Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-03 / 28. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 3. www.ujszo.com CD-AJÁNLÓ Máté Péter Emlékalbum - Egy darabot a szívemből PUHA JÓZSEF Jómagam a magyar zeneélet leg­szűkebb elitmezőnyébe sorolom Máté Pétert. A magyar könnyűzene legendái közé, s bizony, egy keze­men meg tudom számolni, ők há­nyán vannak. 1984. szeptember 9- én bekövetkezett halála óta jó né­hány dala kortalan slágerré nőtte ki magát, amelyeket a mai tizen­évesek is jól ismernek. Az utókorra gyakorolt hatása megkérdőjelezhe­tetlen. Február 4-én még mindig csak hatvanéves volna. Tavaly az egyik magyarországi honlap az olvasók bevonásával megválasztotta a zenetörténet tíz legjobb magyar slágerét. Máté Pé­ter Elmegyek című felvétele végzett az élen, az első tízbe egy másik da­la, az Azért vannak a jóbarátok cí­mű is bejutott. Az elmúlt évek során a zeneipar - bocsánat az erős fogal­mazásért - már lehúzott néhány bőrt az énekes repertoárjáról. Pél­dául 2000-ben valaki gondolt egyet, és pár szerzeményét új hang- szerelésben dobták piacra, de mivel az ötletet egy másik személy le­nyúlta (nem tudni, hogy az egyik a másiktól, vagy a másik az egyiktől), ezért az album két változatban, két kiadó által került forgalomba. Az elmúlt évben addig nem hallott fel­vételeit tartalmazó lemeze, az Ál­modj csak világ! keltett örömet ra­jongói körében. Vargha Tamás ze­neszerző és S. Nagy István szöveg­író harminc dalt komponált az éne­kesnek röviddel halála előtt. Var­gha nagytakarítás közepette talált ■urt'prr i ROM»­rá a szalagra, kiderült, Máté titokban fel is énekelte őket zongora kíséretében. A sztori reklámszagú, maradjunk annyiban, ha valóban így történt, az kész csoda. A fel­vételek szerencsére változat­lanul, utólagos stúdiómun­ka nélkül hallhatók rajta. A karácsonyi piacra ke­rült a boltokba a Máté Pé­ter Emlékalbum Egy dara­bot a szívemből címmel. A nagysága előtti tisztelgés első hallásra jó ötletnek tűnt, a megvalósításba vi­szont becsúszott egy-két hiba. A korongot kiadó cég (Magneoton-mTon) bizonyára eldöntötte, hogy még karácsony előtt meg kell jelennie, hiszen köztudott, ilyenkor bonyolódik az éves lemezforgalom jelentős része, ráadásul az érzel­mes dalok iránt sokkal nyitottab- bak vagyunk az ünnepek közeled­tével. Ezért hát az ödetet - gondo­lom én - gyors kivitelezés követte. A jelek erre utalnak. A címadó remixfelvétel az énekes hangjával már korábban napvüágot látott, az 1997-es Sztárok a pálma alatt című válogatáson, akárcsak további négy dal - ezek a szóban forgó ki­adó gondozásában megjelent Ger­gely Róbert, Csonka András, a Back II Black és Rony albumain szerepeltek. így adott volt öt felvé­tel, és csak nyolc újat kellett elké­szíteni. A lemezcég felkérte hát nyolc előadóját, zenekarát, énekel­EGY DARABOT A SZIVEMBŐL m |kos* gerceh ÜfAKi TÓTH VERA ám- csonka András- l de- Pápai Jocl R< >ny- | ............»1« je nek fel egyet-egyet, termé szetesen új hangszereléssel. Abba a mai kereskedelmi vi­szonyok ismeretében muszáj bele­nyugodnunk, hogy átfogó emlék­válogatás nem születhet. Egy ilyen gyűjtemény általában a kiadó saját arcainak reklámozását, népszerű­sítését is szolgálja, ezért csak saját alomból válogat. A legnagyobb baj a szereplők kiválasztásával van. Az előadók és együttesek közül nem mindenki hivatott arra, hogy tiszte­legjen a legenda előtt, még akkor sem, ha a feladatot mindegyikük tisztességesen, saját tudásának megfelelően végezte el. Az Emlék­album ugyanis - legalábbis szerin­tem - az örökkévalóságnak szól. Furcsa lesz, ha majd tíz év múlva az akkori tizenévesek a lejátszójukba teszik. Remélhetőleg Máté Pétert ők is ismerni fogják, de azok többségét, akik tisztelegnek előtte, nem. A többségükre akkor már a kutya sem fog emlékezni. A dalok új hangszerelése eklekti­kus, és több helyen is zavaró a dob­gép erőltetett alkalmazása. Jobb lett volna, ha a tizenhárom felvétel nyolc hangszerelője helyett egyet kémek fel, s az egységes hangzást alakít ki, igaz, akkor csúszik a ki­adás. Érthetetlen, miért nem élőze­nei kísérettel szólal meg az összes, ahogy a Back II Black vérbeli funkys verziója, a Zene nélkül mit érek én? című szerzeményből, amely nemcsak a lemez gyöngy­szeme, hanem egyben az utóbbi évek legjobb magyar átdolgozása. Dicséretes a két Tóth lány telje­sítménye is. Vera a legna­gyobb slágert, az Elme­gyek címűt öntötte dzsesszes formába, húga, Gabi pedig jó kis bluesdallá vará­zsolta az Otthonom a nagyvüág címűt. Kiemelhetjük még a Szívem eladó cí­mű felvétel GHB ál­tal készített disz- kós változatát. Dob- rády Ákos (Ott állsz az út végén), Gergely Róbert (Mondd, miért szeretsz te mást?) és Cson­ka András (Hull az elsárgult le­vél) az eredetiség mellett szavaz­tak, ők idézik meg leginkább Máté Péter előadásmódját, Dobrády szinte egy az egyben úgy énekel, mint a legendás énekes. A többi dal hagy kívánnivalót maga után. Az Azért vannak a jóbarátok a Magna Cum Laude tolmácsolásában túlsá­gosan visszafogott, a zenekar már- már alternatív felvétellé változtatta a klasszikust. A Megasztárban fel­tűnt, de a verseny döntőjéből kiszo­rult Pápai Joci a leggyengébb lánc­szem. Laza, affektáló éneke ide­genné teszi az Azt súgta a szél című szerzeményt. Az ifjú üdvöske, Lola dicséretére legyen mondva, hogy jól elénekli, bár kicsit iskolásán az Ez majdnem szerelem volt című dalt, tökéletesen hozza a kiének- lendő magasságokat, ám előadása hiteltelen, nem hiszem el, hogy ilyen fiatal lánynak a felvételben megfogalmazott mély érzései vol­nának. (Lola ugyan a Gold Record- dal áll szerződésben, de a terjesz­tést a Magneoton végzi.) A nemze­déki himnusz, az Egyszer véget ér Bálint Ádám előadásában zeneileg túlságosan fel lett hígítva, miköz­ben a saját egyéniségét nem vitte bele. Rony átdolgozásokat felvo­nultató 2005-ös albumáról szár­mazó Most élsz technós dobgéppel elrontott verziója a leglényege­sebbtől fosztja meg a dalt: a mon­danivalójától. Milyen jó lett volna ezt Rúzsa Magditól haliam a leme­zen stúdióváltozatban! Ahogy azt a harmadik Megasztár nagydöntőjé­ben elénekelte, úgy nem tudja sen­ki sem előadni! Csakhogy Magdi másik kiadónál van, ezért nem fér­hetett fel rá. Az Emlékalbum leginkább a fia­taloknak ajánlható. Az átdolgozá­sok által bizonyára kedvet kapnak Máté Péter repertoárjának felfede­zésére, vagy tüzetesebb megisme­résére. Még egyszer hangsúlyozom, a válogatással az a legnagyobb baj, hogy az eredeti előadó többet érde­mel, de minden bizonnyal illúzió a részemről, hogy egyszer majd ké­szül egy hatásosabb emléklemez. RÁADÁS mstmmmrnmmsmmmimmmmmmmgimmBmimgmmmmmmmmmmmMmmmtmmmmmmmimm Bevezetés a még nyíló szalonba Lehetne így, bár azt gondolom, lemaradtam az elejéről. A szavak bevonulása is mással kezdődött, történt meg. Nem működött a jel­ző, vagy nem vettem észre a jelzést. Fór a szem. Vagy a szavaim. Hú, az annyira tré lenne, ha azt írnám, nem szalonképesek, nem ismer­ték a protokollt, ezért kimaradtak, kiesett valami. Leírtam. Tré. Mire bevánszorog ebbe a rovatba, tucatjával volt meg sokaknak. Már a karzatnál. Használt darab. Esett volna át. Nekem meg használati ké­ne. Mire képes egy szalon. Be kéne járatódnom egy általam még nem ismert helyre. Ahol azt mondják, van minden. Lesz. Az utasítás megvolt. Csak a használati nem. Lejáratom magam. Utána kéne nézni. A Bakosba bele. És nekem mindössze a westernfilmek szalonja volt meg, az meg többeknek nem túl üdvös. Pedig kívánatos kifejezésekkel kéne beol­dalaznom, hogy belelapozzanak. A tutiba. Erre álljon a kéz rá. A kö­zepébe bele. Szavatolnom kéne. Továbbá az átcímkézés zsákutcába nem menni be. Habár szavak azok is. De félő, felülírnák a bevonulá­si ütemet, tervet, napszakot. Ez meg nem az a rovat. Bár ez az új szó szalonja. Szó szerint szinte. Erre nem gondoltam. Ezek szerint itt mindegyik eredeti lesz. Műiden egyes írás újdonság­számba megy majdan. Tisztára moshatom a hamisakat, fesletteket és falsakat. Itt fogom tartam. Patinásabb a szóköz. Sterilebb a karak­ter. Még egy-két szóképet kéne gyártanom. Végre egy hely nekik. Lesz társaságuk. Pedig már beleírtam egy bárt is a szalonnal egy mondatba. Ó, én renegát, a szószegő. Rutinosabb ismerősök a bár mellett teszik le vé­gül a voksot. Egyedül maradtam. Bojkottálnom kéne a bárt. Jóllehet az indulatszavakkal nem kéne indulatosan viselkednem, bánnom. De bizonyítani kellene lojalitásomat. Nem bánom. Hadd iszkolja- nak. Kivezettetni átmenet nélkül, illetve be. (Mizser Attila) „Valami bejött, észrevetted?" Tandori Dezső (Reuters-felvétel) KÖNYVAJÁNLÓ Lodge Henry Jamese MOLNÁR MIRIAM Mindeddig akkor nyúltam David Lodge angol író könyvei után, ami­kor könnyed, de intelligens szóra­kozásra vágytam. Fiatal felnőtt ko­romban olvastam első nagysikerű regényét, a SmaĽ Worldöt, ha em­lékezetem nem csal, csehül, később megvettem mindazokat, amelyek látókörömbe kerültek. A könyvek nagy része a Lodge számára isme­rős egyetemi környezetben játszó­dik, irodalomprofesszor vagy írást tanító egyetemi tanár áll a történet középpontjában, és a humor az ön­marcangoló entellektüelre jellem­ző. Tavaly aztán a Thinks című re­gényét olvastam el, és amikor befe­jeztem az igencsak humoros és jól olvasható szerelmi történetet, két dolgot szögeztem le magamban. Először: unom a középkorú férfi­ak libidóproblémáinak háromszáz oldalnyi latolgatását (lásd a nagy­mester Philip Roth Everyman című új regényét, mint az előzőeket is), mert mind ugyanazt mondja: egy valamikor fess és egészséges férfi ötvenévesen rájön arra, hogy már nem fess és egészséges, és már nem kaphat meg műiden nőt, akit sze­remé, és ettől még inkább vágyik MINDEN nőre maga körül. Másodszor: le a kalappal Lodge előtt, aki a Thinks kedvéért átta­nulmányozta a modem agykutatás eredményeit, és ezeket olyan kö­zérthető módon tudta belekompo­nálni regényébe, hogy ez se nem zavaró, se nem terhelő. Ezek után némi hezitálással vet­tem kezembe Author, Author című könyvét, amely regény ugyan, de igazából Henry James picit fikcio- nalizált életrajza. Lodge minden hozzáférhető anyagot elolvasott és részletesen feldolgozott, így az ol­vasónak nincs is más dolga, mint hogy kényelmesen hátradőljön fo­teljében vagy elhelyezkedjen ágyá­ban, és hagyja, hogy a szerző elka­lauzolja Londonba a XIX. század végén és a XX. század elején, ahol és amikor Henry James megpró­bált betörni a világirodalom angol nyelvű nagyjai közé. Henry James angolul - és gon­dolom, ennélfogva magyarul is - elég nehezen olvasható. Emlék­szem, hogy amikor nagy erőfeszíté­sek árán végre befejeztem a Beast in the Jungle című rövidprózáját, nem tudtam szabadulni a kérdés­től: Mit akar James mondani? A gyönyörű körmondatok ugyanis nagyon keveset árulnak el. Lodge mesterien találta meg James belső hangját, és ha odafi­gyelünk, az is kitűnik, miért nem tudta egyszerűen „kinyögni” a má­ra híres író, amit írásaival mondani akart. A nagy titok, a várakozás va­lamire, ami majd megtörténik, és amitől az ember élete megváltozik, jobbá, érdekessé, teljessé válik, so­sem következett be. Könyveiből James életében csak nagyon kevés fogyott, és nem is tudta megállni, hogy ne tápláljon irigységgel teli érzelmeket két fon­tos barátja iránt, akik bestsellereket tudtak produkálni, és meg is gaz­dagodtak könyveikből. Persze, mi tudjuk, hogy az akkori sikeresek könyveiről manapság nem nagyon hallunk, Henry Jamest viszont minden jobb egyetem angol szakán tanítják. James ízig-vérig író volt, s ebben ideális életkörülmények támogat­ták. A családja hagyatékából nem­csak hogy kényelmesen megélt, ha­nem akkor és oda utazott, amikor és ahová kedve tartotta; élete vége felé négy szolgája is volt. author of W/yort<J and Thinks /A cunning, a of Henry ortraľt G/oBe A AovtÁ. Érzelmileg valószínűleg sosem kötelezte el magát, és nem tudni, ez azért volt-e, mert saját neméhez vonzódott, avagy azért, mert nem vonzódott egyik nemhez sem. Min­denesetre ez is segíthette abban, hogy naponta több órán át írjon, ol­vasson, és szabadon rendelkezhes­sen saját ideje felett. Levelei közül sajnálatos módon csak kevés maradt meg, mert élete vége felé, egyik depressziós idő­szakban, vidéki háza kertjében el­égette őket. Nem akarta, hogy sze­mélyes ügyeit halála után azok az irodalmi bennfentesek tárgyalják, akik nem tartották nagyra munkás­ságát. Többek között ettől is lett Henry James élete több regény alanya, hi­szen a titok most már sosem fog le­lepleződni. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents