Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-09 / 57. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 9. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A magyarok többsége határozottan ellenzi a „pirézek” betelepülését az országba - akárcsak az arabok, a kínaiak vagy a románok befogadását - úja a budapesti napilap, rámutatva, hogy Magyarországon a felmérések szerint erősödött az idegenellenesség. A „piréz” a fantázia terméke, így a velük szembeni előítéletnek nem lehet racionális magja. A Tárki közvélemény-kutató azért találta ki ezt az etnikumot, hogy megvizsgálják, velük szemben is megjelenik-e az idegenellenesség. A válasz: igen. Tavaly júniusban a megkérdezettek 59 százaléka utasította el a pirézek befogadását, idén februárban már a 68 százalékuk. A déli hadjárat kudarca esetén további NATO-csapatok bevonása válhat szükségessé Sötét felhők Afganisztán felett Egyik legnagyobb eddigi akcióját indította el a NATO az elmúlt napokban Afganisztánban. A deklarált cél az ország déli része stabilitásának biztosítása. Az offen- zíva szervesen illeszkedik a Szövetség stratégiájába, amely szerint a közeljövőben - értsd 1-2 éves periódusban - kell komoly sikert elérni Afganisztán stabilizálásában. ONDREJCSAK RÓBERT Ellenkező esetben ugyanis meggyengül a szövetségesek, de főleg a helyi lakosok hite abban, hogy a közép-ázsiai országban a nemzetközi erők valaha is képesek lesznek tartósabb és legalább viszonylagos nyugalmat elérni. A 2001-es invázió kezdete óta ugyanis a tavalyi év volt az eddigi legkritikusabb, ami a Talibán és az Al-Kaida térségben tevékenykedő egységeinek aktivitását illeti. Még komolyabb aggodalomra ad okot, hogy míg az előző években a Nyugat-ellenes erők tevékenysége jelentősebb mértékben csupán Uruzgán és Zábul provinciákra, valamint Kandahát tartomány északi részére terjedt ki, az elmúlt évben már ide kellett számolnunk Hel- mand, Farah, Paktíka, Chóst a Paktíja provinciákat is. Az objektivitás kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a többi afgán tartomány - összesen 34 van- viszonylag stabil, bár ezt a stabilitást az ottani viszonyok között kell értelmezni. Azt is hozzá kell tenni, hogy az említett területeken a stabilitás megteremtése lényegében a NATO és a szövetségesek érdeme, hiszen az afgán kormányerők hatékonysága még meglehetősen kérdéses. A központi kormány gyengesége az egyik legfontosabb oka a biztonsági helyzet romlásának is, ami szoros összefüggésben van az afgán fegyveres erők nem megfelelő képességeivel. Ennek következtében az ország egyes területein, elsősorban a már említett kritikusabb tartományokban, hatalmi vákuum alakulhat ki, amelyet - a kormány tehetetlensége miatt - vagy a nemzetközi erők töltenek be, vagy a szélsőségesek. A belső okokon kívül a helyzet romlásának van egy nagyon fontos külső okozója is, konkrétan a pakisztáni határvidék különleges helyzete. Az afganisztáni Kunar és Nangahar tartományokkal szomszédos pakisztáni területek ugyanis az úgynevezett Föderálisán Igazgatott Törzsi Területekhez (FATA) tartoznak. A területen, bár formálisan Pakisztánhoz tartozik, az iszlamabádi központi kormány befolyása csak minimálisan érvényesül. A FATA területéről származó madraszákból tömegesen kerülnek ki a szélsőséges iszlám mellett elkötelezett fiatalok. Számuk 2006-ban nagyjából 8-10 ezer volt. A központi kormány és a helyi Wazírisztán vezetői között megkötött tavalyi megállapodást követően a központi ellenőrzés a területen tovább gyengült, aminek következtében a térség kiváló háttérbázisul szolgál a különféle szélsőséges mozgalmak, de például a drogcsempészet számára is. Bár Iszlámábád hivatalosan megfogalmazott álláspontja szerint a megállapodásnak erősítenie kellene a régió stabilitását és gyengítenie a határokon átnyúló terrorizmust, a növekvő afganisztáni behatolások ennek pont az ellenkezőjét igazolják. További fontos tényező, hogy a Pakisztánban tevékenykedő Tali- bán-erők és az Al-Kaida között szoros együttműködés van. A pakisztáni Afganisztánnal határos hegyvidék az Al-Kaida számára egyfajta központként is szolgál, ahonnan koordinálni lehet a Közel-Keleten, Afrikában és Európában végrehajtandó terrorcselekményeket. Az afgán titkosszolgálat által 2007 januárjában elfogott Muhammad Hanifa, a Talibán egyik volt szóvivője szerint a pakisztáni Kwetta városában tartózkodhat a Talibán vezetője, Omar mollah is. Mindezt megerősíti Haját Chán mollahnak, a Talibán egyik legmagasabb rangú vezetőjének a kijelentése, aki szerint 2007 lesz a legvéresebb év, amióta a külföldi egységek az ország területére léptek. A szervezet állítólag 2000 öngyilkos merényletet készít elő a nyárra. Az időzítés tehát nem véletlen. Mit tehetnek a nemzetközi erők ebben helyzetben? Először is, figyelembe kell venniük, hogy a NATO-csapatok száma korlátozott, nagyjából 32 ezer fő. Ebből logikusan az következne, hogy az egyik legfontosabb feladat a helyi, afganisztáni fegyveres erők gyors kiképzése és felkészítése, amely azonban nem halad a megfelelő mértékben. A másik megoldás, amelyet a britek alkalmaznak viszonylagos sikerrel, egy- egy kisebb régió helyi vezetőivel való megegyezés az adott terület stabilitásának biztosításáról, ami csökkenti a nemzetközi erők leterheltségét. A Musakalai megállapodás „utóélete” - a briteknek néhány hónap múlva újabb hadműveletet kellett végrehajtaniuk az ottani Talibán pacifikálására - azonban rámutatott, hogy ez sem ideális megoldás. További probléma, hogy hiába van a NATO-nak több mint 30 ezer katonája, ezek közül nem mindegyik vethető be az ország bármely részén. A nemzetközi ENSZ-erők csapataiban (ISAF) képviselt 37 ország közül csak az amerikai, kanadai, brit, dán, holland, észt és részben a román katonák vannak közvetlen harcban az ellenséges csoportokkal. A többiek, beleértve a németeket és az olaszokat is, csak az amúgy is stabilabb területekre engedik katonáikat. Márpedig ott nem sokat tehetnek akkor, amikor a déli területeken a többiek harcolnak. Amennyiben a déli hadjárat kudarccal végződik, várható, hogy a NATO-nak a jövőben további egységeket kell a térségbe küldenie. Megengedhetetlennek tartják a zsidó holokauszt és a palesztin helyzet összehasonlítását Rabbik és püspökök vitája PIETSCH LAJOS Élesen bírálta a Németországi Zsidók Központi Tanácsa (ZJD) egyes katolikus püspökök kijelentéseit, amelyekkel a megszállt területeken élő palesztinok helyzetét a náci korszak zsidó gettóiban fogva- tartottak helyzetéhez hasonlították. A német katolikus püspöki konferencia visszautasította a bírálatot. Charlotte Knobloch, a ZJD elnöke kedden nyilvánosságra hozott állásfoglalásában bírálta Eichstätt, illetve Augsburg püspökeinek, Gregor Maria Hankének és Walter Mixának azokat a - múlt heti szentföldi látogatásuk során elhangzott - nyilatkozatait, amelyekben a Jordán folyó nyugati partján élő palesztin lakosság helyzetét minősítették az említett módon. Knobloch „iszonyúnak és teljes mértékben megengedhetedennek” nevezte az ilyen kijelentéseket, amelyeket antiszemitának bélyegzett. Hasonlóan foglalt állást Stephan Kramer, a tanács főtitkára is, aki szintén megengedhetetlennek nevezte a holokauszt áldozataival való összehasonlítást. Szavai szerint az ehhez hasonló, „hamis” kijelentések leértékelik azokat az egyébként jogos bírálatokat is, amelyeket a püspökök a palesztinokkal szembeni izraeli bánásmód miatt jogosan fogalmaztak meg. Tiltakozott Izrael berlini nagykövetsége is. Shimon Stein nagykövet nyüatkozatá- ban hangoztatta: „Ha egyesek a varsói gettó, illetve a fajgyűlölet fogalmát az izraeli, illetve a palesztin politikával összefüggésben említik, azok a múltból semmit nem tanultak, vagy azzal kapcsolatban mindent elfelejtettek.” A német katolikus püspöki konferencia delegációja - élén Kari Lehmann bíborossal, a püspöki kar elnökével - a múlt héten tett látogatást Izrelben, illetve a megszállt területeken. A küldöttség tagjai több ízben állást foglaltak Izrael létezési jogának elismerése mellett. Ezt erősítette meg szerdai nyüatko- zatában az egyik bírált püspök. Hanke elfogadhatatlannak nevezte a holokauszt és a jelenlegi helyzet történéseinek összehasonlítását, s azt hangsúlyozta, hogy az nem is állt szándékában. A német katolikus püspöki konferencia ennél is határozottabban utasította vissza a bírálatot. Arra emlékeztetett, hogy Lehmann bíboros minden egyes nyilatkozatában hangsúlyozta Izrael létezési jogát. Hans Langendörfer, a püspöki konferencia titkára utalt arra, hogy a betlehemi látogatás során - a nyomasztó helyzet hatására - néhány érzelmileg motivált, személyes megjegyzés is elhangzott. Ezeket azonban szerinte már önkritikusan a helyes összefüggésekbe helyezték. Á Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint Hanke püspök újságírók előtt kijelentette: „Reggel az embertelen varsói gettó képeit látjuk a Jad Vasemben, este pedig a rámalláhi gettóba megyünk. Az emberben persze, hogy fölmegy a pumpa.” A püspök ezt utólag azzal magyarázta, hogy személyes megdöbbenésének akart hangot adni. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR EU: honnan hová? CZAJL1K KATALIN A tegnap kezdődött soros brüsszeli EU-csúcs várhatóan újabb látleletet nyújt az unió állapotáról. Sajnos, az is várható, hogy ez a látlelet ismét patologikus lesz. Legalábbis erre lehet következtetni a német elnökség által kiválasztott témákból, legfőképpen a megújuló energiaforrások kérdése körül várható vitából. Még a csúcs kezdete előtt a 27 tagország közül 15 - köztük Szlovákia - jelezte, nem ért egyet a német javaslattal, mely szerint 2020-ig az Európában előállított energia 20%- ának megújuló forrásokból kellene származnia. A tervezet kétségtelenül nemes céljától eltekintve sokatmondó, hogy egy üyen fontos kérdésben a tagországok több mint fele eltérő állásponton van az elnökséget viselő országgal és az Európai Bizottsággal. Hasonlóan sokatmondónak ígérkezik az EU elődszervezete, az Európai Közösségek 50. születésnapja alkalmából elfogadandó deklaráció, amelyről szintén heves vita várható. A nyüatkozatnak az európai integráció eddigi sikereit és a jövőbeni kihívásokat kellene összefoglalnia. Ami azt jelenti, hogy az immár 27 tagúra duzzadt unió nem csak a jövőjét, a múltját tekintve sem egységes: az egyes tagállamok eltérő módon vélekednek arról, mi tekinthető sikernek, és merre kellene tovább fejlődnie a szervezetnek. És akkor még nem szóltunk a lisszaboni stratégia teljesítéséről szóló programpontról. Megmosolyogtató, hogy az európai gazdaságot világelsővé változtatni szándékozó stratégiáról az a Franciaország fog vitázni, amelynek parlamentje nemrégiben egyhangúlag fogadta el a lakhatáshoz való jogot. A versenyképesség növeléséhez elsősorban az eufemisztikusan európai szociális modellnek nevezett, meglehetősen elavult rendszeren kellene változtatni - beleértve a kevéssé rugalmas munkajogot és a jelenlegi formájukban fenntarthatatlan jóléti rendszereket - ám erre a közeljövőben remény sincs. Marad tehát a semmitmondó, üres frázisokból álló eu- rozsargon, és a kérdés: honnan hová tart az EU? JEGYZET Mi lehet velük? KOCUR LÁSZLÓ A Duna túloldalán terpeszkedő bevásárló- és szórakoztatóközpont üvegfalú, piros-sárga gyorséttermében vártam rá, innen ugyanis jó kilátás nyílik a buszmegállóra. Hol a tálcán levő menüre, hol az órámra, hol a megálló felé pillantottaní. Kicsit korábban érkeztem a tervezettnél. Hétkor akartunk moziba menni, ezúttal én választhattam, így a döntés egyértelmű volt: gyermekkorom - s ne féljünk a nagy szavaktól: nemzedékem, a rendszerváltás idején kamaszodók, az alámondásos, rossz minőségű, másolt videókon szocializálódottak - egyik meghatározó akciófilmszínészének kései visszatérését fogjuk megnézni, a Terabithia ma este nem rúg labdába, még ha ő azt is szeretné. Még harmincöt percem volt a mozüg. A zsemlének talán már nem is nevezhető tárgyat rágcsálva bámultam ki a télvégi tavaszba. Óra, kóla, buszmegálló, óra, kóla buszmegálló. Köröttem gyermeküket már korán a multinacionális, műanyag szemétre szoktató, boldog, a jelzáloghitel törlesztéséről és a kocsilízingről csevegő fiatal családok, randiz- gató szerelmespárok, s osztályidegen koloritként egy nyugdíjas pár, a papán jó minőségű tweedzakó. Minden egyes beérkező buszból kitódult egy falkányi potenciális közlekedésibaleset-oko- zó, de ő nem volt köztük. Kábé a második, ideges óra-busz tekintetváltás után figyeltem fel egy fiatal párra. A pláza előtti téren álltak, a shoppingolni vagy szórakozni vágyók vonulási útvonalának kellős közepén. A férfi szabadulni igyekezett a nő görcsös szorításából. Hátrább lépett, de a bilincsként kaijára fonódó kis női marok nem engedte. Tán’ még bele is fehéredtek a nő ujjai a szorításba. A fickó végül egy körkörös csuklómozdulattal szabadította ki végtagjait, s azonnal heves gesztikulálásba kezdett. A nő csitítani próbálta, a kezei után kapkodott, de a bőrdzsekis arc ellökte magától. Nem szeretem, ha belesodródok mások magánügyeibe. Ha a felvonóban velem utazók a családi problémáikról beszélgetnek, előveszem a telefonomat, és a naptárba mélyedek. Ha a felettünk lakó Wiesz néni hangosan zsörtölődik az urával, felhango- sítom a tévét, mert nem érdekel, hogyan osztják be nyugdíjukat. A valóságshow-kat se néztem, mivel nem foglalkoztatott, hogy XY hogyan zuhanyozik vagy hámozza a krumplit. Most mégsem tudtam levenni a tekintetemet a veszekedő (?) párról - mentségemre szolgáljon, hogy a hangot az üvegfal miatt nem hallottam -, annyira kemények voltak a fickó arcvonásai. „Úristen, ez egy dráma! - gondoltam, ahogy a síró nőt és a remegő szájszéllel, hevesen integetve magyarázó férfit elnéztem. - Mi a fene folyik itt?” Egyszer csak a nő hirtelen mozdulattal átölelte a karjait egy lélegzetvételnyi időre leengedő férfit, az meg csak mereven állt. „Na végre!” - sóhajtottam, T. végre megérkezett az autóbusszal, és beleivott a kólámba, amit utálok. Gyorsan magamba tömtem a maradék sült krumplit, s ahogy a piros alátéttel a sarki tálcatároló felé egyensúlyoztam, a szemem sarkából láttam, amint a férfi rezzenéstelen arccal néz a síró nőre. Ro- hadtul éreztem magam, hogy kukkoltam őket. Aznap a díszőrség sorfala közt lehetett csak bejutni a moziba, ugyanis a védelmi tárca által támogatott új szlovák játékfilm díszbemutatóját tartották. De mi nem oda mentünk. Stallone valós és filmbéli korát meghazudtoló teljesítményt nyújtva öklözött - a film poénját hadd ne lőjem le -, de most mégsem tudtam élvezni. Nem az zavart, hogy T. az óráját nézve unatkozott mellettem, én is végigszenvedtem vele A Notre Dame-i toronyőrt. ..; a Wentworth Miller- ien merev tekintetű pali járt az eszemben. Mi lehet velük?- Hogy én korrupt? És különben is, hogy kerül a kezembe ez a boríték? (Peter Gossónyi karikatúrája)
