Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-12 / 35. szám, hétfő
14 Riport ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 12. www.ujszo.com Egyes régiókban látványos az idegenforgalom fejlődése, sok helyen viszont stagnál - miért nem vagyunk még mindig kis Svájc? A vidéki turizmusról - a Csallóköztől Gömörig Érdekes műsort sugárzott a napokban a királyi szlovák tévé kettes csatornája: a gazdasági minisztérium idegenforgalomi főosztályának vezetője, illetve a turisztikai információs központok társulásának elnöke kereste a választ arra, miért is nem vált az ország a rendszerváltás óta kis Svájccá. Pedig minden feltétel adott - legalábbis elvileg... LŐR1NCZ ADRIÁN Az elmélet és a gyakorlat között tátongó szakadék áthidalását az sem könnyíti, hogy eddig- elé az ország valamennyi kormányzata deklarálta az idegen- forgalom fejlesztésének elsőségét. A számok önmagukért beszélnek: míg 2004-ben (frissebb adat egyelőre nem áll rendelkezésünkre) Magyarország 35, Csehország és Lengyelország pedig 10-10 millió dollárt költött az idegenforgalom fejlesztésére, Szlovákia esetében ez az összeg alig haladta meg a hárommilliót. A gazdasági tárca ennek ellenére is kielégítőnek tartja az ágazat fejlődését, hozzáfűzve, hogy lehetőségeinket még korántsem merítettük ki. Gabriel Kuliffay, a tárca főosztályvezetője szerint a legnagyobb gondot az országos idegenforgalmi információs rendszer hiánya okozza, mely átfogó képet nyújtana a turisztikai látványosságokról, lehetőségekről. Az adatoknál maradva: tavaly az ország határait harminc millió külföldi lépte át, az idegen- forgalomból negyven milliárd korona csörgött be az államkasszába. Ez az 1998-as forgalom duplája, tehát előremozdu- lás mégis tapasztalható. A statisztikai magaslatokból a földre ereszkedve jól látszanak azok a tartalékok, melyek kihasználása még várat magára; elég végigpo- roszkálni az ország déli részén, mondjuk a Csallóköztől GömörigTőkési Kupa, fogathajtó verseny A dunatőkési Czajlik családnak régi álma vált valóra azáltal, hogy végre komolyan kezdhettek foglalkozni a lovakkal, lovas turizmussal; mert bár a szándék korábban is megvolt, az elmúlt rendszerben a lótartás „burzsuj hagyománynak” minősült. A rendszer bukását követően viszont azonnal munkához láttak. „A kilencvenes évek elején angol félvér kancákat vásároltunk, ezek képezték lótenyészetünk alapját - mondja Czajlik Katalin. - Célunk az volt, hogy az 1991- ben megszűnt somorjai állami méntelep hagyományaira építve, tovább ápoljuk a csallóközi lovassportot. Kilencvenháromban rendeztük meg az első díjugrató versenyt; ez azóta is Tőkési Kupa címen fut. Ahhoz, hogy a tenyészetet fenn tudjuk tartani, bővítenünk kellett a vállalkozást; fő profilunk tehát továbbra is a tenyésztés, a bértartás, a lovasoktatás, illetve a gyógylovaglás, de pályázati pénzekből időközben felépült itt egy étterem és egy panzió.” Sokoldalúnak kell lenni, ha pályázatot akar nyerni az ember, tudom meg a receptet - e célt szolgálja Czajlikéknál a kerékpárkölcsönző, a kemping, valamint a csónaktúra-szervezés is. A lovasturizmus sehol a világon nem tudja eltartani magát; ezért jó, ha akad a környéken olyan terület, mely idegenforgalmi szempontból érdekes. Dunatőkés és környéke mindenképp az, hiszen a csónaktúra résztvevője még megláthat valamit az ágvizek egykori világából. „Mi továbbra is lovas-, valamint rendezvény-turizmusban gondolkodunk - mondja Czajlik- né asszony -, szeretnénk például fogathajtó versenyeket rendezni a telepen. Bár a magyarok körében közkedvelt ez a sportág, Szlovákia déli részén nincsenek hagyományai. Remélem, kedvező lesz a fogadtatása a csallóköziek körében.” Csupán a margóra jegyzi meg, hogy jó lenne, ha valaki végre összefogná mindazokat a vállalkozókat, akik az idegenforgalom vizeit borzolgatják, s kiadna egy mindenre kiterjedő programkínálatot, mert az önjelölt „reklámszakemberek” csak vinnék a pénzt a háztól - ténykedésük ho- zadéka viszont nagyon kétes értékű. Rapp nagy lehetősége A Losonctól kőhajításnyira található Rapp település határában bőszen fúrnak; másfél kilóéi lovas turizmus nem képes eltartani önmagát, mondja Czajlik Katalin méteres mélységből ugyanis negyvenöt fokos termálvíz hozható a felszínre. Ez fogja meleg vízzel ellátni a Novolandia élményfürdőt, s meglehet, hogy Losonc egyes részeinek távfűtésére is jut belőle. Vladimír Čer- venák, a főberuházó 1. Geoter- málna Kft. illetékese tájékoztat a tervezet részleteiről. „Rapp község határában mintegy húsz hektáros üdülőközpont épül fel - tudom meg -, a Novolandia élményfürdő 8 hektárt fog elfoglalni. Tíz termálvizes medence, sportpályák, pihenőpark, szálloda, hétvégi bungalók és kemping várja majd a turistákat, s ez lesz a kiindulópontja a Neogradiens tanösvénynek is, melynek bejárása során a látogató Losonc és Nógrád történetével ismerkedhet meg. A fürdő egész évben nyitva áll majd, s ha sikerül elindítani a Losonc-Rapp-Ipolytarnóc közötti vonatjáratot, a látnivalók sora tovább bővül, hiszen a végcél a tarnóci paleontológiái park lesz. Lévén szó határ menti térségről, számolunk azzal, hogy a Novolandia vonzani fogja a magyarországi látogatókat is.” Rájuk apellálva szorgalmazta egykor az ugyancsak Nógrád megyében található Alsósztrego- va polgármestere az Ipoly-hidak visszaállítását. Gondolom, a jószomszédi kapcsolatok ápolásán túl ennek anyagi vonzata is volt. „A termálfürdőt tavaly több, mint 69 ezer látogató kereste fel - mondja Ján Hriň, az alsósztre- govái községi hivatal szakreferense. - Ezek többségét hazaiak, lengyelek, csehek és magyarok teszik ki, de megfordultak itt finnek, lettek, hollandok, spanyolok, svájciak, osztrákok és szer- bek is. A hivatal nemrég dolgozta ki a fürdő hosszú távú fejlesztési tervét, s bizony, sok mindent fel kell itt újítanunk; legalább százmillió koronára volna szükség.” Az csak természetes, hogy Madách szülőfalujában is az uniós alapokkal számolnak... Barlangtúra - másként Nem mindennapi attrakciót kínál a Gömör-tornai Karszt tövébe látogatóknak Jaroslav Stankovič - a várhosszúréti barlangban tett látogatás kalandtúra a javából, mert a látogató itt nem betonjárdán „közlekedik”, hanem pallókon, kötéltraverzen kel át a föld mélyének patakjai, tavai fölött. A látvány minden viszontagságért kárpótol, hiszen itt található a Guinness Rekordok Könyve által a világ legna- gyobbjaként számon tartott, 32,6 méter magas cseppkőoszlop (Csupán a teljesség kedvéért: a bejegyzés óta Kubában, Tajföldön és Szardínia szigetén is találtak nagyobbat, ám ez mit sem von le a várhosszúréti értékéből). „Szlovákia szerte csupán három helyen vehet részt barlangi kalandtúrán a látogató - mondja Stankovič úr -, a dolog lényege, hogy a barlangot az eredeti állapotában csodálhatja meg. A három órás barlangi túra során megismerkednek a felszín alatti térformák sokrétűségével, s egyedi képződmények sokaságát csodálhatják meg.” Egy ilyen látszólag egyszerű vállalkozás üzemeltetése sem zökkenőmentes ám; 2000-től egy ízben három évre le kellett állnia az üzemeltetőnek, mivel a törvénykezés szintjén jelentkező hiányosságok miatt nem kapott üzemeltetési engedélyt. Mivel a barlang nemzeti kincs, a bérlőnek előbb tanulmányok sokaságát kell elkészítenie, s még akkor sem garantált, hogy megkapja az engedélyt. De hát a barlangászat amúgy sem türelmetlen embereknek való. A várhosszúréti barlangot tavaly két és félezer látogató kereste fel, miközben a teljes kapacitása évi háromezer fő. A látogatók egyharmada lengyel, s bár közel a határ, viszonylag kevés a magyar turista. „Olyan kincs ez, melyet Európa még nem fedezett fel magának - vallja a barlangász -, de ez a Gömör-tornai Karszt, illetve a Szlovák Paradicsom egészéről elmondható. Egyszerűen nem tudjuk eladni magunkat.” Ez, azt hiszem, többet elárul a hazai állapotokról a statisztikai adatok zöménél. Egy utolsó ellenőrzés, s indulhat a barlangtúra (Somogyi Tibor felvételei) A két darab ezerötszáz méteres furatból felhozott termálvíz látja majd el Novolandiát
