Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-17 / 40. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 17. Szalon 15 DVD-AJANLO FOLYOIRAT-AJANLO Fejetlenül, ésszel Árnyalatok, színes oldalakhoz S1MOV1CS (S1AAÓ) BÉLA Igen ritka manapság az olyan DVD-kiadvány, amely verkfilm nél­kül jelenik meg. Sokféle szempont­ból lehet érdekes persze az így készült..de minden bizonnyal ak­kor válik indokolttá szerepeltetése, ha képes hozzájárulni a főproduk­ció értelmezhetőségéhez. Vagyis nem abban merül ki, hogy dicsőíti az alkotók hozzáállását. A közel­múltban Az Álmosvölgy Legendájá­nak kiegészítőjében akadhattunk rá egy különös, de originális elkép­zelés nem mindennapi magyaráza­tára. A fűmről sok helyütt elmondták már, hogy látványvüága páradan. A horrorisztikus-gótikus elemek vegyítése a tündérmesék hagyomá­nyával szintúgy kiemeli a produkci­ót az ádagos műalkotások közül. Az sem kerülte el persze a kritiku­sok figyelmét, hogy a film sajátos humorral ötvözi a .kemény műfaj- jok” vizuális retorikáját. Kedvenc példám természetesen - a tudo­mányparódia mellett - a fejekkel való játék sokrétűsége. Amikor a végkifejlet előtt a malomnál a lo­vast irányító boszorkány odaszól a főhősöknek, hogy „vigyázzatok a fejetekre”, jól szemlélteti a kétértel­műségek működtetésének tudatos­ságát. Értsd: a lovas a fejetekért jön, de a malomajtó alacsony. És aztán a példák szaporíthatok. A film azonban nem csak több- funkciójú kijelentésekből és profi állóképekből építkezik. Rendkívüli a háttérkezelés megvalósítása. Itt arra a jelenetre keű utalnom, amely valószínűleg a legátgondol- tabb vizuális stratégia. Ez a jelenet a családi otthon kényelmét számol­ja fel. Amikor a lovas útban van az aktuális fejekért, a történéseket belső térben látjuk. Az anya lefek­teti a gyermekét, az apa a konyha- asztalnál ül. A helyiségben egyszer csak érzékelhetővé válik a lovas ér­kezésének előszele. Ezek közül az egyik: hirtelen feűobban a tűz a háttérben, az apa meg is fordul, de visszapillantván már a lovassal néz szembe. A tűz fellobbanásának ide­je - a tárgyak remegésével ellentét­ben - belül van a másodperc időin­tervallumán. A történet menete az­tán kiszámítható: a szülőket lefeje­zi a lovas. De közben mi történt a tűzben, pontosabban miért lobbant fel a láng? Ennek megértéséhez a verkfilmhez kell fordulnunk. A lát­ványelemek kidolgozásáért felelős csoport egyik tagja elmondja, és ki is kockázza, hogy ebben, a másod­perc törtrésze alatti látványelem­ben fejek rajzolódnak ki a tűzben. Démoni arcok, melyek a fej nélküli lovas koponyájának megalkotottsá- gára utalnak. (Ez a koponya, illetve ennek birtoklása egyébként a törté­net mozgatórugója.) A technikus kifejti továbbá, hogy Tűn Burton kérésére úgy készítették el ezt a ti- zedmásodpercnyi képanyagot, hogy ha valaki észreveszi is majd a nézők közül a tűzbéli alakokat, ne legyen benne biztos, hogy látta. Sokan hangsúlyozták már azt is, hogy a film és társai (optikai médi­umok) egy érzékszerv becsapására épülnek. (Az állóképek gyors egy­másutánját szemünk mozgókép­ként érzékeli.) A dolog azonban je­len esetben másról is szól. A rende­ző ugyanis hajszálpontos utalással érzékelteti fümjének központi mo­tívumát, kihasználva a médium ad­ta lehetőségeket. A precízen kidol­gozott háttér ezek szerint legalább annyira fontos, mint a cselekmény. Az Almosvölgy Legendája mögé lát­va tehát nem csak Johnny Depp, hanem Tűn Burton is jó fejnek mi­nősíthető. Megint a látvány dominál a Kalligramban, az irodalmon túl persze. Van ebben a foszforeszkáló rózsaszínben valami, a figyelemfel­keltésen túl persze, ami látvány­ként megfogja az embert. Csak amikor belenézünk az oldalakba, tűnik ki valójában, hogy a lap feb­ruári számának arculatszerkezeté­ben ennek a színnek a be- és kioltá­sa mennyire káprázatos. A 24-25. oldalakon (Géczi János verseiben, alattuk és körülöttük) nemcsak az látszik pél­dául, szokatlanságá- ban is mennyire telita­lálat ezt a színt a feke­tével ötvözni, hanem az is, hogy ebben a kombinációban érvé­nyesül igazán az a szín­skála, mely a fekete és a fehér közt alighanem csak üyen esetekben ennyire széles. De eh­hez hasonlóan megle­pő a fehér alapon szét­terülő rózsaszín is, pél­dául a Kiss Noémi-no- vella (33-36.) szövege alatt: itt a festékszóró hol vékonyodó, hol meg szélesedő nyoma párosul az oldalak hal- ványuló-erősödő színé­vel oly módon, hogy alulról felfelé (vagy for­dítva) foglalja el a teret a rózsaszín (vagy for­dítva: hagyja érvénye­sülni a fehéret). A lap súlypontjának választott műfordítás­összeállítás (Jacques Derrida, Itamar Even- Zohar, Octavio Paz és Orcsik Ro­land tanulmányai; 40-79.) ezzel szemben - és a szövegek súlyához mérten - megtartja a klasszikusnak mondható, vagyis fekete-fehér írás­képet, de úgy, hogy a hasábot kívül- belül széles, rózsaszín margó közé fogja. Nem egyformán. Míg belső margó magában foszforeszkál, akár egy jól fogó korrektortoll, a külsőben a tanulmányok szerzői­nek képe variálódik, pontosabban a valószínűleg fekete-fehér fényké­peket egy rózsaszín filteren keresz­tül látjuk, már ahol a fotó a teljes függőleges csíkon szétterül, má­sutt, a kis képek fölött ugyanis ma­rad a tiszta (rózsaszín) lapszél. S ez a könyvjelzőszerű függőleges csík akár a tanulmányok jegyzeteléssel egybekötött követésében is haszno­sítható; ezt teszi a szerkesztő is, amikor (eűentétben a Derrida- tanulmánnyal, mely a jegyzetekkel zárul) a jegyzeteket viszi rá e külső margóra, szó szerint lapszéli jegy­zetekké téve őket. Egészen más olvasásképet (és mást: élményszerűséget) nyújt a teijedelmes Fűzi László-esszé (a Domokos Mátyás válogatta A ma­gyar esszé antológiája első köteté­ről, címe: Magyar esszé, magyar történet), mely a kiemelés funkció­ját bízza a színre. E szövegtérben nemcsak a tárgyalt kötet fejezet- és esszécímeit nyomatékosba a szín (pl.: Forradalom után, Magyarok Romániában, A magyar demokrá­ciaválsága, Zsidókérdés Magyaror­szágon 1944 után, A vádlott meg­szólal, Vázlat Európa három törté­neti régiójáról stb.), hanem némely kulcsfogalomnak felfogható szó- kapcsolatot is (agoni­záló irodalom, teljes ér­tékek, fortélyos félelem stb.), melyeket másutt egyébként és legföljebb dőlt betűvel szednének (ez itt is megvan). Dániel Arasse kisesszé- inek sorozata (Fest­ménytörténetek), mely sajnos, ezzel a mostani közléssel (93-104.) vé­get ér, a műfordítás­blokk arculatának in­verze: itt a lapszél és a gerinc marad fehér, a legyengített rózsaszín meg a szöveg alatti te­ret tölti ki. S persze a fentiek egyéb érdekes változatai-ötvözetei sem maradnak ki. A magát Centauri néven meghatározó szerző novellájának (4-14.) látványvüágát például egyrészt a fekete-fehér­rel és rózsaszínnel kon- taminált fekete-fehér képek váltakozása, másrészt a rózsaszín­fehér alányomású feke­te szöveg és a fekete-fe­hér képek fehér-rózsaszín törésű oldalba való szögletes beillesztése teszi mozgalmassá. Aki fellapozza, csak nehezen hi­heti, hogy mindössze három szín­ből keverték ki a februári Kalligra- mot. Az árnyalatokon túl persze, s ezeken sok múlik. Three Taos Indians. (Forrás: www.firstpeople.us ) A 2. forduló hármasairól A trójai mondakör népszerűsítő feldolgozásai, főként a filmes adap­tációk és a homéroszi eposzok is­mertsége (meg a Vergüius-mű ki­sebb ismertsége) okozhatta, hogy a ráadás kérdés (13+1) válaszában oly sokan tévedtek. Az Iliász a tíz évig tartó trójai háború utolsó évé­nek ötvenkét napját meséli el, Ak­hilleusz haragra lobbanásától Hektór legyőzéséig. Vagyis nem szól a harag előtti küenc és fél év­ről, s a Hektór legyőzése utáni na­pokról (Akhilleusz haláláról, Trója elestéről), így akik erre tippeltek, nem a műből indultak ki. Az Odüsszeia Odüsszeusz tíz évig tar­tó kalandsorozatának negyven napját adja elő, a tizedik év végéből - tíz évvel Trója eleste után. A trójai faló az említés szintjén szerepel csak benne, miként a háború is: alig kezd bele felidézésébe Alki- noosz király lantosa, a phaiákok vendégszeretetét élvező Odüszsze- usz meghatottságában ismét elpi- tyeredik, úgyhogy gyorsan a múlt­idézés abba is marad. A trójai faló történetét részleteiben is Vergilius Aeneise beszéli el, pontosabban fő­hőse, Aeneas adja elő az eposz má­sodik énekében, egy fényes lakoma végén, Didó karthágói királyné ké­résére. Nagy fejtörést okozott a 9. kér­dés is, mely a Milne-műre kérde­zett rá, abban is arra, vajon hová in­dul expedícióra Micimackó és Ma­lacka. Bizonyosan nem a Déli-sark­ra, az ugyanis még a rajzolt térké­pen sem szerepel. De az elefánt­csapdához sem, hiszen azt hőseink maguk ásták az Elefántnak. S ma­guk is estek bele (Micimackó kuc­kója. III. fejezet), midőn Nyuszi be­szervezte őket a Kis felkutatásába. Megtévesztő lehetett a fejezet címe („Amelyben Felderítő Expedíciót szerveznek, és Malacka csaknem megint találkozik az Elefánttal”). De megtévesztő a helyes választ rejtő fejezet címe is: Micimackó. VIII. fejezet. „Amelyben Róbert Gi- da expedíció élén felfedezi az Észa­ki-sarkot”, hiszen azt nem Róbert Gida fedezi fel, hanem Micimackó. Ugyanis ő találja meg azt a lécet, melyet levernek a földbe, s ráerősí­tenek egy táblát a következő felirat­tal: „Északi-sark. Felfedezve Mici­mackó által. Vagyis ő találta meg.” (Karinthy Frigyes fordítása) Többen felvetették, helyesen, hogy Danténak mind Beatrice, mind pedig Vergüius kalauza volt. Csakhogy az Isteni Színjáték más­más részében. Megtévesztő lehet, hogy Vergüiust is, akivel a Pokol köreit bejáija, Beatrice küldi Dan­ténak. Ám Beatrice csak a másvüág harmadik birodalmában, a Paradi­csomban lesz Dante kalauza. A kis herceg senki szerint sem marslakó, de hogy biztosak legye­nek abbéli véleményükben, hogy nem a Rózsák bolygójáról szárma­zik, ahhoz a levelek tanúsága sze­rint többek ismét elolvasták Saint- Exupéry meséjét. Ennek 4. fejezete tartalmazza a helyes választ: „Műi­den okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csülagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909- ben egy török csülagász.” (Rónay György fordítása) A forduló kisorsolt nyertese: Szűcs Lászlóné (Mellété). Vigaszdí­jak: Duray Rezső (Szene), Horváth Ibolya (Dunaszerdahely), Sajko- Vics Klára (Nemesócsa). Minden egyéb: a Szalon jövő heti számá­ban. Új kérdésekkel, értékesebb dí­jakkal, több vigasszal, levélrészle­tekkel, véleményekkel. Tartson ki! Az irodalmi tippverseny 2. fordulójának helyes válaszai: le, 2a, 3b, 4c, 5a, 6a, 7b, 8c, 9a, 10a, 11b, 12b, 13b, 13+lb SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com H. NAGY PETER

Next

/
Thumbnails
Contents