Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-13 / 36. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Sólyom Romániában Az önálló állami magyar egyetemről, a kulturális és a területi autonómiáról kellene végre nyíltan tárgyalnia a román és magyar államfőnek, ahogyan az két uniós tagországhoz illene - írja a kolozsvári Szabadság. Sólyom László hivatalos látogatását a romániai kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvény bukaresti elszabotálása miatt többször elhalasztották. A lap szerint arra gondolhattak Magyarországon, hogy a látogatás elősegítheti a jogszabály megszavazását. Erre azonban ma már kevés az esély, véli a Szabadság, (m) A gyógyítás államosítása újratermeli a kommunizmus valamennyi gazdasági problémáját Egészségügy: Hátra arc! A kormány tervei az egészségügyben két alaptételből indulnak ki: az állam jobb tulajdonos mint a magán- szektor, a nyereség pedig erkölcstelen dolog és ezért ki kell iktatni a rendszerből. A történelem ezen feltevéseknek pontosan az ellenkezőjét igazolta. GÁL ZSOLT A Fico-kormány parlament elé vitt törvényjavaslatában a Közös és az Általános Egészségbiztosítót közintézménnyé akaija alakítani. Az állam által biztosított polgároknak (köztisztviselők, rendészeti szervezetek és fegyveres testületek tagjai, tűzoltók, gyermekek, diákok, nyugdíjasok, munkanélküliek és menekültek) kötelezően hozzájuk kellene szerződniük. Mintegy hétszázezer polgár kényszerülne így biztosítóváltásra. Mivel a lakosság majd kétharmada már jelenleg is a két említett biztosító ügyfele, a javaslat elfogadása esetén 80% körülire emelkedne piaci részesedésük. A kormány azonban nem elégedne meg azzal, hogy 700 ezer klienst ellop a magánbiztosítóktól, azt is meg akaija tiltani, hogy tulajdonosaik felhasználhassák a bennük keletkező nyereséget. A törvénytervezetben ugyanis szó szerint az áll, hogy az egészségbiztosító egy olyan részvénytársaság, amelyet nem vállalkozás céljával alakítanak. A benne keletkező nyereség nem vihető ki a társaságból, tehát vissza kell forgatni az ágazatba vagy tartalékot kell képezni belőle (a jó hír az, hogy nem lenne adóköteles). A kapitalizmus történetében aligha volt olyan részvénytársaság, amelyet ne azért alapítottak volna, hogy nyereséget termeljen és így a tulajdonosok befektetett pénzét gyarapítsa. A nem vállalkozás céljából létrejött részvénytársaság tehát fából vaskarika. Más kérdés, hogy a tulajdonosok valószínűleg 101 kiskaput találnak majd, hogyan vigyék ki a megtermelt hasznot a vállalatból. A nagyobb gond az „ellenreform” ideológia hátterével van. Valentovič egészségügyi miniszter ugyanis abból indul ki, hogy az állami tulajdon jobb mint a magántulajdon, az állami irányítás hatékonyabb a piaci koordinációnál, a nyereség pedig erkölcstelen dolog az egészségügyben. Ha ez így lenne, akkor a szocialista rendszernek magasan vernie kellett volna a kapitalizmust minden téren. De nem így van, és egy normális piacgazdaságban épp a nyereség a legfőbb motiváció: a vállalatok és a hozzájuk kapcsolódó emberek azért dolgoznak, fejlesztenek, fektetnek be, kínálják áruikat, szolgáltatásaikat jobban, szebben, olcsóbban, hogy haszonra tegyenek szert. Bár az egészségügy a kapitalista berendezkedésű országokban is egy speciális terület, a piacgazdaság alaptörvényei mindenhol működnek. Ha nem hagyják őket érvényesülni, akkor az egészség- ügyi rendszer is a szocializmus összes betegségét fogja hordozni (hiány, pazarlás, sorban állás, rossz minőség, gyenge hatékonyság, eladósodás). Amennyiben elfogadják a törvényjavaslatot és ezzel tovább folytatódik az egészségügyi ellenreform, akkor a piacon megjelenő szereplők (páciensek, járulékfizetők, orvosok és kórházak, biztosítók, gyógyszergyárak és patikák) egyike sem lesz érdekelt abban, hogy spóroljon. Ahhoz nem kell különösebb logika, hogy észrevegyük, a patikák, gyógyszergyárak és az orvosi eszközöket, műszereket előállító vállalatok érdeke az, hogy minél több orvosságot, műszert adjanak el minél drágábban. Ha rajtuk múlna, a világ pénze nem lenne elég az egészségügy fenntartására, ezért a többi szereplőt kellene érdekeltté tenni a spórolásban. Csakhogy a biztosítók nem motiváltak a költségek leszorításában, ha nem lehet hasznuk. Miért is érdekelné a piac négyötödét birtokló két állami biztosítót, hogy az orvosok egy egynapos műtétnél öt napra fektetik be a beteget a kórházba, hogy a drágább gyógyszert írják fel, hogy a kórház 20 millió helyett 40 milliót ad egy műszerért, vagy egy intézmény igazgatója 1 korona helyett 2 koronát fizet egy kifliért. (Ha a konyhán naponta négyszázan étkeznek, akkor ez egyáltalán nem mindegy.) Az üyen kiadásokon megspórolt pénzből a biztosítónak nincs nyeresége, hiszen nem lehet, a menedzsment fizetése meg úgy sem a nyereségtől függ. Akkor meg minek spóroljanak? Az ilyen rendszerben a kórház vezetői is abban érdekeltek, hogy minél több és hosszabb ideig tartó beavatkozást számlázzanak ki a biztosítónak. Miért is ne rendelnének drágább gyógyszereket (különösen, ha az érintett gyógyszergyár elküldi őket egy konferenciára mondjuk a Kanári-szigetekre) vagy kétkoronás kiflit (kiváltképp, ha azt a gazdasági igazgató sógorának cége szállítja)? A páciensek eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen ők nem tudják, milyen kezelésre van szükségük. Anyagilag azonban nem érdekeltek abban, hogy ritkábban járjanak orvoshoz vagy kevesebb időt töltsenek a kórházban, amióta eltörölték a 20 és 50 koronás térítési díjakat. Az egészségügyi ellátást a dolgozóktól levont járulékokból és az adóbevételekből finanszírozzák, de a befizetés és ellátás között semmilyen kapcsolat sincs. Magyarán: az, aki 15 éve egy fillér járulékot sem fizetett, ugyanazt kapja, mint az, akinek a fizetéséből mindvégig levonták a járulékokat. És természetesen egyikőjük sem érdekelt a költségek leszorításában. A fent felvázolt rendszerben senkinek sem érdeke, hogy spóroljon, miközben az üyen egészségügy akármekkora többletpénzt úgy tud elnyelni, hogy semmit sem javul az ellátás színvonala. Paradox módon a Fico-kormány mégis egy üyen rendszer kiépítése felé tart rohamléptekkel. Az egészségügy más, gazdagabb országokban is komoly gondokkal küzd a társadalmak elöregedése és az egyre drágább műszerek és orvosságok miatt. Franciaországban sokmilliárd eurós növekvő hiány van a közegészségügyi kasszában, Nagy-Britanniában hosszú várólisták alakultak ki stb. A bajokat azonban még sehol sem sikerült orvosolni a szlovákiai visszaállamosí- tási stratégiával. EUenkezőleg, a legtöbb fejlett országban természetes a magántulajdon, a verseny és a nyereség az egészségügyi rendszerben. Meg a Fico-kormány által eltörölt vizitdíj. Még az olyan „szociális” országokban is, mint Franciaország vagy az állandóan követendő példaként emlegetett Svédország. Ezek a tények azonban nem túl népszerűek, márpedig jelenlegi kormányunk legfontosabb alapelve a népszerűség, diktáljon bármit is a történelmi tapasztalat vagy a piac- gazdaság összes szabálya. Moszkva és Washington konfrontációba megy át - orosz lapok Putyin müncheni beszédéről Világhatalmi ambíciók és posztszovjet nosztalgia PALOTÁS LÁSZLÓ Stratégiai partnerségből konfrontációba megy át Oroszország és az Egyesült Államok - kommentálták a tegnapi moszkvai lapok Vlagyimir Putyin elnök Washingtont dorgáló müncheni kirohanását. Az orosz elnök felszólalása annyira agresszív volt az Egyesült Államokkal és a NATO-val szemben, hogy Putyinnak időnként csak a lábbeli hiányzott a kezéből, amellyel Nyikita Hruscsov egykori szovjet vezető az ENSZ-közgyűlési szószéket verte - jegyezte meg a Kreml-bíráló Kommerszant. A centrista Nyezaviszimaja Gazeta szerint sok szakértő azt jósolja, hogy Oroszország aktívabb külpolitikára tér át, azaz megkísérli korlátozni Washington befolyását a legforróbb válsággócokban. A lap úgy véli, Putyin országa új külpolitikai irányvonalát hirdette meg, amelyet 2008-as távozása után fognak folytatni, és amelynek sarokköve az Egyesült Államokkal való nyüt szembenállás. A nyugati hangvételű, liberális Vedomosztyi szerint Oroszország „a Szovjetunió széthuüása okozta kisebbségi érzése folytán előbb igyekszik deklarálni újjászületését, mint az megtörtént volna. Putyin szeremé történelmi érdemeként rögzíteni a Szovjetunió vüághatal- mi szintjére való visszajutást.”. Alexander Rahr német külpolitikai szakértő a Vedomosztyi hasábjain úgy véli, Putyin kénytelen megállapítani, hogy zsákutcába jutott korábbi politikája, amely az Európai Unióval való partnerségre irányult. Oroszországnak európai szövetségesekre kell szert tennie, hogy befolyást gyakorolhasson az Egyesült ÁHamokra - mondta Dmitrij Danyüov biztonságpolitikai szakértő a radikálisan liberális Gazdának. Egy másik kutató, Vlagyimir Dvorkin nyugalmazott tábornok szerint Putyin elégedetlen, amiért a NATO Moszkvával való konzultációk nélkül cselekszik. Bár az orosz katonai potenciál erősödik, nem mérhető össze a nyugatival, míg a technológiai szakadék egyre tágul. Oroszországnak ezért űrfelderítő rendszerekkel integrált, nagypontosságú fegyverek modernizálására keü összpontosítania. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Orbanizáció JARÁB1K BALÁZS Minden várakozással ellentétben a külpolitika dominál a szlovák közpolitikában. A Koszovóval kapcsolatos szlovák „pártpat- varnak” azonban van pár érdekes és veszélyes dimenziója, amelyekre nem ártana jobban odafigyelni. Először is szögezzük le, hogy egyszerűen lehetetlen a szerbek és a koszovói albánok közötti megegyezésen alapuló rendezés. A nemzetközi közösség vagy egy olyan megoldást választ, amely hosszú távon elvezet Koszovó fokozatos függetlenedéséhez (az ominózus Ahtisaari- terv), vagy pedig tovább lebegteti a kérdést. Csak az nem lehetséges, hogy a nemzetközi közösség ténylegesen el tudná érni (a koszovói albánoknál), hogy Koszovó Szerbia része maradjon. Pontosan ebből nem engednek a szerbek és erre esküdött fel a szlovák politikai elit túlnyomó része a múlt héten. Szlovákia ezzel a lépéssel - amennyiben ez a szerbeket támogató álláspont túllépi a helyi politikai kocsma falait és hivatalosan is megfogalmazódik - ott találják magukat Oroszország mellett, Európa legszélén. Az oroszok is maximum odáig tudnak elmenni Szerbia támogatásában, hogy az Ahtisaari-terv vétójával az ENSZ Biztonsági Tanácsában elodázzák a kérdést. A konszenzust kereső és támogató, a kelet-európai demokratizálási folyamatok támogatásáról ismert szlovák diplomácia számára ez az irány zsákutca. Ezért veszélyes Mikuláš Dzurinda magatartása. Éppen ő volt az, aki - a Kubiš-féle Ahtisaarit méltató bejelentés után - rögvest rohant Kostunicához támogatandó mindent, amit a szerbek szeretnének. Nem először bizonyítja Dzurinda, hogy számára az ellenzéki politizálás a másik oldallal való teljes szembefordulást, illetve az érzelmek túlhevíté- sét jelenti. A koszovói témánál maradva innen egyenes út (sőt, egy lépés) vezet a magyar kisebbség démonizálása felé. Hosszú távon a szlovák politika efféle „orbanizációja” kizárólag Ficónak kedvezhet - mint ahogyan Magyarországon is sikerült a Fidesznek ezzel a taktikával már két választást megnyeretnie a szocikkal. Nem ártana az ellenzéki külpolitizálást európaibb és racionális keretek között tartani. Főleg ha a Fico féle kommunikáció - egyelőre sikeresen - a szlovák külpolitikát arra degradálja, hogy mennyit sikerült megspórolni a kormányfő kínai utján. Egy ilyen „modern” baloldali külpolitikával szemben egy értékeken alapuló, európai külpolitika lehet az alternatíva. A jobbközép vezető pártja vagy példát mutat, vagy a korpa közé keveredik... JEGYZET Made in China HAJTMAN BÉLA A külföldi útjáról nemrég megérkező miniszterelnökünk és szolgalelkű udvarnokainak a keskenyszeműek országában tett látogatása apropóján a Heinrich Gusztáv-féle Egyetemes irodalomtörténetet ütöttem fel. Még mielőtt ellepne bennünket a „kiskínaiak” sise- rehada, kellőképpen fel kell magam vérteznem fogadásukra. A két ország méreteit tekintve hangyányi kisebbségemben nem vallhatok előttük szégyent. Elkezdtem tanulmányozni a Szongok korszakát, Tu Fu, Csuang Ce, Li Thai Po költőfejedelem leszármazottjainak szellemi termékeit. Beleolvastam a Fösvény kínai változatába, még Voltaire-t is megihlette a Csaó család kis árvája, melyből a L' Orphelin de la Chine című drámája született. Aztán a már említett Tu Fu, Csang Ci, Pao Csao és Ju Hszin szerelmes verseinek olvasásával folytattam a szellemi utazást. Nem voltam rest, azt is megnéztem, vajon hazai irodalmi lapjainkban ráakadok-e egy-egy kínai toliforgatóra. S nem csalódhatunk: két versikét is találunk A Ging- Tin-San-on és az Ősz a Ba-fo- lyó partján címmel. Arról is tudósít az irodalomtörténet, hogy Tu Fu három leíró költeménye olyan magas elismerést aratott, hogy a császár alki- rállyá nevezte ki, de nem vállalta el ezt a funkciót az ünnepelt költő. Ehelyett a kalandos életet választotta, mígnem egy áradás alkalmával egy szigetre vetődött, ahol tíz napig ten- gett-lengett étlen-szomjan, s mikor megmenekült, majdhogynem halálra ette magát. Erre nekünk is vigyáznunk kell, ha ügyesen tudjuk forgatni ujjaink között a pálcikákat a hazai kínai éttermeinkben. A kortársak közül Darvasi sárkánygyilkos fejedelmét is meglátogattam, végül szellemi kalandom az egyik novella olvasásával fejeződött be. így hát Fi Co fejedelmünk hazatértével közvetve én is keleti üzlettársainkat idéztem meg egy-egy irodalmi mű kapcsán. Persze nem kell erőltetni magunkat: elég, ha benyitunk egy kínai hangárszerű üzlethelyiségbe, rögtön megcsap a cipőtalpak jellegzetes gumiszaga. Ki ne emlékezne a kínai toliakra, technikai mütyürökre, melyek egy-két napig, jobb esetben egy-két hétig is működnek. Emlékeztek, pedagógustársaim: volt idő, mikor csak kínai toliakkal lehetett kitölteni a bizonyítványokat. S a kínai szagos radírgumik, faragók, tolltartók, iskolatáskák! Csupa csecsebecse. S ne tagadjuk, ha körülnézünk otthonunkban, biztosan ráakadunk egy-egy „Made in China” feliratú termékre. S még mennyi lesz belőlük, ha újabb szerződések köttetnek? Szabó Lőrinccel kérdem én is: „Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve./Marad belőlünk annyi, mint belőle?” Nem repestem az örömtől, mikor megtudtam, hogy kormányunk az emberi jogokat tipró Kína kegyeiért esedezik. Dehát az üzlet az üzlet! Én pedig inkább Hszin Jen-Nien bordalába fojtom bánatom... (Gyenes Gábor karikatúrája)
