Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-15 / 62. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 15. Nagyszünet 15 szerző felvétele) Talán majd egyszer veszek egy tanyát meg egy kecskét, és remete életet fogok élni valahol a világ végén A peredi Kováč László az Alma-Arton belül alakult zenekar dobosaként megtalálta számítását Önmegismerés az ütemek között Elemi, ösztönös, spontán és energikus a színpadon. Koncentrált, kiegyensúlyo­zottságra törekvő a civil életben. Kováč László, az Alma-Art művészeti csoport dobosa a zenén keresztül szólaltatja meg a lelkét. BORKA ROLAND Már egészen kicsi korában, mindössze nyolcévesen szeretett bele a zenébe.,Akkortájt az Ome­ga zenekar dalait hallgattam, és el­határoztam, ha nagyobb leszek, zenész leszek. Természetesen ak­kor még nem tudatosult bennem, hogy ez mit hoz magával, csak éreztem-élveztem a lüktetést. Az­óta ez az éltetőm” - meséli Laci. A szónikus képződmény szeretete az iskolában megerősödött. Olyany- nyira, hogy zenekart alapított. Ti­zenkét évesen már lakodalmakon, mulatságokon játszott. „Jó kezdet volt. Szívemhez nőtt. Életem része a zene. A dobolás pedig csak úgy jött. Egy nap beültem a dobok mö­gé és tudtam, hogy ebből valami különös, valami más fog megszü­letni. Szeretem a dob ritmikáját és azokat a lehetőségeket, melyek se­gítségével melódiát lehet szerkesz­teni” - mondja a peredi fiú. Identitásmegőrzés a zenén keresztül Egy idő után elege lett az itthoni légkörből. A közel négyezer lakosú faluból történő kitörés lehetőségét látta a németországi munkaválla­lásban. „Úgy határoztam, külföl­dön próbálok szerencsét. Végig turnéztam szinte az egész Euró­pát. Arra jó volt a kinti élet, hogy tanuljak és tapasztalatokat gyűjt­sék. Kemény világ van odakint. Nem számít mennyire vagy tehet­séges és képzett zenész. A szóra­koztatóipar a pénzről szól” - szá­mol be külföldi tapasztalatairól. Sokat köszönhet tanárának és mentorának, Virág Sándornak. Rendkívüli precizitást és zenei igé­nyességet tanult tőle, amellyel alapvető hozzáállását teremtette meg a zenéhez. Ugyanüyen hálá­val tartozik Csente Hüdának, hogy az Alma-Art művészeti csoport tagja lehet. „Ez sokkal több, mint hobbi vagy hivatás. Ez már életfor­ma. Miután visszajöttem külföld­ről, kerestem a további lehetősége­ket, és önmagamat. Ekkor jött a felkérés, hogy legyek a csoport tag­ja. Úgy érzem, itt újból azt és úgy csinálhatom, ahogy az nekem a legjobban megfelel. Kedvtelésből zenélni. Emellett lehetőségem van olyasvalamivel megajándékozni a közönséget, amely a szívemből fa­kad. Engem már az is feltölt, ha lá­tom a nézőkön, örülnek, hogy ját­szunk nekik. Számomra a zene az, amit a színpadon érezve a hang­szer által sikerül átadni. Nem érde­kel a hírnév és a dicsőség. Csak az, hogy a csapat ismertebb legyen, hogy minél több embernek szerez­zünk örömet. Ez a legfontosabb.” Játékával hadat üzen az egykedvű­ségnek, feloldja, csillapítja és meg­szünteti a hallgatók lelkében dúló, heves érzelmi viharokat. Egyen­súlyt és harmóniát teremt. Otthon a világ végén Ezt szeretik benne csapattársai is, akikhez mély barátság fűzi. „Leginkább azt szeretem, hogy együtt jobbak lehetünk, egymástól tanulunk és egymást segítjük. Olyan ez, mint egy nagy család. Ma már nem tudom zene nélkül el­képzelni az életemet.” Játékstílu­sára hatással varrnak a hagyomá­nyosabb jazz óriásai és a modem zene élvonalbeli dobosai. „Szá­momra Simon Philips a legna­gyobb dobos. Amit ez a hapsi tud, azt senki se tudja utánozni. Ahogy Dave Wecklt sem, akinek hatalmas érdemei vannak a fúziós és a jazz rock műfaj megújításában. De nagyra tartom Steve Gaddet, aki azért fogott meg, mert, ahogy né­zem, amint játszik, érzem, hogy ő a szíve a zenekarnak. Minden kis porcikája együtt él, lüktet a zené­vel. Kiváló jazz-zenész” - áradozik az ifjú dobos. De nem csak a zene létezik a számára. Ha van ideje, szívesen hódol más kedvtelései­nek. A sakknak és a horgászatnak. Csak nyugalom és csend legyen. Laci a szétszórtságán és bohémsá- gán túl karakteres, ütős személyi­ség, aki vonzódik a régi, ódon dol­gokhoz és életformához. „Nem szeretem a mai műanyag, felgyor­sított világot. Nem találom benne a helyem. Talán majd egyszer, min­den zenei utat bejárva veszek egy tanyát meg egy kecskét, és aszkéta életet fogok élni valahol a vüág vé­gén. Ki tudja, mit hoz a jövő.” Ko­dály Zoltán szerint vannak a lélek­nek régiói, melyekbe csak a zene vüágít be. Talán általa megleli Laci a rég várt békét és harmóniát. SZAMÁRFÜL Susanna Jones: A csendmadár BÍRÓ SZABOLCS Hogyan lesz egy egyszerű krimi alapötletből lebilincselő szépiro­dalmi alkotás? Nos, ha választ ke­resünk erre a kérdésre, minden­képp el kell olvasnunk Susanna Jo­nes első regényét, A csendmadárt. Az 1967-es születésű angol írónő könyve 2001-ben jelent meg elő­ször, és rögtön kirobbanó siker övezte: hazájában négy nívós díjjal jutalmazták. Magyarul 2004-ben olvashattuk először, az Agave ki­adó gondozásában, Varga Bálint fordításában, és még ebben az év­ben elnyerte az EEe szépirodalmi díját is. A történet Japánban játszódik, melynek olvasás közben a kultúrá­járól is megtudhatunk egy-két ér­dekes dolgot, bár alapvetően nem ezen van a hangsúly. A rendőrség egy fiatal angol nő megcsonkított holttestére bukkan a Tokiói-öböl­ben. Az egyeden gyanúsított a fő­szereplő, Lucy Fly, akit be is visznek kihallgatásra, s addig nem hajlan­dóak elengedni őt, amíg töredel­mes vallomást nem tesz. Csakhogy Lucy hallgat, mint a sír, kivéve egy­két semmitmondó szót, melyek után aztán ismét csak néma hallga­tásba temetkezik. Csakhogy míg hangosan egy szót sem szól, addig magában részletekbe menően vé­giggondolja az eseményeket, egé­szen attól kezdve, hogy megismer­te az áldozatot, Lily Bridgest. Innen aztán egy jó időre felejtsük is el a krimit, mert egy láthatatían kapun áüépünk a lélektani irodalom mű­fajába, tarkítva azt jó adag sikam­lós erotikával, sőt néhol pszicho- thriller-elemekkel is, mígnem kike­rekedik az egész történet, és egy hi- heteden csavarintással (kissé ismét visszatérve a krimiközegbe) pofon- csapás-szerűen kapjuk meg a befe­jezést. Vagy ez talán mégsem a be­fejezés, csupán előhangja több al­ternatívának, melyeket aztán ma­gunk „írhatunk meg” magunknak, miután vége a könyvnek? Egy biz­tos: szó sincs szájbarágós „hepi- endről”, csak egy zavaró érzésről, mely továbbra sem hagy minket nyugodni... Míg olvasni könnyű a regényt, addig behatárolni cseppet sem az. Afféle irodalmi cross overnek lehet­ne nevezni talán. És bár a szórakoz­tató irodalom mezején virágzik, nagyon is komoly és elgondolkod­tató olvasmány, mely leás a lélek legmélyebb, legsötétebb bugyráig is, egészen oda, ahol már csak az emlékek adnak némi fényt a ma­gány homályának. A csendmadár egy olyan könyv, melyet nem lehet egy bizonyos ol­vasórétegnek ajánlani, így hát az­tán bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne valami könnyűt, mégis különlegeset, igazi csemegét olvas­ni. Száznyolcvan oldal senkinek sem fogja megfeküdni a gyomrát. Én is csak éhesebb lettem tőle... PUSKA 9. A magyar felvilágosodás A felvilágosodás eszmerendszere Erre az időszakra megerősödik a polgárság, ők a társadalmi alapja ennek az eszmének. Az eszme elnevezése a világosság-sötétség ellentét párról kapta a nevét, ez az értelem és ostobaság ellentétességére utal. A felvi­lágosodás hívei a világos, a tudás terjeszté­sével akarják megváltoztatni a világot. A polgárság már társadalmi hatalommal ren­delkezik, de politikai hatalma még nincs. Terjedésének területei: Anglia a kiindulási helye, innen jut el Franciaországba, Ameri­kába és onnan egész Európába. A felvilágo­sodás gondolkodói vagy idealisták, vagy materialisták. Az idealista jelentése: A világ isteni eredetű, a vallás szükséges. A materi­alisták szerint nem szükséges a vallás. Legfontosabb gondolatai A világ megismerhető! A természetben vannak elrejtve a társadalom és gondolko­dás törvényei! A tudás forrása a megfigye­lés és a tapasztalat! Magasztos erkölcsi né­zeteket hirdet: Jóság, Igazság, Testvériség! Az emberi jellem nevelés kérdése. Az egyén és közösség érdeke összehangolható! Min­den vétek és bűn, a tudatlanságból ered! A munka mindenki számára erkölcsi követel­mény. Teljes optimizmus jellemzi: az igaz­ság megismerését követi a megvalósítás. Legfontosabb jogi alapelvük a törvény előt­ti egyenlőség. Szabadság (szólás-, gondo­lat-, sajtó). Szabad tulajdonbirtoklás! Politi­kai nézetük: Minden fajta társadalmi rend­szer az emberek megállapodásának ered­ménye: ezért megváltoztatható. Fő stílus- irányzatai: klasszicizmus, szentimentaliz- mus, rokokó. A magyar felvilágosodás Későn kezdődik, de hosszú ideig tart XVIII. század közepétől 1825-ig. Magyarországon fontos feladata a nemzeti függetlenség megvalósítása és a nemzeti újjászületés lét­rejötte valamint a polgári egyéniség kifej­lesztése. Kialakulásának okai A művelt főurak könyvtáraiban megjelen­nek a felvilágosodás fő művei. így Voltaire: Candide és Rousseau alkotásai is. Mária Terézia felállít egy nemesekből álló testőr­gárdát, akik a Bécsi palotában szolgálnak. A Bécsben látottakat kamatoztatják otthon. Eleinte más műveket fordítanak magyarra, majd saját műveket is írnak. Ilyen testőrírók Báróczy Sándor, Barcsai Ábrahám, Besse­nyei György. Szabadkőműves mozgalom: ez a mozga­lom Magyarországon is elterjed. Ez egy nemzetközi mozgalom, kiindulási helye Anglia volt a XII. század végén. Fő eszméi a humanizmus, a vallási türelem, az önálló és független ember eszmevilágának kifejtése, és az egész emberiség országhatárok fölöt­ti egysége. Fő jelszava a testvériség volt. Ez a mozgalom Magyarországon összefonó­dik a Martinovics-féle összeesküvéssel. A magyarországi irodalmi élet A XVIII. század közepén a magyar irodalom életet a szétszórtság, a vidékiesség jellem­zi. Nincs világi, kulturális központja, királyi udvara. Valamint nincsenek gazdag mecé­nások. A nemesség nagy része műveletlen, nem ismeri a kor irodalmát. A kisszámú vá­rosi polgárság pedig német ajkú. A felvilá­gosodás elején nagy szerep jut az irodalmi szalonoknak leghíresebb szalonok a kor­ban: Beleznayné Podmaniczky Anna, Rá­day, Orczy. Megindul a fejlődés. Az 1700-as évek vé­gen megalakulnak az első magyar nyelvű színtársulatok. 1790-ben Kelemen László (a Pesti Rondellában játszottak), valamint 1792-ben Erdélyi-magyar Színjátszó Társu­lat Kolozsváron. Az első újságok szerkesz­tő-gárdái is ekkor alakulnak, ezek már ma­gyar nyelvűek. Ilyenek például: a Kassai Magyar Múzeum szerkesztői: Kazinczy Fe­renc, Batsányi János. Később Kazinczy ki­vált és egyedül alapította meg az Orpheust. Mindenes gyűjtemény c. tudományos lap szerkesztője: Péczely József. Továbbá az Uránia c., mely szépirodalmi lap volt, Kár­mán József szerkesztésében jelent meg. Ekkor indul meg a nyelvújítási mozgalom is, melynek fő célkitűzése, a magyar nyelv alkalmassá tétele a tudományok művelésé­re és közéleti használatra, irodalmi stílusát pedig a polgári ízléshez akarja irányítani. A kor legjelentősebb költői: • Testőrírók • „Klasszikus triász”: Bárót Szabó Dávid, Révai Miklós, Rájnis József. Ők azok, akik felismerik, hogy a magyar nyelv alkalmas a görög versek lefordítására, mert lehet idő­mértékes verselésben írni. • A szentimentalizmus képviselői: Ráday Gedeon, Ányos Pál, Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Dayka Gábor. Kár­mán József (Fanny hagyományai). • A magyar néphagyományaira támaszko- dók: Orczy Lőrinc, Dugonics András, Pá- lóczi Horváth Ádám, Fazekas Mihály (Lu­das Matyi), Gvadányi József. Kisfaludy Sándor: „Himfy szerelmei” - elbeszélés „Regék a magyar előidőkről”. Bessenyei György(1747-1811) Művei: • Értekező próza: Magyarság, Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (Akadémia felállítását szorgalmazza). • Fi­lozófiai művek: A Holmi (vegyes írások), A Bihari remete (élete végén, magányában írt nagyszabású filozófiai mű részletei). • Színművek: Ágis tragédiája, A filozófus (legkarakterisztikusabb alakjáról, a parlagi nemesről Pontyi néven is ismert), Buda tragédiája (Arany merít belőle Buda halála című művében). • Regény: Tariménes uta­zása (egy francia államregény magyarítá­sa). * Líra: A Tiszának reggeli gyönyörűsé­ge, Bessenyei György magáról. Batsányi János (1763-1845) Művei: A franciaországi változásokra (1789): programvers. Műfaja epigramma. Kettős megszólítást és felszólítást tartal­maz; a francia forradalom példáját az el­nyomottakra és elnyomókra egyaránt vo­natkoztatja, s a forradalomtól, a francia vál­tozásoktól várja a társadalmi igazságtalan­ság megszűnését és a nemzeti önrendelke­zés megvalósulását. A látó (1791): a cím jelentése valójában: a jós. A vers képanyaga jellegzetesen a felvi­lágosodás kedvelt toposzaiból áll: fény és sötétség ellentétére épülnek. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) • Az estve (1794): a tájleíró versből böl­cseleti ódává emelkedik. • Konstancinápoly (1794): alapja egy vá­ros leírása. Csokonai ötvözi a voltaire-i an- tiklerikalizmust és racionalizmust Rous­seau érzelmeket felszabadító törekvésével. A vers zárlata a költőre jellemző jövőbeuta­lással fejeződik be, ismételten ódává emel­ve a költeményt. 1. Diákköltészet: jellemzője a tanárok ill. a tanulandó tárgyak, a közvetített értékek ki­gúnyolása. Ennek jellemző módja az emel­kedett formához rendelt kisszerű tartalom (pl.: Óda az árnyékszékhez). 2. Népiesség: a német (Herder) közvetítés­sel eljutó népiesség egyik első képviselője a magyar irodalomban. Az ő nevéhez fűző­dik az első magyar népies helyzetdal: Estve jött a parancsolat (1791), átdolgozva: Sze­gény Zsuzsi a táborozáskor (1802). 1. magy. tündérmese lejegyzése: A méla Tempefői című színműben. A népnevelés és népoktatás fontosságát hangsúlyozza a Jövendölés az első oskoláról a Somogybán című programadó költeménye. Lefordítja a Homérosznak tulajdonított Békaegérharc c. komikus eposzt. 3. Rokokó: a hatás legteljesebben két cik­lusban, a Lilla-dalok és az Anakreóni-dalok címűekben jelentkezik. A fogadástétel, A szamóca, Az alvó Lillára, A boldogság, A méhekhez, Az alvó Lilla felett, Az esküvés, Búcsúvétel. 4. Szentimentalizmus: a díszlet gyakran a természeti környezet, ahol a természet egyes jelenségeivel felerősíti vagy ellen­pontozza a lírai én fájdalmát. A Magánossághoz(1798):a műfaj aformai jellemzőket tekintve óda, ill. himnusz, a hangvétel azonban módosítja ezt, és elégi- kus színezetet ad a versnek. A zárlat a vég­ső magánosság óhaját tartalmazza, mely egyúttal megszünteti a világból való szám- kivetettséget; a megoldást azonban a jövő­be utalja. A tihanyi Ekhóhoz (1803): m űfaj: A vers re­torikai felépítése a megszemélyesített, alle­gorikus tihanyi Ekhóval az ódát, ill. a him­nuszt idézi. A hangnem azonban erőteljes- ebben határozza meg a műfajt, így elégiá­nak mondhatjuk. A Reményhez (1803): szintetizáló jellegű költemény, összegzője a különböző stílus- irányzatoknak, hatásoknak. Harmóniát te­remt a különböző műfaji lehetőségek kö­zött, az egyéni élményt általános szintre emeli. A rövid sorok, a fölfokozott zeneiség jellemzi. Egyéb műfajok: • eposz: Árpádiász, • víg­eposz: Dorottya, • színmű: A méla Tempefői, avagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon, vígjátékok: Gerson; Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak, • szépprózai művek: A csókok; Melyik a legjobb csók, röpirat: A magyar nyelv feléledése,« tanulmányok: A magyar pro- zódiáról; A magyarok ősi vallásáról; A ter­mészeti morál - Holbách: A természet rendszere című művének ismertetése. Berzsenyi Dániel (1776-1836) Verseinek kiindulópontja egy-egy Horatius- óda. Az elégiaköltő: Osztályrészem (1799 körül): a műfaji átmenet verse. A denotáció (=elsődleges jelentés) szintjén: az ifjú kor­ból a felnőtt korba érkező költő verse; az anyagi, egzisztenciális biztonság, a szélső­ségektől mentes élet dicsérete, a horatiusi magatartásforma és életelv fölvállalása. Levéltöredék barátnémhoz (1804-1808. között): Dukai Takács Judithoz, sógornőjé­hez, az első magyar költőnőhöz írta, hisz ő ekkor még 8 év körüli lányka volt. A cím előrevetíti a műfajt: episztolatöredék. A közelítő tél (1804-1808. között): verselé­se: aszklepiadészi strófa. Az ódaköltő: A magyarokhoz (I.) (végleges forma 1810- ben): három változatban is elkészítette. Al- kaioszi strófában írta a verset. A magyarokhoz (II.) (1807): a forrongó vi­lágpolitikai helyzetet fölvázolva vizsgálja a nemzet fönnmaradásának lehetőségét. (Kodály Zoltán zenésítette meg.) Az episztolaköltő: Vitkovics Mihályhoz (1815) Az epigrammaköltő: Napóleonhoz (1814) Elégiák: Életfilozófia, Az élet dele, A jámbor­ság és középszer, Fohászkodás. A poézis hajdan és most (az utolsó verse).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents