Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-20 / 42. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Erősödött a Hezbollah A Hezbollah libanoni síita fegyveres csoport katonai ereje nagyobb ma, mint a ta­valy nyári háború előtt volt - állította tegnap az izraeli hadsereg egyik magas rangú tisztje. Joszi Bejdac tábor­noknak, az izraeli hadsereg katonai felderítő egysége vezetőjének szavait a kato­nai rádió idézte. A tábornok úgy vélekedett, hogy Szíria is erősíti katonai potenciál­ját, és olyan új, régióbeli konfliktusra készül, amelyet egy harmadik fél válthat ki. Ez utóbbival kapcsolatban nem bocsátkozott részletek­be. (MTI/AFP) Hallotta? Néhány sajt a politikusoknál is veszélyesebb... (Peter Gossányi rajza) A kelet-európai bevándorlás nem növeli, hanem csökkenti a természetes munkanélküliségi arányt Nem szeretik a bevándorlókat A legkevesebb munkavál­lalási korlátozást alkalmazó Nagy-Britannia polgárai szeretik a legkevésbé a ke­let-európai bevándorlókat a Financial Times tegnap köz­zétett nyugat-európai fel­mérése szerint. Egy másik elemzésből kiderül, a né­met lakosság jelentős része is negatívan tekint a külföl­diek bevándorlására. MT1-HÁTTÉR A londoni üzleti napilap a Har­ris közvélemény-kutatóval Nagy- Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszország­ban és Spanyolországban elvég­zett vizsgálat alapján azt írta: a felmérés tanúsága szerint a brit politikusoknak nem sikerült meggyőzniük a lakosságot arról, hogy a munkapiac megnyitása a kelet-európaiak előtt jót tett a brit gazdaságnak. Nagy-Britannia volt a legnagyobb régi EU-tagállam, amely az előző, 2004-es bővítési hullám után azonnal megnyitotta munkapiacát az akkori új tagálla­mok előtt. A brit kormány arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer munkavállaló érkezik Kelet-Európából. Hivatalos ada­tok szerint azonban eddig össze­sen legalább 600 ezren jelentet­ték be munkavállalásukat Nagy- Britanniában; az érkezők kéthar­mada lengyel. A londoni elemzők többsége szerint a brit gazdaságnak komoly nettó haszna származik a kelet-eu­rópaiak munkájából. A Gazdasági és Üzleti Kutatások Központja (CEBR) elemzésében például az állt, hogy egyedül a lengyelek be­vándorlása már a bővítés utáni első két évben „Liverpool városáé­val egyenlő póüólagos vásárló­erővel bővítette” a keresletet a brit gazdaságban, de úgy, hogy köz­ben a bérkiáramlást alacsonyan tartotta. A Bank of England januá­ri jelentése megállapította: a ke­let-európai bevándorlás a közvéle­kedéssel ellentétben nem növeli, hanem csökkenti a természetes munkanélküliségi arányt. Az új uniós tagállamokból érkező be­vándorlók úgy javítják a foglalkoz­tatottságot, hogy nem a brit lakos­ságtól vesznek el álláslehetősége­ket, hanem üres munkahelyeket, illetve számukra a brit munkálta­tók által létrehozott új állásokat töltenek be. Emellett a kelet-euró­paiak tömeges bevándorlása az inflációs nyomást is enyhítette, mivel a brit gazdaságban általuk teremtett pótlólagos kínálat na­gyobb, mint az általuk teremtett pótlólagos kereslet. A jegybanki jelentés szerint a nyolc kelet-euró­pai EU-tagállamból érkezők átla- gosan 14 százalékkal keresnek ke­vesebbet, mint az azonos munka­körben foglalkoztatott britek. A hétfői Financial Timesban kö­zölt felmérés szerint azonban a britek 47 százaléka mégis úgy gondolja, hogy a szabad munka­erő-beáramlás káros hatással van a brit gazdaságra. A lap összeha­sonlításként megemlíti, hogy a spanyoloknak kevesebb mint a negyede - 24 százaléka - véleke­dik így, vagyis a britek csaknem kétszer borúlátóbban ítélik meg ezt a kérdést. A britek alig 19 szá­zaléka - a spanyoloknak azonban a 42 százaléka - mondta azt, hogy a bevándorlás kedvezően hat ha­zájuk gazdaságára. Arra a kérdés­re, hogy pártolná-e a közép- és ke­let-európai munkaerő szigorúbb korlátozását, a felmérésbe bevont britek 76 százaléka válaszolt igen­A londoni elemzők több­sége szerint a brit gazda­ságnak komoly nettó haszna származik a kelet­európaiak munkájából. nel. Franciaországban 54, Német­országban 58 százalék volt a kor­látozást támogatók aránya. Hasonló eredménnyel zárult az a felmérés is, amelynek legfonto­sabb megállapításait tegnap ismer­tették Berlinben. Kiderült belőle például, hogy a német lakosság je­lentős része negatívan tekint a kül­földiek bevándorlására. Szakértők szerint a legfőbb „újdonság” az, hogy a megkérdezettek nemcsak általánosságban helytelenítik a be­vándorlást, de ellenzik az Európai Unió tagállamaiból történő be­áramlást is, különös tekintettel az elmúlt években csatlakozott tagor­szágokra. A válaszadók 45 százalé­ka annak a nézetnek adott hangot, hogy a bevándorlás elsősorban a német gazdaságnak okoz hát­rányt. A felmérés kiterjedt Német­ország mellett Nagy-Britanniára, Franciaországra, Olaszországra, Spanyolországra, sőt az Egyesült Államokra is. Az összehasonlító adatok alapján kiderült, hogy a külföldiek bevándorlásának meg­ítélésében Németországnál csupán Nagy-Britanniában alakult ki ne­gatívabb vélemény. Német szakértők szerint a brit lakosság véleményalkotása külö­nösen figyelemre méltó, ugyanis Nagy-Britannia egyike azon kevés uniós tagállamoknak, amelyek le­hetővé tették a munkaerő korlát­lan beáramlását a 2004-ben csat­lakozott, új kelet-európai tagálla­mokból. A lakosság véleménye - mint az említett szakértők han­goztatták - hatással van a politi­kusok és a média magatartására is. Ennek megfelelően Londonban is erősödnek a szigorítást célzó követelések. Hivatalos német vé­lemény egyelőre nem hangzott el a felmérés eredményeivel kapcso­latban. Azok ugyanakkor aligha segítik a Németországban amúgy is érvényben lévő korlátozások enyhítését. Ebből a szempontból nemcsak a munkahelyek féltése esik latba, de az az általánosság­ban megfogalmazott vélemény is, hogy „túl sok külföldi” él az or­szágban - vélekedtek az idézett szakértők. A német külügyminiszter bírálja és indokolatlannak tartja az amerikai rakétatelepítési terveket Visszaköszön Putyin retorikája PIETSCH LAJOS Szokatlanul éles hangnemben bírálta az amerikai kormány eu­rópai rakétatelepítési terveit a né­met külügyminiszter. Frank-Wal- ter Steinmeier a Handelsblatt című tekintélyes üzleti, politikai napilap tegnapi számában megje­lent interjúban leszögezte: a né­met kormány helyteleníti az Egye­sült Államok magatartását a raké­taelhárító rendszerek tervezett kelet-európai telepítésével kap­csolatban. „Mivel a rakétatelepítésre a ter­vek szerint Oroszország közelé­ben kerülne sor, Washingtonnak előzetesen mindenképp konzul­tálnia kellett volna Moszkvával” - hangoztatta a német nagykoalíci­ós kormány szociáldemokrata külügyminisztere. Az amerikai kormány címére megfogalmazott bírálatot szinte valamennyi német napilap ismertette. Az Egyesült Államok hónapokkal ezelőtt kérte fel Csehországot és Lengyelorszá­got a több milliárd dolláros raké­taelhárító rendszerek telepítésé­nek engedélyezésére. Washington az úgynevezett lator államok - mindenekelőtt Irán és Észak-Ko- rea - részéről fenyegető veszélyre hivatkozott. Az amerikai terveket „hideghá­borús keménységgel” bírálta Vla­gyimir Putyin orosz elnök a közel­múltban Münchenben tartott nemzetközi biztonságpolitikai konferencián, azzal vádolva az Egyesült Államokat, hogy újabb fegyverkezési versenyt szít. Köz­vetlenül a beszéd elhangzása után a német vezetők annak tartalmá­val kapcsolatban nem foglaltak állást, így Steinmeier mostani nyi­latkozata az első hivatalos reagá­lásnak minősíthető. Az interjúban a külügyminisz­ter nemcsak általánosságban helytelenítette az amerikai raké­tatelepítési terveket, de kétségbe vonta az azok igazolására felho­zott washingtoni indokokat is. Ennek kapcsán mindenekelőtt arra utalt: Irán nem rendelkezik olyan hatótávolságú rakétákkal, amelyek szükségessé tennék ilyen rendszerek telepítését. Ste­inmeier még nyomatékosabban hangsúlyozta azt, hogy a NATO és Oroszország biztonsági érde­kei azonosak. Szavai szerint a szövetség és Moszkva közötti partneri viszonyt a jövőben to­vább kell erősíteni. Ä külügymi­niszter védelmébe vette Putyin müncheni beszédét is, hangoz­tatva: semmi olyan jelzést nem érzett ki abból, amely a nemzet­közi válságok megoldásában va­ló orosz közreműködés módosu­lására utalna. A német külügyminiszteréhez hasonló nézetet fogalmazott meg egy hétvégi nyilatkozatában Franz Josef Jung konzervatív vé­delmi miniszter is. Jung ugyan­csak hangsúlyozta a NATO és Oroszország közötti partneri kap­csolatok fontosságát, s ezek erősí­tése érdekében további tárgyalá­sokat sürgetett. Steinmeier az irá­ni atomválsággal kapcsolatban is ellentmondott Washington állás­pontjának, elutasítva a Teherán­nal szembeni szankciók azonnali életbe léptetését, amint azt az Egyesült Államok követeli. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Baloldali biznisz JARÁB1K BALÁZS Miközben tele a világsajtó Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a mün­cheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott fagyos (értsd: hi­degháborús) hangú beszédével, addig Közép-Európa országai egy­re növekvő bizalommal tekintgetnek az orosz medvével kötendő biznisz felé. Az annyit emlegetett energiafegyver-politikát egyéb­ként nem az orosz külügy vagy az elnöki hivatal, hanem amerikai szakértők dolgozták ki, különböző szaklapokban figyelmeztetve Oroszország növekvő energia potenciáljára. S bármennyire is el­térőek a két ország jelenlegi rövid távú érdekei, az amerikai-orosz adok-kapok nem fajul (mint ahogy a hidegháború alatt sem fajult) igazi konfliktussá. A két ország hosszú távú érdeke - és az iszlám növekvő fenyegetése - előbb-utóbb (ismét) szövetségessé teszi őket. A verbális háborúban egyelőre mindkét hatalmi elit érdekelt. Az iraki háború határozhatja meg az egész Bush-időszak történelmi megítélését, ez pedig akár a végletekig is sodorhatja az egyre in­kább izolálódó, hatalmas ambíciókat ápoló Bush elnököt. Putyin közben már a 2008-as orosz elnökválasztásra készülve élezi a fe­szültséget és teremt otthon posztszovjet nacionalista nosztalgiát a hidegháborús retorikával. Ki tudja, egy ilyen ellenség képe akár még rábírhatja az orosz elnököt abbéli döntése megváltoztatására, miszerint a saját maga kedvéért nem módosítja az orosz alkot­mányt... Sokkal fontosabb azonban arra az oszd meg és uralkodj politikára figyelni, amelyet Moszkva folytat egyre nyíltabban (Kö­zép-) Európában. Magyarországot az orosz tőke már régebben el­kezdte behálózni, ami nem is lenne nagy baj, ha legalább számon lehetne tartani a tőkebeáramlást. Sokkal fontosabb probléma, hogy a Kreml arról szeremé meggyőzni Magyarországot, iratkozzon fel a balkáni orosz földgázvezeték támogatói közé - ami, ugye, az EU ál­tal gründolt Nabucco-vezeték konkurense. Csak idő kérdése, Szlovákia mikor csatlakozik az Oroszországot „pragmatikusan” néző politikához. A hétvégi hírek szerint Robert Fico kormányfő és Alfred Gusenbauer, az új osztrák kormány szoci­alista kancellárja közös terveket készít elő Ukrajna és Oroszország felé az orosz elnök bécsi látogatása és Fico moszkvai útja között. Is­merve az osztrákok legendásan pozitív hozzáállását (ne feledjük: a Gazprom az osztrák Raiffeisen bank prominens kliense), alighanem megvan a közvetítő is. Ráadásul, ha ez a közvetítő egy füst alatt si- mítgatja a Smer ügyes-bajos dolgait az európai szocialistáknál, ak­kor ezen az egész ügyön a párt (Smer pártzsargonban az ország) csak nyer. Nagyjából annyit, mint Fico kínai, vagy líbiai útjain... JEGYZET Van egy szó, amely... NÉMETH ZOLTÁN Van egy szó, amelyre az utóbbi időben sokat gondolok. Milyen furcsa is: igekötővel és képzővel egészen másként mutatja ma­gát, mint a pőre szótő. Na jó, el­árulom: a „lenyűgöz”-ről van szó. A „nyűg” csak valami nem akart, kellemetlen dolog, amelytől szabadulni szeretnénk, de minél hamarább. A „lenyűgöz” viszont! Nélküle mit sem érne az életünk. Önként vetjük alá magunkat ennek a szónak, az erejének, mindan­nak, amit jelent, a nagyszerű, ki­hagyhatatlan élménynek, amely benne van, belevéste magát a szóba: „lenyűgöz”. Merthogy valóban lenyűgöző az élet! Ott van mindjárt a szüle­tés: ahogyan a semmiből, a gé­neknek, a többmilliárd éves programnak engedelmeskedve, tőlünk szinte függetlenül kiala­kul valami sosemvolt, valami múlhatatlan, a természetesség­nek és a nyilvánvalóságnak az­zal a lenyűgöző megjelenésével, amelyhez alig tudunk hozzá­szólni. Ott van a tehetségnek a leplezeden megjelenése, amely szinte naponta lenyűgöz. És a szépség, a művészetek! Vagy például a gyerekek. Amikor az osztályban az egyik legalább há­romszor annyit tud, mint az összes többi, amikor két évvel ezelőtt elmondott történetre emlékezik lenyűgöző élesség­gel, amikor két körön belül fél kört ver a többiekre futásban, amikor a futballpályán végig­cselezi az egész csapatot, és egy­maga nyeri meg a meccset. Ami­kor szavalóversenyen úgy mond egy szöveget, hogy képtelenség nem figyelni. Ilyenkor végigsza­lad a hideg az ember hátán, lúdbőrös lesz, és hirtelen meg- érez valamit a teremtés nagy- szerűségéből. Ja igen, a gyerekek... Mert aztán ott van az a kis árva, aki a ma­gyar irodalom zsenije lett, az a másik, akit haláltáborból rángat­tak haláltáborba, és mégis a ma­gyar irodalom egyik legnagyobb elismerését vívta ki, vagy éppen az, aki egy eldugott csallóközi faluból indulva olimpiai vagy vi­lágbajnok lett... Valóban: lenyűgöző az élet. Milyen jó kis szavunk van rá! TALLÓZÓ NEZAV1SNE NOVINE Nikola Spiric nemrégiben meg­választott boszniai miniszterel­nök ellenzi, hogy a nemzetközi közösség a továbbiakban is szé­les hatáskörrel rendelkező képvi­seleti hivatalt (OHR) tartson fenn Boszniában. Bosznia újdon­sült szerb nemzetiségű kor­mányfője kifejtette: nem híve an­nak, hogy fennmaradjon az OHR. Spiric szerint ennek az len­ne az üzenete, hogy Bosznia nem érte el a demokrácia olyan fokát, hogy megfelelhessen az euroat- lanti integráció kihívásainak. A kormányfő úgy véli, álnokság a koszovói kérdéskörrel magya­rázni ennek szükségességét, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents