Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-10 / 58. szám, szombat

Illemszabályok Európában és kívüle

Hol szabad puszilkodnunk, mit illik ajándékozni, mikor kell meghajolni?

34. oldal

Martin Stépánek, a szabad merülés cseh világcsúcstartója a Kajmán-szigeteken állítja fel újabb és újabb rekordjait, s ezzel szerez örömet Trutnovban élő szüleinek

Nem a tengertől fél, hanem önmagától, a döntéseitől

Páratlan sikersorozat: hat év alatt tizenegy világrekord. A legutóbbit, pontosabban a legutóbbi hármat tavaly állította fel Martin Štépánek, a kék mélység cseh királya, a földkerekség jelenleg legjobb búvárja.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Szabad merülésben (free-di- ving) született a három rekord: 106 méter mélyre jutott önerőből, uszonnyal és ugyancsak idáig uszony nélkül, kötél mentén, a 108 méteres mélységet pedig - két nappal később! - szintén uszonnyal a lábán hódította meg a Kajmán-szigetek partjainál. Az első rekordot 3 perc 52 másodperc, a harmadikat viszont már 3 perc 50 másodperc alatt állította fel. Igazi csúcstartó a huszonkilenc éves, náchodi születésű élsportoló. A trutnovi Erdészeti Szakközépiskola elvégzése után 1995-ben a prágai Károly Egyetem hallgatója lett biológia-testnevelés szakon, majd az Egyesült Államok egyik legnevesebb búvárakadémiáján szerzett diplomát. Magassága 178 cm, súlya 74 kg. Tüdejének térfogata 8,381 liter, ami az átlagosnál jóval nagyobb.

Bár az év nagy részét külföldön tölti, Trutnovban élő szüleit minden esztendőben meglátogatja. Hogy érzi magát üyenkor, távol a Csendes-óceántól, s immár természetessé vált közegétől, a tengervíztől?

Egyéves voltam, amikor megtanultam úszni, hét, amikor először láttam búvárt, és attól a pillanattól fogva már én is csak merülni akartam. Édesanyám versenyszerűen úszott, azt szerette volna, ha követem a példáját, a búvárkodástól azonban ő sem tudott távol tartani. Igen, már gyerekkoromban is többször éreztem, hogy jobban szeretek a víz alatt, mint az iskolapadban. Most viszont nem hiányzik annyira a merülés. Kemény szezon van mögöttem. Hosszú volt az év, pihennem kell egy kicsit.

Szabadságon a delfin?

Ha fáradt vagyok, a stressz is erősebb. Annak pedig néha látható jelei vannak. Az idegesség kizárandó tényező a merülés során. Energiát vesz el. Ha csapattagként ver- senyzek, erre még inkább figyelnem kell, hiszen a többiek eredményét rontanám.

Ez a nagyobb kihívás? Egy háromfős csapat tagjaként merülni?

Nem vagyok versenyző típus. A látszat ellenére sem. Nem élvezem, ha versenyeznem kell. Ezek kihívások, amelyek elsősorban arra jók, hogy tudjam, mire vagyok képes.

Ezek szerint jobban örül, ha önmagát kell legyőznie?

Igen. Az valahogy nagyobb öröm.

De mitől? Zavaija az „idegen elem”?

Lehet. Nem tudom. Ha egymás után merülök, ha ott áll készenlétben a következő versenyző, az nem zavar annyira. De ha másokra is figyelnem kell, hogy ők hol tartanak, és milyen gyorsasággal mennek egyre mélyebbre, az valahogy mindig befolyásolja a teljesítményemet. És a hangulatom is más olyankor.

(Folytatás a következő oldalon)

Kötél mentén, mélyre