Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-13 / 60. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Sólyom Tőkéssel ünnepel Sólyom László köztársasági elnök Tőkés László református püspökkel ünnepli március 15-ét - írta a Gardianul című román napilap, amely „a romániai magyar közösségből származó forrásokra” hivatkozva úgy tudja: a magyar államfő arról biztosítja majd Tőkést, hogy támogatja jelöltségét a romániai európai parlamenti választáson. Nicolae Popa konzervatív párti (PC) képviselő szerint a magyar elnök a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel készül találkozni, ami a román állam integritására és szuverenitására nézve rendkívül veszélyes”. Az ellenzéki PC támogatottsága 1-2 százalék körül mozog, (m)- Mi az, hogy szakszervezeti vezető akarsz lenni? Ilyen szakra nem lehet jelentkezni! (Peter Gossányi karikatúrája) A hazai magyar tanárképzésnek szembe kell néznie a valós szükséglettel és a piac követelményeivel Nincs magyar pedagógushiány Összeurópai tendencia, hogy egyre kevesebb gyermek születik, romlanak a demográfiai mutatók. Ahol ez leginkább meglátszik, az az iskola. Egyre kisebbek az osztálylétszámok. Magyar- országon, mivel a probléma ott sokkal súlyosabban jelenik meg, már lépéseket tettek a leépítések irányába. Bár Szlovákia egyelőre lényegesen jobban áll, az itteni magyarságot ez a trend komolyan érinti. HORBULÁK ZSOLT A 2000-es évek elején végre sikerült elérni, hogy a szlovákiai magyarságnak saját egyeteme legyen. Ezáltal egyrészt megvalósulhat az óvodától az egyetemig tartó anyanyelvi oktatás, másrészt csökkenhet a magyarság hátránya a felsőfokú végzettséggel rendelkezők országos arányában. Mindezek mellett azonban látni kell, hogy manapság az egyetemi diploma puszta megléte egyáltalán nem jelent biztos állást. Egy jogi vagy közgazdasági oklevél fénye is jócskán megkopott. Sőt, ma már a doktori fokozattal rendelkezőknek is nagyon sokat kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő álláshoz jussanak. Ez minden végzős számára nagy problémát jelent - bármelyik egyetemen tanult. A komáromi egyetem egyik deklarált célja a magyar pedagógushiány enyhítése. Talán elérkezett az idő bevallani: nincs magyar pedagógushiány. Aki ezt nem tudja, próbáljon meg tanítóként elhelyezkedni. Már évekkel ezelőtt azzal utasított el egy magyar tannyelvű gimnáziumi igazgató egy történelem szakos tanárt, hogy „magyar szakosokkal Dunát lehet rekeszteni”. A szlovákiai magyarság létszáma az aktuális adatok szerint mintegy 520 ezer fő. A szlovákiai magyar oktatási intézményrendszerben azonban legfeljebb 350 ezer vesz részt. Ehhez kell tehát méretezni a pedagógusok számát. Hogy jelenleg nem ez történik, azt bizonyítja a szomorú tény, hogy álláskereséskor a legnagyobb hátrányban a magyar oktatók vannak, közülük is a magyar szakosok. A falusi magyar kisiskolák megszűnése folyamatos, de a városi iskolákban is érezhető a gyereklétszám csökkenése. Ebben jelentős része van nemzetrészünknek is. Van olyan magyar iskolában tanító pedagógus, aki saját gyermekét már szlovák tanintézetbe íratta, ahogyan akad olyan, magyar kisiskolában tanító oktató is, aki saját csemetéjét már a városi iskolába küldi, hogy ott jobban felkészítsék. S nem utolsó sorban a magyar nemzetiségű falusi polgármesterek közt Van olyan magyar iskolában tanító pedagógus, aki saját gyermekét már szlovák tanintézetbe íratta... is van, aki hasonló okok miatt saját gyermekét a falubéli tengődő kisiskola helyett a városi iskolába íratja. Ennek ellenére a tanárok számát más felsőoktatási intézmények magyar tanszékei tovább növelik. A pozsonyi és a nyitrai mellett ma már Kassán és Besztercebányán is tanulhatnak magyar szakos hallgatók. Szembe kell nézni önmagunkkal: racionálisan cselekszünk? Megfelelően használjuk fel erőforrásainkat a felsőoktatás terén, illetve megfelelően viszonyulunk kisebbségi oktatási rendszerünkhöz a mindennapi életben? Észre kell vennünk, hogy az egyre növekvő felsőoktatási kapacitásokhoz egyre szűkebb felvevőbázis járul. A szülőföldön történő önkéntes identitásfeladáson túl még ott van az elvándorlás kérdése is. Nem az országból, csupán az oktatási rendszeréből, olyan módon, hogy a hazai helyett a diákok a magyarországi tanintézményeket választják. Mindezt tekintetbe véve a jövőben úgy kell hát tervezni az oktatási rendszerünket, hogy összhangot tudjunk teremteni valós szükségleteink és lehetőségeink között. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kiharcolt intézményrendszer ne váljon egyesek presztízsharcának terepévé, amelyen csupán újabb igazgatói posztok létrehozásáért folyik küzdelem. Felelős pozíciókra és intézményekre van szükség, ahol nem felesleges képzés, hanem a munkaerőpiac minden követelményének eleget tevő szakemberek nevelése történik. Európa megosztottságára figyelmeztet a ISlATO-főtitkár az amerikai rakétatelepítés miatt A NATO-t rakétatámadás fenyegeti VERES BÉLA A NATO-n belül is megosztottságot okozhat az euroatlanti szövetség főtitkára szerint az az amerikai terv, hogy kelet-európai országokba is rakétavédelmi rendszert telepítenek - derül ki abból az interjúból, amelyet a NATO főtitkára adott a Financial Times című brit napilapnak. Jaap de Hoop Scheffer leszögezte, hogy a biztonság osztatlanságát tekinti első számú alapelvnek a tagországok között. „Nem jöhet létre A liga és B liga a NATO-n belül a rakétavédelem miatt” - mondta De Hoop Scheffer, aki NATO-illetékesek szerint elsősorban a délkelet-európai tagállamok kimaradására gondolt. Utóbbiak esetében ugyanakkor egyebek között Irán közelsége miatt szintén indokolt lenne a fokozott védettség, bár azt rövidebb hatótávolságú rendszerekkel, például Patriot rakétákkal és Aegis radarokkal célszerűbb lenne elérni - tette hozzá a lap. Az Egyesült Államok Csehországgal és Lengyelországgal egyeztet a rakétarendszer telepítéséről, de már több magas rangú politikus figyelmeztetett, hogy ez újabb megosztottságot okozhat a kontinensen belül, már csak azért is, mert Oroszország ellenzi a tervet. Múlt héten Jacques Chirac francia elnök célzott arra, hogy olyan feszültség újulhat ki a kontinensen, amelyet a hidegháború végeztével egyszer már maga mögött hagyott. De Hoop Scheffer az interjúban emlékeztetett, hogy a NATO maga is dolgozik egy olyan rakétarendszeren, amely a műveletekhez telepített csapatok védelmére szolgál. A szövetség tervei szerint ez a rendszer 2010-re készülne el. A főtitkár azt is elismerte, hogy a két terv kiegészíthetné egymást, hiszen az amerikai rendszer elsősorban a tagországok területét védené. A NATO-n belüli rendszerről júniusi találkozójukon tárgyalnak részletesen a tagállamok védelmi miniszterei. A jövőre tervezett állam- és kormányfői csúcson pedig akár döntés is születhet az ügyben. A Financial Times szövetségi illetékesek közlése alapján azt írta, hogy az amerikai rendszer is hamar kiterjeszthető lenne a délkeleti térség országaira, például Törökországra, Görögországra vagy Olaszországra. Washington amúgy is azzal érvel, hogy a rendszer az európai országokat is védené. A cseh és lengyel bázisok szerepe ugyanakkor az Egyesült Államok védelme lenne egy esetleges iráni rakétatámadás esetén. Irán állítólag 2011-re képes lehet interkontinentális ballisztikus rakéták telepítésére. A brit lap emlékeztetett arra is, hogy európai politikusoknak azért is vannak kifogásaik az évi 10 milliárd dollárosra tervezett rendszerrel szemben, mert kérdéses annak hatékonysága: egy széles skálájú rakétatámadásnak ugyanis nem biztos, hogy ellen tud állni. Egy NATO-tanulmány szerint ráadásul az amerikai tervekre építve kivitelezhető lenne egy olyan rendszer létrehozása, amely valamennyi európai tagországnak a védelmét biztosítaná. De Hoop Scheffer reális lehetőségnek tartja, hogy a NATO- tagországokat rakétatámadás veszélye fenyegeti. Erre kell gondolni szerinte az észak-koreai kísérletek és az iráni nyilatkozatok miatt is. A főtitkár szerint a 2001 szeptemberi események is azt mutatják: az elrettentéshez az ellenállás képessége önmagában nem elegendő. Megismételte viszont, hogy olyan rendszerre van szükség, amely valamennyi tagországot megvédelmezi. Az orosz ellenkezés alapját De Hoop Scheffer abban látja, hogy Moszkva a cseh és lengyel telepítés miatt úgy érezheti, az ország „be van kerítve”. A főtitkár szerint ez téves feltételezés, ugyanakkor komolyan kell venni. A szerző az MTI tudósítója Kinek az érdeke? LAJOS P. JÁNOS A kormány tavaly büszkén jelentette, hogy teljesítette a Smer újabb választási ígéretét: a parlament elfogadta ez érdekegyeztetésről szóló törvényt, mely újra kimondja a háromoldalú érdekegyeztető tanács létrejöttét. Tegnap azonban megmutatkozott, hogy amit törvény mond ki, az nem feltétlenül működőképes. A munkaadók kénytelenek voltak elhagyni a tanács ülését, mivel partnereik - a kormány és a szakszervezetek - nem voltak hajlandók tárgyalni a tanács valamennyi tagját húsbavágóan érintő kérdésről: a munkatörvénykönyv módosításáról. Vagyis az érdekegyeztetés még annál is rosszabbul (azaz sehogy sem) működik, ahogyan azt az elmúlt kormány idején megszoktuk, amikor törvény ugyan nem volt, de érdek- egyeztetés folyt. Ide tartozik, hogy a munkaadók már legalább két hónapja kérik, hogy a tanács vitassa meg ezt a kérdést - eredménytelenül. A szakszervezetek álláspontja érthető: minek tárgyaljanak a munkaadókkal, amikor hátuk mögött tudják a kormány támogatását. A munkatörvénykönyvet úgyis a parlament fogadja majd el, vagyis felesleges a munkaadók beleegyezése. A tárgyalásokon ugyanis legfeljebb az derülhetne ki, hogy logikus érvekkel nem tudják megvédeni az általuk (is) javasolt változásokat, és a közvéleményt még jobban maguk ellen hangolják. Nehéz is indokolni azt a javaslatot, hogy 250 alkalmazott felett a munkaadónak kell fizetnie a szakszervezeti ve- zető(ke)t, vagy azt az újdonságot, hogy a szakszervezet munkabiztonsági okokra hivatkozva felfüggesztheti a munkát az adott vállalatban. Sőt, a szakszervezet képviselőjének még csak nem is kell a gyár alkalmazottjának lennie, tehát egy másik üzemben dolgozó szaki is rendelkezhet az „életveszélyes” gyártási folyamat leállításáról, vagyis gyakorlatilag a vállalat létéről. Arról pedig, hogy mi az életveszélyes, a szakszervezet dönthet. Senki sem állítja, hogy a jelenlegi szabályozás tökéletes, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy működőképes, s hozzájárult a munkanélküliség csökkenéséhez. A szakszervezet ezúttal túl sokat követel. Sajnos - ismerve a Smer elképzeléseit - úgy tűnik, biztos sikerre számíthat. Kérdés, azonban, hogy ezzel kinek segít. Lehet, hogy megfordítja az elmúlt évtized tendenciáját, és stabilizálhatja a tagságát, amely az utóbbi öt évben 700 ezerről 450 ezer alá esett vissza. Csak az kétséges, hogy a szakszervezeti tagokon kívül lesz-e bárkinek is haszna a módosításból. Amely, elfogadása esetén olyan pozícióba juttatja a szakszervezeti vezetőket, hogy nem biztos, egyáltalán szükségesnek tartják-e majd a továbbiakban az érdekegyeztetést. Az Ő országa JARÁB1K BALÁZS Amolyan főpróbaszerűen zajlottak le a hétvégén az oroszországi regionális választások. Az orosz választók egyharmada, közel harmincmillió ember szavazott nagyjából úgy, ahogy azt a Kreml akarta. Az előrejelzések szerint ugyanis tizennégy régióból tízben vezet a Kreml pártja, az Egyesült Oroszország. A Putyin elnököt ugyan támogató, de az Egyesült Oroszország Pártjának ellenzékeként - a Kreml által - megszervezett Csak Oroszország pártja csupán egy régióban szerezte meg a szavazatok többségét. Az előrejelzések fényében nyugodtan levonható a következtetés: a főpróba sikerült, a választók úgy viselkedtek, ahogy azt a Kreml eltervezte. Éljen. A választások egészéhez még hozzátartozik, hogy az igazi ellenzéket, a Jablokot vagy a Másik Oroszország pártját (a név ellenére ezt az ellenzéket nem a Kreml csinálta magának) sikerült teljesen ki- semmizni. Jelöltjeiket - belarusz módra - egyszerűen nem regisztrálták különböző admnisztrációs kifogásokra hivatkozva. Nem csoda, hogy az ellenzék nem ismeri el még a választások tényét sem, és utcai tiltakozásra szólít fel. Ezzel azonban - csakúgy, mint a belarusz ellenzék - marginalizálja saját magát. Az orosz társadalom - ugyancsak a fehéroroszhoz hasonulva - ugyanis egyre apatikusabban (94% szerint semmi befolyása sincs a politikára) vágyik arra, amire a propaganda szerint vágyni lehet: a gazdasági növekedéssel megalapozott stabilitásra. Ezt az alternatívát persze egyedül a jelenlegi vezetés testesíti meg. Legalábbis semmilyen más alternatíva nem prezentálható az orosz elektronikus médiában, amely - szintén a belarusz modellhez hasonlóan - az állami propaganda kiszolgálására rendezkedett be. Putyin elnöknek hét év elegendő volt ahhoz, hogy végrehajtsa terveit. Oroszország kétségtelenül ismét megkerülhetetlen tényező lett a világban, az energia-nagyhatalmi doktrína és az energiaár-robbanás meghozta Oroszországnak a nagyhatalmi státust, Putyin számára pedig a több mint hetven százalékos támogatottságot. A valaha Jelcin által kiválasztott KGB-aparatcsik elődjével ellentétben nem tűrte a szabad médiát. A leckét akkor tanulhatta meg, amikor az 1996-os elnökválasztási kampányban kétszázalékos támogatottsággal induló Jelcin végül 46%-kal volt képes legyőzni a kommunista Zjuganovot - az elektronikus média abszolút támogatásának köszönhetően. Ma az objektív tájékoztatást szeretőknek ott az internet, de a tévé és a rádió a Kreml érdekeinek a kiszolgálója. Nem csoda, ha az oroszok több mint fele támogatná a jövő márciusi elnökválasztáson azt a személyt, akit Putyin megnevez. Az orosz közélet mai állapotát nézve senki számára sem lehet kétséges, hogy Oroszország az Ő országa. Közben folynak a találgatások az utód személyéről. A két miniszter- elnökhelyettes, Dmitrij Medvegyev, illetve Szergej Ivanov megválasztásán kívül még az is szóba jöhet, hogy Putyin mindeddigi ígéretei ellenére marad. A szokatlanul kemény müncheni beszéde és a növekvő konfrontáció Oroszország és a Nyugat között teret ad olyan latolgatásoknak is, hogy Putyin azt a helyzetet próbálja megteremteni, amelyben „nem hagyhatja magára népét”... A legsúlyosabb kérdés azonban nem Putyin trónörökösének a személye, hanem hogy hová vezethet az orosz „demokrácia” útja 2008 után? Főleg, ha az orosz társadalom jó része úgy hiszi, eljött már a Kánaán...
