Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-26 / 47. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 26. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Amerika: egyre több a szegény Egy amerikai tanulmány szerint egyre szélesebb a szakadék a gazdagok és a szegények között az Egyesült Államokban, a rendkívüli szegénységben élők száma harminc év óta nem volt ilyen magas. A McClatchy Newspapers lapkiadó vállalat elemzése szerint közel 16 millió amerikai él „mély és súlyos szegénységben“. Egy kétgyermekes család esetében ez kevesebb mint 9903 dolláros éves jövedelmet jelent. Egyedülállóknál a nagy szegénységet jelentő küszöb a legfeljebb 5080 dolláros éves jövedelemnél húzódik.- Hallottad? Fico leszervezett nekünk egy barátságos mérkőzést a líbiai hokiválogatottal. (Peter Gossányi karikatúrája) Aliyev abban bízik, a fellendülés láttán visszatérnek az örmények által megszerzett „azeri területek" Olajból lett azeri dinasztia Heydar Aliyev néhai azer- bajdzsáni vezető három éve halott már, de portréja változatlanuljelen van mindenütt Bakuban, mintha még mindig az ő kezében futna össze minden szál és olajvezeték/ MT1-HÁTTÉR Aliyev játszadozó gyerekek körében, AHyev olajfúrótornyokon, vagy egyszerűen csak Aliyev, a jóságos és átszellemült. Ritkán változik a kép, és ha változik is, csak kicsit: ha nem Heydar Aliyev tekint le a járókelőkre valamely óriástablóról, akkor fia, Ilham AHyev jelenlegi elnök, aki 2003-ban örökölte a főhatalmat elhunyt atyjától. Az AHyev-nemzetség hatalmának alapja az olaj. Az „öreg” 15 évvel ezelőtt külföldi beruházókat hívott az országba az akkoriban feltárt újabb kaszpi-tengeri lelőhelyek kiaknázására. A BP kőolajipari óriás az azerbajdzsáni Sangacalban hozta létre vüágszerte legnagyobb kőolajtároló és -továbbító terminálját. A csillogó csövek, tartályok és szivattyúállomások e bonyolult labirintusában folyik össze a Kaszpi- tenger mélyéről kitermelt kőolaj. A multinacionális cégnek hatalmas nyeresége származik az Azerbajdzsánhoz tartozó, nagy kiteijedésű tengeri olajmezőkről, s a bakui vezetőség az ország népének is fényes jövőt ígér az ott kitermelt fekete aranyból. Az áUamkasszába sok pénz befolyt már belőle, idén máris három- milHárd dollár. Az is tény, hogy olaj- és gázexportjának köszönhetően Azerbajdzsán gazdasága évek óta rekordinövekedést produkál, ám az egyszerű azeriek eddig nem sok hasznát látták ennek. „A pénz szinte teljes egészében az uralkodó körök zsebébe folyik” - panaszolja a gyenge és szétforgácsolt ellenzék. Február közepén mintegy 500 fős tüntetés zajlott az eUenzék szervezésében az azerbaj- dzsáni fővárosban az áram, a benzin, a gáz és a vízszolgáltatás árának ugrásszerű növekedése ellen. A kormány a gazdasági reformok szükségességével magyarázza a ra- dikáhs áremeléseket, miközben maga is elismeri, hogy még mindig a hivatalosan megáüapított szegénységi szint alatt él az ország lakosságának csaknem 30 százaléka. (EUenzéki becslések szerint a valós számarány sokkal nagyobb.) Bakuban mindenesetre már látszik a gazdagodás, a főváros számos negyede csillog-villog. Gyönyörűen restaurálták az óvárosban a perzsa uralom idejéből származó épületeket, illetve a perzsa uralom előtti Sirvan dinasztia korából származó pazar Sirvansah palotaegyüttest. Miközben új életet lehelnek az óvárosba, pompás új épületek emelkednek a modern városközpontban is. „Baku az óváros falain belül Ázsia, a falakon kívül Európa” - szeretik büszkén hangoztatni a főváros vezetői. Valóban, Baku európaibb, mint a térség bármely más városa. Részben az új építkezéseknek, részint pedig a XIX. századi első olajkonjunktúrának köszönhetően, amikor is több nagy európai cég nyitott képviseletet a Kaszpi-tenger partján fekvő városban, és épített elegáns palotákat. E paloták most az újabb olajkonjunktúrából származó bevételeknek köszönhetően ismét régi fényükben ragyognak. Ugyanakkor néhány lépésnyire az újjáteremtett pompától nyomorúságos negyedeket találni, ahol a gyerekek erősen olajszennyezett földön, olajtól csillámló pocsolyákban játszanak, mögöttük pedig rozsdás ipari létesítmények emlékeztetnek a környezet ellen elkövetett korábbi bűnökre. Most az új olajforrásoknak köszönhetően olyan mennyiségben árad a pénz az azerbajdzsáni uralkodó csoporthoz, hogy az új fellendülés elhomályosítja az első olajkonjunktúra „aranykorát“, mérhetetlen magabiztossággal töltve el az ország urait. Hham Aliyev elnök hegyoldalban épült hivatali rezidenciájából rálát öröklött birodalmának két fő gyöngyszemére, a virágzásnak indult fővárosra, s azon túl a tengerre, illetve a párás tengeri levegőn átsejlő olajfúrótomyok- ra, hatalmának legfőbb biztosítékaira. Máris azon ábrándozik, hogyan szedi ráncba újdonsült gazdagságának köszönhetően az örményeket, akik a kilencvenes évek elején véres harcokban megszerezték Azerbajdzsántól Hegyi-Kara- bah enklávét és néhány más (jobbára örmények lakta) területet is, összesen a korábbi Azerbajdzsán mintegy 20 százalékát. AHyev arra számít, hogy az olajjövedelmeknek köszönhető gyors fejlődés és (majdani) jólét nagy vonzerőt gyakorol az elszakított területek lakosságára, és nemcsak az ott élő azeriekre, de az örményekre is. „Számos példát ismerünk a világtörténelemből arra, milyen hatással van egy virágzó gazdaságú terület a környező népekre” - mondta nemrégiben külföldi újságíróknak, hozzátéve vészjóslóan, hogy ha a gazdasági vonzerő mégsem hatna eléggé, „újra átgondoljuk stratégiánkat, taktikánkat, magatartásunkat”. Külpolitikájában igyekszik elnyerni a nagyhatalmak jóindulatát, és aduként kijátszani azt az örmények eUenében. Barátkozik Washingtonnal, s igyekszik elkerülni minden viszályt Moszkvával. Kedvelt szófordulata, hogy ,Azerbajdzsán nem akar eUentétes nagyhatalmi érdekek ütközőövezetévé válni”. „Majd meglátjuk, Azerbajdzsán vagy Örményország fonto- sabb-e Európa és a nemzetközi közösség számára. Örményország sem geopolitikai helyzetét, sem energiaforrásait tekintve nem említhető egy lapon Azerbajdzsánnal” - szokta ismételgetni önelégülten. Az „Öreg" már három éve halott, de még mindig állnak Azerbajdzsánban azok az óriásposzterek, melyeken jelképesen átadja fiának a hatalmat. (SITA/AP-felvétel) Amikor elhagyta a Fehér Házat, még 12 millió dolláros adóssága volt az amerikai exelnöknek Clinton 40 millió dollárt beszélt össze 6 év alatt MT1-F1GYELŐ Bül Clinton volt amerikai elnök 40 mülió doUárt keresett beszédeivel az utóbbi hat évben - írta a The Washington Post. Az Egyesült ÁUa- mok 42. elnöke, aki 1993 és 2001 között volt hivatalban, átlagosan majdnem napi egy, évente 352 beszédet tartott, mióta távozott a Fehér Házból. Mint feleségének, a Demokrata Párt elnökjelöltségére pályázó Hillary Clintonnak a jövedelmi bevallásából kiderült, a volt elnök tavaly 9-10 milHó doUárt keresett előadásaival. Ennél jóval több pénzt is kaphatott volna, ám csak minden ötödik beszédéért fizettek neki; a többit ingyen tartotta vagy a bevételt jótékony célra, például az AIDS eUeni küzdelem támogatására fordította. Az újság szerint a volt elnök tavaly nem egyszer tartott 150 ezer dolláros beszédet például biotechnológiai cégek vagy élelmiszerforgalmazó váUalatok képviselői előtt. Egy ízben, egy kanadai rendezvényen, ahol két beszédet is mondott, 475 ezer doUár ütötte a markát. Ez az összeg több mint kétszerese egykori éves elnöki jövedelmének. A beszédekből származó jövedelem kétharmad része külföldi feüépé- sek után folyt be. Mint Mark Updegrove, az amerikai elnökök munkásságát kutató történész rámutatott: Bül Clinton, aki még hat évvel elnöksége után is a figyelem középpontjában van, meg tudta tartani tekintélyét és népszerűsége a hírességekével vetekszik. Hülary Clinton bevaüásából arra lehet következtetni, hogy a Clinton- házaspár vagyona 10 és 50 mülió doUár közé tehető. Ez biztos, hogy az utóbbi években gyűlt össze, mivel 12 miUió doüáros adóssággal hagyták el a Fehér Házat: elsősorban a házaspár kétesnek beálh'tott korábbi ingatlanügyeivel kapcsolatos Whitewater-vizsgálat és a Monica Lewinsky-affér jogi-ügyvédi díjai miatt adósodtak el. Jelenlegi vagyonukat egyrészt Bül Clinton beszédei, másrészt azok a hét számjegyű honoráriumok alapozták meg, amelyeket mindketten kaptak életrajzi könyveikért. A The Washington Post szerint részben ez a hatalmas családi vagyon tette lehetővé, hogy Hülary olyan bátran, a szövetségi támogatásról lemondva vágjon neki a 2008-es elnökválasztási kampánynak. KOMMENTÁR Elmarad a szülőföld? BÁLLÁ D. KÁROLY Bő évtizede még jó hímek számított, ha az újságok arról számoltak be, hogy csökken a csökkenés üteme. A Szovjetunió felbomlása után az önáHó Ukrajnában az ipari termelés és a GDP mélyrepülésben volt, a negatív számok növekvő tendenciát mutatattak, és bizony annak is örülni lehetett, ha a zuhanás már nem gyorsult tovább. Azóta sokat javult a helyzet, az ország gazdasági helyzetét jeüemző mutatók látványosan emelkedni kezdtek. Ami viszont változatlanul apad: a lélekszám. Évről évre több százezer lakossal élnek kevesebben Ukrajnában. Függetlenné válásakor az ország népessége még közel 52 müliót tett ki, mára azonban 46 és fél mülióra zsugorodott. Kedvezőtlenül alakul a születések és elhalálozások aránya csakúgy, mint a ki- és bevándorlásé. És hadd idézzek három ijesztőt a friss hivatalos adatok közül: 2006-ban Ukrajnában 10 ezren lettek öngyilkosok, közel ugyanennyien lelték halálukat közúti balesetben és 8 ezer haltak meg alkoholmérgezésben. Kárpátalja, ahol jelenleg 1,243 mülió ember él, sokáig eüenáUt az országos trendnek, lakossága csak az elmúlt esztendőkben kezdett fogyni. Nem alakult kedvezően az itt élő magyarok lélekszáma sem. Az 1989-es utolsó szovjet népszámlás 156 ezer főt regisztrált, ez a szám 2001-ben 152 ezerre csökkent. Önmagában azonban a négyezres fogyásnál is érdekesebb a következő eUentmondás: A magyarok körében a negatív népszaporulatnak erre az időszakra nagyjából 5 ezer fős csökkenést keüett volna eredményeznie, és körülbelül ugyanennyi azoknak a száma, akik véglegesen elköltöztek Kárpátaljáról. Tízezer főt kellett volna tehát veszítenünk, a statisztika azonban csak négyezret mutat. Miért is? Valahol meghamisították az adatokat? Számítási hiba történt? Aligha. A nemzetiségi rubrikát a népszámlálók bemondásra töltik ki, azaz mindenki annak vallhatja magát, aminek gondolja, nincs szükség bizonyításra. Ez pedig azzal járt, hogy akik a korábbi népszámlálások idején valamilyen okból nem váHalták magyarságukat, most erre rászánták magukat, mérsékelve a csökkenést. Sokak tapasztalata az a megfigyelés is, hogy vannak, feltehetően nem is kevesen, akik üzleti megfontolásból választanak nemzetiséget maguknak vagy utódaiknak. És itt nemcsak arról van szó, hogy amióta Magyarország oktatási támogatást nyújt a gyereküket magyar iskolába járató szülőknek, azóta kifizetődő - például egy vegyes házasságban születő gyermeket - magyarnak (és magyarba) íratni, hanem arról is, hogy amíg a megélhetési lehetőségek Ukrajnában nagyságrendekkel rosszabbak, mint Magyarországon, addig a munkaváüalás vagy kivándorlás lehetőségeit latolgatva sokan gondolják a magyarrá válást gazdaságüag kedvezőnek. Ennek a gyakorlatnak a mutatószámait persze lehetetlen megmérni, műit ahogy azt sem tudni, a magyar nemzetpolitikában beáüó egy-egy fordulat müyen hatással van az identitásra és a szülőföldön való maradás iránti hajlandóságra. Nem tudni, hogy a státustörvény bevezetése vagy a kettős áHampolgár- ságra vonatkozó 2004-es népszavazás kudarca, netán az új nemzetstratégia meghirdetése inkább maradásra vagy inkább elköltözésre késztette-e á külhoniakat. Még kevésbé ismeretes a magyar-magyar kapcsolatot érintő egy-egy új bejelentés hatása. Bennem mindenesetre meghűlt a vér, amikor a rádió bemondta, hogy Gyurcsány Ferenc betegsége miatt elmarad a szülőföld. A hír persze folytatódott és megnyugodhattam, csupán arról van szó, hogy a magyar miniszterelnök betegsége miatt elmarad a Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fórumának alakuló ülése. Ez sem jó hír, de a talaj szerencsére egyelőre a talpunk alatt marad. JEGYZET Dokufilm JUHÁSZ KATALIN Van két fiú, Robi és Pepe. Utóbbi becenév, igen találó, viselője spanyol típus, egy kassai Banderas: fekete haj, délceg járás, telt ajkak. Robi inkább aranyos, műit jóképű, de nincs az a szívesség, amit meg ne tenne azonnal, bárkinek. Például rendszeresen ő fuvarozza haza a brigádot, ha műszak után betér a sarki kocsmába. Ilyenkor a főnök komoly képpel, szertartásosan nyújtja át az Audi kulcsát, a srác pedig szintén szertartásosan, de vigyorogva nyitja a hátsó ajtókat, tessékeU befelé a vidám társaságot. A főnök házától aztán hazavülamosozik, s boldog, hogy bevették a csapatba. Pepe művészlélek, tizenkét éve hegedül, bár kamasz korában kihagyott pár évet, akkoriban a gitár volt a menő. Konzervatóriumba jár, tanárai nem győzik dicsérni, hegedűművész is lehet belőle. Robi és Pepe elválaszthatatlanok. Egy bérházban nőttek fel, együtt fociztak, együtt bámulták a lányokat, és mindkettőjüknek a szőke, vihogós Tímea jött be. Összeveszni miatta nem volt okuk, egyikőjüket se méltatta figyelemre. A barátság máig tart, bár a fiúk azóta sokat változtak, Robi például egy nap kis ezüstkarikával a fülében érkezett a gyárba, Pepe meg újabban fehér ingben, elegáns zakóban feszít. Gyakran járnak diszkóba, élik a huszonévesek életét, jó kis szo- cio-dokumentumfümet lehetne forgatni róluk. Úgy kezdődne, hogy Robi nagy nyekkenéssel landol a járdán, jól megüti a bordáját. Pepe hamarosan követi, zakója csupa sár lesz. Felugrik, nekiesik a kidobóembemek, barátja persze segítségére siet. Dulakodás, szitkozódás, a dialógust inkább nem idézem. A színhely egy felkapott belvárosi diszkó, a kidobó-beengedő egyetlen mondatával verekedést provokál. Azt mondja, nem mehetnek be, mert így is van már odabent elég cigány. Robitól kap egy hatalmas pofont. Több se keü neki, nagyot lök a vendégen, hogy az csak úgy nyekken a flaszteren. Te is akarsz valamit, szépfiú? - fordul Pepe felé, akinek nincs ideje válaszolni, gyorsan a földön találja magát. Az őrző-védő ordít, hogy ketten támadtak rá, börtönbe juttatja őket, ha nem takarodnak. Hát inkább takarodnak. Az esetről senkinek nem szólnak. Valahogy nincs is kedvük kimozdulni a hétvégén.
