Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-08 / 56. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 8. Nagyszünet 15 Véber István ifjú meteorológus szereti tudni merről fúj a szél, nem foglalkozik a katasztrófateóriákkal Arisztotelész újkori követője Fiatal, nyűt tekintetű, sportos fiatalember ül velem szemben egy budapesti teaház egyik asztalánál. Véber István, az egyik kereskedelmi televízióadó időjósa. BORKA ROLAND Gyermekkorát Merken, egy kelet-magyarországi több mint kétezer lelket számláló nagyközségben töltötte. Kissrácként sokat járta, figyelte az erdőt, a vadakat. „Nagyon kötődöm a természethez. Gyerekként, ha tehettem, mindig kimentem a közeli berekbe. Lenyűgözött a sokszínűsége” - meséli István. Ennek hatására kezdtem érdeklődni a természettudományok iránt. Szerettem volna minél többet megtudni a környezetemről. Nyíregyházára jártam középiskolába, majd feljöttem Budapestre és jelentkeztem az ELTE Természettudományi Kar meteorológia szakára. Jelenleg az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa vagyok.” A szülőknek kezdetben kétségeik voltak fiuk üyen irányú érdeklődését illetően. Féltették a jövőjét. Mára már teljesen mellette állnak, örülnek sikereinek. A kezdeti hobbiból hivatás vált, és ennek egyik hozadéka, hogy a televízió képernyőjén keresztül tájékoztatja a nézőket az elkövetkező napok időjárásáról. Otthon a magyar fővárosban Nem viselte meg a fővárosba való költözés, hiszen vele jöttek jó barátai a középiskolából. Budapesten hamar beilleszkedett. Az egyik televíziótársaság is megkereste őt egy ajánlattal. „Egyik nap az RTL Klub szereplőválogatást tartott az OMSZ székházában. Időjárás-jelentőt kerestek. Többeket meghallgattak, végül én maradtam fenn a rostán. Természetesen, mint minden, ez is az újdonság erejével hatott rám. Egyfajta kihívásnak éreztem.” A tv-s szereplésének köszönhetően számtalanszor felismerik, rámosolyognak, vagy az időjárásról kezdenek el vele csevegni. Ő pedig készségesen válaszolgat, és Szeret a természetben kószálni, megfigyelni a tájat (A szerző felvétele) kissé megilletődve fogadja a dicséreteket. A huszonéves fiú szerint meteorológiai szempontból meghökkentő az, hogy gyakorlatilag nincs tél és az ősz is melegebb volt az átlagosnál. Vissza a természethez „Ez a hosszú meleg periódus tényleg különleges. Egyeden év adatai alapján nem feltéüenül szabad hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen egy év csak egy minta a sokkal nagyobb statisztikai sokaságban. Viszont az elmúlt időszakban voltak más, az átlagosnál melegebb időszakok is. Ebből nagyjából azt lehet konklúzióként levonni, hogy felmelegedés tényleg van, és minden bizonnyal a későbbiekben is észre fogjuk venni, de nem kell arra számítani, hogy most már nem lesz tél. Különösen a téli évszakra jellemző az, hogy évről évre nagy eltérések lehetnek” - mondja az ifjú időjós, aki a kevés szabadidejét szívesen tölti barátaival, illetve a párjával. Emellett sportol is. Másik nagy szenvedélye pedig az utazás. Egyik terve, hogy eljusson Bosznia Hercegovinába. Szeretne minél többet megtudni a balkáni országról, új emberekkel ismerkedni, élettapasztalatokat szerezni. Szakmai téren továbbra is a meteorológiával szeretne foglalkozni, ezen belül vannak még dolgok, amiket szívesen csinálna. „Elégedett vagyok az életemmel, jól érzem magam a bőrömben. Azt csinálom, amit szeretek, és ami jelen pülanatban teljesen kitölti az életemet.” Míg az alapötlet izgalmas és jó, addig a kidolgozás eléggé gyenge, gyakran giccses és gyermeteg Núria Masot: A templomos lovag árnyéka BÍRÓ SZABOLCS Núria Masot spanyol újságírónő és színházi szakember első regénye, A templomos lovag árnyéka 2004- ben jelent meg először, és különleges módon a vártnál is nagyobb siker övezte. Talán azért is történt így, mert Dán Brown világsikere, A da Vinci-kód is ebben az évben látott napvilágot, és a nagyszámú olvasóközönség a világ minden táján hirtelen rajongani kezdett a misztikus krimikért, a templomos lovagokért meg hasonló, múltbeli átveréseket,leleplező” könyvekért. így aztán cseppet sem meglepő, hogy a 2006-os magyar kiadás is a Gabo munkája, azé a kiadóé, amely többek között Dan Brown könyveiért is felel. Az én bajom talán csak annyi, hogy túl sokat vártam a regénytől. De hát mégiscsak kemény- fedeles kötetről van szó, na meg egy nívós kiadó munkájáról, és persze attól, hogy végre megjelent egy „történelmi” kalandregény, ami nem Amerikából pofátiankodott be kis piacunkra. A magyar kiadás borítójáról máig sem tudom eldönteni, hogy tetsszen-e, avagy sem. Szó mi szó, tökéletesen tükrözi a belbecsei: a háttérben a tenger felett sötétlő viharfelhők közül itt-ott kiszüremlik a nap fénye, ami akár utalhatna is a mű szellemiségére, ám az előtérben éktelenkedő, giccses kardmarkolat, és az elhomályosult aranyérme kissé visszataszítják a jó érzésű olvasót. Na mindegy, ne ítéljünk elsőre alapon mégiscsak reménykedve kezdtem bele a könyv olvasásába. Mint már említettem, a belbecs és a külcsín tökéletesen tükrözi egymást: ahogy egyre előrébb haladtam az olvasásban, sajnos egyre inkább meg kellett győződnöm arról, hogy míg az alapötlet izgalmas és jó, addig a kidolgozás eléggé gyenge, gyakran giccses és sajnos zömében gyermeteg. Az első fejezet még kimondottan tetszett, ahogy a nyitó helyszínen, egy Spanyolországba tartó hajón az írónő sorban mutatja be a főbb szereplőket, mindegyiket úgy, ahogy a karakter szemléli a többi utast és az addig történteket. Később azonban megjelennek az eléggé ügyetlen és mesterkélt párbeszédek, a felületes leírások, majd beszivárognak a krimielemek is (pl. amikor a főszereplő sorban járja a klasszikus krimihelyszíneket, mocskos mulatókat, és aranytallérokkal próbálja szóra bírni a kocsmárost...). Egyetlen évszám szerepel az egészben, az is csak a legelején tűnik fel egy pillanatra, így aztán történelmi regény helyett sokkal inkább egy álarcos kalandregényt kapunk. A fő cselekményszál sem egetrengetően bonyolult: a templomos lovag Bemard Guilst valaki megmérgezi a Barcelonába tartó hajóúton, és ő a halála előtt egy zsidó orvosnak adja át féltve őrzött pergamentekercseit. Mielőtt azonban az orvos belenézhetne a titokzatos hatokba, azoknak nyoma vész. Hamar feltűnik a színen Bemard ifjú tanítványa, Guillem de Montclar, aki templomos lovaggá válása előtt azt a feladatot kapja, hogy kerítse elő a pergameneket, és ölje meg az időnként felbukkanó, félelmetes hírű Árnyat. Időközben aztán egyre több szereplő tűnik fel, de mindegyiküknek szinte csak a nevét és a rangját tudjuk meg, a bemutatásuk majdnem teljesen elmarad, így aztán később alig lehet megkülönböztetni egyik karaktert a másiktól. A csattanó is egy végtelenségig lerágott csont, ami talán még jól is jönne ki, ha nem csak így elvétve kapnánk rá magyarázatot. Az utolsó kapaszkodó a szerelmi szál lenne, ez talán még meg is menthette volna a könyvet (hisz’ hogy is nézne ki egy lovagregény a főszereplő és egy gyönyörű lány románca nélkül?), de az ötletből itt is gyatra kidolgozás lett, ami a 300 oldalas könyvben nagyjából csak 5-10 oldalt ölel fel. Első könyvnek talán nem is lenne olyan borzasztó A templomos lovag árnyéka, de így, keményfedelű borítóval, illetve a kiadó külön ajánlásával ez még jóindulattal is csak erősen közepesnek könyvelhető el. Kár érte... PUSKA 4. Középkor Magyarországon 895 táján a honfoglaló törzsek megtelepedtek a Kárpát-medence alföldi területein. Géza fejedelem - államalapítás és térítés gondolata, Szent István - kereszténység meg- gyökeresedése. Művészet Kereszténység terjedése: egyházi építkezések Magyarország területén. István: minden 10 falu templomot emel. 1055 - tihanyi apátsági templom altemploma - korai román művészet. 13. század - késő román építészet: jáki templom (1214, leghíresebb Árpád-kori építészeti emlék), lébényi (1208-1217), zsámbéki templom+budai vár - már gótikus stílusjegyeket visel. Világi célzatú építkezés: esztergomi királyi palota. Gótika - III. Béla korában megjelenik. Fallal körülvett, lekerekített négyszög alaprajzú városok kiépülése (Győr, Pécs), virágzik a templomépítészet (IV. Béla - budavári Mátyás-templom). Kora gótika: Sopron, Pozsony, Kassa több temploma. Érett gótika - Anjouk ideje, Visegrád. Kassai Szent Erzsé- bet-székesegyház, 15. sz.-ban fejezték be. Gótikus építmények még: szegedi alsóvárosi és a kolozsvári Szent Mihály-templom, Nagyvázsony, Diósgyőr, Vajdahunyad vára. Gótikus szobrászat: prágai várban a Kolozsvári testvérek bronzból készült Szent György lovas szobra (14. sz.). Győr: Szent László-herma (ereklyetartó mellszobor). 15. sz.: budavári gótikus szoborlelet. 16. sz.: Lőcsei Pál faszobrász munkássága. Festészet: Kolozsvári Tamás oltárképei, 15. sz. A középkor irodalma Ősköltészet: szóban müveit ősköltészet. Lovas nomád pásztorkultúra - ősök és a halottak tisztelete: sámánizmus (a magyarok ősvallása). A sámánok és regösök révületben elmondott szövegeit szentnek tartották - rituális ének. Líra - munkadal (Gellért-legenda: „Walter, hallod-é a magyarok énekét, miképpen zeng?”) - kézimalommal őrlő asszony éneke - magyarok szimfóniája. Hősi énekek, mondák: a krónikaírók művei őrizték meg. Eredetmondáink: (Csodaszarvas- és az Almos-legenda), a honfoglalásról és a kalandozásokról tudósító hősi énekek (A fehér ló mondája, a Lehel- és a Botond-mon- da, ősköltészet mondái (Csanád vezérről, László királyról), Anonymus gesztája, Kézai Simon-féle krónika, Képes Krónika - legendák. Megtérített keresztény nép hőseiről már a világi hatalom által támogatott énekesek, az igricek (joculatorok) szóltak. Hivatalos vagy egyházi művészet: színhelye: kolostorok, monostorok. Művelői, terjesztői: papok, egyházi személyek. Műfajok szerint: Epika: 1. prédikáció, ima: Halotti Beszéd és Könyörgés (XII. sz. vége). Az első összefüggő magyar nyelvemlék. A beszéd szövege két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből. A temetési beszéd a kódex rákövetkező oldalán található latin szöveg szabad fordítása, a könyörgés pedig a néhány oldallal előrébb található latin szöveg pontos fordítása. Laskai Osvát két latin nyelvű prédikáció-gyűjteménye. Stellárium = csillagkoszorú; Pomérium = gyümölcsöskert. Temesvári Pelbárt prédikációgyűjteménye. 2. legenda (=olvasandó): általában szentek életét dolgozza fel, népszerűvé válásával egyre gyakoribbak benne a vándormotívumok, ennek egyik oka, hogy korán kiadják két nagy gyűjteményét: Legenda aurea (=Arany legenda), Catalogus sanctorum (=Szentek gyűjteménye). Később ezek alapján állítanak össze legendákat. 3 típusa van: A. acta-jellegű: Száraz, leíró; a szenttéavatá- si jegyzőkönyv kivonatához áll közel (Turzó Gábor: Advocatus diaboli = az ördög ügyvédje). B. vita-jellegű: Bet, életrajz. C. legenda-típusú: belletrisztikai elemekkel dúsított. Magyarországi latin nyelvű legendák: Szent István major (nagy legendája), Szent István minor (kis legendája) (utóbbi kettő együtt: Hartvig-legenda); Szent Gellért legenda. Magyar nyelvű legendák: Érdy-kódex{k\l\. sz.) szerzője: Karthauzi Névtelen; a késő-középkor legnagyobb formátumú alakja; Margit-legenda (Ráskai Lea másolata 1510- ből). A Szent Margit legendája a másik legértékesebb korai magyar nyelvemlék, amely Szent Margit királylány életét és csodatételeit meséli el. Nyelvtörténeti értéke mellett a kor magyar történelme és művelődéstörténete szempontjából is fontos alkotás. A Szent Ferenc legendája a magyar nyelvű elbeszélő irodalom legrégebbi emléke. Másolata a Jókai-kódexben maradt fenn, amely az első ismert magyar nyelvű könyv. A mű Assisi Szent Ferenc életét dolgozza fel, a latin Ferenc-legendából fordították magyarra. A magyar nyelv rendkívül fontos emléke. 3. visio (látomás): túlvilági jelenést ír le a gyönyörködtetés vagy elrettentés szándékával. pl.: Visio Philiberti (=Fülöp látomása) 4. exemplum (=példa, példázat): Erkölcsi tanító szándékú történet, pl.: Exemplum mirabile (Csodálatos példa) 5. certamen (=viaskodás, viadal): A Test és Lélek, Angyal és Ördög vetélkedése az ember üdvéért. 6. haláltánc: a drámai műnemmel érintkező műfaj. A késő-középkorban, a nagy pestis- járványok idején vált népszerűvé. Élete utolsó percében a halál mindenkit fölkér egy utolsó táncra, miközben a fölkért elmondja elkárhozásának történetét. A halál egyetemességét és demokratizmusát hirdeti. Líra: himnusz: a legnépszerűbb középkori lírai műfaj, különösen a Mária-himnuszok. Kiemelkednek az ún. ferences himnüszköltők. (gyűjteménye: Amorsanctus: Babits Mihály válogatása és fordítása). Ómagyar Mária-sí ralom 1300 körül: egy franciaországi latin nyelvű himnusz magyarítása; az első összefüggő magyar nyelvű költemény. Bár fordítás, a kiérlelt költői eszközök, nyelvi fordulatok arra utalnak, hogy nem lehetett „társta- lan mű” a korabeli magyar lírában. A vers a középkori magyar költészetnek nemcsak az első, hanem egyben a legtökéletesebb mesterműve, amelynek színvonalát csak a 16. századi reneszánsz kor költői nyelvezete éri majd újra el. Dráma: 1. Az egyetemeken, a jelentősebb iskolákban folytatódik az antik hagyomány, az ún. „iskoladrámák” keretében. 2. Újfajta dráma- és színháztípusok jönnek létre, melyek nem folytatják az Arisztotelészen alapuló hagyományt. A kiindulópont a szentmise (tragikum + dialógus) és a nagyobb ünnepkörök (karácsony, húsvét, pünkösd). A templomban való színjátszásnak, illetve dramatizálásnak a profán ^hétköznapi, világi) elemek megjelenése vetett véget, s ezzel a dráma a piactérre került Típusai: • passiójáték: Jézus szenvedéstörténete és halála. Egész közösséget megmozgató, többnapos rendezvény. • misztériumjáték: bibliai történetet, elsősorban a Genezist adták elő. • mirákulum: többnyire szentek életét feldolgozó történet. • moralitás: az erkölcsjobbítás szándékával allegorikus alakok szerepeltetése (Buja, Jóság, Hiúság). Előadásmód - színpad: állványszínpad (3 szintes: pokol, édenkert, menny; 20 m magas lehetett), kocsiszínpad (vagy a kocsit húzták a nézők előtt, vagy a nézők vonultak el a kocsik előtt), naturalisztikus, illúziókban gazdag, fejlett színpadtechnika. 3. Késő középkori vásári komédia: rögtönzött komédia; állandó szereplők, melyek alapvető emberi jellemvonásokat hordoznak (Pulcinella, Harlekin, Dottore, Capita- no), comedia dell’ arte, farce. A történetírás kezdetei Az Árpád-kori történeti elbeszélő művek fő műfaja a gesta (ejtsd: geszta). A magyar őstörténetről valószínűleg létezett egy ős- geszta a 11. században, amely azonban nem maradt fenn. Ez már tartalmazhatta az ősi magyar eredetmondákat, a csodaszarvas történetét, a honfoglalásról a fehér ló mondáját, a kalandozások koráról pedig Lehel és Botond mondáját is. A legrégebbi fennmaradt magyar történeti mű a Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai). Ismeretlen szerzője megnevezésére az Ánonymus (azaz „a Névtelen”) latin kifejezés terjedt el. Feltehetően III. Béla király jegyzője volt a 12. század végén. Művében a magyar honfoglalás történetét beszéli el. Iskolai tanulmányait valószínűleg Párizsban végezte, és ott ismerkedett meg a regényes gesta műfajával, amelyet mintául vett műve megírásához. A Gesta Hungarorum valószínűleg korábbi hazai feljegyzések és egyéb források alapján készült. Anonymus értékes hagyományanyagot őrzött meg a magyar nemesi nemzetségek múltjáról, továbbá hivatkozik a magyar népköltészetre, regösénekekre is. A Rogeríus mester siralmas éneke (Carmen miserabile, 1240-es évek) a tatárjárásról szóló ritmikus prózai elbeszélés. A késő középkor irodalma (15. század) Történetírás és jogi irodalom A Budai Krónika (eredeti címén Chronica Hungarorum) volt az első magyarországi nyomtatott könyv, amely 1473-ban készült el Hess András budai nyomdájában. A mű a magyar nép történetét dolgozta fel a kezdetektől Mátyás király koráig. A mű ismeretlen szerzője az Anjou-kor krónikái közül Kálti Márk krónikáját és János minorita barát munkáját, valamint a Küküllei János által írt Nagy Lajos életrajzot használta fel. Thuróczy János (kb. 1435-1489) - világi írástudói pályát futott be, 1467-től az országbírói iroda jegyzője volt. Chronica Hungarorum című munkája (Thuróczy- krónika, 1488) a középkori magyar történetírás összegző műve. Elkészítéséhez felhasználta a korábbi magyar krónikákat, kora több külföldi földrajzi és történeti művét, valamint levéltári dokumentumokat és mindezt kiegészítette a saját fantáziájával. Az 1386-1458 közötti esztendőkről szóló rész Thuróczy eredeti elbeszélő művének tekinthető. A krónika nyomtatásban jelent meg Brünnben és Augsburgban színes fametszetekkel illusztrálva. A Budai Krónika után ez volt a második nyomtatásban megjelenő magyar történeti mű. Jogi irodalom: Kékesi Izsó János, Magyi János.
