Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-08 / 56. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 8. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kiutasítás sms-ben Mobiltelefonjaikra küldött üzenettel fogja figyelmeztetni a brit belügyminisztérium a vízumköteles külföldieket tartózkodási engedélyük közelgő lejártára. A minisztérium elismeri, hogy a figyelmeztetés hatékonysága korlátozott, hiszen a beutazóknak nem kell megadniuk mobütelefonjuk számát, másrészt soha nem derül ki, hogy megszívlelték-e a figyelmeztetést, mivel az országot elhagyókról nem készül statisztika. Bizonyos azonban, hogy a hazatérési határidőt nagyvonalúan kezelők tudni fogják: a bevándorlási hivatal számon tartja őket. (mti)- Téged mivel bocsátott reggel útnak: menjé világgá, vagy gyere virággaa? (Peter Gossónyi karikatúrája) A Magyar Párt elnökeként Szlovákiában maradva védte a hetvenezer magyar érdekeit... Gróf Esterházy János évfordulója Ötven éve, 1957. március 8- án, ötvenhat éves korában halt meg gróf Esterházy János, a két háború közti időszak szlovákiai magyar politikai és közéletének vezető képviselője, akit 1947- ben a csehszlovák népbíróság hazaárulás vádjával távollétében halálra ítélt, s rehabilitációja máig nem történt meg. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Esterházy János Nyitraújlakon született, ősei ellenzéki magyar arisztokraták voltak, dédapját 1849-ben kivégezték. Anyja, Elisa- beta Tamowska lengyel grófnő özvegyen nevelte három gyermekét, a család ötezer holdnyi birtokának kilenctizedét vesztette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Esterházy az 1920-as évek közepén a magyarok visszaszorítását is magába foglaló csehszlovakizmus ellenzékeként lépett a közéletbe. 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki demokrácia dacára a magyarságot erőszakos asszimiláció fenyegeti, elsőként követelte magyar egyetem felállítását. 1935-ben képviselő lett a prágai parlamentben, ekkor mondta: „Bennünket, magyarokat senki sem kérdezett meg, amikor Szlovenszkóhoz csatoltak minket, ezért legalább azt elvárjuk, hogy kisebbségi, kulturális, gazdasági és nyelvi jogainkat a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák.” Szót emelt a szlovák autonómia mellett is. 1936-ban a Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Pártból létrejött Egyesült Magyar Párt alelnö- ke lett. Edvard Beneš államfő 1935-ben miniszterséget ajánlott neki, de ezt csak úgy vállalta volna, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Rajta is múlt, hogy a magyarok 1938-ban nem vették át a szudétanémetek erőszakos módszereit: „A magyar kisebbségnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a legcsekélyebb szerepe legyen egy újabb háború kitörésében” - mondta. Az viszont nem rajta múlt, hogy a müncheni paktum felosztotta az országot, s a Szlovákia egy részét visszacsatoló első bécsi döntésről sem kérdezték az ottani magyarokat. Peéry Rezső szerint „Esterházy ellensége volt a csehszlovák köztársaságnak, de sohasem volt barátja az azt elpusztító fasiszta eszméknek”. Horthy kassai bevonulásakor felszólította a magyar vezetést: adják meg a szlovák kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is. A Magyar Párt elnökeként Szlovákiában maradva védte a hetvenezer magyar érdekeit, s Londonba szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterét, Viest tábornokot. Fábry Zoltán a fasizmus egyeden szlovákiai ellenfelének nevezte: a zsidók deportálását előíró törvényt 1942-ben a pozsonyi parlamentben egyedül ő nem szavazta meg. Esterházy így írt a szlovák parlament elnökének: „A zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslat tartalmüag olyan, hogy azt semmiképpen sem tehetem magamévá, és nem szavazhatom meg. Legfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam, és az is fogok maradni, ami ellenben nem jelenti azt, hogy szavazatommal hozzájáruljak egy olyan törvényhez, mely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor.” Jó kapcsolatai voltak Horthy kormányzóval, Keresztes-Fischer belügyminiszterrel, sok üldözöttet segített az akkor még nyugodt Magyarországra, az ottani szociáldemokratákkal, Szakasits Árpáddal is kapcsolatot talált. Szót emelt Magyarország hideri megszállása ellen, a szövetségesekhez a svájci követségen át juttatta el memorandumát. A nyilas hatalomátvétel után Budapesten bebörtönözték, 1944 végén szabadult s bujkált a Gestapo elől. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól Szalatnai Dezsővel a magyarság védelmét kérte, s tiltakozott a kassai kormányprogram magyar- ellenes pontjai ellen. Amikor a memorandumot átadta Gustáv Husák belügyi megbízottnak, lefogták és a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték. 1947 szeptemberében a csehszlovák népbíróság mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst távollétében halálra ítélte. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot, személyében a magyarságot marasztalták el. Beneš elnök megígérte a perújrafelvételt, de mielőtt léphetett volna, 1948-ban lemondatták. A súlyos tüdőbeteg Esterházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. 1956-ban a morvaországi Mirov börtönébe vitték, ott halt meg 1957. március 8-án. Holttestét elhamvasztották, s még a maradványokat sem adták ki a családnak. Hamvait ma is keresik, nevét negyven évig le sem írhatták. Esterházy János gyűlölte az erőszakot, antifasiszta és antikom- munista volt. 1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a mirovi rabtemetőben kapott emléktáblát, s 2005-ben Búcson felavatták első szlovákiai köztéri szobrát is. 1994- ben m memoriam elsőként neki ítélték oda a szlovákiai magyar parlamenti képviselők által alapított Pro Probitate (a Helytállásért) díjat. 1993-ban Göncz Árpád kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta s rehabilitálta - ez azonban mind Csehországban, műid Szlovákiában máig késik. Hiába deklarálják a jogegyenlőséget, ha az a gyakorlatban továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét Akkor hát van nőnap, vagy nincs? FIALA ILONA A Nemzetközi Nőnap még mindig a „szocialista dolgozó nők napját” idézi fel bennünk. Pedig nem szocialista ünnepről van szó. Olyan mozgalomból alakult ki, amelyben a 19. században élt nők azért küzdöttek, hogy a mai nők és férfiak egyenlőbb, igazságosabb vüágban éljenek. A nőnap tehát a nők emberi jogai, társadalmi egyenlősége eszméjének a kifejeződése. 1857. március 8-án New Yorkban mintegy negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, a munkaidő csökkentéséért, jobb szociális helyzetért. Ennek a napnak a tiszteletére ünnepelték Amerikában először a nőnapot 1909-ben, majd lassanként a vüág több más részén is. A legtöbb országban az 1900-as évek elején erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, azaz a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére, de a sorozatos tüntetéseken és felvonulásokon a nők választójogának megszerzése is hangsúlyt kapott. 1977-ben az ENSZ-közgyűlés is hivatalos ünneppé, világnappá tette a nők jogai és a nemzetközi béke napját. Vagyis pontosan százötven éve indult útjára a női egyenlőség mozgalma. S ennyi év óta, a sok demonstráció, konferencia és politikai erőfeszítés ellenére a női munka, a női fizetések problémája ma is felettébb aktuális. Mindemellett az elmúlt másfél évszázad alatt a nők jogainak megtartására irányuló mozgalmak további problémákat vetettek fel: a nők társadalmi alárendeltségének igazságtalanságát, a családban folyó terrort, a nők fizikai és szexuális bántalmazását, a munkahelyi szexuális zaklatást, a nemi erőszakot, a vallások nevében történő elnyomás különböző fajtáit, a nőkereskedelmet, a prostitúciót, az abortuszkérdést. Az ünnep időközben elvesztette eredeti politikai tartalmát és annak szociális-gazdasági, valamint emberjogi hátterét. A szocialista országokban annak idején március 8-a kötelező ünnep volt, s valódi értelme vakvágányra jutott. Nálunk a rendszerváltást követően kimondottan fura napnak számít. Az emberek nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzá. Többségük úgy érzi, hogy a szocializmus után sóvárgónak néznék, ha ünnepelni akarnák. A férfiak itt- ott virággal köszöntik feleségüket, nőmunkatársaikat, nőismerőseiket. De általában azzal intézik el a kétségeket okozó dilemmát, hogy anyák napja májusban van, majd akkor tartanak ünnepet. Ez bizony kétes okoskodás. A Nemzetközi Nőnap alkalmából minden nő megérdemel egy szál virágot, egy doboz bonbont vagy más kis figyelmességet. Ne tévesszük szem elől, hogy ez a vüágnap a felköszöntésnél és kis megajándékozásnál azért sokkal többet hordoz magában. Igazi jelentése abban rejlik, hogy ráirányítja a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére. S hogy felhívja a figyelmet arra is: hiába deklarálja az állam a jogegyenlőséget, ha az a gyakorlatban továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét. Nem kérdés tehát, hogy létezik-e nőnap. A kérdés az, hogy megtelik-e a kellő tartalommal, s nem csak az év egyetlen napján. TÁRCA Tévedések vígjátéka MAL1NÁK ISTVÁN Ha ellenzéki pártvezérek mondják el külföldön a véleményüket az otthoni dolgokról, a kormányról, az természetes, nemcsak joguk van hozzá, kötelességük is, hiszen a parlamenti demokráciákban az ellenzék a végrehajtó hatalom egyik legfontosabb ellenőre. Ha egy miniszter panaszkodik külföldön az ellenzékre, nos, joga van hozzá, de nem természetes, inkább nevetséges, hiszen a kormány teljes felelősséget visel az otthoni állapotokért. Kubiš a múlt pénteken Bécsben Ahtisaarival cseverészve pocskondiázta Dzurindát. A volt finn elnököt töméntelen szabad idejében - épp csak a Koszovó-terven dolgozik, és aznap futott neki totál zátonyra az egyeztetés a szerbek meg az albánok között - pont az érdekelte, milyen javaslatot terjesztett be a pozsonyi parlamentben az SDKÚ Koszovó kapcsán. Ő, mármint Ahtisaari kérdezett rá Kubiš szerint, aki így kénytelen volt elmondani: ha a Dzurinda-javaslat átmenne, Szlovákia elszigetelné magát az EU-ban, a NATO-ban, és - micsoda drámai fordulat - még a BT-határozat elfogadását is veszélybe sodorná. Ahtisaari pedig, a közelgő katarzis biztos előjeleként, a körmét- rágta, és hümmögött. Eddig a drámai történet. Az első tévedés története. Az tény, hogy a Dzurinda-javaslat nagyon hülye. De - és ezért tragikus Kubiš tévedése - Pozsony nem elszigeteli, hanem már rég elszigetelte magát Európában. Elsősorban Fico, másodsorban maga Kubiš végzett tökéletes munkát elszigetelődésügyben. Miért nem vállalnak ezek ketten a közjó érdekében inkább tetőszigetelést? Az utóbbi hetek második tragikus tévedése a média rovására írható. Tanult kollégáim szerint a legkínosabb líbiai.pillanat az volt, amikor Fico tetteseknek nevezte a bolgár ápolónőket. Ha már egyszer kiprovokálták, hogy Líbiában hozza szóba a bolgár ügyet, hát megtette. Ő ennyire képes. De már túl vagyunk rajta, noha a lényeg megmaradt: a magyarázat. Azt mondta, rosszul fordították a szavait. Szlovákról szlovákra. Ez kell legyen az elkövetkező időkre a legfontosabb tanulság itthon is, miért nem vesszük már észre? Ha ma vagy holnap mond valamit egy kormánysajtón, gyorsan kell szerezni egy tolmácsot, különben helytelenül értelmezzük a kinyilatkoztatást. Amikor azt mondta, hogy vasútvonalakat csak a holttestén keresztül lehet megszüntetni, aztán kiderült, hogy mégis... Amikor a kampányban a Dzurinda-kormány ellen heccelte az orvosokat, fűt-fát, azonnali harmincszázalékos béremelést ígérve, amiből mostanra kilenc százalék lett... Még hosszan sorolhatnánk a példákat, s minden esetben ugyanaz lenne a következtetés: az volt a baj, hogy éppen nem volt kéznél tolmács, aki köznyelvre fordítsa a lényeget. Elkerülhető lett volna sok csalódottság, nem lenne sztrájkkészültség az egészségügyben stb. Talán a nyelvtörvény is hibás. Csak azt írja elő, a félkész holland importsniclire rá kell biggyeszteni szlovákul egy cetlit, hogy tudja a polgár, mivel etetik. De ha volna egy passzusa, amely szerint a veretes szlováksággal előadott kormányfői beszédeket is cetlizni kell, három borovicska és két sör után sem akadhatna ki a honpolgár azon, hogy a megígért, a Tátra lankáinak illatát idéző echte hazai snicli helyett Ficótól csak lókolbászt kapott. A végére egy találós kérdés: pedagógusok, tudjátok, mikor fogtok itt negyvenezret keresni? JEGYZET _____________ Tel efonmizéria JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Még a kilencvenes évek közepén, amikor apám súlyos beteg lett, bevezettettük a telefont. Pontosabban bevezették a lakás első részébe, amelyben akkor még albérlő lakott. Aztán már hiába tiltakoztunk, arra hivatkoztak, hogy kevés volt a drótjuk, így kénytelenek voltunk drótot és telefonkészüléket beszerezni, és ha feketén is, de lett telefonunk. Évekkel később, amikor a ház első része már üresen állt, egy rutinellenőrzés során esett le a cégnél a tantusz, és a telefon- készüléket az üres lakásban leszerelték, minket pedig megfenyítettek. De azóta is mintha kísértene a cég szelleme. A telefon ugyanis az utóbbi hónapokban működik is meg nem is, pedig amióta anyám is beteg lett, létfontosságú lenne egy megbízható vonal. A minap, miután már két napja nem adott a készülék életjelt, felhívtuk a céget, amely azonnal bejelentette, hogy a hiba valószínűleg az évekkel ezelőtt általunk kihúzott drót minőségében keresendő. De mire a községházáról hazaértem, a telefon már működött. Két nappal később a helyzet megismétlődött, de ezúttal már azt is hozzátették, hogy ha kiszállnak, az legalább ezerhatszáz koronát kóstál majd. Gondolom, kitalálták már a fejleményeket: a telefon hazaérkezésem után ismét működött. Ez még megismétlődött párszor, míg csodák csodájára megjelent a szerelő, aki megnézte a vonalat, s bejelentette, hogy a hiba házoft kívül van. A telefon a látogatás után két napig ismét zavartalanul várta a hívásokat. De mire megdicsérhettem volna a céget, immár Pozsonyból ismét megpróbáltam felhívni anyámat, újra sikertelenül. Lerágtam a körmöm izgalmamban, míg a szomszédon keresztül sikerült vele kapcsolatot teremtenem. Nem marad más hátra, mint beszerezni egy mobilt, s találni egy olyan szolgáltatót, amely még térerőt is képes biztosítani hozzá. Nem várhatom el ugyanis anyámtól, hogy ha sürgős közlendője akad, vagy ne adj’ isten valami baja esnék, várja meg, amíg a vezetékes telefon ismét meggondolja magát, és működésbe lép, vagy netán kisétáljon a domboldalra, hogy hátha akad szignál arrafelé.
