Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-12 / 35. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 12. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Oroszországban lapértesülés szerint őrizetbe vettek két csecsem Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolása ügyében Az újság a nyomozáshoz közel álló forrásokat idézve azt írta: a két személyt azt követően vették őrizetbe, hogy elemezték a gyilkosság napján készített katonai műhold-felvételeket arról a moszkvai bérházról, ahol Politkovszkaja lakott, és amelynek bejáratában az újságírónőt tavaly októberben meggyilkolták. Azon a napon Vlagyimir Putyin orosz elnök születésnapja volt, s a fegyveres erők ezért fokozott készültségben voltak. Az orosz ügyészség szóvivője nem kívánta kommentálni az értesülést. Anna Politkovszkaja élesen bírálta cikkeiben a Kreml politikáját, és különösen hevesen ostorozta a csecsenföldi szakadár felkelőkkel szemben alkalmazott módszereket, kínzásokkal és emberrablásokkal vádolva egyebek között a Moszkva-barát csecsen hatóságokat. Az orosz külügyminisztérium korábban cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint az ügyészség vizsgálatot indított volna több csecsenföldi rendőr ellen, hogy megállapítsák róluk, volt-e közük a gyilkossághoz. THE SUNDAY TIMES A „madárinfluenzától sújtott magyarországi térségből” importált pulykahúst a brit kormány tudtával az a brit baromfifeldolgozó cég, ahol szintén felbukkant a kór - írta a londoni lap. A magyarországi érdekeltséggel is bíró Bernard Matthews, amelynek kelet-angliai telepén 159 ezer pulykát kellett leölni madárinfluenzás esetek miatt, 20 tonna pulykát hozott be egy kecskeméti vágóhídról, amely kevesebb mint 50 kilométerre van a délkelet-magyarországi madárinfluenza-előfordulá- sok helyszínétől. A The Sunday Times szerint a szakminisztérium attól tartott, hogy ha leállítja a magyar pulykahús importját, más európai uniós országok a brit exportra rónak ki tilalmat. David Miliband brit környezetvédelmi és élelmezési miniszter a hét elején a témáról a londoni alsóházban rendezett vitában maga is kijelentette: a madárinfluenzától érintett magyarországitelep nem Bemard Matthews tulajdona. Hozzátette: a kórtól érintett növendék pulykák mindegyike nagy-britan- niai nevelésű, vagyis „ebben a vonatkozásban sincs magyar kapcsolat”. A hét második felében azonban saját minisztériumának helyettes főállatorvosa azt mondta: az „egyik lehetséges” behurcolási mód a Magyarországról érkező baromfitermék-import. Ennek alapja az az elsődleges tudományos vizsgálati eredmény, amely szerint a suffolki és a magyar- országi megbetegedéseket okozó vírus ,jó eséllyel ugyanaz”. A brit Országos Gazdaszövetség (NFU) hivatalos közleménye szerint az Európai Unión belül ugyan korlátozásoktól mentes a kereskedelem, ennek feltétele azonban szigorú ellenőrzési intézkedések életbe léptetése valamely járvány kitörése esetén.- Miféle választási ígéretek? Itt az orvosi igazolás, hogy szklerózisban szenvedek. (Peter Gossónyi karikatúrája) Emberrablást, politikai gyilkosságot, szabotázsakciót hajtottak volna végre Kommandós alakulata is volt az egykori ŠtB-nek Nyugat-németországi bevetésre készített elő különleges kommandókat a hetvenes években a csehszlovák Katonai Kémelhárítás (VKR), amely a korabeli kommunista Állambiztonsági Hivatal (ŠtB) részeként működött. KOKES JÁNOS A szupertitkos egységek tagjait emberrablásokra, gyilkosságokra és szabotázsakciók végrehajtására képezték ki. Az egykori ügynökök nevét azonban a hivatal nem hozza nyüvánosságra, mert az megkárosíthatná Csehország érdekeit. A Mladá Fronta Dnes című cseh lap közlése szerint a nyugati vüágban bevetendő kommunista kommandókról szóló információkat a jelenlegi katonai hírszerzés levéltárában fedezték fel. Egyébként 60 ezer katonai hírszerzési akta átadásáról éppen a napokban született megállapodás Szlovákia és Csehország között. Az újság szerint mintegy száz személy kapott olyan kiképzést, hogy képes legyen nyugat-németországi bevetésre, ahol olyan feladatok teljesítésére kellett volna alkalmasnak lenniük, mint a politikai, katonai és gazdasági élet kulcsszereplőinek az elrablása, illetve megsemmisítése vagy fontos katonai objektumok elfoglalása. Az egykori kémelhárítás ügynökhálózatot is kiépített Németországban, amely bevetés esetén segítette volna a kommandósokat. Szakértők úgy vélik, hogy ez az ügynökhálózat időközben fokozatosan szétesett és kimúlt. „A különleges rendeltetésű csoport még a VKR keretein belül is rendkívül titkosnak számított, amelyről az ŠtB központi nyilvántartásában semmiféle bejegyzések nem találhatóak. A kémelhárításon belül is csak néhány személy tudott az elképzelésekről” állítja Milan Macák történész, aki a katonai kémelhárítás múltját kutatja. A levéltárban most azokat a füzeteket találták meg, amelyeket ezeknek az embereknek a kiképzéséről vezettek parancsnokaik. Az egység tagjai civil foglalkozást űztek, idegen nyelveket is beszéltek, kitűnő erőnléttel rendelkeztek, s rendszeres kiképzéseken vettek részt. „Nevüket nem szabad nyüvánosságra hozni. Ma ezek az emberek senkinek nem ártanak. Nevük nyilvánosságra hozatala kárt okozhatna a Cseh Köztársaságnak” - mondta Macák. A felfedezett dokumentumokból az is kiderül, hogy a korabeli katonai kémelhárítás nagy segítséget nyújtott a szovjet hadseregnek is Csehszlovákia 1968 augusztusi megszállásánál. „A Katonai Kémelhárítás segítsége nélkül a megszállás nem zajlott volna le olyan simán” - állítja Miroslav Krejčík, a mai katonai hírszerzés főnöke. Horror-forgatókönyvre hasonlít a A klímaváltozás költségei című tanulmány A felmelegedés visszaveti a termelést MT1-HÁTTÉR A klímaváltozás csökkenti a termelékenységet és sok halálos áldozatot követel majd - állítja a kiéli Vüággazdasági Intézet (IfW), és a Természetvédelmi Vüágalap (WWF) közös tanulmánya. Eszerint a század végéig a növekvő hőség miatt évente 0,1-0,5 százalék között csökkenhet a német GDP. A következmények általában nagyon kínosak lehetnek, figyelmeztetett a tanulmányt jegyző kiéli professzor, Gemot Klepper. A Természetvédelmi Világalap „A klímaváltozás költségei” címet adta a tanulmánynak, amely ellentétben a korábbi németországi előrejelzésekkel, kifejezetten borúlátó. A kutatók az emberek teljesítőképességét és egészségi állapotát prognosztizálták 2071-2100 között. 16 német városra készítettek regionális előrejelzést, kiszámolva, hogy a mostam tendenciák alapján ott hány úgynevezett „hőségnap” várható, vagyis olyan nap, amikor a hőmérséklet 32 Celsiusfok fölé emelkedik. Eszerint Mannheimben a mostanihoz képest még 23, Frankfurtban 19, Lipcsében 12, míg Hamburgban 9 hőségnap lesz. Ä következmények tragikusak, évente 5-15 ezer fő veszítheti életét, amennyiben nem teszik meg a szükséges megelőző intézkedéseket. A tanulmány szerint tavaly csak Németországban 24 500 beteget kellett hőség okozta panaszokkal kórházba szállítani a keringési rendszer és a tüdő működési zavarai miatt, ez a szám évente elérheti a 150 000 főt is. Csak a kórházi kiadások emiatt évi 300-700 millió euró közötti összeggel nőnek majd. A legnagyobb tételt azonban várhatóan a munkavállalók teljesítménycsökkenése jelenti, hiszen a termelékenység akár 12 százalékkal is csökkenhet. Ez nemzetgazdasági szinten 10 milliárd eurós veszteséget okozhat. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy már most is évi 2,4 milliárd eurós veszteség keletkezik a hőségnapok miatt Németországban. Az IfW és a WWF figyelmeztet arra is, hogy a hőség okozta egészségi panaszok csak korlátozott mértékben láthatóak előre, nem tudni, valójában mekkora lesz a kár, hiszen az allergiát okozó új növényfajok megjelenésétől kezdve a kullancsok fokozott terjedéséig számos hatás várható. „A forró szavak helyett jéghideg fejre és cselekvésre lenne ahhoz szükség, hogy korlátozni lehessen a káros gázok kibocsátását”, véli a WWF klímaszakértője, Regine Günther. A tanulmányt kemény bírálatok is érték, így például a Der Spiegel című német hetilap pánikkeltőnek nevezte a prognózist, mondván: eddig senki nem beszélt a halálos áldozatok számának várható növekedéséről. Erre a WWF szóvivője, Ralph Kampwirth a Spiegel Onli- ne-nak nyilatkozva kifejtette, hogy a legrosszabb számokat és eshetőségeket nem is vették figyelembe, mert azokból tényleg valódi horror-forgatókönyvet lehetett volna felépítem. KOMMENTÁR Agyrémveszély! BARAK LÁSZLÓ Nincsen az égvilágon semmi csodálkoznivaló azon, hogy a szlovák politikai „elit” háza táján újra kitört egy politikai zivatar. Amely - pártállásra való tekintet nélkül - szinte minden közszereplőre lecsapott. Nyomában múlt héten a körmönfont nacionalista spekulációktól a legprosztóbb ugatásig szinte minden el is hangzott a színtéren. Természetesen a Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott „koszovói rendezési terve” kapcsán gerjedő belpolitikai feszültségről van szó. Pedig a tervezet, amely tulajdonképpen a jelenleg Szerbiához tartozó koszovói tartomány mielőbbi függedenítését kínálja megoldásként az évek óta parázsló balkáni tűzfészek lefojtására, a legkevésbé sem érintheti közvetlenül a szlovák belpolitikát. A Szlovák Köztársaság területi egységét pedig még közvetetten sem veszélyezteti. Ez legalább annyira biztos, mint az, hogy Ján Slota soha az életben nem köt vérszerződést a Csemadok aktuális elnökével...! Ennek ellenére Koszovó függetlenedésének lehetősége mintha mégis ilyesmivel rémítette volna meg őt. Hagyjuk azonban ezt a retardált ápoltakat idéző főszert, hiszen vonatkozó megnyüatkozása nem több, A Slotá- ból nem lesz szalonna című primitív szappanopera egy újabb, eleve akut hányingert keltő epizódjánál. Szembetűnőbb viszont, hogy az ellenzék vezére, az eleddig legalább viszonylag normálisnak tetsző Mikulás Dzurinda is gyanús szájmenéssel reagált Ahtisaari tervezetének nyilvánosságra hozatalára. Rögvest arról prédikálva, hogy a szlovák diplomácia miképpen kösse meg magát és forduljon szembe Koszovó függetiemtésének szándékával. Merthogy általa, úgymond, veszélyes precedens teremtődne az Európai Unióban... Ekként vélekednek persze a szlovákiai kereszténydemokrácia másik pártja, a KDH, „nemzeti ügyekben” jellemzően szintén szemforgató vezetői is. Amint a legnagyobb kormánypárt, a Smer, és a legkisebb, a HZDS nyilatkozói is úgy kerülik a tervezet egyértelmű támogatását, mint macska a forró kását. Annak ellenére, hogy a minden hájjal megkent külügyér, Ján Kubiš tulajdonképpen átültette azt egy illetékes parlamenti bizottságban... Mármost, joggal merül fel a kérdés, mi lehet vajon a kollektív pánik oka? Ugyan mi is lehetne egy olyan, idült hungarofóbiával, azaz a magyarokkal szemben munkáló folyamatos bizalmatlansággal megvert provincián, mint Szlovákia? Amely, minő paradoxon, tulajdonképpen a szlovák szeparatizmusnak köszönheti puszta létét...! Következésképpen, a koszovói precedenssel történő pánikkeltés egyértelműen a szlovákiai magyarok ellen irányul. Attól tarthat ugyanis a szlovák politikusok és sajna, az értelmiségjó része, hogy nyomában vérszemet kap majd némely szlovákiai magyar „nemzetőr’ is! Aztán uccu neki, kiltiáltják itten a Magas-Tát- ra alatt az FMK-t. Azaz a Felvidéki Magyar Köztársaságot! Ez a gyermeteg agyrém természetesen épp úgy minősíti szlovák terheltjeit, mint azt a néhány síkhülye magyar irredentát, akik szintén üyesmit vizionálnak. A legelkeserítőbb ebben a helyzetben éppen az ésszerűtiensége. Hiszen a koszovóiak státusa soha nem volt azonos a szlovákiai magyarokéval. Módosulásának lehetősége ezért követhetetlen példa számukra. Bár kétségkívül volt már a világtörténelemben számtalan olyan vérzivatar, amelyeket sokkal inkább a szimpla butaság meg vakhit, mintsem a józan ész gerjesztett... JEGYZET Nem lehet megúszni JUHÁSZ KATALIN Betegesen irtózom a kétpólusú magyar belpolitikát taglaló eszmefuttatásoktól, nem is olvasok ilyeneket, nem még, hogy billentyűzetet ragadjak ez ügyben. Most mégsem lehet megúszni. Pedig rengetegen írtak már a kordon-problematikáról, szálkásra elemezték jogi, szociológiai, politológiai szempontból. Személyes-szorongós dolgozattal azonban nem találkoztam, úgyhogy most jöjjön egy üyen. A nagy kordonbontási perfor- mansz idején ugyanis épp Budapesten voltam, sőt a helyszín közelében laktam. Napjaimat a filmszemlének köszönhetően mozitermekben töltöttem, estéimet hangulatos budai kocsmákban, éjszakáimat pedig egy pesti lakásban, ahol nem volt tévé. Mégsem tudtam kimaradni a dologból. Pedig a Kossuth tér közelébe csak egyszer merészkedtem, azt is megbántam, mert ott bizony lehetetlen volt pártatlan turistaként viselkedni. A távolabbijárdákon is szurkolók álltak, fennhangon kommentálták az eseményeket, és aki nem csatlakozott vagy bólogatott, arra csúnyán néztek. Másnap meglátogattam tíz éve elfeledett, nemrég felfedezett ismerősömet, aki büszkén közölte, hogy ő forradalmár, rendszeresen tüntet, tavaly októberben ott volt a megmozdulásokon, és most is a Kossuth téren lenne, ha nem engem várt volna. Angolosan az időjárásról igyekeztem beszélgetni, aztán angolosan távoztam. Visszafelé a combinón egy asszony azzal szórakoztatta a népet, hogy röplapot olvasott fel, minden mondat után a kormánytagok felmenőit emlegetve. Áz utazóközönség egyik fele csatlakozott, másik fele dühösen lehurrogta. Alig vártam, hogy leszállhassak. Gyalogosan sem volt piskóta az élet, épp felvonultak a rendőrautók, eltorlaszolták a Kossuth tér felőli utcákat, minden elhaladót szigorúan végigmértek. Nem szeretem, ha végigmémek. A környéken lakóknak gyakran kell írásos bizonyítékot szolgáltatniuk arról, hogy a környéken laknak. Ezt egy környéken lakótól tudom, aki esténként sosem tudja, par- kolhat-e zavartalanul a saját háza előtt, illetve meg tudja-e közelíteni otthonát. Az ominózus napon sms jött tőle: szedjem a lábam hazafelé, mert később nem biztos, hogy át tudok jutni Budáról Pestre. „Jó filmet várok, megreszkírozom a maradást” - írtam vissza. „Te tudod, sok sikert” -jött a válasz. Aznap már megúszhatatian volt a szorongás, a sötét moziterembe is beférkőzött. Vígjátékról még nem jöttem ki üyen búsan...
