Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-21 / 43. szám, szerda
ww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 21. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Egyre kevesebb napilap fogy Egyre kisebb példányszámban fogynak Magyarországon a politikai napilapok - derül ki az elmúlt esztendők utolsó negyedéveit összehasonlító, a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) által készített adatsorból. A Népszabadságból tavaly október eleje és december vége között naponta átlagosan 144 és fél ezer példány kelt el, ami egy év alatt négy-, kettő alatt tizenki- lenckilencezres csökkenést jelent. E mintegy 15 százalékos csökkenésnél kisebb veszteséget kellett elszenvednie a Magyar Nemzetnek, amely 2003 végén még 79,1 tavaly 70,5 ezer példányban fogyott. A lap értékesített példányszáma eszerint 11 százalékkal zsugorodott. 2003 végi 28 ezres átlageladásából egy esztendő alatt 1300-at vesztett a Népszava, amely a következő esztendőben szinten tartotta magát, majd a tavalyi utolsó negyedév kétszáz példányos csökkenésével állította be 26,5 ezres eladását. A Magyar Hírlap utolsó negyedik negyedévi adatsora 2003-as. A kimutatás szerint akkor 31,5 ezer fogyott áz újságból, jelenlegi adat nem ismert. (MTI) TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Az immár autógyártó nagyhatalommá vált Szlovákia nemcsak a nemzetközi beruházók kedvelt célországa, hanem maga is rendelkezik néhány ambiciózus vállalkozói csoporttal - olvasható a nagy tekintélyű brit gazdasági napilap Szlovákiával foglalkozó tegnapi mellékletében. A lap elsősorban a Penta Investments és a J&T pénzügyi csoportokat említi, amelyeknek már jelenleg is számottevő érdekeltségeik vannak Csehországban, ám mindketten további, főleg a posztszovjet blokk területén található piacok felé kacsintgatnak. A J&T, amely aktívabb ezen a területen, Oroszországot választotta ki célpontjául, ahol egy bank megvásárlására, valamint a szálloda- és ingatlanpiacba való befektetésre készül. A liberális napilap továbbá a púcho- vi Matadorral foglalkozik, amely a legnagyobb szlovák kézben lévő magánvállalat. A kilencvenes években olcsón magánosított cégek többségétől eltérően menedzserei nem tették tönkre, sőt, nem is adtak túl rajta, így a Matador ma egy konszolidált, külföldre is terjeszkedő társaság. A Gazprom részlegeként működő Sziburral együtt alakították meg az Omszksina nevű vállalatot, amely 1995 óta gyárt gumiabroncsokat. Ezen kívül Etiópiában is működik egy kisebb közös cégük. Legújabban a Matador fém autóalkatrészek gyártásával bővítette tevékenységét, amelyek felvásárlói a pozsonyi Volkswagen, a csehországi Škoda, a japán Suzuki, és a német Audi. A koreai DongWon Metal vállalattal kötött szerződés alapján a púchovi cég a zsolnai KIA számára fog ajtókereteket előállítani, s kilátásban van a Csehországban felépítendő Hyundai új üzemével való együttműködés is.- Hogy érti, hogy csak Kínába és Líbiába vannak akciós repülőjegyeik? (Peter Gossónyi karikatúrája) Nevét az iszlám szocializmussal és a nemzetközi terrorizmussal kapcsolják össze Ki is valójában Kadhafi? Moamer al-Kadhafi 1969 óta Líbia vezetője. Hivatalosan semmilyen címet vagy tisztséget nem visel, szokásos megnevezése azonban a Líbiai Szocialista Nép Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére vagy a Forradalom Testvéri Vezére és Vezetője. PORTRÉ 1942-ben született földműves család legkisebb gyermekeként. A jogi diploma megszerzése után a benghazi katonai akadémián tanult, melynek befejezésével Angliába küldték továbbképzésre. Egy évvel később rádiós tisztként tért vissza hazájába. 1969. szeptember 1-jén tisztek egy kis csoportja vezetése alatt államcsínyt követett el a Törökországban tartózkodó I. Idris király ellen, és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. Kadhafi új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közveden, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa „iszlám szocia- lizmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Három kiadást ért meg 1975 és 1979 között az eszméit összefoglaló Zöld könyv. Kadhafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Az 1970-es és 1980-as években támogatta a különböző iszlámista felszabadító mozgalmakat. Rezsimjét ezért a terrorakciókkal és felforgató tevékenységgel hozták kapcsolatba. Legfőbb támogatója volt az 1972- es müncheni olimpián mészárlásba fúló emberrablást elkövető Fekete Szeptember terorrcsoport- nak, s az Egyesült Államok közvetlen felelősséggel vádolta az 1986- os berlini diszkórobbantásért. A nyugat és Líbia közötti fennálló feszültség Ronald Reagan elnöksége alatt érte el a csúcspontját, amikor Reagan kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására. 1982- ben az USA megszüntette a líbiai olaj importálását és a technológiaexportot az arab országba. 1986. április 15-én Reagan elrendelte Tripoli és Benghazi bombázását. Az 1990-es években Líbia a Loc- kerbie-ügyből kifolyólag (megtagadta a Skócia fölött elkövetett repülőgép-robbantás ügyében folytatott nyomozás során való együttműködést) gazdasági és politikai elszigeteltségbe került. 2003 augusztusában Líbia hivatalosan is vállalta a felelősséget Loc- kerbie-ért, és 2,7 milliárd dolláros (a 270 áldozat családjának egyenként 10 mülió dollár) kártérítés kifizetésébe egyezett bele. Az egykor nagyon gazdag Líbia sokat vesztett gazdasági erejéből az 1990-es években bekövetkezett jelentős olajárcsökkenéssel. Ettől kezdve az ország minden korábbinál jobban rá volt utalva a külföldi segítségre. 2004 márciusában Tony Blair brit miniszterelnök volt évtizedek óta az első nyugati vezető, aki hivatalos látogatást tett az országban. Üdvözölte a líbiai vezér legújabb lépéseit a konszolidáció érdekében, és kifejezte reményét, hogy Tripoli erős szövetséges lesz a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. 2006. május 15-én az USA bejelentette a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét és Líbia eltávolítását a terrorizmust támogató államok listájáról. December 19-én nagy nemzetközi érdeklődés mellett meghozták a végső ítéletet annak az 5 bolgár ápolónőnek és egy palesztin orvosnak az ügyében, akiket 400 gyermek HIV-vírussal való meg- ferzősével gyanúsítanak. Annak ellenére, hogy tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre a gyermekek korábbi fertőzöttsé- géről, halálos büntetést szabtak ki a vádlottakra. Személyes testőrsége, az Amazon Gárda 40 afrikai nőből áll, akik harcművészeti és fegyveres kiképzést kaptak, és 2004-ben még brüsszeli látogatására is elkísérték. (a, m, ú) (Képarchívum) Nem a vallás, a politika áll az iszlám és a Nyugat közötti feszültség mögött Van remény a megbékélésre MTl/AFP-HÁTTÉR A Nyugat és a muzulmán világ közötti feszültséget sokkal inkább politikai jellegű konfliktusok, mintsem alapvető vallási vagy kulturális összeférhetetlenség váltja ki - derült ki egy 27 ország területén elvégzett közvélemény-kuta- tásból.A BBC megbízásából a világ 27 országában megkérdezett több mint 28 ezer ember 52 százaléka vélte úgy, hogy a nyugati és a muzulmán világ közötti feszültség politikai konfliktusoknak tudható be. A megkérdezettek mindössze 29 százaléka gondolja azt, hogy a feszültség a vallási vagy kulturális különbségekre vezethető vissza. A válaszadók 58 százaléka szerint a türelmetlen kisebbség a felelős a konfliktushelyzetekért. A 27 ország közül 25-ben a megkérdezettek többsége osztotta ezt a véleményt. A megszólítottak több mint egynegyede (28 százaléka) szerint elkerülhetetlen egy erőszakos konfliktus a Nyugat és a muzulmán világ között, míg 56 százalékuk derűlátó: szerintük van esély arra, hogy a két fél egyetértésre jut. Az optimisták Olaszországban (78 százalék), Nagy-Bri- tanniában (77 százalék), Kanadában (73 százalék), Mexikóban (70 százalék) és Franciaországban (69 százalék) vannak többségben. Indonézia az egyetlen vizsgált ország, ahol azok voltak többen, akik szerint egy erőszakos konfliktus csak idő kérdése. A Glob- Scan közvélemény-kutatási intézet és a Nemzetközi Politikai Magatartások Programja (PIPA) által 27 országban november 3. és január 29. között elvégzett felmérésben összesen 28 369 ember vett részt. KOMMENTÁR A mieink és a többiek CZAJL1K KATALIN A társadalomlélektan alapozó tanfolyamának első óráján tanítják, hogy a társadalmi csoportok kohéziójának egyik legerősebb mozgatója a valaki vagy valakik ellenében való elhatárolódás. Ez a tézis érvényesül a politikai harcban is, ahol az egyes pártok egymás ellenében, és az ellenfelük által képviselt csoportok (nagytőke, szakszervezeti lobbi stb.) ellenében definiálják magukat. A gond akkor keletkezik, ha az ellenfelet nem értékek és racionális érvek, hanem kizárólag mássága alapján határozzák meg. Tegyük hozzá, sajnos, a -mieink és a -mások mechanizmusa, lévén irracionális tehát észérvekkel nem magyarázható, ilyetén nem is cáfolható ilyen esetekben működik a legerősebben. A köztársasági elnök hétvégi sajtószereplése iskolapéldája volt a fent leírt jelenségnek. Kezdjük azzal, szokatlan, hogy az ország első embere politikai vitaműsorban vegyen részt. Még akkor is, ha a beszélgetés az elnöki palotában zajlik, és egyetlen vitapartnere a műsorvezető. Az államfői tisztség tekintélye megköveteli, hogy viselője csak rendkívüli esetekben, az ország egyesítését célzó, de legalábbis a napi politika szintjén felülemelkedő módon nyilatkozzon. Ehhez képest Ivan Gašparovič, átvéve a koalíciós pártok retorikáját, azzal vádolta meg az MKP-t, hogy múlt heti európai parlamenti látogatása során államellenes tevékenységet folytatott. Szó szerint azt mondta az államfő, hogy elfogadhatatlannak tartja olyan légkör kialakítását, amely kétségbe vonja Szlovákiát. Nem tudni, szándékosan használta-e ezt a megfogalmazást, mindenesetre a kétségbe vonni Szlovákiát úgy is értelmezhető, magát az országot, létjogosultságát kérdőjelezzük meg. Vörös posztó a nacionalisták számára, cáfolja, aki tudja... Mindeközben annyi történt, hogy a magyar párt a kormány egyes intézkedéseit, köztük a kisebbségi kultúrák támogatását illette kritikával, tehát pontosan azt tette, amit egy normális politikai pártnak tennie kell: politikai ellenfelét bírálta egy konkrét lépése miatt, amely ellentétes az általa képviselt választók érdekeivel. A koalíciós pártok reakciója, melyet végül a köztársasági elnök is megismételt, azt sugallja, a Magyar Koalíció Pártja nem tekinthető standard pártnak, az általa képviselt választói csoport pedig standard társadalmi csoportnak. Az ő érdekük, bármi legyen is az, ellentétes az ország érdekével, mert ők mások, mint mi, így nem árt vigyázni velük. Ennek a felfogásnak - amelyet, ha szükségesnek látta, Mikuláš Dzurinda sem vetett meg - az eredménye az az állandó látens gyanakvás, hogy az itteni magyarok szüntelenül valami turpisságon munkálkodnak, s ami nekik jó, az nem lehet jó az országnak. S amint az a társadalomlélektanból szintén ismeretes, a bűnösnek kikiáltott egy idő után maga is elhiszi, hogy vétkes: a szlovákiai magyar közvélekedésben szintén megvan az a hiedelem, hogy a mi érdekünk nem lehet azonos a szlovák közösségével. Mindkét felfogás hamis és káros. S az ország szempontjából tragikusnak nevezhető, ha első embere éppen ezeket az alantas és kártékony tendenciákat erősíti. JEGYZET Nem mind arany GRENDEL ÁGOTA Szívesen gyalogolok, bár a Tátra ormaival már nem kacérkodnék, de nem lustaságból, kopott térdem, még kopottam forgóim tiltakoznak hevesen. Mivel azonban nem születtem grófnak, és őseimnek talán még szekere se volt, autót is meglehetősen későn vettünk, megszoktam, hogy a lábamat vetem be közlekedési eszközként. Történt azonban, hogy belefeledkeztem a munkába, s mire ránéztem az órámra, a nagymutató vészesen közeledett a kilences számhoz, így a villamost választottam. A zsebemben mindig csörög egy marék apró, nem gond, hogy a standok rég bezártak, jó lesz nekem az automatajegykiadó is. Kikotortam a pénzt, akadt közte forint, ötvenfilléres, sőt még cent is, jól jöhet két év múlva, ha minden igaz. Korona azonban alig. Pontosabban éppen a megfelelő összeg, egy ötkoronás, egy kettes, no meg hét darab egyes. Szép sorjában beledugdostam az automata nyílásába, az fogadta is, kivéve az utolsó, a legfényesebb, a vadonatúj egyest. Türelem jegyet terem, gondoltam, és kitartóan próbálkoztam. Kísérleteztem erős, határozott mozdulattal, gyöngéden, finoman, óvatosan, a fényes egyeske, mint a bujkáló hetedik krajcár, csak nem akart benn maradni. Ki is írta a gép, hogy törli a rendelést. Szépen vissza- potyogtatta az addig bevetett aprót. Kezdtem elölről. Most a fényeskét dobtam be elsőként, hátha benn marad. Csörömpölve hullott a járdaszigetre. Közben, persze, befutott a vülamos. Le is maradtam róla, ahogy illik. Járókelő, aki esetleg beváltotta volna négy darab ötvenfil- léresemet, természetesen sehol. Tipródtam, föl-alá járkáltam, most már csak azért se indulok el gyalog. Végül megérkezett a mentőangyalom, akinek a pénztárcájában egyetlen kettes érme lapult, de váltott. Az automata is engedelmeskedett. Csak villamos nem jött. Az ellenkező irányba elvágtatott vagy öt, nem is értem, miért nem arrafelé lakunk. Vagy húsz percig vácsorogtam. Ez éppen az a húsz perc, amely alatt hazaérek. De nem. Nem és nem. Várok, türelmesen, idegesen, sétálgatok, mintha napfényes vasárnap délelőtt lenne, és kirakatnézőben lennék, vagy egyszerűen csak örülnék a szép dé- lelőttnek, szidom a közlekedési vállalatot, csökönyös fejemet, de nem tágítok. Otthon kiürítem a zsebeimet, szétválogatom az érméket, a fényeskét is elsüllyesztem szűkösebb időkre, bár most is beigazolódott, hogy nem mind arany.
