óta számítot­tak arra, hogy a kráter pereme nem sokáig fog ellenállni a víznyo­másnak, és folyamatosan figyelték a hét méter magas természetes törmeléksáncon rendszeresen át­csapó víztömeget. A kutatók figyelmeztetésének köszönhetően a korai előrejelző rendszer kifogástalanul működött. A rendőrség és a polgári őrség a „gátszakadás” után azonnal lezár­ta az utakat, és leállította a vasúti forgalmat a hegy déli lábánál hú­zódó pályaszakaszon. Az észak-dé­li, Wellington és Auckland között húzódó fővasútvonalon két vona­tot állítottak meg 200 utassal, nem messze a hegy lábától. Az első helyszíni beszámolók és felvételek szerint az iszapfolyam Tangiwai felé tart, arra a helyszín­re, ahol 54 évvel ezelőtt 151 em­bert rántott a halálba a hóból kiol­vadó, törmelékkel, kövekkel teli iszapár, a lahar néven ismert ter­mészeti jelenség. Az áldozatok a Wellington-Auckland expresszen ültek, amely kisiklott, miután a sár­lavina elsodorta a Whangaehu fo­lyó feletti vasúti hidat közvetlenül a szerelvény áthaladása előtt. Sok holttestet azóta sem találtak meg. A geológusok arra számítanak, hogy az iszapfolyam a Whangae- hu-völgyön keresztül a tengerbe ömlik. A völgyben 1860 óta már több mint 60 hasonló jelenséget jegyeztek fel. A Ruapehu az Északi-sziget leg­magasabb hegye, a mintegy 80 ezer hektáros Tongariro Nemzeti Park egyik fő látványossága. A Gyűrűk ura trilógiában ez a hegy és környéke volt Mordor, a vulkán pedig a Végzet-hegye. A tűzhányó legutóbb 1995-ben és 1996-ban tört ki, éppen akkor, amikor Peter Jackson a filmet forgatta a nem­zeti parkban. ÖSSZEFOGLALÓ Az egy évszázada a párizsi Louvre-ban kiállított, egyiptomi ka- nópusz edényeknek titulált korsók II. Ramszesz egyiptomi fáraó be­balzsamozott belső szerveit őrzik. Ám négy, hieroglifákkal borított edény nem az, aminek látszik. Francia kémikusok elemzése ugyanis felfedte, hogy a korsók va­lójában egy későbbi korból szárma­zó, közönséges kozmetikumokat tartalmaznak. A kék korsók 1905- ben érkeztek meg a Louvre-ba. II. Ramszesz nevét viselik, és úgy tűnt, hogy bebalzsamozott emberi szer­veket - többek között egy szívszö­vethez hasonló valamit tartalmaz­nak. Azonban Ramszesz szívét meghagyták testében. Ez az egyet­len szerv, melyet az egyiptomiak benn hagytak múmiáikban, így Tóth isten lemérhette azokat a túl­világon Jacques Connan kutató szerint a korsók pontosan úgy néznek ki, mint a Tutankhamon sírjában ta­lált kenőcsös edények, nem pe­dig, mint a kanópusz edények. A Louvre engedélyével a csapat mintákat vett a korsókban lévő anyagmaradványokból és azokat a petróleumgyártásban alkalma­zott tömegspektrométeres és kro­matográfiás technikákkal ele­mezte ki. Nem találtak bizonyíté­kot méhviaszra vagy egyéb olyan anyagokra, melyeket a balzsamo­zás során használtak. Viszont a nem radioaktív szénizotópok ará­nya tipikusan az állati zsírokét hoz­ta, míg a zsírsavak megegyeztek a disznózsírral. Emellett olyan szo­katlan molekulákat is találtak, me­lyek a zsírsavak és aromás alkoho­lok egyesüléséből jöttek létre, üye- neket találni a fenyő- vagy cédrus­fában, melyet az ókori egyiptomiak importáltak. Connan azon követ­keztetésre jutott, hogy a korsók va­lószínűleg illatosított balzsamokat tartalmaztak, melyeket úgy nyer­tek ki, hogy az illatos fákat zsírban hevítették. A radioaktív szén-14 aránya alapján az anyag Kr.e. 1035-ből származik, plusz-mínusz 50 év. II. Ramszesz Kr.e 1213-ban halt meg. Egy sárgás porról - mely a korsóban 1905-ben lévő balzsa­mozott csomagok maradványa - kiderült, hogy az Kr.e. 275-ből származó, tiszta pisztáciagyanta. A Louvre most úgy hiszi, hogy a korsókat a Napisten, Amon-Ra templomához készítették. Mivel II. Ramszesz emeltette a templo­mot, az ő neve szerepel a korsó­kon, ám azokat talán a rituális bal­zsamok tárolására használták, és később gyantába balzsamozott maradványok tárolására használ­ták újra fel. (hirado.hu) A tűzhányó legutóbb 1995-ben és 1996-ban tört ki, éppen akkor, ami­kor Peter Jackson a filmet forgatta a nemzeti parkban (SITA/AP-felvétel) Felfedték titkukat a fáraó kanópusz edényei, rituális balzsamokat tartalmaznak II. Ramszesz rejtelmes korsói

Next

/
Thumbnails
Contents