Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-28 / 49. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fiatalodó média Egyre több a 30 évesnél fiatalabb, szakirányú képzettséggel rendelkező és jobboldali beállítottságú újságíró a magyarországi médiában - derül ki az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által végzett felmérésből. Míg 1997-es adatok szerint a szakma „nagyon elöregedett” volt, addig mára öt évvel, 39 esztendőre csökkent az átlagéletkor. Nőtt a szakirányú végzettséggel rendelkezők aránya is, ma minden második újságírónak van szakos diplomája, (m)- Most, hogy vége a sztrájknak, könnyen repkedsz... (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák miniszterelnök egzotikus külpolitikájának kevés a tapintható eredménye Fico utazásai - hol a haszon? A diktatúrák demonstratív támogatása a követségi partikon vagy sivatagi beduin sátrakban lezajlott rejtélyes találkozásokkal nem sok pénzt hoz a konyhára, akárcsak a vörös kapitalista mennyei birodalomba tett zarándokutak. GÁL ZSOLT Robert Fico miniszterelnök a líbiai arab szocialista dzsamahíriá- ban vendégeskedett, ahol Muam- mar Kadhafi, a líbiai nép vezére szokásos extravaganciával (luxussátor, női testőrség) fogadta, miután a helyi szokásokhoz hűen az utolsó pillanatig talány volt, hogy egyáltalán sor kerül-e a találkára. A szlovák miniszterelnök az eszmecserén ismertette pártja, a Smer programját, majd sajtótájékoztatót tartott, amelyen tetteseknek nevezte a bolgár ápolónőket és a palesztin orvost, akiket líbiai gyerekek HIV-vírussal való megfertőzéséért ítélt halálra a helybéli bíróság. Mivel jogász létére csak tudnia kell, mi a különbség a gyanúsí- tott/vádlott és a tettes/elkövető szavak között, valószínű, hogy így akart kedveskedni vendéglátóinak. A szavait kommentáló líbiai miniszterelnök, Bagdadi Mahmú- di elégedetten konstatálhatta: „örülünk annak, hogy Szlovákia elismeri a líbiai igazságszolgáltatást”. Nem így a pozsonyi bolgár nagykövet, aki alaposan begurult. Bulgáriában ugyanis koncepciós per áldozatainak tarják a 427 gyerek megfertőzésével vádolt bolgár nővéreket és palesztin orvost. Szerintük a külföldi egészségügyi személyzet nem hibáztatható a fertőzésekért, ők ugyanis olyan kórházba érkeztek, ahol már előtte megfertőződhettek a gyerekek a katasztrofális higiéniai körülmények miatt, főleg azért, mert többször használták fertőtlenítés nélkül az injekciós tűket. A líbiai közvélekedés szerint azonban a nővérkék az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak dolgoztak, és így akarták meggyengíteni országukat. Hogy Ficót inkább ez a változat győzte meg, talán azzal magyarázható, hogy szerette volta elintézni a mintegy 130 millió dollárnyi líbiai adósság rendezését. Ez még a régi jó Csehszlovákia idején keletkezett, amikor a szocialista Husák-féle vezetés gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat ápolt Kadhafi rendszerével. A „béketábor” prominens országaként fegyvereket adtunk el Líbiának, többek között a kitűnő minőségű és szinte kimutathatatlan Semtex robbanóanyagot tonnástul. Ebből fél kiló is elég volt ahhoz, hogy 1988-ban líbiai ügynökök felrobbantsák a skóciai Lockerbie felett a Panam légitársaság menetrend szerinti járatát (260 halott), így bőven jutott szocialista nemzetgazdaságunk eme remek termékéből a különböző (jórészt palesztin) terrorszervezeteknek is. A gond csak az volt a fegyverüzlettel, hogy Kadhafi rendszeresen elfelejtett fizetni az áruért. De most Robert Fico végre megegyezett partnerével az adósság törlesztésének mechanizmusáról. Hogyan sikerült ez a nagyszerű bravúr és mi lesz a kinnlevőségekkel? Azt sajnos nem tudjuk meg, mert az egyezmény titkos. Ám mivel nem tettünk még eleget Líbiáért, miniszterelnökünk azt is felajánlotta, hogy az AIDS-szel megfertőzött gyerekek egy részét vendégül látnánk és segítenénk kezelésükben. Ha netalán szlovák nővérkék kerülnek a közelükbe, nem ártana előtte átvilágítani őket, nem a Moszadnak dolgoznak-e. Miniszterelnökünk azonban nem Líbiában kezdte a diktatúrák demonstratív szimpátialátogatásait. Előtte már felkereste a kubai nagykövetséget, hogy együtt ünnepelhesse Fidel Castro diplomatáival a kubai forradalom évfordulóját. Ennek a forradalomnak köszönhető, hogy Castro magához ragadta a hatalmat „a szabadság szigetén” és Kuba Latin-Amerika harmadik leggazdagabb országából az egyik legszegényebbé vált. A politikai foglyok tízezrei, a több mint egymillió menekült és a kubaiak döbbenetes szegénysége persze mellékes. Európa normálisabb politikusai - a csehekkel az élen - a kubai ellenzéket támogatják, nem az elnyomók által rendezett koktélpartikra járnak. De úgy látszik, ez esetben Fico jobban vonzódik a régi Csehszlovákia kubai elvtársi kapcsolataihoz, amelyek gazdasági szempontból természetesen ráfizetésesek voltak. Többek között a mi feladatunk volt ugyanis, hogy Kubát, mint a szocializmus térségbeli kirakatát finanszírozzuk. Hogy milyen hasznot hozhat ma egy ilyen látogatás? Semmilyet. De talán nem az a fránya kapitalista haszon a lényeg. A halhatatlan forradalom haldokló vezérének, Fidel Castró- nak Amerikát és Kubát összehasonlító aranyköpésével élve: „ők [az amerikaiak] gazdagok, de mi szabadok vágjunk!” Kínában azonban már igencsak dübörög a gazdaság, ott biztos lehet üzleteim - gondolhatnánk. így vélte a szlovák közszolgálati tévé új hírszerkesztője is, hiszen a Kínából hazatérő miniszterelnökünk még át sem lépte az osztrák-szlovák határt, máris élőben kapcsolták az esti híradóban, hogy több percig méltathassa útját, majd egyből két független elemző helyeselte, hogy Fico nem vetette fel az emberi jogok problémáját a kínai elvtársaknak. Alighanem az üzletre koncentrált, csak akkor hol vannak a milliárdos kínai megrendelések a szlovák kis- és középvállalatok számára. Kissé naiv lenne azt gondolni, hogy komoly esélyünk van a hatalmas kínai piacon, ahol 190 ország vállalatai versengenek áruikkal, szolgáltatásaikkal, meg a kínai cégekkel. Ha a kínaiak venni akarnak tőlünk valamit, akkor megteszik. Persze nem árt reklámozni magunkat, de tudomásul kell venni, hogy másik 50 ország és 2000 nagyvállalat is ezt csinálja, csak nagyobb bukszából. Kínában kapitalizmus van, bármilyen vörös ideológiai köntösbe is öltöztetik, így a vállalatok menedzsmentje dönt: az olcsót és a jobbat veszik, nem a baráti országok áruját. A Szlovákiában tevékenykedő nagyvállalatok meg köszönik szépen, jól vannak a kínai piacon. Igen, ott nyomul a Volkswagen, a PSA, a Hyndai-Kia, a Samsung, a Whirlpool, a Dell, az Allianz, a Tesco, a Siemens, a Sony meg a többiek - Fico közbenjárása nélkül. A kisebb halakról meg egy nemrég hallott vicc jut eszembe. Egy kínai politikus megkérdezi a Pekingbe érkező szlovák delegáció egyik tagjától: Hány lakosa is van Szlovákiának? 5,4 millió - hangzik a válasz. Ó, igen, és melyik hotelben lettek elszállásolva? Lengyelország a német uniós elnökség kerékkötője lehet a Financial Times Deutschland szerint Varsó minden fronton befűt Berlinnek MT1-JELENTÉS A szomszédos Lengyelország megbuktathatja a német uniós elnökséget - hangsúlyozta a Financial Times Deutschland (FTD). A tekintélyes német üzleti és egyben politikai napilap rendkívül kemény hangú kommentárjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Varsó - mint fogalmazott - ahol tud, keresztbe fekszik, legyen szó akár az uniós alkotmányról, akár az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokról vagy épp más kérdésekről. Az FTD szerint az európai uniós elnökség sikerére felettébb nagy hangsúlyt fektető német kormány mind nagyobb csalódottsággal szemléli Lengyelország magatartását. Varsó - mutatott rá kormányforrásokat idézve a lap - mindenekelőtt a két legfontosabb elnöki célkitűzést igyekszik megtorpedózni, az egyik az európai alkotmányozási folyamat előre vitele, míg a másik az Oroszországgal való partneri kapcsolatok megszilárdítása. Az előbbivel kapcsolatban az újság idézte az alkotmány kérdésében tárgyaló lengyel kormánymegbízott legutóbbi kijelentését, amely szerint Varsó cseppet sem bánná, ha az egész ügyet 2011-re halaszta- nák, amikor majd Lengyelország tölti be az elnöki tisztséget. A Mer- kel-kormány minden áron az alkot- mányozó folyamat fellendítésére törekszik, kisebb változtatásokat el tud ugyan képzelni a jelenlegi tervezeten, de azt a lehető legteljesebb formában igyekszik megőrizni. Ezzel szemben Varsó az egészet elveti, és német értékelések szerint az alkotmányt ellenző kisebbség élére állt. Berlinben mind nagyobb aggodalommal kénytelenek tudomásul venni azt is, hogy Lengyelország változatlanul akadályozza az Oroszországgal való, új partnerségi megállapodás megkötését célzó tárgyalások megkezdését. Varsó ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy ezt megelőzően a lengyelországi húsimport tilalmáról szóló orosz döntést hatályon kívül kell helyezni. A német kormány mindeddig tehetetlennek bizonyult ezen a téren, bár megpróbált a két ország között közvetítem. Egyre nagyobb csalódást okoz német kormánykörökben az a tény is, hogy miközben a Kaczynski fivérek által irányított varsói politika a Nyugatban egyre erőteljesebb visszatetszést vált ki, Lengyelország mind szorosabb szövetségesre talál Csehországban és a balti államokban. Az előbbihez a tervezett amerikai rakétatelepítéssel kapcsolatos „közös érdekek” fűzik, míg az utóbbiakkal egyre több a közös nevező energiafronton, különös tekintettel a Varsót és a balti államokat megkerülő, német-orosz föld- gázvezeték tervének elutasítására. KOMMENTÁR Bulvár CZAJL1K KATALIN Érdekes mellékletet kaptak kézhez tegnap azok, akik megvették a legolvasottabb hazai (bulvár) napilapot. A Smer lógójával ellátott, módosított munkatörvénykönyv tervezetének kiadása Robert Fico pártelnök szerint a nyilvános vitát szolgálja, lehetővé téve, hogy mindenki elmondhassa a véleményét a készülő normáról. Tegyük hozzá, maga a sajtótermék, amely erre a célra ki lett választva, nagymértékben meghatározza az egész akció hitelességét... Az, hogy a legnagyobb kormánypárt a nép elé bocsátja megítélésre a gazdaság működésének feltételeit adó törvények talán legfontosabbikát, ugyanis sok mindent szolgálhat, csak a korrekt és valamire vezető nyilvános vitát nem. Nem csupán azért, mert a szöveg a nyilvános vitára kitalált véleményezési eljárás befejezése után kerül a nagyérdemű elé, hanem elsősorban azért, mert az egésznek az alap- gondolata téves. A miniszterelnök, nyilván egzotikus útjairól motiváltán, a demokratikus jogállam standard eljárásai fölé emelve önmagát, közvetlenül a „néppel” akar kommunikálni. Nem érdeklik a szakmai kifogások, amelyek garmadával hangoztak el a tervezet ellen, hiszen a javaslat a háromoldalú érdekegyeztető tanács (tripartít) megkerülésével született meg. Most aztán mindenki hozzászólhat a munkatörvénykönyv módosításához, s a beérkezett javaslatok közül diákok és nyugdíjasok fogják kiválogatni a lényegeseket. Milyen elvek alapján történik majd az értékelés, nem tudni. De nem is fontos, hiszen miniszterelnökünk már elárulta, hogy tekintettel a parlamenti erőviszonyokra várható, hogy a tervezet eredeti formájában kerül elfogadásra. Ezzel tulajdonképpen megválaszolta azt a kérdést is, milyen reális hatása lehet a népi véleményeztetésnek a munkakódexre. Semmilyen. Robert Fico nyilván abból indul ki, hogy ő nemcsak érti, hanem ismeri is a nép szavát. Ezért az általa készített tervezet nem válthat ki mást, csak osztatlan rajongást. Ami ettől eltér, az burzsoá összeesküvés, így nem is szabad érdemben foglalkozni vele. A történet keserédes pikantériája, hogy azt a törvényt heréli most ki Robert Fico a nép a szavára hivatkozva, amely a leginkább lehetővé tette a gazdaság felemelkedését, új munkahelyek létrejöttét. Ne gyalázzuk, mert nem tudja, mit cselekszik. Tegnapi akciójával végleg bebizonyította, teljesen elrugaszkodott a valóságtól, s lépései ezen túl csupán a politikai bulvár kategóriájában értékelhetők. JEGYZET A szomszéd tehene JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem akármilyen csinnadratta kísérte a cseh zeneszerzőbálvány, Karel Svoboda halálát és az ezzel járó akciódús eseményeket. A cseh sajtóban mindent elhalványított a bejelentés, hogy Svoboda öngyilkos lett, a halált megörökítő képeket a rend őrei jó pénzért árulták, a zeneszerző egyes barátai viszont már gyilkosságról suttogtak. Szóval, ahogy ilyenkor lenni szokott, ömlött a cseh hétköznapok emberére a hírözön, és ebből nemcsak a bulvárlapok profitáltak, hanem a kiadók is. A szerző legutóbbi cédéit napok alatt szétkapkodták, a Gólem című előadásra már hónapokra előre megvettek minden jegyet. Summa summarum, a biznisz új fordulatot vett, hisz azért Svoboda eddig is a legnagyobb sztárok közé tartozott, aki mind az úgynevezett átkosban, mind a rendszerváltás után maradandót alkotott. De amíg a csehek ekkora hisztériát csaptak immáron klasszikus zeneszerzőjük halála miatt (jellemző, hogy a cseh közszolgálati televízió a temetést is élőben közvetítette), addig a szlovák lapokjobbara fanyalogtak ekkora hírverés körül, és mást sem csináltak, mint próbálták csökkentem a megboldogult érdemeit. Nem felejtkeztek el arról, hogy Svoboda aláírta az Antichartát, volt, aki Svoboda musicaljeit ócsárolta, s azok minőségi mutatóit hangolta a valóságosnál jóval negatívabbra, s olyan is akadt, aki „szerényen“ megjegyezte, hogy Svoboda halálában közrejátszhatott a Gólem című musicalje mérsékelt sikere is, cinikusan megszellőztetve, hogy már ez a musical se kerülheti el a pozsonyi újjászületését. Hát igen, így van ez. Majd ha akad olyan pozsonyi musicalszerző, aki képes lesz eladható, egész estés előadást komponálni, amelyre kilométeres sorok várnak a pénztárak előtt, hogy jegyet vegyenek, akkor érdemes lesz ezeket a kijelentéseket komolyan venni. Addig pedig várjuk türelmetlenül, hogy ismét kiadják Svoboda dalait (legalábbis azt a néhány tucat nagy slágert), s mint a musicalek elkötelezett híve, reménykedve várom, hogy két félbe maradt munkája (a Raszputyin és a Mária Antoinette), ha töredékeiben is, de legalább a nagyközönség elé kerül. S legalább akkora mérsékelt sikerrel, mint a Gólem. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikaiak többsége azt akarja, hogy Washington rögzítse az Irakot megszálló amerikai haderők kivonásának menetrendjét, miközben egyre nő azoknak az aránya, akik ellenzik az iraki háborút - ez derült ki az ABC News és a napilap közvéleménykutatásából. Ä felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka úgy véli: akkor is ki kell vonni az amerikai katonákat Irakból, ha az országban nem állt helyre a civil rend. Ötvenhárom százalék e kivonás pontos menetrendjét is vátja. A közvélemény-kutatás azt is megállapította, hogy immár az amerikaiak 64 százaléka szerint nem érdemes az iraki háborút folytatni, (m)
