Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-14 / 37. szám, szerda

2007. február 14., szerda 3. évfolyam, 7. szám Munkahelyi diszkrimináció az életkor miatt Elmúltam ötven, tehát lehúzhatom a rolót? FELDOLGOZÁS Belibben egy fodros szoknya, felvillan egy bájos mosoly, és máris a fiatal hölgy ül Irénke néni helyén a recepciós pultnál? A munkahelyi diszkrimináció egyik leggyakoribb formája az életkor szerinti hátrá­nyos megkülönböztetés. Ha a munkavállaló elmúlt ötven, akkor az Európai Unió rendelkezései sze­rint hátrányos helyzetűnek minő­sül. Hogyan bizonyíthatja be az el­bocsátott középkorú dolgozó, hogy diszkrimináció áldozata, és milyen kedvezményeket igényel­hetnek azok, akik ötven év felettie­ket alkalmaznak? „Elmúltam ötven, nincs állásom, gyakorlatilag lehúzhatom a rolót!” - a kijelentést minden esetben ke­serű tapasztalatok előzik meg, az álláshirdetésekre jelentkező közép­korú munkavállalók önéletrajza ugyanis a cégek munkaerő-tobor- zóinak jóvoltából - felsővezetői utasításra - gyakran olvasás nélkül a kukában landol, mondván: az il­lető „túl öreg”. A vállalat fiatal munkatársakat keres. A friss munkaerőre vadászó cé­gek sokszor eleve életkorhoz kötik (általában 18-35 év) a meghirde­tett poszt betöltését, hogy az ál­láskeresők tudják magukat mihez tartani. A Bonni Munkaügyi Köz­pont aktuális toborzó hirdetésé­ben például németországi mun­kára keresnek többek között szo­baasszonyokat, éjszakai portáso­kat és eladókat a McDonald’s-ba. A vendéglátóipari szakképesítés és a németnyelv-tudás mellett azonban feltétel, hogy a munka- vállaló 18-40 év közötti legyen. „Rengeteg álláshirdetést átbön­gésztem, sok helyütt kopogtattam, ám sehol sem fogadtak szívesen” - meséli az ötvennégy éves Katalin, aki végzettsége szerint mérnök. Az asszony egy utazási iroda alkalma­zottjaként szépen keresett, ám a cég néhány év alatt csődbe ment. „Ott álltam munka nélkül, főiskolai papírral a kezemben, idegennyelv­tudás nélkül. Minden cégnél, ahol próbálkoztam, ugyanazt a választ kaptam: öreg vagyok, nem kellek.” Katalin ma iskolatitkár, minimálbé­rért dolgozik, ám őt ez látszólag nem zavaija. „Szeretnek és megbe­csülnek a jelenlegi munkahelye­men. Szükség van rám, ezért meg­éri itt dolgozni, még akkor is, ha nem fizetnek sokat” - vonja meg a mérleget és a vállát Katalin. Az Európai Unióban komoly gondokat okoz az elöregedő tár­sadalom. Kravlik Zsuzsanna Az időspolitika gyakorlata az Euró­pai Unióban közösségi tagállami szinten című tanulmányában ki­fejti: előrejelzések szerint 20L0-re az idősek aránya a dolgozó korú népesség 27 százalékát teszi majd ki, szemben a mostani 24 száza­lékkal. Emellett a következő ti­zenöt évben másfélszeresére nő­het a nyolcvan év felettiek száma, míg a munkaképes korúak száma és aránya lecsökken. Ha ehhez hozzávesszük az ötven év feletti munkavállalókat sújtó munkahe­lyi diszkriminációt, amelynek ará­nya a 2003-as Eurobarometer közvélemény-kutatás eredménye szerint a legmagasabb az összes többi megkülönböztetési alap (pl. nemi, faji, etnikai) közül, akkor nem kétséges, hogy elsősorban a fiatal munkavállalókra hárul majd a feladat, hogy eltartsák az öregedő lakosságot. A vállalatok tudatos törekvése, hogy fiatal munkaerőt alkalmazza­nak, nem nemzetgazdasági érdeke­ket szolgál, kizárólag a cég terme­lékenységét, hatékonyságát, és leg­főképpen a haszon növelését tartja szem előtt. A tengerentúlon is min­dennapos a középkorú munkavál­lalók diszkriminációja, ám biztató jelek utalnak arra, hogy ez a ten­dencia ott hamarosan más irányt vehet. Patti O’Neal, egy amerikai nagyvállalat vezérigazgatója, a Ca- reerBuilder online álláskereső ol­dalnak elmondta: a piacvezető cé­gek lassan kezdenek ráébredni, hogy a fiatal, ambiciózus munka- vállalók hajlamosak ugródeszká­nak tekinteni aktuális munkahe­lyüket, és egy kedvezőbb állásaján­lat kedvéért gondolkodás nélkül to­vábbállnak. Ezzel szemben az öt­ven év körüli alkalmazottak meg­becsülik helyüket, emellett szak­mai tapasztalataik és jól bejáratott üzleti kapcsolataik vannak, ame­lyek jövedelmezőek lehetnek a cégnek. „Ezért nem a legjobb stra­tégia, ha a vállalat állományát szül­te kivétel nélkül fiatal pályakezdők alkotják” - hangsúlyozza O’Neal. „A kérdés az, hogyan valósul meg az ötven év felettiek integráci­ója. Hiába kap ugyanis állást két- három év kihagyás után a munka- vállaló, nem biztos, hogy be tud ü- leszkedni egy összeszokott csapat­ba” - összegzi a tanulságokat a már említett ötvennégy éves Kata­lin. „Az embernek le kell győznie kisebbrendűségi érzését, és tuda­tosítania kell magában, hogy csak előre nézzen, hiszen az a legfonto­sabb, hogy van munkája, van célja az életének.” (h) A tudás mit sem ér, ha ajelölt koszos, szakadt farmerben, vagy épp átlátszó felsőben jelenik meg Extrém öltözködés állásinterjúin Átlátszó top melltartó nél­kül. Zöld nadrág, barna­sárga öltönyzakóval. Öt nyaklánc, nyolc gyűrű, öt fülbevaló. Az állásinterjún így megjelenő jelöltek nem sok jóra számíthatnak. Még meg sem szólalnak, máris a komolytalanság érzését keltik fel a Hit­esben. Személyzeti tanács­adók tapasztalai közül válogattunk. TANÁCS Az öltözködés az állásinteijún döntő lehet. A tudás mit sem ér, ha ajelölt koszos, szakadt farmerben, vagy épp ádátszó felsőben jelenik meg. Az álláskeresők többsége ez­zel tisztában is van - állították egyetértésben a személyzeti ta­nácsadó cégek. Ám még mindig akadnak kivételek. Csokomyak- kendő, izompóló, Donald kacsás óra, nejlonzacskó a kézben... szé­les a furcsa viseletek tárháza. A férfiaknak sötét öltöny, vilá­gos ing és nyakkendő ajánlott ál- lásinteijúra - hangoztatják az öl­tözködési tanácsadók. Ez egy elég egyszerű képlet, egy kutatóprog­ramozónak azonban mégsem si­került megtanulnia. Pöttyös csokornyakkendő, izompóió „A férfi öltönye még megfelelt volna a normáknak: barna volt, és a szabásával sem voltak prob­lémák. Nyakkendőjével viszont annál inkább. Az ugyanis nem normál mintájú nyakkendő volt, hanem pöttyös csokornyakken­dő. Az IT-s pozícióra jelentkező középkorú úrnak ráadásul gön­dör haja is volt, ami össze-vissza állt. Pontosan úgy nézett ki, mint egy bohóc” - mesélte egy, a lát­ványra még évek múlva is emlé­kező tanácsadó. A kirívó öltözködés tekinteté­ben az IT-s állásinterjúk viszik a prímet - derült ki a szakemberek által elmondottakból. „Egy másik informatikus pozíció betöltésekor ismét tátva maradt a szánk. A pá­lyázó ugyanis farmerben és test­hez feszülő izompólóban érkezett a beszélgetésre” - mondta el az interjút vezető hölgy. Donald kacsás óra, szűk miniszoknya Egy ötven év körüli informati­kus úr nagyon szerethette a színe­ket. Öltözékén ugyanis a szivár­vány minden színe megtalálható volt: nadrágja zöld színben pom­pázott, felöltője barna-sárga volt, fehér ingje alá pedig kék pólót vett fel, kezén pedig egy Donald kacsás óra díszelgett. Azonban nemcsak az informatikus, az, asz- szisztensi munkakörök betöl tése­kor is érik meglepetések a tanács­adókat. „Egy Olaszországból épp hazaérkező fiatal hölgy kosztüm és blúz helyett az alábbiakat vette fel: 80-as évekbeli fehér vastag talpú cipő, fehér harisnya, lila szí­nű szűk szoknya - ami egyébként inkább tűnt övnek mint szolcnyá- nak -, és egy szűk átlátszó top. A hölgy végül nem kapta meg az állást” - emlékezett vissza a meg­hökkentő esetre Mező Eszter, a T-HR Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Kosztüm nejlonszatyorral „A hölgyek esetében ejjyéb- ként többször fordul elő a kirívó, oda nem illő megjelenés” - jegy­zi meg Balázsy Krisztina. „Nyá­ron például számos pályázó jele­nik meg a köldököt szabadon ha­gyó, spagettipántos felsőben. A kiegészítőkkel is vannak problémák. Előfordult már, hogy egy recepciós munkakörre jelent­kező hölgy öt nyakláncot, nyolc gyűrűt és öt fülbevalót \iselt. Gyakori, hogy az öltözetet a nem megfelelő tárolóeszközzel ront­ják el a pályázók. Hiába vesznek fel ugyanis kosztümöt és szok­nyát, ha kezükben egy nagy áru­házlánc nejlonzacskóját lóbálják. Ez nagyon el tudja rontani az összképed’ - tette hozzá. Kleopátra-smink, átlátszó felső A sminket is túlzásba viszik né­ha a hölgyek. Mint Szegleti Beá­ta, a Profi Power irodavezetője el­mondta, egy hölgy például a sminkelés terén Kleopátrát vá­lasztotta példaképéül, és így is je­lent meg az interjún. A melltartó nélküli fehér átlátszó felsője már csak hab volt a tortán... (jp) A haj csavarása, az asztalra meredő szemek, az össszekulcsolt karok elterelhetik az interjúztató figyelmét A szemkontaktuson is múlhat az állásszerzés FELDOLGOZÁS Az állásinteijú sikere nemcsak az elmondottaktól, hanem a pályázó gesztusaitól is függ. A haj csavarása, az asztalra meredő sze­mek, az össszekulcsolt karok elte­relhetik az inteijúztató figyelmét. Bármennyire is jókat mondunk, a benyomás negatív lesz. A Career Journal amerikai szaklap néhány tanácsát foglaljuk össze. Aki a feltett kérdések után kerüli a szemkontaktust, lefelé vagy az inteijúztató mellé tekintget, nem sugároz őszinteséget, egyenessé­get. A másik véglet is káros. A sze­mélyzetist mereven bámuló pillan­tások a tolakodás, az agreszszivitás érzetét kelthetik a kérdezőben. A megnyerő szerepléshez rá kell találni az optimális egyensúlyra. A túlzott nyugtalanság jelei - például a mocorgás, az ideges bab- rálás - szintén előnytelen helyzet­be hozzák a pályázókat. A fejva­dász ugyanis joggal feltételezheti: aki egy felvételi beszélgetése a sem tudja kezelni a stresszes helyzete­ket, miként tudja majd a minden­napi munkában? Hogyan képviseli a céget egy éles tárgyaláson? Nehézkesen, tétován megköze­líteni az inteijúztatót, majd helyet foglalni, szintén rossz taktika: eb­ből a toborzók csekély önbizalom­ra, alacsony önértékelésre követ­keztetnek. Amennyire csak lehet, sugározzunk magabiztosságot. Fontos bemutatkozásnál a határo­zott kézfogás. A „döglött hal” kézfogással máris rossz irányba tereljük a kiválasztást végző szak­embert. A keresztbe tett kar, az összekul­csolt kéz is rossz pont: a szakem­berek ezekből védekező magatar­tásra, stresszre és arra következtet­nek - a jelölt nem akar megn yüni a beszélgetés során. Ezek a gesztu­sok barátságtalannak, zárkózott­nak tüntetik fel a pályázót, (jp)

Next

/
Thumbnails
Contents