Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-03 / 28. szám, szombat
v Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON Már túl voltak a reggelin, az asztalon tányérok hevertek szerteszéjjel, rajtuk sárgásán nyúló tojásfoszlányok, szalonnabőrkék és zsírcafatok. JAMES JOYCE: KOSZT ÉS KVÁRTÉLY 2007. február 3., szombat 1. évfolyam 4. szám Pokolian hiszek benne, hogy jó lesz Lázad az MSZP - Gyurcsány erősít 12. oldal Szóköz, szókép, szószegés Bevezetés a még nyíló szalonba 14. oldal A versailles-i palota tükörtermének (Salon Grand) mennyezete (Fénykép: AP/Francois Guillot) Ezeknek aztán hazudhat az ember, amennyit csak akar, sőt, még a kiszivárgott igazság is csak az ország egyik felét borítja ki úgy istenigazában... Igazság, forradalom, fazonigazítás SZALONna Na, végre! A szocik feltartóztathatatlanul elindultak a lejtőn. Legfőbb ideje volt. Nem is értem, miért húzódott eddig a dolog. A szegfű népszerűsége az általános várakozással és a becsületes magyar emberek jogos elvárásával ellentétben ősszel még alig-ahg csökkent, pedig meg lett jósolva már nyáron, hogy forró lesz az ősz, és mi tagadás, valóban sikerült is rendesen befűteni, Baló György Octáviája a megmondhatója. Hát igen. Öreg hiba. Könnyen így járhat, aki lelkes műkedvelőként próbálkozik a politikusi karrierrel. Persze ilyen is csak itt, a posztkommunista országokban eshet meg, ahol időnként - bár kétségtelenül egyre ritkábban - még mindig becsúszik egy-egy merőben romantikus erkölcsi felhang a politikába, fejlettebb demokráciákban ez szóba sem jöhet. Szegény hajdani KISZ-fiú rendesen meg is lett vezetve, pedig talán csak akkor az egyszer mondott igazat, akkor is csak titokban, belső használatra. Mégis látható már ebből is, hogy még mindig müyen amatőr a túloldal vezéréhez képest, aki bezzeg már nagyon régen nem esik üyen hibába. Mert ha annak időnként óhatatlanul kiszivárog is néhány nem publikus mondatfoszlánya - mint például a Tokaji borcsaták címen elhíresült eset kapcsán -, azokból véletlenül sem lehet rekonstruálni se holmi önostorozó attitűdöt, se az országos léptékű jobbító szándék kétes értékű szenvedélyét. Úgyhogy ezeknek a nyilvánosságra hozatala nem fenyeget össznemzeti felháborodással és tetemes anyagi károkkal járó felfordulással, ami kétségtelenül a politikusi felelősségtudat tanúbizonysága. Akármekkorát hibázott is azonban a nép szolgáinak elnöke, mégis csak a megszorító intézkedéseket követő első számlák postázása után fogott meredekebb lejtmenetbe a grafikon MSZP-t jelölő vörös vonala. Igaz, azóta szépen csúsznak lefelé, és még nem is biztos, hogy egyhamar sikerül megkapaszkodniuk. Szóval, birka egy nép. Ezeknek aztán hazudhat az ember, ameny- nyit csak akar, sőt, még a kiszivárgott igazság is csak az ország egyik felét borítja ki úgy istenigazában, egyetlen dolog a fontos: ne legyenek áremelések. Márpedig most lesznek. Legkevesebb egy-két évig szorosabbra lesz fogva a nadrág- szíj. Később aztán majd nem is tűnik ez olyan szorosnak, tudniillik időközben az állammal szembeni elvárások fenekeden bendője is le- lappad. A következő választások eredménye szempontjából azonban elsősorban mégis az lesz a döntő, a reformkonyha kitisztítja-e a pénzügyeket annyira, hogy a bölcs választópolgárt meg lehessen za- báltatni a voksolás előtt. No de hol van az még?! Egyelőre mindkét oldalon a belső viszonyok rendezése, újjászervezése van napirenden. Az első emberek máris letettek az asztalra némi ideológiai csócsálgatnivalót: az egyik terjedelmes dolgozatot írt, a másik meg egy viszonylag hosszú beszédet mondott. Az elemzők szerint ebben a beszédben az volt a legbeszédesebb, amiről a nemzet exfőszolgája nem is beszélt. Nevezetesen hogy a másik korábban megjelent, sokat elemzett dolgozatára még csak utalás sem történt, sőt a szónok még arra sem alakított ki magának retorikai teret, hogy például hitetlen gyaurnak nevezhesse a szóban forgó dolgozat szerzőjét. Mindez sokak szerint arra utal, hogy a jobboldal első embere tavasszal újból megpróbál majd a centrum felé nyitni, már tervezteti hozzá az új zakót, állítólag még a haját is a leg- közepén választatja majd szét, és úgy le lesz neki nyalva, mint az ábrándos Szép Ernőnek. És hát nyilvánvalóan balra is békülékenyebb hangot kíván megütni. Csak nagy igyekezetében nehogy rossz helyen találja el. Az azért furcsa, hogy a megszorítások gyümölcseinek látszólag gondtalan szüretelése közepette az ellenzék legbefolyásosabb, leghar- ciasabb embere kényszerül az arcvonal kiigazítására, vagyis visszavonulásra. A másik oldal hitelének sikeres megingatását, jelentős népszerűség-csökkenését és a győztes önkormányzati választásokat követően! Igaz, a reményteljesen induló forradalom tulajdonképpen el lett vesztve. Érdektelenségbe fulladt, és csak a szélsőjobbot hozta igazán lázba - és helyzetbe. A hívek többsége elszörnyedve szemlélte az eseményeket, és egyre inkább várta a határozott elhatárolódást. A néhány száz négyzetméteren összpontosuló rengeteg varkocs, sujtás és turáni átok pedig egy idő után már csak a rekeszizmokat ingerelte. Vagyis a komoly jobbközépnek mindez inkább csak ártott. Ennek köszönhetően aztán a baloldal vezetőjének most nincs szüksége kommunikációs fazonigazításra. Hiszen ehhez a kacagányos bohóckodáshoz meg a szélső jobbtól a szélsőbalig az egész politikai spektrumra kiterjedő, ellentmondásoktól terhes, szánalmas lavíro- záshoz képest ő még mindig nyu- godtabb erőnek tűnik. És kész rohej ugyan, de bölcsebbnek. Aggályok nélkül tekinthet a tisztújító közgyűlés elébe, ahol minden bizonnyal pártelnökké választják. Mindezt teljes egészében amannak köszönheti. Amaz meg önmagának, hogy megint komplett arculatmódosításra kényszerül. Ki tudja, hányadszor már. Ki tudja, még meddig...
