Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-14 / 37. szám, szerda

26 Sport ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 14. www.ujszo.com SPORTMENÜ Kosárlabda FÉRFI EXTRALIGA, 27. fordu­ló - 18.00: Sp. Nová Ves-In- ter Bratislava, Svit-Handlo- vá, Nitra-Lučenec; 19.15: Dolný Kubín-Rieker Komár­no - a mérkőzést Rózsahe­gyen játsszák; 19.30: Slávia TU Košice-Levice. NŐI EXTRALIGA, az 1-6. he­lyért, 22. forduló - 17.00: K Cero Košice-Viktoria Košice, Ružomberok-Nitra; 18.00: Poprad-Cassovia Košice. Labdarúgás ELŐKÉSZÜLETI MÉRKŐZÉ­SEK - 14.00: Žiar nad Hro- nom-Eldus Močenok; 14.30: ViOn Zlaté Moravce-Slovácko. Kézilabda NŐK, WHIL, 15. forduló - 18.00: Michalovce-Kunovice, ŠKP Štart Bratislava-Banská Bystrica. FÉRFI EXTRALIGA, rájátszás, 3. forduló, A csoport - 18.00: Hlohovec-Prešov, Košice-ŠKP Bratislava. B csoport - 18.00: Topoľčany-Považská Bystrica, Sečovce-Nové Zámky - a gál- szécsiek pénteki visszalépé­sük után mégis folytatják az élvonalban, (ú) NIKÉ Szerda, február 14. NHL: 96. Bos­ton-Edmon­ton 2,25-3,8- 2,3-1,5-1,5; 97. Caroli- na-Los An­geles 1,75-4,2-3­1.25- 1,75; 98. Toronto-NY Is­landers 2-4-2,55-1,45-1,55; 99. Montreal-Florida 1,95-4- 2,6-1,4-1,6; 100. Tampa Bay-Phoenix 1,75-4,2-3­1.25- 1,75; 101. St. Louis-San Jose 2,35-4-2,15-1,55-1,45. Labdarúgó UEFA-kupa, a nyolcaddöntőbe jutásért, 1. meccsek: 760. CSZKA Moszk- va-Maccabi Haifa 1,45-3,6- 6,1-1,1-2,25; 761. Bordea­ux-Osasuna 1,95-3,1-3,35- 1,25-1,6; 762. Sahtar Do- neck-Nancy 1,75-3,2-4-1,15- 1,75; 763. Leverkusen-Black­burn 2-3-3,4-1,25-1,55; 764. Fenerbahce-Alkmaar 2,2-3,1- 2,9-1,3-1,45; 765. Hapoel Tel Aviv-Gl. Rangers 2,4-3-2,7- 1,3-1,35; 766. Werder Bre­men-Ajax 1,6-3,4-4,7-1,1­1,9; 767. AEK Athén-Paris SG 1,95-3,1-3,35-1,25-1,6; 768. Livorno-Espanyol 2,4-2,9­2,75-1,3-1,35; 769. Benfi- ca-Dinamo Bucuresti 1,57­3,4-5-1,1-2. SPORT A KÉPERNYŐN STV 2, ČT 2, ORF 1 - 9.55, 12.55: Alpesisí-vb, férfi óriás­műlesiklás (élő) EUROSPORT- 10.00,12.45: Alpesisí-vb, férfi óriás-műle- sildás (élő) 11.15: Ausztrália-Németor- szág női gyeplabdamérkőzés (élő) 23.00: Labdarúgó UEFA-ku- pa (összefoglaló) GALAXIE SPORT - 22.25: Bolívar-Boca Juniors labda­rúgó Copa Libertadores- mérkőzés (élő) ZDF - 18.00: Leverkusen- Blackburn labdarúgó UEFA- kupa-mérkőzés (élő) Szepesi György úgy tartja: a magyar sport aranykora megkövetelte, hogy teljesítményével a rádióriporter is felnőjön hozzá A sportot meg az embert is szeretni kell „Esküszöm, hogy könnyebb volt megélni a nyolcvanöt évet, mint túlélni a születés- napi ünnepségeket - kacag egyet, de hangjából kiérző­dik a meghatottság. - Egy­részt nem számítottam arra, hogy üyen kedves lesz a rádi­ós ünnepség és azok a jókí­vánságok, amelyeket távirat­ban és telefonon kaptam. Ez is azt jelzi, érdemes volt megérni a nyolcvanötöt Hogy el ne felejtsem, odaát- ról is kaptam, idekészítettem a telefonhoz egy levelet Gá­láméról jött, Csala Gyulától.” URBÁN KLÁRA És Szepesi György olvassa a le­vélíró vele kapcsolatos élményét 1975-ből, a pozsonyi l:l-es cseh­szlovák-magyar meccs előtt egy pozsonyi vendéglőből... Sokszor kerestük a rádióban és otthon is, míg végre sikerült elérni Gyuri bácsit. Ezek szerint még mindig sok a dolga. Nem hagytam abba semmit, a rádiót és a televíziót se, csak nem akarok nagy reklámot csapni neki. Pedig csupa öreg olimpikonnal be­szélgetek. Öt évvel ezelőtt kezdtem el a Sport 1 televízióban Kalocsai Gézával, aki beregszászi születésű volt, aztán Prágában játszott, és negyven-negyvenegy táján átjött Budapestre. Ö volt 1954-ben Sebes Gusztáv egyik segítőtársa, s az a le­gendája, hogy játszott a csehszlo­vák és a magyar tizenegyben, de a francia ligaválogatottban is. Az a hír járja, hogy még teni­szezni és úszni is rendszeresen eljár. Az úszás még megmaradt, de az is csak ritkán. Sajnos, háromne­gyed éve a teniszt kihagyom, de még nem végleg. A tenisz a legjobb sport, életünk végéig lehet csinálni, mert ha az ember átüt egy labdát, és jól, akkor az óriási örömet jelent. S ráadásul bírni is lehet, mert min­dig van szünet. A kosárlabda ilyen korban már nem megy. Minden szerdán bemegy a rá­dióba is. Dolgozgatni, beszélget­ni, vagy a tanácsait is elfogadják a fiatalok? A rádiósok igen, mindegyikük­kel tényleg nagyon jó barátságban vagyok. S az a legnagyobb örö­möm, hogy mindegyik ott volt a Márvány-teremben rendezett ün­nepségen, pedig van közöttük 25- 30 éves fiatal is. Én sok generáció­val dolgoztam együtt: Gulyás Gyu- szival indultunk, azután jött a Szűcs Feri, Novotny Zoli, Vass Ist­ván Zoltán, és így tovább, ma már a negyedik nemzedék van soron. Sokan panaszolják, hogy mos­tanra hiányzik az az élmény, amit a Gyuri bácsi közvetítései jelentettek. Mitől volt az „szepe- sigyuris”? Azért azt ne felejtsük el, hogy az a magyar sport aranykora volt, s megkövetelte, hogy az ember felnőjön hozzá a mikrofonnál. 1945. augusztus 20-án egy 5:2-es magyar győzelemmel indítottam az osztrákok ellen, ez volt a 84. ma­gyar-osztrák hosszú szünet után, a német megszállást követően. Ezen a meccsen Puskás Öcsi rúgta élete első gólját, nekem pedig ez volt éle­tem első válogatott gólja. Ezután végig együtt voltam az Aranycsa­pattal, ötven egymást követő mérkőzésen egyetlen vereségről számoltam be, igaz, az volt a legfáj­dalmasabb: a németek elleni öt- vennégyes világbajnoki döntőben. Közvetítettem összesen negyvenki­lenc magyar aranyérmet, negyven­hat ezüstöt és bronzot. Én ugyan nem teszek különbséget az érmek színe között, az, aki ma bejut az első hat közé, az már világraszóló teljesítmény. De visszatérve az ele­jéhez, az alapkérdés kettős: az egyik az, hogy az ember gyerekko­rától imádja-e a sportot vagy sem, mert ez egy szerelem. A második, ami ugyanilyen fontos, hogy u- gyanígy szeresse a rádiót. Nálam ez összejött: 1930-ban voltam először egy Hungária-Fradi mérkőzésen, a Hungária az az MTK volt, az első válogatott meccset már hallgattam Pluhár István közvetítésében, s at­tól kezdve nem szakadtam el soha a sporttól. Játszottam amatőr szin­ten az Antennában, az a rádió csa­pata volt, de végigjártuk a harma­dik, negyedik és ötödik osztályt, kosaraztam, úsztam Újpesten, vad­evezős voltam, talán egy-kettő ki­vételével minden sportágat kipró­báltam. Tehát: egy jó riporternek a sportot és a sportolókat kell na­gyon szeretnie - a teljesítményüket meg az embert is. De nemcsak ak­kor kell lelkesedni értük, amikor érmet szereznek, hanem a magán­életben is. Sydneyben még találkoztunk, de ha jól tudom, három éve A- thénban is kinn volt az olimpián. Az volt a tizenötödik. Ebből SZEPESI GYÖRGY ÚJSÁGÍRÓ, RIPORTER 1922-ben született Budapesten 1945-től a Magyar Rádió mun­katársa 1975-től 1978-ig a Magyar Rá­dió bonni tudósítója 1981-től 1992-ig a Sport Főosz­tályvezetője 1978-től 1986-ig az MLSZ elnö­ke 1982-től 1994-ig a FIFA végre­hajtó bizottságának tagja 1995-től a XIII. kerület díszpol­gára 15 nyári olimpia riportere Novotny Zoltánnal (Somogyi Tibor) Sok generációval dolgoztam együtt' mindegyiknél mikrofonnál álltam, de azért azt hozzáteszem, hogy az utóbbi ötön FIFA-kiküldött voltam, s az olimpiai labdarúgótorna szer­vezőbizottságának a tagja. Lehet még ebben a megválto­zott világban is úgy közvetíteni, mint egykor? Lehet ám, nagyon tehetségesek a maiak. Ezt őszintén mondom. Saj­nos, a magyar futball nagyon lent van, de minden többi sportágban el lehet érni a közkedveltséget és a népszerűséget is, ha ez a kettős alapkövetelmény, amihez persze hozzájárul a tehetség is, no meg a szerencse, megvan. Annak idején azt mondogat­ták, hogy Szepesi Gyuri az Aranycsapat tizenkettedik tagja. Ez az Uruguayt követő mérkőzé­sen jelent meg az egyik lapban, de én már akkor tiltakoztam, mond­ván, Sebes Guszti a tizenkettedik, nekem a tartalék játékos címet ad­játok. Igen ám, de manapság, amikor a pályán lévő tizenegy labdarúgó sem teszi a dolgát, nem lehet, és nem is akar a riporter csapattag lenni. Ez nagyon pontos megfogalma­zás. De azért minden meccsen van jó tíz perc, azt nem szeretem, ami­kor úgy kezdi valaki: Itt állok a mikrofonnál, de sajnos, az első negyvenöt percben nem láttam semmit. Azért valamit csak látni kellett minden meccsen. Ezt így tartották szlovákiai barátaim is: kitűnő rádiós volt Rudo Gallo, Ga­bo Zelenay, de a legjobb volt - no ki is, segíts... igen, Pišta Mašlonka, ő aztán újságíró lett, jól beszélt ma­gyarul is. Szerintem a mi generáci­ónkban ő volt az egyik legjobb. Egyesek azt tartják, hogy a jó sportújságíró nem lehet barát­ságban a versenyzőkkel, mert akkor elveszíti tárgyilagosságát. Ez nem igaz. Ezt nem fogadom el. Ha jól tudom, önt Puskáshoz, Grosicshoz és számos más nagy­sághoz is baráti szálak fűzték. Tényleg. S külön öröm, hogy a rádiós ünnepségen még Grosics és Buzánszky, Wichman Tomi és Kár­páti Rudi is ott volt, sok nagyszerű sportoló. Aki szinte így együtt lélegzik a sporttal, de főleg a futballal, az miért nem lett maga is élsporto­ló? Nem volt tehetségem, azt tízéves koromban már láttam. Szusza Feri nagyon jó barátom volt, s vele egy csapatban játszottam - egy meccsen. Leálltam a pálya szélére, onnan néztem, milyen szenzációs labdarúgó. Én meg csak amatőr szintű voltam, harminckilenc éves koromig játszottam, rendszeresen futballoztam, de soha nem voltam kiugró játékos. Valahol itt ered a későbbi ri­porter tárgyilagos ítélőképessé­ge? Innen indult el. Nagyjából tud­tam, hogy körülbelül ezt fogom csi­nálni, ha nagy leszek. A focin kívül mi volt az, ami nagyon közel nőtt a szívéhez? A kosárlabda, Budapesten az első osztályban játszottam, a vadevezés, mert minden nyáron a Római-parton hevertem, s negyvenévesen kezdtem teni­szezni, amikor abbahagytam a focit. Emlegettük, hogy tizenöt nyári olimpiáról közvetített. Lehet egy­általán ennyi élményt elraktá­rozni? Persze! Legnagyobb közvetíté­sem szerintem a középtávfutó Ró­zsavölgyi harmadik helye volt Ró­mában, nem mindig csak az arany­érem szenzációs. Van olyan, ami fölülmúlja 1953. november 25-ét, a londoni 6:3-at? A sok góóóóólt? A hallgatóság azt jegyzi meg leg­inkább. Nekem a többi ugyanilyen. Németh Imre kalapácsvető olimpi­ai aranyával kezdtem, s a fia, Né­meth Miklós gerelyhajító győzelme volt az utolsó aranyérmes ötkaiíkás közvetítésem. Mi szerint rangsorolja a tör­ténteket? Nagyon nehéz. Papp Laci 1948- as győzelme, egy huszonkét éves ökölvívó és egy huszonhat éves ri­porter találkozása, hangban is meg lelkesedésben is felülmúlhatat.an - szerintem. Az Uruguay elleni meccs, Balczó győzelme, nem tu­dom, nem mernék rangsort készí­teni... Amikor ezek az emberek annyira közel állnak önhöz ba­rátként is, kinek dobog sebeseb­ben a szíve a verseny alatt - a ver­senyzőé, vagy a riporteré? Az biztos, hogy együtt rújjtam velük a labdát, együtt szurkoltam velük végig a meccset. Csak én ép­pen a mikrofonnál. Volt-e külön kívánsága G yuri bácsinak a nyolcvanötödik szüle­tésnapjára, s tartogat-e még va­lamit a századikra is? Az túl messze van, még a jövő évi pekingi játékok is. Az idén folyta­tom a Sport 1-en az Akkor és most című műsort, mert még sok olimpi­ai arany-, ezüst- és bronzérmesem van. Sokaknak már a nevét se tud­ják manapság. Legalább megörökí­tem a mai fiataloknak, hogy volt üyen is. S az a meglepő, hogy min­denki hihetetlen örömmel áll ren­delkezésre. Emlékezetes közvetítései 1948: London, Németh Pál olimpiai bajnoksága. 1948: Papp Laci első bajnoksága. 1952: Helsinki, a 4x100 méteres női gyorsváltó vüágrekordja. 1953: A londoni 6:3, Puskás és Bozsik góljaival. 1964: Dömötör Zoltán, olimpiai bajnokságot érő találatával. 1966: Farkas bombagólja a brazüok elleni vb-mérkőzésen. 1976: Montreal, Németh Miklós olimpiai bajnoksága.

Next

/
Thumbnails
Contents