Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-03 / 28. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. www.ujszo.com Antal Ágota és Czajlik József első ránézésre annyira különbözőek, hogy szinte meglepetést okoz, mennyire egy hullámhosszon vannak „Folyamatosan Józsikázom a kisöcsémet” mindennapos, hogy valaki már középiskolás korában országos ismertségre tegyen szert, ahogyan ez neki sikerült. Aztán az egyetem elvégzése után rögtön megtalálták, és Budapesten tudta kamatoztatni a tehetségét. A zárkózottsága a színpadon egészen felszabadul, és elképesztő, lelkeket gyógyító csatornákat nyit meg a nézőben. CZJ: Egy nagyon erős, dinamikus személyiség, aki különleges, szinte extra kitartással rendelkezik. Rendkívül céltudatos, pontosan ismeri a lehetőségeit, s azt is tudja, miképpen léphet ki saját árnyékából. Megbízható minden tekintetben. S ehhez nem az a fajta hidegség társul nála, ami az előbb felsorolt tulajdonságokhoz szokott, hanem mintha az érzelmi végcélja egyfajta kiteljesedett, nyugodt állapot lenne, ahol az ember tudja, mindent megtett egy dolog érdekében. Éppen ezért mély érzelem vezérli mindenben. Ezenkívül a nővérem kimondottan család- és közösségcentrikus ember. Tamással, a férjével önkéntelenül, szülte mágnesként vonzzák magukhoz az embereket, de valóban mág nesként, hiszen a mágnes sem tehet róla, hogy van ez a tulaj donsága. Minden képpen egyesítő személyiség. Mi a kedvenc időtöltése? AÁ: Olvasás, gyerek. És persze a színház, ami a munkája is. Nagyon szerencsés ember, hiszen keveseknek adatik meg, hogy a kedvtelésük egyben a munkájuk is. CZJ: Több is van. Az egyik szerintem a környezettel való foglalatoskodás. Jellemző, hogy túl a mindennapi teendőkön, amikor már nyugodtan pihenhetne, akkor is azzal törődik, hogyan tudná a családját vagy az éppen ott tartózkodó vendégeket ellátni. Imád lovagolni, sokat jár színházba, moziba. Ezenkívül ott a jóga, ami már szinte fő energiaforrásává válik és persze a család. Könyve? AÁ: Nem tudom, szerintem műidig új van. (CZJ: talált) CZJ: Azt hiszem, az utóbbi években a Jadviga párnájáról beszélt a legnagyobb elragadtatással. (AÁ: talált, plusz Coelho műiden mennyiségben) Filmje? AÁ: Imádja a művészfilmeket, de konkrétan nem tudom. (CZJ: Tarkovszkij Andrej Rjublovja) CZJ: Zongoralecke. (AA: talált) A legjobb/legdühítőbb tulajdonsága? AÁ: A pozitívak közt kiemelném, hogy rendkívül nyugodt, higgadt, jóhiszemű, egyszóval nagyon jó ember. Viszont amivel ki tud borítani, az a lassúsága. Fél óráig tart nála például a zuhanyzás. Amióta megvan a pici, e téren azért javult egy kicsit. CZJ: A legjobb tulajdonsága a szeretetteljes, biztonságos légkör, amit magából áraszt és a makacs kitartása, ami pontosan a céljához vezeti. Ez a makacssága egyben a legdühítőbb is olykor. Milyen ember lennél, ha nem ő lenne a testvéred? Mit adott neked, mire tanított meg? AÁ: Elsősorban a türelemre. Nélküle biztos sokkal indulatosabb volnék. Azután a művészet és a színház szere- tetére, ami az ő világa. Szerintem nagyon sokat alakítottunk egymáson. CZJ: Hipotetikus kérdés, amire csak hipotetikus választ tudok adni. Nagyon sok minden kimaradt volna az életemből, ha ő nincs. Nem hiszem például, hogy mindent elértem volna úgy, ahogy elérhettem, mert mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyon sok támogatást kaptam tőle. Azt hiszem, mindenképpen szegényebb lennék mindenféle értelemben. Mi foglalkoztatja jelenleg a leginkább? AÁ: Éppen az útkeresés stádiumában van megint, újra rátalált egy új útra, s mivel nincs lekötve színházhoz, nyitva áll előtte a világ. Magánéletiig természetesen teljesen leköti a gyerek. CZJ: Azáltal, hogy megmérettette magát, és végigjárta azt a belső vágyat, hogy egy közösség elé álljon a saját elképzeléseivel, amire nagyon erős visszajelzést kapott, most ez hajtja őt afelé, hogyan tudná ezt az álmát a leginkább kiteljesíteni. A másik dolog pedig a jóga, amibe egyre inkább belemerül. Mindenek felett azonban szerető édesanya, feleség, nővér, barát, a család és a társaság lelke. Antal (szül. Czajlik) Ágota, 37: Magánvállalkozó, dunaszerdahelyi önkormányzati képviselő, két gyermek (András 17 és Gábor 9 éves) édesanyja, Czajlik József nővére. A novemberi önkormányzati választásokon a Városunkért polgári társulás jelöltjeként elindult Dunaszer- dahely polgármesteri posztjáért, és másodikként végzett, pár szavazattal lemaradva a győztestől. Az egyik befutott színházi rendező, a másik sikeres vállalkozó, aki novemberben kis híján Dunaszerda- hely polgármestere lett. Ezenkívül testvérek. Első ránézésre annyira különbözőek, hogy szinte meglepetést okoz, mennyire egy hullámhosszon vannak. Antal Ágotát és Czajlik Józsefet egymásról kérdeztük. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Milyennek mondható a kapcsolatotok? Antal Ágota: Mindig nagyon jó volt, és rendkívül szoros kapcsolatban vagyunk ma is. Ez abból adódik, hogy nagyon korán - Józsi tízéves volt, én tizenhat - elvesztettük édesanyánkat. Attól fogva szinte egyfajta anya-gyermek-viszony alakult ki köztünk. A mai napig is, ha éppen két albérlet között van, minálunk van otthon az öcsém. Ez a viszony persze idővel módosult, bár valami azért megmaradt belőle. Visszahallottam például a barátnőitől, hogy eleinte mindegyikük nagyon félt tőlem. Gondolom, Józsi olyan szellemben mesélt rólam, hogy az első találkozásunk előtt az volt az érzésük, mintha a mamához mentek volna... Czajlik József: Jó. Sőt, ahogyan múlik az idő, egyre inkább érződik, mennyire támogatjuk egymást. Ez akkor derül ki a leginkább, ha éppen krízis van. És mivel mindketten eléggé kávaijuk az életet magunk körül, válsághelyzet akad bőven. Ezzel együtt egyre nő az összetartozás is. Hogy viszonyultatok egymáshoz gyermekkorotokban? Ki volt a főnök? AÁ: A korkülönbségből kifolyólag természetesen én voltam az. Jó sokat kapott szegény, amikor kisebbek voltunk. Ezt egy ideig mintha maga is elfogadta volna, igazából nem küzdött ellene. CZJ: Természetesen megvoltak a klasszikus verekedések, viták. Én voltam a pici, így a nővérem néha megpróbálta átvenni a nevelő szerepet, irányítani akart, ha a szülők nem voltak otthon. Ez nem mindig tetszett nekem. De alapvetően a gyerekkorunkra is úgy emlékszem vissza, hogy nagyon jól megvoltunk. A korkülönbségből fakadóan én egy bizonyos korig a kisebb unokatestvérekkel voltam együtt, ő a nagyobbakkal, utána azonban ez a határvonal eltűnt. A nagy törés akkor következett be, amikor édesanyánk meghalt. Ez egy minőségi változást hozott. A nővérem, aki akkor középiskolás volt, mintha átvette volna az anya szerepét: ő vezette a háztartást, s rövid időn belül ő töltötte be a családegyesítő funkciót. Ezáltal nagymértékben átértékelődött a viszonyunk. Mi a legszebb és a legkínosabb közös emléketek? AÁ: Sok van. Az újabbak közül talán azt említeném, amely Józsi kisfiának megszületéséhez kapcsolódik. Az öcsém benn volt a kórházban a párjával, s én is bementem, mert azt gondoltam szükség lehet a segítségemre. Amikor a szobájuk ajtajához értem, egy számomra váratlan látvány fogadott: láttam, a kis- öcsém mekkora törődéssel babusgatja, védelmezi, támogatja a szülés előtt álló kismamát. Egy teljesen más alakot láttam ott: egy apát, aki segédkezik a szülésnél. Ekkor értettem meg, hogy itt nincs rám szükség, ezért aztán hamarosan el is vonultam. Kínos élményünk talán nincs is, legalábbis nem jut eszembe. Ami esetleg neki lehet kínos, az az, hogy én folyamatosan Józsikázom őt, s ebből aztán néha akadnak humoros helyzetek: pl. ha megjelenek a színházban, ahol ő a nagy rendező, tisztelik, én meg elkezdem Józsikázni, amire sokan rákapnak. Milyen ember Czajlik József/ Antal Ágota? AÁ: Nagyon mély érzésű, kicsit zárkózott típus, aki magában hordja a dolgait. Szerintem ez néha problémát okoz a kapcsolataiban is. Talán én is kissé ludas vagyok ebben, olyan értelemben, hogy túlságosan elkényeztettem, ami az életrevalóságot illeti - mindent elintéztem, mindent megoldottam helyette. A mai napig visszatér, hogy ha jobban magára hagytam volna, talán kicsit önállóbbá válik. Úgy látom, talán az én rámenősségem- ből kellene bele egy kicsivel több. A jóisten szerintem úgy tervezte, leküld egy normális embert a szüléinknek, de ez kissé balul ütött ki, mert mindkettőnkbe került valami szélsőség, ami ütközik. Ő például sokkal intellektuálisabb, mélyér- zelműbb. Bennem pedig több a tűz. Ha egybe volnánk gyúrva, szerintem kiadna egy normális embert. Emellett hangsúlyoznom kell, hogy az öcsém nagyon sikeres. Nem Czajlik József, 31: színházi rendező, egy gyermek (Kende 10 hónapos) édesapja, Antal Ágota öccse. A pozsonyi Színművészeti Főiskola befejezése után a budapesti Bárka Színház rendezőjeként dolgozott. Jelenleg szabadúszó, ezt a fél évet Szlovákiában tölti. Március végén mutatja be Jevgenyij Griskovec Hogy ettem kutyát c. darabját Gál Tamás főszereplésével, ill. ugyanezen szerző Tél c. darabját a pozsonyi Astorka Színházban. (Családi képarchívum)
