Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-12 / 35. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 12. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Oroszországban lapértesülés szerint őrizetbe vettek két cse­csem Anna Politkovszkaja új­ságírónő meggyilkolása ügyé­ben Az újság a nyomozáshoz közel álló forrásokat idézve azt írta: a két személyt azt kö­vetően vették őrizetbe, hogy elemezték a gyilkosság napján készített katonai műhold-fel­vételeket arról a moszkvai bér­házról, ahol Politkovszkaja la­kott, és amelynek bejáratában az újságírónőt tavaly október­ben meggyilkolták. Azon a na­pon Vlagyimir Putyin orosz el­nök születésnapja volt, s a fegyveres erők ezért fokozott készültségben voltak. Az orosz ügyészség szóvivője nem kí­vánta kommentálni az értesü­lést. Anna Politkovszkaja éle­sen bírálta cikkeiben a Kreml politikáját, és különösen heve­sen ostorozta a csecsenföldi szakadár felkelőkkel szemben alkalmazott módszereket, kín­zásokkal és emberrablásokkal vádolva egyebek között a Moszkva-barát csecsen ható­ságokat. Az orosz külügymi­nisztérium korábban cáfolta azokat az értesüléseket, ame­lyek szerint az ügyészség vizs­gálatot indított volna több cse­csenföldi rendőr ellen, hogy megállapítsák róluk, volt-e kö­zük a gyilkossághoz. THE SUNDAY TIMES A „madárinfluenzától sújtott magyarországi térségből” im­portált pulykahúst a brit kor­mány tudtával az a brit ba­romfifeldolgozó cég, ahol szintén felbukkant a kór - írta a londoni lap. A magyarorszá­gi érdekeltséggel is bíró Ber­nard Matthews, amelynek ke­let-angliai telepén 159 ezer pulykát kellett leölni madár­influenzás esetek miatt, 20 tonna pulykát hozott be egy kecskeméti vágóhídról, amely kevesebb mint 50 kilométerre van a délkelet-magyarországi madárinfluenza-előfordulá- sok helyszínétől. A The Sun­day Times szerint a szakmi­nisztérium attól tartott, hogy ha leállítja a magyar pulyka­hús importját, más európai uniós országok a brit exportra rónak ki tilalmat. David Mili­band brit környezetvédelmi és élelmezési miniszter a hét ele­jén a témáról a londoni alsó­házban rendezett vitában ma­ga is kijelentette: a madárinf­luenzától érintett magyaror­szágitelep nem Bemard Matt­hews tulajdona. Hozzátette: a kórtól érintett növendék puly­kák mindegyike nagy-britan- niai nevelésű, vagyis „ebben a vonatkozásban sincs magyar kapcsolat”. A hét második felé­ben azonban saját minisztériu­mának helyettes főállatorvosa azt mondta: az „egyik lehetsé­ges” behurcolási mód a Ma­gyarországról érkező baromfi­termék-import. Ennek alapja az az elsődleges tudományos vizsgálati eredmény, amely szerint a suffolki és a magyar- országi megbetegedéseket okozó vírus ,jó eséllyel ugyanaz”. A brit Országos Gazdaszövetség (NFU) hiva­talos közleménye szerint az Európai Unión belül ugyan korlátozásoktól mentes a ke­reskedelem, ennek feltétele azonban szigorú ellenőrzési intézkedések életbe léptetése valamely járvány kitörése esetén.- Miféle választási ígéretek? Itt az orvosi igazolás, hogy szklerózisban szenvedek. (Peter Gossónyi karikatúrája) Emberrablást, politikai gyilkosságot, szabotázsakciót hajtottak volna végre Kommandós alakulata is volt az egykori ŠtB-nek Nyugat-németországi beve­tésre készített elő különle­ges kommandókat a hetve­nes években a csehszlovák Katonai Kémelhárítás (VKR), amely a korabeli kommunista Állambizton­sági Hivatal (ŠtB) részeként működött. KOKES JÁNOS A szupertitkos egységek tagjait emberrablásokra, gyilkosságokra és szabotázsakciók végrehajtására képezték ki. Az egykori ügynökök nevét azonban a hivatal nem hoz­za nyüvánosságra, mert az megká­rosíthatná Csehország érdekeit. A Mladá Fronta Dnes című cseh lap közlése szerint a nyugati vüágban bevetendő kommunista komman­dókról szóló információkat a jelen­legi katonai hírszerzés levéltárá­ban fedezték fel. Egyébként 60 ezer katonai hírszerzési akta át­adásáról éppen a napokban szüle­tett megállapodás Szlovákia és Csehország között. Az újság sze­rint mintegy száz személy kapott olyan kiképzést, hogy képes legyen nyugat-németországi bevetésre, ahol olyan feladatok teljesítésére kellett volna alkalmasnak lenniük, mint a politikai, katonai és gazda­sági élet kulcsszereplőinek az el­rablása, illetve megsemmisítése vagy fontos katonai objektumok elfoglalása. Az egykori kémelhárí­tás ügynökhálózatot is kiépített Németországban, amely bevetés esetén segítette volna a komman­dósokat. Szakértők úgy vélik, hogy ez az ügynökhálózat időközben fokozatosan szétesett és kimúlt. „A különleges rendeltetésű csoport még a VKR keretein belül is rendkívül titkosnak számított, amelyről az ŠtB központi nyilván­tartásában semmiféle bejegyzé­sek nem találhatóak. A kémelhá­rításon belül is csak néhány sze­mély tudott az elképzelésekről” ­állítja Milan Macák történész, aki a katonai kémelhárítás múltját kutatja. A levéltárban most azo­kat a füzeteket találták meg, amelyeket ezeknek az emberek­nek a kiképzéséről vezettek pa­rancsnokaik. Az egység tagjai civil foglalko­zást űztek, idegen nyelveket is be­széltek, kitűnő erőnléttel rendel­keztek, s rendszeres kiképzéseken vettek részt. „Nevüket nem szabad nyüvánosságra hozni. Ma ezek az emberek senkinek nem ártanak. Nevük nyilvánosságra hozatala kárt okozhatna a Cseh Köztársa­ságnak” - mondta Macák. A felfe­dezett dokumentumokból az is ki­derül, hogy a korabeli katonai ké­melhárítás nagy segítséget nyújtott a szovjet hadseregnek is Csehszlo­vákia 1968 augusztusi megszállá­sánál. „A Katonai Kémelhárítás se­gítsége nélkül a megszállás nem zajlott volna le olyan simán” - állít­ja Miroslav Krejčík, a mai katonai hírszerzés főnöke. Horror-forgatókönyvre hasonlít a A klímaváltozás költségei című tanulmány A felmelegedés visszaveti a termelést MT1-HÁTTÉR A klímaváltozás csökkenti a ter­melékenységet és sok halálos áldo­zatot követel majd - állítja a kiéli Vüággazdasági Intézet (IfW), és a Természetvédelmi Vüágalap (WWF) közös tanulmánya. Eszerint a század végéig a nö­vekvő hőség miatt évente 0,1-0,5 százalék között csökkenhet a né­met GDP. A következmények álta­lában nagyon kínosak lehetnek, fi­gyelmeztetett a tanulmányt jegyző kiéli professzor, Gemot Klepper. A Természetvédelmi Világalap „A klí­maváltozás költségei” címet adta a tanulmánynak, amely ellentétben a korábbi németországi előrejelzé­sekkel, kifejezetten borúlátó. A kutatók az emberek telje­sítőképességét és egészségi állapo­tát prognosztizálták 2071-2100 között. 16 német városra készítet­tek regionális előrejelzést, kiszá­molva, hogy a mostam tendenciák alapján ott hány úgynevezett „hőségnap” várható, vagyis olyan nap, amikor a hőmérséklet 32 Cel­siusfok fölé emelkedik. Eszerint Mannheimben a mostanihoz ké­pest még 23, Frankfurtban 19, Lip­csében 12, míg Hamburgban 9 hőségnap lesz. Ä következmények tragikusak, évente 5-15 ezer fő ve­szítheti életét, amennyiben nem te­szik meg a szükséges megelőző in­tézkedéseket. A tanulmány szerint tavaly csak Németországban 24 500 beteget kellett hőség okozta panaszokkal kórházba szállítani a keringési rendszer és a tüdő működési zava­rai miatt, ez a szám évente elérheti a 150 000 főt is. Csak a kórházi ki­adások emiatt évi 300-700 millió euró közötti összeggel nőnek majd. A legnagyobb tételt azonban vár­hatóan a munkavállalók teljesít­ménycsökkenése jelenti, hiszen a termelékenység akár 12 százalék­kal is csökkenhet. Ez nemzetgazda­sági szinten 10 milliárd eurós vesz­teséget okozhat. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy már most is évi 2,4 milliárd eurós veszteség ke­letkezik a hőségnapok miatt Né­metországban. Az IfW és a WWF figyelmeztet arra is, hogy a hőség okozta egész­ségi panaszok csak korlátozott mértékben láthatóak előre, nem tudni, valójában mekkora lesz a kár, hiszen az allergiát okozó új nö­vényfajok megjelenésétől kezdve a kullancsok fokozott terjedéséig számos hatás várható. „A forró szavak helyett jéghideg fejre és cselekvésre lenne ahhoz szükség, hogy korlátozni lehessen a káros gázok kibocsátását”, véli a WWF klímaszakértője, Regine Günther. A tanulmányt kemény bírálatok is érték, így például a Der Spiegel című német hetilap pánikkeltőnek nevezte a prognózist, mondván: eddig senki nem beszélt a halálos áldozatok számának várható növe­kedéséről. Erre a WWF szóvivője, Ralph Kampwirth a Spiegel Onli- ne-nak nyilatkozva kifejtette, hogy a legrosszabb számokat és es­hetőségeket nem is vették figye­lembe, mert azokból tényleg valódi horror-forgatókönyvet lehetett vol­na felépítem. KOMMENTÁR Agyrémveszély! BARAK LÁSZLÓ Nincsen az égvilágon semmi csodálkoznivaló azon, hogy a szlovák politikai „elit” háza táján újra kitört egy politikai zivatar. Amely - pártállásra való tekintet nélkül - szinte minden közszereplőre lecsa­pott. Nyomában múlt héten a körmönfont nacionalista spekulációk­tól a legprosztóbb ugatásig szinte minden el is hangzott a színtéren. Természetesen a Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott „koszovói rende­zési terve” kapcsán gerjedő belpolitikai feszültségről van szó. Pedig a tervezet, amely tulajdonképpen a jelenleg Szerbiához tartozó ko­szovói tartomány mielőbbi függedenítését kínálja megoldásként az évek óta parázsló balkáni tűzfészek lefojtására, a legkevésbé sem érintheti közvetlenül a szlovák belpolitikát. A Szlovák Köztársaság területi egységét pedig még közvetetten sem veszélyezteti. Ez leg­alább annyira biztos, mint az, hogy Ján Slota soha az életben nem köt vérszerződést a Csemadok aktuális elnökével...! Ennek ellenére Koszovó függetlenedésének lehetősége mintha mégis ilyesmivel ré­mítette volna meg őt. Hagyjuk azonban ezt a retardált ápoltakat idéző főszert, hiszen vonatkozó megnyüatkozása nem több, A Slotá- ból nem lesz szalonna című primitív szappanopera egy újabb, eleve akut hányingert keltő epizódjánál. Szembetűnőbb viszont, hogy az ellenzék vezére, az eleddig legalább viszonylag normálisnak tetsző Mikulás Dzurinda is gyanús szájmenéssel reagált Ahtisaari terveze­tének nyilvánosságra hozatalára. Rögvest arról prédikálva, hogy a szlovák diplomácia miképpen kösse meg magát és forduljon szembe Koszovó függetiemtésének szándékával. Merthogy általa, úgymond, veszélyes precedens teremtődne az Európai Unióban... Ekként véle­kednek persze a szlovákiai kereszténydemokrácia másik pártja, a KDH, „nemzeti ügyekben” jellemzően szintén szemforgató vezetői is. Amint a legnagyobb kormánypárt, a Smer, és a legkisebb, a HZDS nyilatkozói is úgy kerülik a tervezet egyértelmű támogatását, mint macska a forró kását. Annak ellenére, hogy a minden hájjal megkent külügyér, Ján Kubiš tulajdonképpen átültette azt egy illetékes parla­menti bizottságban... Mármost, joggal merül fel a kérdés, mi lehet vajon a kollektív pánik oka? Ugyan mi is lehetne egy olyan, idült hungarofóbiával, azaz a magyarokkal szemben munkáló folyamatos bizalmatlansággal megvert provincián, mint Szlovákia? Amely, minő paradoxon, tulajdonképpen a szlovák szeparatizmusnak kö­szönheti puszta létét...! Következésképpen, a koszovói precedenssel történő pánikkeltés egyértelműen a szlovákiai magyarok ellen irá­nyul. Attól tarthat ugyanis a szlovák politikusok és sajna, az értelmi­ségjó része, hogy nyomában vérszemet kap majd némely szlovákiai magyar „nemzetőr’ is! Aztán uccu neki, kiltiáltják itten a Magas-Tát- ra alatt az FMK-t. Azaz a Felvidéki Magyar Köztársaságot! Ez a gyer­meteg agyrém természetesen épp úgy minősíti szlovák terheltjeit, mint azt a néhány síkhülye magyar irredentát, akik szintén üyesmit vizionálnak. A legelkeserítőbb ebben a helyzetben éppen az ésszerűtiensége. Hiszen a koszovóiak státusa soha nem volt azonos a szlovákiai magyarokéval. Módosulásának lehetősége ezért követhe­tetlen példa számukra. Bár kétségkívül volt már a világtörténelem­ben számtalan olyan vérzivatar, amelyeket sokkal inkább a szimpla butaság meg vakhit, mintsem a józan ész gerjesztett... JEGYZET Nem lehet megúszni JUHÁSZ KATALIN Betegesen irtózom a kétpólusú magyar belpolitikát taglaló esz­mefuttatásoktól, nem is olvasok ilyeneket, nem még, hogy bil­lentyűzetet ragadjak ez ügyben. Most mégsem lehet megúszni. Pedig rengetegen írtak már a kordon-problematikáról, szál­kásra elemezték jogi, szociológi­ai, politológiai szempontból. Személyes-szorongós dolgozat­tal azonban nem találkoztam, úgyhogy most jöjjön egy üyen. A nagy kordonbontási perfor- mansz idején ugyanis épp Buda­pesten voltam, sőt a helyszín kö­zelében laktam. Napjaimat a filmszemlének köszönhetően mozitermekben töltöttem, estéi­met hangulatos budai kocsmák­ban, éjszakáimat pedig egy pesti lakásban, ahol nem volt tévé. Mégsem tudtam kimaradni a dologból. Pedig a Kossuth tér közelébe csak egyszer merész­kedtem, azt is megbántam, mert ott bizony lehetetlen volt pártat­lan turistaként viselkedni. A tá­volabbijárdákon is szurkolók álltak, fennhangon kommentál­ták az eseményeket, és aki nem csatlakozott vagy bólogatott, ar­ra csúnyán néztek. Másnap meg­látogattam tíz éve elfeledett, nemrég felfedezett ismerősö­met, aki büszkén közölte, hogy ő forradalmár, rendszeresen tün­tet, tavaly októberben ott volt a megmozdulásokon, és most is a Kossuth téren lenne, ha nem en­gem várt volna. Angolosan az időjárásról igyekeztem beszél­getni, aztán angolosan távoz­tam. Visszafelé a combinón egy asszony azzal szórakoztatta a népet, hogy röplapot olvasott fel, minden mondat után a kor­mánytagok felmenőit emleget­ve. Áz utazóközönség egyik fele csatlakozott, másik fele dühösen lehurrogta. Alig vártam, hogy leszállhassak. Gyalogosan sem volt piskóta az élet, épp felvo­nultak a rendőrautók, eltorla­szolták a Kossuth tér felőli utcá­kat, minden elhaladót szigorúan végigmértek. Nem szeretem, ha végigmémek. A környéken la­kóknak gyakran kell írásos bizo­nyítékot szolgáltatniuk arról, hogy a környéken laknak. Ezt egy környéken lakótól tudom, aki esténként sosem tudja, par- kolhat-e zavartalanul a saját há­za előtt, illetve meg tudja-e kö­zelíteni otthonát. Az ominózus napon sms jött tőle: szedjem a lábam hazafelé, mert később nem biztos, hogy át tudok jutni Budáról Pestre. „Jó filmet várok, megreszkírozom a maradást” - írtam vissza. „Te tudod, sok si­kert” -jött a válasz. Aznap már megúszhatatian volt a szoron­gás, a sötét moziterembe is be­férkőzött. Vígjátékról még nem jöttem ki üyen búsan...

Next

/
Thumbnails
Contents