Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-28 / 49. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fiatalodó média Egyre több a 30 évesnél fiata­labb, szakirányú képzettség­gel rendelkező és jobboldali beállítottságú újságíró a ma­gyarországi médiában - de­rül ki az MTA-ELTE Kommu­nikációelméleti Kutatócso­portja által végzett felmé­résből. Míg 1997-es adatok szerint a szakma „nagyon el­öregedett” volt, addig mára öt évvel, 39 esztendőre csök­kent az átlagéletkor. Nőtt a szakirányú végzettséggel rendelkezők aránya is, ma minden második újságírónak van szakos diplomája, (m)- Most, hogy vége a sztrájknak, könnyen repkedsz... (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák miniszterelnök egzotikus külpolitikájának kevés a tapintható eredménye Fico utazásai - hol a haszon? A diktatúrák demonstratív támogatása a követségi par­tikon vagy sivatagi beduin sátrakban lezajlott rejtélyes találkozásokkal nem sok pénzt hoz a konyhára, akár­csak a vörös kapitalista mennyei birodalomba tett zarándokutak. GÁL ZSOLT Robert Fico miniszterelnök a lí­biai arab szocialista dzsamahíriá- ban vendégeskedett, ahol Muam- mar Kadhafi, a líbiai nép vezére szokásos extravaganciával (luxus­sátor, női testőrség) fogadta, miu­tán a helyi szokásokhoz hűen az utolsó pillanatig talány volt, hogy egyáltalán sor kerül-e a találkára. A szlovák miniszterelnök az eszme­cserén ismertette pártja, a Smer programját, majd sajtótájékoztatót tartott, amelyen tetteseknek nevez­te a bolgár ápolónőket és a palesz­tin orvost, akiket líbiai gyerekek HIV-vírussal való megfertőzéséért ítélt halálra a helybéli bíróság. Mivel jogász létére csak tudnia kell, mi a különbség a gyanúsí- tott/vádlott és a tettes/elkövető szavak között, valószínű, hogy így akart kedveskedni vendéglátói­nak. A szavait kommentáló líbiai miniszterelnök, Bagdadi Mahmú- di elégedetten konstatálhatta: „örülünk annak, hogy Szlovákia elismeri a líbiai igazságszolgálta­tást”. Nem így a pozsonyi bolgár nagykövet, aki alaposan begurult. Bulgáriában ugyanis koncepciós per áldozatainak tarják a 427 gye­rek megfertőzésével vádolt bolgár nővéreket és palesztin orvost. Szerintük a külföldi egészségügyi személyzet nem hibáztatható a fertőzésekért, ők ugyanis olyan kórházba érkeztek, ahol már előtte megfertőződhettek a gyere­kek a katasztrofális higiéniai kö­rülmények miatt, főleg azért, mert többször használták fertőt­lenítés nélkül az injekciós tűket. A líbiai közvélekedés szerint azon­ban a nővérkék az izraeli tit­kosszolgálatnak, a Moszadnak dolgoztak, és így akarták meg­gyengíteni országukat. Hogy Ficót inkább ez a változat győzte meg, talán azzal magya­rázható, hogy szerette volta elin­tézni a mintegy 130 millió dollár­nyi líbiai adósság rendezését. Ez még a régi jó Csehszlovákia idején keletkezett, amikor a szocialista Husák-féle vezetés gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat ápolt Kadhafi rendszerével. A „béketá­bor” prominens országaként fegy­vereket adtunk el Líbiának, többek között a kitűnő minőségű és szinte kimutathatatlan Semtex robbanó­anyagot tonnástul. Ebből fél kiló is elég volt ahhoz, hogy 1988-ban lí­biai ügynökök felrobbantsák a skóciai Lockerbie felett a Panam légitársaság menetrend szerinti járatát (260 halott), így bőven ju­tott szocialista nemzetgazdasá­gunk eme remek termékéből a kü­lönböző (jórészt palesztin) terror­szervezeteknek is. A gond csak az volt a fegyverüzlettel, hogy Kad­hafi rendszeresen elfelejtett fizet­ni az áruért. De most Robert Fico végre mege­gyezett partnerével az adósság tör­lesztésének mechanizmusáról. Ho­gyan sikerült ez a nagyszerű bravúr és mi lesz a kinnlevőségekkel? Azt sajnos nem tudjuk meg, mert az egyezmény titkos. Ám mivel nem tettünk még eleget Líbiáért, mi­niszterelnökünk azt is felajánlotta, hogy az AIDS-szel megfertőzött gyerekek egy részét vendégül lát­nánk és segítenénk kezelésükben. Ha netalán szlovák nővérkék kerül­nek a közelükbe, nem ártana előtte átvilágítani őket, nem a Moszad­nak dolgoznak-e. Miniszterelnökünk azonban nem Líbiában kezdte a diktatúrák demonstratív szimpátialátogatása­it. Előtte már felkereste a kubai nagykövetséget, hogy együtt ünne­pelhesse Fidel Castro diplomatái­val a kubai forradalom évforduló­ját. Ennek a forradalomnak kö­szönhető, hogy Castro magához ra­gadta a hatalmat „a szabadság szi­getén” és Kuba Latin-Amerika har­madik leggazdagabb országából az egyik legszegényebbé vált. A politi­kai foglyok tízezrei, a több mint egymillió menekült és a kubaiak döbbenetes szegénysége persze mellékes. Európa normálisabb po­litikusai - a csehekkel az élen - a kubai ellenzéket támogatják, nem az elnyomók által rendezett koktél­partikra járnak. De úgy látszik, ez esetben Fico jobban vonzódik a ré­gi Csehszlovákia kubai elvtársi kapcsolataihoz, amelyek gazdasági szempontból természetesen ráfize­tésesek voltak. Többek között a mi feladatunk volt ugyanis, hogy Ku­bát, mint a szocializmus térségbeli kirakatát finanszírozzuk. Hogy mi­lyen hasznot hozhat ma egy ilyen látogatás? Semmilyet. De talán nem az a fránya kapitalista haszon a lényeg. A halhatatlan forradalom haldokló vezérének, Fidel Castró- nak Amerikát és Kubát összehason­lító aranyköpésével élve: „ők [az amerikaiak] gazdagok, de mi sza­badok vágjunk!” Kínában azonban már igencsak dübörög a gazdaság, ott biztos le­het üzleteim - gondolhatnánk. így vélte a szlovák közszolgálati tévé új hírszerkesztője is, hiszen a Kí­nából hazatérő miniszterelnö­künk még át sem lépte az oszt­rák-szlovák határt, máris élőben kapcsolták az esti híradóban, hogy több percig méltathassa útját, majd egyből két független elemző helyeselte, hogy Fico nem vetette fel az emberi jogok problémáját a kínai elvtársaknak. Alighanem az üzletre koncentrált, csak akkor hol vannak a milliárdos kínai megren­delések a szlovák kis- és középvál­lalatok számára. Kissé naiv lenne azt gondolni, hogy komoly esé­lyünk van a hatalmas kínai pia­con, ahol 190 ország vállalatai versengenek áruikkal, szolgáltatá­saikkal, meg a kínai cégekkel. Ha a kínaiak venni akarnak tőlünk va­lamit, akkor megteszik. Persze nem árt reklámozni magunkat, de tudomásul kell venni, hogy másik 50 ország és 2000 nagyvállalat is ezt csinálja, csak nagyobb bukszá­ból. Kínában kapitalizmus van, bármilyen vörös ideológiai kön­tösbe is öltöztetik, így a vállalatok menedzsmentje dönt: az olcsót és a jobbat veszik, nem a baráti or­szágok áruját. A Szlovákiában te­vékenykedő nagyvállalatok meg köszönik szépen, jól vannak a kí­nai piacon. Igen, ott nyomul a Volkswagen, a PSA, a Hyndai-Kia, a Samsung, a Whirlpool, a Dell, az Allianz, a Tesco, a Siemens, a Sony meg a többiek - Fico közbenjárása nélkül. A kisebb halakról meg egy nemrég hallott vicc jut eszembe. Egy kínai politikus megkérdezi a Pekingbe érkező szlovák delegá­ció egyik tagjától: Hány lakosa is van Szlovákiának? 5,4 millió - hangzik a válasz. Ó, igen, és me­lyik hotelben lettek elszállásolva? Lengyelország a német uniós elnökség kerékkötője lehet a Financial Times Deutschland szerint Varsó minden fronton befűt Berlinnek MT1-JELENTÉS A szomszédos Lengyelország megbuktathatja a német uniós el­nökséget - hangsúlyozta a Financi­al Times Deutschland (FTD). A te­kintélyes német üzleti és egyben politikai napilap rendkívül kemény hangú kommentárjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Varsó - mint fogalmazott - ahol tud, keresztbe fekszik, legyen szó akár az uniós al­kotmányról, akár az Oroszország­hoz fűződő kapcsolatokról vagy épp más kérdésekről. Az FTD szerint az európai uniós elnökség sikerére felettébb nagy hangsúlyt fektető német kormány mind nagyobb csalódottsággal szemléli Lengyelország magatartá­sát. Varsó - mutatott rá kormány­forrásokat idézve a lap - mindene­kelőtt a két legfontosabb elnöki cél­kitűzést igyekszik megtorpedózni, az egyik az európai alkotmányozási folyamat előre vitele, míg a másik az Oroszországgal való partneri kapcsolatok megszilárdítása. Az előbbivel kapcsolatban az új­ság idézte az alkotmány kérdésé­ben tárgyaló lengyel kormánymeg­bízott legutóbbi kijelentését, amely szerint Varsó cseppet sem bánná, ha az egész ügyet 2011-re halaszta- nák, amikor majd Lengyelország tölti be az elnöki tisztséget. A Mer- kel-kormány minden áron az alkot- mányozó folyamat fellendítésére törekszik, kisebb változtatásokat el tud ugyan képzelni a jelenlegi ter­vezeten, de azt a lehető legtelje­sebb formában igyekszik megőriz­ni. Ezzel szemben Varsó az egészet elveti, és német értékelések szerint az alkotmányt ellenző kisebbség élére állt. Berlinben mind nagyobb aggodalommal kénytelenek tudo­másul venni azt is, hogy Lengyelor­szág változatlanul akadályozza az Oroszországgal való, új partnersé­gi megállapodás megkötését célzó tárgyalások megkezdését. Varsó ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy ezt megelőzően a lengyelországi húsimport tilalmáról szóló orosz döntést hatályon kívül kell helyez­ni. A német kormány mindeddig tehetetlennek bizonyult ezen a té­ren, bár megpróbált a két ország között közvetítem. Egyre nagyobb csalódást okoz német kormánykörökben az a tény is, hogy miközben a Kaczynski fivé­rek által irányított varsói politika a Nyugatban egyre erőteljesebb visszatetszést vált ki, Lengyelor­szág mind szorosabb szövetségesre talál Csehországban és a balti álla­mokban. Az előbbihez a tervezett amerikai rakétatelepítéssel kapcso­latos „közös érdekek” fűzik, míg az utóbbiakkal egyre több a közös ne­vező energiafronton, különös te­kintettel a Varsót és a balti államo­kat megkerülő, német-orosz föld- gázvezeték tervének elutasítására. KOMMENTÁR Bulvár CZAJL1K KATALIN Érdekes mellékletet kaptak kézhez tegnap azok, akik megvették a le­golvasottabb hazai (bulvár) napilapot. A Smer lógójával ellátott, módosított munkatörvénykönyv tervezetének kiadása Robert Fico pártelnök szerint a nyilvános vitát szolgálja, lehetővé téve, hogy mindenki elmondhassa a véleményét a készülő normáról. Tegyük hozzá, maga a sajtótermék, amely erre a célra ki lett választva, nagy­mértékben meghatározza az egész akció hitelességét... Az, hogy a legnagyobb kormánypárt a nép elé bocsátja megítélésre a gazdaság működésének feltételeit adó törvények talán legfontosab­bikát, ugyanis sok mindent szolgálhat, csak a korrekt és valamire ve­zető nyilvános vitát nem. Nem csupán azért, mert a szöveg a nyilvá­nos vitára kitalált véleményezési eljárás befejezése után kerül a na­gyérdemű elé, hanem elsősorban azért, mert az egésznek az alap- gondolata téves. A miniszterelnök, nyilván egzotikus útjairól moti­váltán, a demokratikus jogállam standard eljárásai fölé emelve ön­magát, közvetlenül a „néppel” akar kommunikálni. Nem érdeklik a szakmai kifogások, amelyek garmadával hangoztak el a tervezet el­len, hiszen a javaslat a háromoldalú érdekegyeztető tanács (tripar­tít) megkerülésével született meg. Most aztán mindenki hozzászól­hat a munkatörvénykönyv módosításához, s a beérkezett javaslatok közül diákok és nyugdíjasok fogják kiválogatni a lényegeseket. Mi­lyen elvek alapján történik majd az értékelés, nem tudni. De nem is fontos, hiszen miniszterelnökünk már elárulta, hogy tekintettel a parlamenti erőviszonyokra várható, hogy a tervezet eredeti formájá­ban kerül elfogadásra. Ezzel tulajdonképpen megválaszolta azt a kérdést is, milyen reális hatása lehet a népi véleményeztetésnek a munkakódexre. Semmi­lyen. Robert Fico nyilván abból indul ki, hogy ő nemcsak érti, hanem ismeri is a nép szavát. Ezért az általa készített tervezet nem válthat ki mást, csak osztatlan rajongást. Ami ettől eltér, az burzsoá összees­küvés, így nem is szabad érdemben foglalkozni vele. A történet keserédes pikantériája, hogy azt a törvényt heréli most ki Robert Fico a nép a szavára hivatkozva, amely a leginkább lehetővé tette a gazdaság felemelkedését, új munkahelyek létrejöttét. Ne gyalázzuk, mert nem tudja, mit cselekszik. Tegnapi akciójával végleg bebizonyította, teljesen elrugaszkodott a valóságtól, s lépései ezen túl csupán a politikai bulvár kategóriájában értékelhetők. JEGYZET A szomszéd tehene JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem akármilyen csinnadratta kísérte a cseh zeneszerzőbál­vány, Karel Svoboda halálát és az ezzel járó akciódús esemé­nyeket. A cseh sajtóban mindent elhalványított a bejelentés, hogy Svoboda öngyilkos lett, a halált megörökítő képeket a rend őrei jó pénzért árulták, a zeneszerző egyes barátai viszont már gyil­kosságról suttogtak. Szóval, ahogy ilyenkor lenni szokott, ömlött a cseh hétköznapok em­berére a hírözön, és ebből nem­csak a bulvárlapok profitáltak, hanem a kiadók is. A szerző legutóbbi cédéit napok alatt szétkapkodták, a Gólem című előadásra már hónapokra előre megvettek minden jegyet. Summa summarum, a biznisz új fordulatot vett, hisz azért Svobo­da eddig is a legnagyobb sztárok közé tartozott, aki mind az úgy­nevezett átkosban, mind a rend­szerváltás után maradandót al­kotott. De amíg a csehek ekkora hisztériát csaptak immáron klasszikus zeneszerzőjük halála miatt (jellemző, hogy a cseh közszolgálati televízió a teme­tést is élőben közvetítette), ad­dig a szlovák lapokjobbara fa­nyalogtak ekkora hírverés körül, és mást sem csináltak, mint pró­bálták csökkentem a megboldo­gult érdemeit. Nem felejtkeztek el arról, hogy Svoboda aláírta az Antichartát, volt, aki Svoboda musicaljeit ócsárolta, s azok minőségi mutatóit hangolta a valóságosnál jóval negatívabbra, s olyan is akadt, aki „szerényen“ megjegyezte, hogy Svoboda ha­lálában közrejátszhatott a Gó­lem című musicalje mérsékelt si­kere is, cinikusan megszellőztet­ve, hogy már ez a musical se ke­rülheti el a pozsonyi újjászületé­sét. Hát igen, így van ez. Majd ha akad olyan pozsonyi musical­szerző, aki képes lesz eladható, egész estés előadást komponál­ni, amelyre kilométeres sorok várnak a pénztárak előtt, hogy jegyet vegyenek, akkor érdemes lesz ezeket a kijelentéseket ko­molyan venni. Addig pedig vár­juk türelmetlenül, hogy ismét ki­adják Svoboda dalait (legalábbis azt a néhány tucat nagy slágert), s mint a musicalek elkötelezett híve, reménykedve várom, hogy két félbe maradt munkája (a Raszputyin és a Mária Antoinet­te), ha töredékeiben is, de leg­alább a nagyközönség elé kerül. S legalább akkora mérsékelt si­kerrel, mint a Gólem. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikaiak többsége azt akar­ja, hogy Washington rögzítse az Irakot megszálló amerikai ha­derők kivonásának menetrend­jét, miközben egyre nő azoknak az aránya, akik ellenzik az iraki háborút - ez derült ki az ABC News és a napilap közvélemény­kutatásából. Ä felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka úgy véli: akkor is ki kell vonni az amerikai katonákat Irakból, ha az országban nem állt helyre a ci­vil rend. Ötvenhárom százalék e kivonás pontos menetrendjét is vátja. A közvélemény-kutatás azt is megállapította, hogy immár az amerikaiak 64 százaléka szerint nem érdemes az iraki háborút folytatni, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents