Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-22 / 44. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 22. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES 1956-os magyar menekültek egy csoportja találkozott a hétvégén a New York-tól 90 mér- földnyire fekvő Bard Kollégiumban, ahol 1956-1957 telén töltöttek nyolc hetet. Ez a rövid időszak olyan életpályákat indított útnak, amelyekből az Egyesült Államok máig profitál - írta a tekintélyes napilap. Az angolul nem beszélő, mindenüket hátrahagyó menekültekből többen neves szakemberek lettek. Az USA „boldogan” adott otthon 300 ezer magyarnak, akiket a kommunizmus ellen küzdő szabadságharcosoknak tekintett. „A magyarok bizonyos értelemben sztároknak számítottak” - úja a The New York Times.- Alapítsunk temetkezési vállalatot! Ha bezárják a kórházakat, ez nagy biznisz lesz! (Peter Gossányi karikatúrája) A kommunista titkosszolgálat aktáival az egész magyar politikai elit zsarolható - írja a svájci lap Ügynökuralom Magyarországon? A kommunista titkosszolgálatok töretlen hatalma Magyarországon címmel jelentetett meg cikket a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap. A konzervatív újság budapesti tudósítója szerint „az eltűnt (titkosszolgálati) dossziék a politikusokkal szembeni nyomás eszközeiként szolgálnak”. MTI-TALLÓZÓ A szerző úgy véli, a kommunista múlttal való foglalkozás nem különösebben jelentős téma Magyarországon, ahol még jelenleg is öt titkosszolgálat létezik a szovjet birodalom idejéből. A leszámolás elmaradt E szolgálatok egyetíen munkatársát sem ítélték el, a titkosszolgálati dossziék nagyobb része eltűnt, a politikai elit pedig zsaroló ügynökök nyomása alá került - emelte ki a tudósító. A cikkíró szerint Demeter Ervin egykori titkosszolgálati miniszter nem ütközik meg azon, hogy öt olyan titkosszolgálat van még, amelynek gyökerei a kommunista időkig nyúlnak vissza, és ezeknél a beosztott munkatársak 30, a magasabb tisztséget viselő kádereknek pedig a 70 százaléka már a kommunista időkben is aktív volt. Az sem bántja, hogy a titkosszolgálatok a korábbiakhoz hasonlóan saját maguk ellenőrzik az aktáikat. Ehelyett azt mondja, hogy a titkosszolgálatok ma már parlamenti ellenőrzés alatt állnak. A Fidesznek nincsenek törvényhozói tervei a témával kapcsolatban - úja a szerző, rámutatva, hogy a párt kormányzati pozícióban semmit sem tett a titkosszolgálatok feloszlatásáért, és csak nagyon keveset a titkosszolgálati akták feldolgozása érdekében. A cikkíró idézte Ungváry Krisztián történészt, akinek az a meggyőződése, hogy a posztkommunista Magyarország teljes politikai elitjét titkosszolgálati munkatársak, azok segítői és szimpatizánsai zsarolják. A szerző szerint a titkosszolgálatok az 1989- 90-es fordulat idején sikeresen megvédték magukat a feloszlatástól, és számtalan aktát semmisítettek meg, vagy tulajdonítottak el. Ezáltal abba a kényelmes helyzetbe kerültek, hogy minden pártra, még a liberálisokra és az MDF-re is nyomást gyakorolhatnak. Az eltűnt aktákkal zsarolnak? A tudósító felhívta a figyelmet arra, hogy a Stasi berlini székházával ellentétben 1989-ben nem ostromolták meg a (magyar) belügyminisztériumot, ami „nagystílű ak- talopást” tett lehetővé. Demeter becslései szerint - az aktamegsemmisítésre vonatkozó belügyi utasítás alapján - az akkori dossziék 65- 70 százaléka veszett el. Ungváry viszont azt feltételezi, hogy nem megsemmisítették, hanem „privatizálták” ezeket az aktákat, azaz biztonságos helyekre vitték, hogy szükség szerint később elővegyék azokat. Hack Péter, a parlament alkotmányügyi bizottságának egykori elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy az akták jelentős része a KGB utódszervezetének, az FSZB-nek a kezébe jutott, és utalt arra, hogy a KGB szervezetileg erősen összefonódott az akkori csatlósállamokkal. Elképzelhető lenne, hogy az energiaellátással kapcsolatos vitában mutatott „különös Moszkva- barát magyar magatartásnak” - amely Brüsszelben újra meg újra visszatetszést szül - köze van az Oroszországba vitt aktákhoz? - tette fel a kérdést a cikkíró. A szerző szerint - Moszkva segítségével vagy anélkül, de - a magyar titkosszolgálatok ragyogóan kilábaltak a nehézségekből, egyedül a IlI/III-as ügyosztályt oszlatták fel. A tudósító úgy látja, a történeti archívum gyakorlatilag tehetetlen a titkosszolgálatokkal szemben, mert ezek maguk döntik el, hogy átadják-e az aktákat, amelyekbe továbbra is csak maguk tekinthetnek bele. Az adatvédelmi előúások pedig, amelyek megengedik a tettesek védelmét, kiegészítőén is korlátozzák a történészek munkáját. Varga László történész szerint Magyarországon alkot- mánysértőek lennének a jelenlegi német szabályozások, amelyek az áldozatok védelmét teszik lehetővé. A szocialisták felelőssége A cikkíró úgy értékeli, ez a fatális helyzet mindenekelőtt a szocialisták számlájára úható. A kommunisták utódjaként mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a kommunista bűnök tisztázását. A Fidesszel ellentétben nekik alig van igazolási kényszerük: tőlük nem is vár mást az ember. Az elvtársak hallgatólagos megértése nélkül ugyanis aligha lett volna lehetséges, hogy számos egykori III/III-as tiszt jövedelmező új állást találjon az államigazgatásban. A cikkíró megnevezte a parlament nemzet- biztonsági bizottságának titkárát, valamint a külügyminisztérium egyik munkatársát. A szerző szerint azonban a kaposvári polgár- mester személyében a Fidesznek is megvan a maga fekete báránya, valamint emlékeztetett a Defend Kft. tulajdonosára, és megemlítette Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját, valamint Szabó István filmrendező ügyét. A tudósító szerint döntően a viszonylag enyhe Kádár-rendszerrel és- az ugyancsak enyhe 1989-90-es átmenettel áll összefüggésben, hogy Magyarországon vontatottan halad a múlt feldolgozása. Megszólaltatta Kene- di János történészt, aki szerint Magyarország a „puha” Kádár-kommunizmust „kemény” demokráciára cserélte. A Szovjetunió pénzmosási központjaként különleges státust élvezett, amelyhez a törvények szándékos semmibevétele is hozzátartozott - ami máig meghatározó magatartás. Kenedi a politikai elit egészét felelősnek tartja a visszás állapotokért, és Tartuffe-nek nevezi Orbánt. A régi elit zsarolja és kompromittálja Magyarországot, amely megmerevedett és lemondott a múlttal való szembenézésről - zátja Kenedi a svájci lap úását. London balos polgármestere - a kormányállásponttal szembefordulva - nagy híve a venezuelai elnöknek Chávez támogatja a londoni szegényeket KERTÉSZ RÓBERT Venezuelától vásárol olcsó üzemanyagot a londoni tömeg- közlekedés számára a brit főváros baloldali polgármestere, aki a kedvezményt a londoni szegények tömegközlekedésének ártámogatására fogja felhasználni. Ken Livingstone, aki - a brit kormányállásponttal 180 fokkal szembefordulva - látványosan támogatja Hugo Chávez venezuelai elnök élesen Amerika-ellenes rendszerét, személyesen írta alá a kedvezményes üzemanyag-szállításról szóló egyezményt a venezuelai állami olajcéggel. A londoni városháza bejelentése szerint az árengedmény lehetővé teszi, hogy júliustól 250 ezer állami jövedelemkiegészítésben részesülő londoni félárú buszbérleteket vásárolhasson. London cserébe szakértői segítséget nyújt a venezuelai főváros várostervezéséhez és köztisztasági szolgáltatásainak fejlesztéséhez. Londoni elemzők szerint az ügyletnek mindazonáltal elsősorban politikai, semmint gazdasági jelentősége van. A brit főváros pontosan négyszer gazdagabb, mint Venezuela: Londonban az egy főre jutó éves GDP-érték 14 ezer font (5,4 millió forint), a délamerikai országban 3500 font, és a venezuelaiak 38 százaléka a szegénységi határ alatt él. Londonban átlagosan 88 pennybe (340 forintba) kerül egy liter benzin - ez a legmagasabb kiskereskedelmi üzemanyagár az EU-n belül -, Venezuelában ugyanennyi üzemanyagért 1 pennynek megfelelő összeget kell fizetni. Livingstone közlése szerint a szerződéssel 20 százalékot lehet megtakarítani a nyolcezer londoni városi autóbusz üzemanyagköltségéből. Tony Travers, a tekintélyes londoni közgazdasági egyetem, a London School of Economics városkutatási központjának igazgatója a tegnapi The Timesnak azt mondta: nagyon furcsállja, hogy London segítséget fogad el „egy viszonylag szegény országtól”. A londoni városháza konzervatív frakciójának helyettes vezetője élesebben fogalmazott, mondván: Londonnak nem szabadna üzletelnie „harmadrangú délamerikai diktátorokkal, akiknek emberi jogi és demokratikus szempontból elborzasztó hírnevük van”. Chávez, aki „az imperializmus bábjának” nevezte Tony Blair brit miniszterelnököt, George Bush amerikai elnököt pedig Hitlerhez hasonlította, tavaly májusban a brit fővárosba látogatott, azonban sem Blair, sem a kabinet más tagjai nem fogadták. Ken Livingstone - népszerű nevén „vörös Ken”, aki a kormányzó brit Munkáspárt balszárnyának is a balszélét képviseli igen szókimondó módon - ugyanakkor látványos körülmények közepette látta vendégül a venezuelai elnököt, akit „a demokrácia és a latinamerikai szociális haladás élő jelzőfényének” nevezett, (m) KOMMENTÁR Közel-keleti egér MALINÁK ISTVÁN Vajúdtak a hegyek és egeret szültek - mondhatnánk a hétfői, hármasnak nevezett, az amerikai külügyminiszter részvételével megtartott izraeli-palesztin csúcsról, de hiányoztak az igazi hegyek. Óimért izraeli kormányfő pozíciója otthon egyre gyengébb, egyrészt a nyári, elfuserált libanoni háború, másrészt a zsidó állam csúcsvezetését megrázó sorozatos szexbotrányok és korrupciós vádak miatt, ez utóbbiakban Óimért személyesen is érintett. Mára Óimért középpártja, a Kadima elvesztené a választásokat a Likuddal szemben, amelyről anno azt hihettük, hogy Saronnak éppen a Kadima megalakításával sikerült teljesen kiütnie. Abbász palesztin elnök pozíciója még gyengébb. Lefeküdt a Hamásznak a múlt héten Mekkában, amikor aláírta a nemzeti egységkormány megalakításáról szóló megállapodást. Lemondott minden korábbi feltételéről, a Fatah úgy alakít közös kormányt a Hamásszal, hogy ez utóbbi továbbra sem kötelezte el magát Izrael elismerése, az erőszakról való lemondás és a korábbi izraeli-palesztin megállapodások tiszteletben tartása mellett. Ezek egyébként a kvartett - EU, ENSZ, USA, Oroszország - fő követelései is, ezért minimálisak az esélyei annak, hogy az új palesztin kabinet számára felújítják a nemzetközi segélyek folyósítását. Ezért is ajánlották sokan Rice-nak, halassza el a nyüvánvalóan kudarcra ítélt csúcsot, hiszen az idő nem alkalmas az előrelépésre. Ő viszont azt felelte, ha a Közel-Keleten valaki megfelelő időpontra várna, akkor sosem történne semmi. A Rice-körút és a csúcs két legfontosabb ismert momentuma: egyrészt a felek egyetértettek abban, hogy az izraeli-palesztin rendezésben a kétállamos megoldásra törekszenek, másrészt az USA és Izrael addig nem tárgyal az új egységkormánnyal sem, amíg a Hamász nem teljesíti az előbb említett három feltételt. Amiről nem tudni semmit, az egy nagyon lényeges találkozó. Rice négy arab állam titkosszolgálati főnökeivel is tárgyalt a palesztinközi (Hamász-Fatah) erőszak egyes aspektusairól. Múlt tudjuk, az erőszak megszüntetése volt a mekkai palesztinközi alku másik fő célja. Nos, ha Rice-nak erről a megbeszéléséről kiszivárgott volna valami lényeges, talán optimistábbak is lehetnénk. Fontos jelzés lesz, a nemzetközi szereplők közül az EU hogyan fog dönteni a segélyek folyósításának ügyében, azaz miként fog viszonyulni a palesztin egységkormányhoz, amelyben - kétségeink ne legyenek - továbbra is a Hamászé a főszerep. Mindezek okán megfigyelők szkeptikusan várták a kvartett tegnapi berlini találkozóját, amelyen Rice mellett az orosz külügyminiszter is részt vett. A fő cél az volt, hogy megvitassák a hat éve megtorpedózott közel-keleti békefolyamat felújításának lehetőségeit. Csendben jegyezzük meg, az egyik nagy kérdés az volt, maga a kvartett fel tud-e mutatni valamiféle egységet. Érdekes adalék: akkor, amikor a világ a hétfői hármascsúcsot sikertelennek, eredménytelennek minősítette, Moszkvában azt mondták róla: nagyon fontos, nagyon jó csúcs volt. JEGYZET Mire jó a sörösüveg? KOCUR LÁSZLÓ Talán már önökhöz is eljutott az az interneten keringő felvétel, melyen fiatalok egy sörösrekeszekből emelt medencében fekve kortyolgatják az árpalevet. A söripar közismert szereplőjének számító cég jellegzetes, zöld, márkajelzéssel ellátott ládáiból emelt keretet a bulizni vágyó ifjak fóliával bélelték ki, a közepére pedig beállítottak egy söröshordót. A képen láthatóan jól érzik magukat, s gondolom, ebben az elfogyasztott alkoholmennyiségen túl talán az egyszerűen nagyszerű, bár fapados, de kétségkívül alacsony költségvetésű „medence” feltalálása feletti eufóriának is szerepe van. Igazából az ember nem is gondolná, a sörkultúra kellékei eredeti felhasználhatóságukon túl még mi mindenre szolgálhatnak. Mert ugyebár a rekesz és az üveg/doboz legfőbb célja a nedű tárolása. De miután azt az utolsó cseppig kiittuk belőle, a dobozt vagy az üveget - ha különleges - a szekrény tetejére helyezhetjük, s ha már elég sok összegyűlt, vü- lanthatunk a haverok előtt, mondván: nézzétek, micsoda gyűjteményem van. A kupakot akár alátétként is felhasználhatjuk, mondjuk a tetőszerkezet egyszerűbb elemeinek összeszö- geiésekor. Maga a sörösrekesz már régóta nyári fesztiválok adrenalineleme: a vállalkozó szellemű sörbarátok - de akár antialkoholista aktivisták is - a ládákat egymásra pakolva kélhetnek versenyre egymással, ki tud többet maga alá pakolni, mielőtt a nem túl stabil építmény- a jelenlevők nem kis (kár) örömére - iszonyatos robajjal leomlana. Ki gondolná, hogy a gyűjtőszenvedély fitogtatásán túl minő hasznos felhasználása is elképzelhető a sörösüvegnek. Egy idegenbe szakadt hazánkfia, bizonyos Jozef Róma mellett él, feleségével, Annával. Szerencséjüket, úgy tűnik, nem sikerült megcsinálni Taljánföldön: sokáig hajléktalanok voltak. A nyomasztó állapotnak immár vége. A leleményes Jozef ugyanis összegyűjtötte sokat italozó barátaitól a sörösüvegeket, s azokból - ugyan nem a villanegyedben, hanem a vasúti sínek mellett -, némi cement felhasználásával takaros vityillót rittyentett immár négytagú családjának. Remélem, a világ valamelyik mértékadó hírügynöksége hamarosan fotót is közöl az épületről, mert enélkül legalább olyan kacsagyanús a hú, mint a nemrégiben felbukkant, a hűtőben feltámadó megsörétezett amerikai kacsa (nem hírlapi, hanem vad-) esete. Mindenesetre Jozefre felfigyelhetne valamilyen építészeti fórum, mert bár Le Corbusier Ronchampi zarándokkápolnája után több mint félszáz évvel a színes üvegberakás mint építészeti elem már nem túl nagy durranás, de szak- úányú előképzettség nélkül a sörösüvegház így sem tekinthető rossz megoldásnak. Amíg fel nem fedezik, addig enyhe teleket kívánok neki és családjának.
