Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-05 / 29. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 5. FIGYELŐ Óvnak Irán megtámadásától Óva intette a washingtoni ve­zetést egy esetleges Irán elleni katonai támadástól az ameri­kai haderő három nyugalma­zott tábornoka. A The Sunday Times londoni lap tegnapi szá­mában azt írták, „katasztrofá­lis következményekkel” járna egy esetleges Irán elleni ame­rikai katonai akció. A táborno­kok szerint a támadás káros hatással lenne a térség bizton­ságára, az Irakban lévő koalí­ciós erőkre nézve, s csak fo­kozná a feszültséget a térség­ben. Javasolták: Washington haladéktalanul, feltételek nél­kül kezdjen közvetlen párbe­szédet az iráni féllel, (m)- Ez meg miféle kocsmai okoskodás?! Te nem a globális felmelegedést érzed, hanem a féldeci jótékony hatását. (Peter Gossónyi karikatúrája) A Fico-kormány gazdasági ténykedése meglepetést okozott, az elemzők rosszabb teljesítményt vártak Kettőt balra, egyet meg középre Szlovákia politikai térképét nyugodtan feloszthatjuk a hagyományos jobb- és bal­oldali választóvonalak men­tén. Míg Dzurindáék idő­szakában jobbra, addig Fi- cóék korszakában balra mozdult el a súlypont. HORBULÁK ZSOLT A baloldal nagyobb szerepet szán az államnak, bőséges szociális juttatásokat biztosít széles társa­dalmi csoportok számára, a mono­polhelyzetben lévő közszolgáltatók árait megpróbálja kordában tarta­ni, a magasabb jövedelműeket ma­gasabb adóval sújtani. A jobboldal ezzel szemben a szabad verseny hí­ve, szociális támogatásokat csak célzottan, nem egy egész társadal­mi csoportnak, hanem azon belül csak a rászorulóknak ad. Az elmon­dottak pontosan ráillenek a hazai pártok deklarált céljaira. Ma már általánosan elfogadott megállapí­tás, hogy a 2006 nyárelőjén megvá­lasztott kormánykoalíció gazdasági ténykedése meglepetést okozott. Az elemzők és a kívülállók is rosz- szabbat vártak. Nem indult el a nagy osztogatás és az állami bea­vatkozás is csak módjával történt meg. Ezt a fejleményt többen prag­matikus hozzáállásnak nevezik, az ellenzék viszont kritizálja. Tény, hogy a dolgok ilyetén való alakulá­sa inkább jó. A Smer és társai na­gyon hamar rájöttek, hogy amit az előző nyolc évben létrehoztak, az számukra is igen kedvező. Néhány kozmetikai változtatáson kívül - a 20 korona eltörlése az orvosnál, magasabb jövedelemadó-kulcs a legjobban keresők számára, a gyógyszerek alacsonyabb áfája, ka­rácsonyi nyugdíj - nem történt je­lentősebb hátraarc a reformokban, és ezek a változások sem terhelik meg a költségvetést. Noha Robert Fico egyelőre nem teljesíti mara­déktalanul választási ígéreteit, br- száglása mégis népszerű. Azon túl, hogy amint már említettük, a gaz­dasági reformok gyümölcsei mos­tanra értek be, még a külső környe­zet is sokat besegít. A jelentős mér­tékben külső okok miatt erősödő korona, a nyártól erősen csökkenő energiahordozó-árak, de akár az időjárás is a mostam kabinetnek kedvez, amelyik lenyeste az előző garnitúra néhány népszerűden in­tézkedését, és bizonyos területeken maga is folytatja a reformokat. 2007-es hatállyal több olyan adó- kedvezményt eltörölt, ami a közép- osztályt érintette. Januártól példá­ul szűkült a palettája a hosszú távú megtakarítások esetében kihasz­nálható adókedvezményeknek, áp­rilistól pedig a befektetési alapok teljes hozama adóköteles lesz. A magán nyugdíjpénztárakkal kap­csolatban - igaz, csak egyelőre - sem történt lényeges beavatkozás. Az ádépések illetékkötelessé tétele vagy a marketingköltségek limitá­lása inkább maguknak a társasá­goknak kedvez, hiszen stabilizálja ügyfélkörüket, csökkenti kiadásai­kat. Sőt, ilyen szempontból még a gyógyszerek csökkentett áfája is jobban kedvez a gyártóknak, mert ki tudja, nem emelik-e áraikat az adócsökkentéssel párhuzamosan. De ugyanígy nézhetnénk még a fia­talok lakástámogatását is. Hiába szidta Fico a bankokat extraprofit­juk miatt, ezzel a lépéssel mégis se­gít nekik is, mert újabb klienseket csábít hozzájuk. Mindezek alapján igen fúrcsa kép alakul ki: mintha nem egészen egy baloldali kor­mány ténykedését látnák. Vannak ugyan szociális, balos jellegű lépé­sei, de alapjában véve inkább cent­rista, néhány tettében pedig egye­nesen jobboldali. Persze a koalíció előtt még 3,5 év áll, egyelőre azon­ban ez a deklarált baloldaliság ha­tásos, a koalíció népszerű és az el­lenzék se talál rajta fogást. Mind­emellett tény, hogy Robert Ficónak még mindig vannak erősen balol­dali ödetei, mint a munka törvény- könyvének újraszabása, az áram és az üzemanyagok árának szabályo­zása, az egészségpénztárak nyere­ségének szabályozása, a lakbérek szabályozása, de ezek egyelőre csak szavak, és könnyen lehet, hogy azok is maradnak. Bécs: eddig nem történt rossz dolog Dzurinda lecserélése Ficóra egyáltalán nem tett rosszat a gazdaság­nak - írja az osztrák Die Presse. A lap szerint Szlovákia gazdasági ki­látásai jobbak a vártnál, és az ország a legjobb úton halad, hogy telje­sítse az euró bevezetésének 2009. januári céldátumát. Az újság figye­lemreméltónak tartja azt a tényt, hogy Magyarországgal vagy Cseh­országgal ellentétben Szlovákia összhangba tudja hozni a 8 százalék feletti gazdasági növekedést az eurozóna inflációs és költségvetési feltételrendszerével. „A 2006 nyári kormánycsere utáni szkepszis mára szertefoszlott” - zárja elemzését a Die Presse. (ČTK) A globális fölmelegedés tovább szélesítheti a szegény és a gazdag országok közti tátongó szakadékot Ökomenekültek, vízviszályok és radikalizálódás AATl-HÁTTÉR Az ENSZ klímaváltozással foglal­kozó kormányközi szakértői cso­portjának pénteken közzétett pári­zsi jelentése, amely példátlan fi­gyelmeztetést tett közzé a klíma- változás mértékéről, nem az egye­düli figyelmeztetés a változó éghaj­latunk témakörében. A napokban Londonban tudós szakértők, diplo­maták és politikusok azt vizsgálták, milyen a klímaváltozás hatása a globális biztonságra. A résztvevők egybehangzóan állapították meg, hogy a globális fölmelegedés széle­sítheti a szegény és a gazdag orszá­gok közti szakadékot, ami tovább radikaüzálhatja a szegény orszá­gok népességét, s ebből adódóan súlyosbíthatja a terrorizmus veszé­lyét. „Számolnunk kell azzal, hogy erősödni fog az emberekben az erőszakra való hajlam” - fejtegette Crispin Tickell, Nagy-Britannia volt washingtoni nagykövete. Ruandát és a szudáni Dárfür térségét emlí­tette példaként arra, hogy az aszály és a túlnépesedés a viszonylag gyér erőforrásokkal párosulva óhatatla­nul véres konfliktusok kirobbaná­sát okozza. Tickell szerint a terro­risták megpróbálják majd kiaknáz­ni a növekvő globális feszültségben rejlő lehetőségeiket. Akiknek nem lesz elegendő élelmük, ivóvizük és módjuk arra, hogy gazdagabb tér­ségekbe vándoroljanak, hajlamo­sak lesznek kétségbeesett lépéseket tenni - vélekedett a brit diplomata. John Mitchell, a brit meteorológiai intézet vezető klímakutatója is összefüggést lát a globális felmele­gedés és a terrorizmus növekvő ve­szélye között. Emlékeztetett: az al- Kaida nemzetközi terrorhálózat ve­zetői a globális környezet súlyos károsítását is az Egyesült Államok bűnei közé sorolják. „Tönkretetté­tek a természetet ipari hulladékai­tokkal. Ennek ellenére sem vagytok hajlandók aláírni a kiotói egyez­ményt, csakhogy biztosíthassátok kapzsi cégeitek profitját” - idézett a brit tudós abból a levélből, amelyet Oszama Bin Laden al-Kaida-vezér intézett 2002-ben az amerikai nép­hez. A szakértők valószínűnek tartják, hogy a globális felmelege­dés menekültek áradatát indítja majd el, valóságos újkori népván­dorlás várható, hiszen az emberek megpróbálnak majd elmenekülni a tengerek emelkedő vízszintje miatt elmocsarasodó vagy az elsivatago- sodó térségekből. Eleve kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, amelynek célja a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai elől menekülő tömegek áradatának feltartóztatá­sa lenne - véli Paul Rogers, a brad- fordi egyetem békekutató intézeté­nek professzora. A jelenleg 140 millió lakosú Bangladest például olyan sok veszély fenyegeti a klíma- változás kapcsán, hogy tízmilliók próbálhatnak elmenekülni onnan a nem is olyan távoli jövőben. A Földközi-tenger partvidéke és a Kö­zel-Kelet valószínűleg még aszályo­sabbá válik a klímaváltozás követ­keztében, így a meglévő súlyos fe­szültségekhez hozzáadódik a vízért folyó küzdelem - mutatott rá John Aston, a brit külügyminisztérium tisztségviselője. Környezetvédő ENSZ-szervezet kell Párizs. Az ENSZ keretében egy „valódi pemzetközi szervezed' meg­teremtésére szólítottak fel szombaton Párizsban a Jacques Chirac francia államfő által összehívott nemzetközi klímakonferencia részt­vevői; hogy megerősödjön e terület nemzetközi szabályozása. Több mint 40 ország képviselőiből álló úttörő csoportot hoztak létre a terv előmozdítására. „Mi mind, a Föld polgárai, támogatjuk a nemzetek erőfeszítéseit, amelyek mozgósítják erőiket azért, hogy erősítsék a környezet nemzetközi szabályozását. Felszólítunk arra, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programja alakuljon át egy valódi nemzet­közi, egyetemes szervezetté “ - mondta a francia elnök. (MTI) KOMMENTÁR A nemzeti ventilátor BARAK LÁSZLÓ Állítólag polgári engedetlenség gyanánt egy csapat ellenzéki parla­menti lakatos - Orbán Viktor partiführer szerint a Fidesz munkásta­gozata - munkálkodott múlt héten pénteken a budapesti Kossuth té­ren. Önkezűleg lebontandó azt a rendőrségi kordont, amelyet még tavaly az 1956-os események ötvenedik évfordulójának állami ün­nepsége előtt emeltek ott a rendőrök. Hogy távol tartsák az Ország Házától némely, önmagukat igaz hazafiaknak hirdető kóbor lovago­kat. Akik egy maratom vásári komédia keretében a regnáló, a köz­ügyek legendás „elkúrásáról” elhíresült Gyurcsány-kabinet ellen fe- nekedtek. Előrebocsátható, sokkal inkább a permanens ventilátorba csinálás közismert sztoriját idézte e fenekedés, mintsem egy heroi­kus újkori népfelkelést. Nyüván ezért kellett aztán anno rendőrségi kordonokkal lekeríteni a szóban forgó közteret. Nem is lett volna semmi gond kordonokkal, ha a jelenlegi kormánypártok és az Orbán vezérelte ellenzék szembenállása nem merevedett volna olyan gro­teszk, egyszersmind a jó ízlést folyamatosan irritáló állóháborúvá, mint amüyenné lett. Ez a főként kölcsönös verbális attakokban meg- nyüvánuló húzd meg, ereszd meg, persze törvényszerűen magában hordozta az előbb-utóbb kirobbanó tettleges inzultusok lehetőségét. Ezért nem okozhatott komoly meglepetést, hogy végül, akár egy jó rendező által a színpadra álmodott lőfegyver, képletesen elsült a té­ren felépített rácskordon is. Az vesse hát Orbánékra az első követ, aki a helyükben nem használta volna ki ezt a folyamatosan kínálko­zó ziccert! Viszont joggal vetődik fel a kérdés, szerencsés taktika-e, hogy akár ellenzőid törvényhozók kezdjék el pofozni az éppen álta­luk szavatolandó jogrendet? Természetesen a legkevésbé sem sze­rencsés, mi több, egyáltalán nem is normális magatartás egy tör­vényhozó részéről, hogy az általában a jogtipró rezsimekkel szem­ben alkalmazott „polgári engedetlenség” intézményére hivatkozva barmoljon bele érvényben lévő jogszabályi rendelkezésekbe. Ha mégannyira az alkotmányos szólás- és a gyülekezési szabadság aka­dályainak minősíthetők is azok! Hiszen a parlamentáris demokráciát valló és gyakorló államokban számos jogi lépés kínálkozik vonatko­zó jogorvoslatra. Egy efféle önbíráskodás azonban egyszerűen han­tos alpáriságnak, sőt büntetendő tettnek minősül. Ha ugyanis a fiúk tényleg érdemben szerették volna orvosolni a valóban vitatható rendőrségi intézkedést, nem folyamodtak volna a jogi eszközök he­lyett egy vegytisztán önmutogatónak minősíthető drkuszoláshoz. Ennyit arról, hogy Orbán Viktornak pénteken jól állt-e a kezében a franciakulcs, avagy sem... Az utca emberéről meg annyit, hogy ő, ál­talában intellektusától függően vagy kénytelen-kelletlen szemlélője, esetleg szenvedő alanya az efféle eseményeknek, vagy éppen randa­lírozó csürhévé aljasul. A kordonbontás következményei tehát szin­tén nem szolgáltak meglepetéssel. A népesség túlnyomó többsége ugyanis szörnyülködve nézett, mint a moziban. Néhány tucat orde­náré mélymagyar terminátor pedig szakmánybán kezdte el pótolni a nemzet jelképes ventilátorába a kedvencei által betermelt szart. Mi­közben a pályaszélről olybá tűnt, mintha az egész magyar nemzet hovatovább csupa torzképű, ragyavert ápoltból szerveződne. JEGYZET MBSaSBMMNMMBMHMHMMMINMMi Lassú eszmélés PÉTERFl SZONYA Akadnak, akik a tennivalók ten­gerében megfeledkeznek ígére­tükről, ám vannak, akik célzot­tan, előre megfontolt szándék­kal, bizonyos célok elérése miatt állítanak olyat, amit eszük ágá­ban sincs teljesítem. Úgy tűnik, az ország kormánya is ebbe a kategóriába tartozik. Aki nem szenved kóros feledékenység- ben, jól emlékszik a magasabb bérért tüntetőkre. Nem is fért kétség követeléseik jogosságá­hoz, ám az akkori kormány, anyagiak híján, nem vállalta az ágazat eladósodásának mélyíté­sét, és türelemre intette az elége­detlenkedőket. Az akkori ellen­zék nyomban a „szegény” egész­ségügyi dolgozók pártjára állt, s választási győzelem esetén 30 százalékos béremelést ígért az állami intézetekben dolgozók­nak. Ma úgy tűnik, korai volt a fehérköpenyesek öröme, ugyan­is fizetésük változatlan maradt. Nem csoda, hangot adnak elége­detlenségüknek, utalnak Ficóék ígéreteire, sőt, a béremelés érde­kében sztrájkkészültséget emle­getnek. A minisztérium persze értetlenkedik, s a minap tudtára adta az állami intézetekben dol­gozóknak: nyugi, 2010-ig sor ke­rül a 30 százalékos béremelésre. S hogy kissé felbőszítsék az ala­csonyabb keresetűeket, világgá kürtölték - bár a fizetések nagy­sága szinte mindenütt hétpecsé­tes titok-, ne keseregjenek sem a dokik, sem az ápolónők, hi­szen fizetésük több mint 40 ezer, illetve majd 20 ezer korona. En­nek ellenére júliustól 9 százalé­kos bérnövekedéssel számolhat­nak. (Néhány felbőszült orvos és nővér ismerősöm bemutatta fi­zetési szalagját, a temérdek túló­ra ellenére soha nem érték el a miniszter által hangoztatott bért.) Nyüvánvaló, hogy a 30%- os béremelést a választási győze­lemre törekvők nem gondolták komolyan, hiszen tudniuk kel­lett, hogy az államkasszában nincs meg a majd 15 milliárd ko­ronás többletköltséghez szüksé­ges fedezet. Mivel az ágazat to­vábbra is adósságot termel (je­lenleg 4 milliárd korona feletti összegről van szó), valamint aligha hihető, hogy a béremelés­sel összhangban az egészségbiz­tosítók több pénzt juttatnak az állami egészségügyi intézetek­nek, a kórházigazgatók már ma frászt kapnak attól, honnan te­remtik elő a minisztérium által elrendelt fizetésemeléshez szük­séges anyagiakat. Nincs nagy vá­lasztási lehetőségük: vagy újabb adósságot termelnek, vagy szűkítik a betegellátást. Mindkét esetben az intézet sorsa válik kétségessé. Sajnálatos, hogy a fehérköpenyesek bedőltek a vá­lasztási ígéreteknek, ám jó jel, hogy lassan eszmélni kezdenek. Bár lehet, hogy későn...

Next

/
Thumbnails
Contents