Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-15 / 38. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 15. Vélemény és háttér 7- Nem fogod elhinni, ez valami új modell: egyre jobban élnek egyre kevesebb pénzből. (Peter Gossányi karikatúrája) Nem tekinthető megoldottnak az észak-koreai nukleáris program kérdése Derűlátás tartalékokkal FIGYELŐ Partner kerestetik... Nagy figyelmet szentel a román sajtó Sólyom László magyar köztársasági elnök romániai látogatásának. Az egyik legtekintélyesebb politikai és közéleti országos napilapnak számító Gandul kifejti, hogy a székelyföldi népszavazás a demokrácia szabályainak értelmében nem ütközik törvénybe, de gondot jelent, hogy a referendum szervezői az állam logisztikáját - a polgármesteri hivatalok épületét és a szavazócédulák kinyomtatására elhasznált papírt - magáncélra fordítják. A lap szerint formálisan ugyan egyeden népszavazást sem lehet elítélni, de ha a kelet-európai területi autonómiáról szól, akkor az események „súlyos fordulatot vehetnek”. Hozzáteszi: a múlt évtizedben a Romániával szomszédos Jugoszláviában „robbanást okozott” ez a kérdés. A Szecesszionizmus elleni vakcina című vezércikk szerint nem kizárható, hogy a következő időszakban tetten érhető lesz Erdélyben és egész Romániában a mesterségesen gerjesztett etnikumközi konfliktus növekedése. Ebből egyenesen az következhet, hogy a románok „nagy bizalmatlansággal” tekintenek majd a magyarokra, a székelyföldi megyéket pedig elkerülik a befektetők, mivel potenciális interetnikai konfliktusos övezetnek fogják tartani Hargita, Kovászna és Maros megyét. A Gandul szerint a szélsőséges romániai magyarokkal - a referendum szervezőire és támogatóira utalva - nehéz konszenzusra jutni, de sajnos Budapest sem jelent érvényes partnert Bukarestnek. Egyebek közt azért sem, mert Magyarország politikai és gazdasági válságban van, közben pedig „botrányok és egyre erőteljesebb nacionalizmus” marcangolja az országot. Emlékeztet: Sólyom László a romániai magyarságot a magyar nemzet részének nevezte, és Tőkés László református püspökkel is egyeztetett. A magyar államfő látogatásáról a Ziua című napilap is beszámol. A Romániát Keletről sarokba szorították című írásban az olvasható, hogy Ukrajna államelnöke szemrehányást tett Romániának az itt élő ukrán kisebbség jogainak hiánya miatt, és Moldova fö- deralizálását kérte ugyanakkor, amikor a magyar államfő a területi autonómia mellett foglalt állást. A lap az ukrán államfőnek a kisebbségek védelmében tett korábbi nyüatkoza- tát úgy értékeli, hogy az átvette a „magyar modellt”, emellett Sólyomnak az autonómiaformák támogatásáról szóló kijelentéseit .pedig úgy értékeli, hogy Románia „gyors léptekkel halad az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló föderális állam felé”, (mti) Mielőtt elragadna bennünket a túlzott optimizmus a minapi hatoldalú tárgyalások végeredményével kapcsolatban, gyorsan szögezzük le, hogy egy előzetes megállapodásról van szó. Volt már példa hasonlóra. ONDREJ CSÁK RÓBERT Konkrétan 1994-ben, amikor még Bili Clinton elnöksége alatt született egyezség az észak-koreai nukleáris létesítmények leállításáról, amerikai segélyekért cserébe. Természetesen figyelembe kell venni, hogy azóta jelentősen megváltozott a helyzet. Az Egyesült Államok megvívott egy gyors és hagyományos értelemben sikeresnek mondható háborút Irakban, mégsem tud mit kezdeni az iraki stabilitás megteremtésével, pontosabban a stabilitás hiányával. Az amerikai energiák katonai, de elsősorban politikai értelemben alaposan le vannak kötve a Közel-Keleten, ezért a ,koreai problémára” már „hathatalmi” keretben kíséreltek meg megoldást találni. Ráadásul a Távol-Keleten is olyan változások mentek végbe, amelyek átformálták a régió helyzetét. Kína az elmúlt másfél évtizedben megerősödött, Japán is egyre nagyobb szerepet vállal saját biztonságának megteremtésében. Éppen az észak-koreai nukleáris fegyverkezés hatására dőlt meg a felkelő nap országában egy fél évszázados tabu: ma már nyíltan lehet beszélni nukleáris fegyverek fejlesztéséről Japánban - mint lehetséges opcióról és válaszról a régió komplex biztonsági helyzetére. Nem utolsósorban figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy Észak-Ko- rea nukleáris programja nagyot fejlődött az elmúlt évtizedben, és immár konkrét eredményeket is hozott atomfegyverek képében. Bár az észak-koreai atomfegyverek minden valószínűség szerint kezdetlegesek, és a legutóbbi kísérleti robbantást is sikertelennek ítélték a nagyhatalmak, azért nagyon ne nyugodjunk meg. Egyrészt a „sikertelen kísérleti robbantás” hang- súlyozása lehetett egy olyan széles körű nemzetközi nagyhatalmi stratégia része is, amely megpróbálta nem elismerni Phenjant mint hivatalos vagy félhivatalos atomhatalmat. Másrészt bár a kísérlet nem végződött nagy sikerrel, a technológia már létezik. Márpedig Dür- renmattal szólva, amit egyszer kitaláltak, azt nem kehet visszacsinálni. Abból, hogy Phenjan most megígérte a jongboni reaktor bezárását, még nem következik, hogy be is zárja - nem ez lenne az első üyen lépése. De ha optimisták leszünk, és úgy gondoljuk, hogy ez megtörténik, még mindig nem egészen világos, mi lesz a már létező fegyverekkel. A harmadik fontos tényező az, hogy a már elsajátított technológiát, know-how-t már nem veheti el Észak-Koreától senki. Ebből tehát Ha a feszültség enyhülne, mint ahogyan most látszik, Washington minden politikai energiáját a Közel-Kelet felé fordíthatja az következik, hogy még ha minden a legjobb hányba mozdul is el, Észak-Korea akkor is állandó figyelmet igényel majd. A világtörténelemben eddig csupán egy olyan eset volt, amikor egy állam önként megvált már létező atomfegyvereitől: Dél-Afrika a 20. század kilencvenes éveinek legelején, az apartheidből való átmenet részeként semmisítette meg saját arzenálját. Csakhogy azért hiba lenne Dél-Af- rika geopolitikai helyzetét összehasonlítani Észak-Koreáéval, mert nem is lehet. Érdemes figyelni Japán reakcióit is, hiszen amennyiben az észak-koreai nukleáris program kérdése nem oldódik meg hamarosan és Tokió számára is megnyugtatóan, előbb-utóbb a fejlett japán nukleáris programról beszélünk majd. Oroszország számára nem a Távol-Kelet az elsődleges geopolitikai térség, hanem sokkal inkább Közép-Ázsia. Ennek ellenére viszont Moszkva sem igazán szeretne egy észak-koreai atomfegyverkezést. Paradox módon éppen azért, mert az kiválthatja a japán - esedegesen nukleáris - ellenlépéseket. Márpedig Moszkvának nem hiányzik a japán atomhatalom, mint ahogyan Kínának sem. Peking számára létfontosságú, hogy megőrizze részleges befolyását a Koreai-félsziget történéseire, ami csak akkor lehetséges, ha a jelenlegi észak-koreai rezsim nem dől meg hirtelen és ellenőrizhetetlenül. Márpedig egy intenzív phenjani nukleáris fegyverkezés komoly japán és amerikai ellenakciókat válthatott volna ki, amelyek nem utolsósorban pusztító hatással lehettek volna az észak-koreai gazdaságra. Ha a feszültség enyhülne, mint ahogyan most látszik, Washington minden politikai energiáját a Közel-Kelet felé fordíthatja, ami kétségtelenül örömkönnyeket válthat ki a pekingi vezetésből. A megállapodással nyert az észak-koreai vezetés is, amely a tavalyi kísérleti robbantás után gyakorlatilag elszigetelődött. Legfontosabb számára, hogy energia- hordozókhoz jut, valamint az a tény, hogy ha komolyan megtartja vállalásait, részben véget vethet nemzetközi elszigeteltségének. Befejezésül tehát annyit: a hatoldalú tárgyalások legutóbbi - és jegyezzük meg: eddig egyetlen - eredményei némi derűlátásra adnak okot. Mindez azonban nem indokolja, hogy végleg megoldottnak tekintsük az észak-koreai nukleáris program kérdését. Az idő öt-tíz év távlatában majd megmutalja, mennyire volt okunk optimizmusra. Ettől függetlenül is meggyőződésem viszont, hogy a Távol-Kelet egyre több témát szolgáltat majd az elemzésekhez. Gondoljunk Kínára, Japánra, az Egyesült Államokra, Oroszországra, Tajvanra, a két Koreára, és még lehetne folytatni a sort. Németország üdvözli az észak-koreai atomprogrammal kapcsolatos megállapodás eredményét Észak-Korea kulcsfontosságú hatvan napja MT1-1SMERTETŐ Németország a nemzetközi közösség összefogásának eredményeként üdvözölte az észak-koreai atomprogram tervezett beszüntetésével kapcsolatos megállapodást. Angela Merkel kancellár annak a nézetének adott hangot, hogy a hatoldalú tárgyalásokon születetett egyezség nem jött volna létre a nemzetközi közösség egységes fellépése nélkül. Az Európai Unió soros elnökének minőségében is nyilatkozó kancellár asszony sikerként könyvelte el, hogy Phenjan ígéretet tett atomfegyver-arzenáljának fokozatos felszámolására. Óvatos reményének adott hangot ugyanakkor arra vonatkozóan, hogy a siker tartós lesz. Egy ilyen siker ugyanis hatással lehet az Iránnal kapcsolatos atomválság megoldására is. Üdvözölte a megállapodást az egyik legnevesebb német Észak- Korea-szakértő, Günther Hüpert is. Szerinte átfogó egyezségről van szó, s a nemzetközi közösség hosszú idő óta első ízben lehet valóban derűlátó. Felhívta a figyelmet ugyanakkor az ellenőrzés hiányosságaira. (m) tárca Durranás AAAL1NÁK ISTVÁN Kubiš Koszovó-afféija lerágott csont - lenne, ha nem hallgatná el mindenki, a szlovák politikusoktól kezdve a publicistákig, a leglényegesebb tanulságot. Talán mert fájdalmas, sérti azt a nemzeti büszkeséget, amely a szerbekkel együtt érző szláv testvériség nyomán dagasztja újfent a honfiúi kebleket. A lényeg, hogy elmaradt a J nagy durranás. Mert amikor Kubiš arról beszélt, hogy Vük Draskovics haveri alapon elárulta neki, a szerbek meghamisították az alkotmánnyal kapcsolatos népszavazást, az hatalmas politikai bomba volt. Ákkor, amikor egész Európa feje fáj Koszovó s a balkáni stabilitás miatt. El lehet képzelni, egy ilyen szenzáció milyen hatást gyakorolhatott volna az Ahtisaari-terv ismertetése utáni bécsi egyeztető tárgyalásokra, s milyen irányba terelte volna azokat. Szóval az lett volna a természetes, ha Kubiš bejelentését címlapon hozzák az európai lapok, és hetekig erről szólnak a kommentárok. Nos, valami üyesmi történt - volna, ha a német, a brit, a francia, de akár csak a belga, holland vagy luxemburgi külügyminiszter áll elő ekkora szenzációval. Azok, akiknek van hitelük. De a Kubiš-nyilatkozat után semmi. Se másnap, se harmadnap. A fene! Az EU egyik tagországának külügyminisztere, a BT soros elnöki tisztét betöltő állam diplomáciai vezetője bedob a köztudatba egy politikai hirosimait, és a világlapok le se fütyülik. Mindegy, mekkora a hír valóságtartalma, aki kicsit is jártas a témában, annak kapásból van hatféle elmélete arról, mondta-e Draskovics, és ha mondta, miért, ha pedig nem mondta, akkor Kubiš miért mondta. A lényeg a megalázó hallgatás. A nemzetközi média ignoranciája jelzi, mi az általános vélekedés rólunk. Erről az országról, erről a kormányról. Sokan szívesen vették volna, ha csak azt írom, erről a kormányról, de ez nem lenne igaz az után, hogy Slota trágyadombjához Hrušovský és Dzurinda is hanyatt- homlok leszánkázott. Siralmas. Jó két hete, amikor Szlovákia átvette a BT februári elnöki tisztét, a hazai sajtó hosszasan taglalta, irályén fontos szerepe lesz az országnak a nemzetközi politikában. Arról nem volt szó, hogy akármelyik banánköztársaság volt már BT-elnök a rotációs elv alapján, arról sem, hogy akármelyik volt már nem állandó BT-tag a világszervezetben érvényes elosztási elv alapján. Nos, ha letelik a február, és a külügy ismét összetrombitálja a sajtót egy kis értékelésre, ez a szerencsétlen Kubiš mivel fog dicsekedni? Azzal, hogy nem mond le? Mi úgyis tudjuk, Európát meg úgysem érdekli. JEGYZET Halál Valentinra! KOCUR LÁSZLÓ Talán már lenyugodtak a Bálint-nap által felfokozott kedélyek, a szerda esti kulturált sörözést a tömeges megjelenésükkel, irracionális számú asztalfoglalással lehetetlenné tevő szerelmespárok is felébredtek már a romantikus vacsora után, mely, kit tudja, hol és hogy végződött, s a bonbon- és virágárusok is elkönyvelték a jeles nap jeles bevételét, áldó imádságba foglalva az amerika- nizálódott szent nevét. Itt kell megjegyezni, mielőtt akár egy további sort is írnánk az ország 47,3 százaléka által megült ünnepről, hogy e sorok írója a másik csoporthoz tartozik, s önbizalmát erősíti az a tény is, hogy a tartós kapcsolatban élők 20%-a nem lepi meg kedvesét semmivel ezen a napon. Ki gondolná, hogy a hatalmas piacot jelentő Indiában micsoda ellenzői akadtak az állítólag II. Claudius által kivégeztetett szent emléknapjának. Az egyik hinduista párt hívei „Halál a Va- lentin-napra!” feliratú transzparensekkel vonultak Újdelhi utcáira, követelve, hogy Bálint mondjon le. Na jó, ez meglehetősen szabad, közép-európaira aktualizált értelmezése a derék hinduk törekvésének, akik valójában azért tüntettek a piros lufik és szívecskék ellen, mert „a Bálint-nap támogatja obszceni- tást és a meztelenséget, valamint a gyengédség nyüvános kimutatására buzdítja fiataljainkat, parkokban, és más helyeken”. (Bár megmosolyogtató törekvésükkel együtt sokkal szim- patikusabbak azoknál a tar fiataloknál, akik a minap Jozef Ti- sót éltették a szerkesztőség előtti téren, de ez most nem tárgya ennek az írásnak.) Holott arról, hogy az ifjak a parkokban esnek egymásnak, nem szerencsétlen Bálint tehet, hanem az újdelhi ingatlanpiaci viszonyok. Ákik pedig rózsával kedveskedtek szívük választottjának, utána gondosan mossanak kezet! A hozzánk zömében Hollandiából kerülő virágokat ugyanis, első körben a kártevők ellen, majd pedig azért, hogy kibúják a hosszú utat, és hogy sokáig frissnek látsszanak, különböző növényvédő szerekkel kezelik, 'nem is beszélve a második legnagyobb vágottvirág-ex- portőmek számító Kolumbiából származó piros rózsákról. Ha ma valaki a szájába fogná a rózsát, mint Faye Dunaway a Bonnié és Clyde híres jelentében, utána mehetne a belgyógyászatra, egy egész csokorral meg egy komplett leánygimnáziumi osztályt is haza lehet vágni. Szóval, ha tegnap nem tették meg, akkor mars a fürdőszobába, mielőtt még a Bálint-napnak nem várt következményei lennének! TALLÓZÓ JED1ÓT AHRONÓT Ehud Óimért izraeli miniszterelnök megítélése szerint van lehetőség az alakuló palesztin nemzeti egységkormánnyal folytatandó tárgyalásokra. ,Jzraelnek nem szabad olyan látszatot keltenie, mintha akadályozná az új palesztin kormány megalakulását” - idézi a kormányfő szavait az izraeli lap szerdai száma.
