Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-09 / 33. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 9. Vélemény és háttér 7 Képviselő úr, amint azt pártja évek óta hangoztatja, politikájuk központjában a kisember áll... (Peter Gossányi karikatúrája] Magyarországnak nagyobb mértékű bevándorlásra van szüksége Fogynak a magyarok FIGYELŐ Március 15-re hangolnak Bár erről a közvélemény eddig csak keveset hallott, gyorsan nőtt az utóbbi időben a politikusok és az intézmények elleni fenyegetések száma - nyilatkozta tegnap Szilvásy György kancelláriaminiszter a Magyar Televízió Nap-kelte című reggeli műsorában. A miniszter beszámolt arról is, hogy értesülések szerint a jobboldali csoportok március 15-re sok akciót készítenek elő. Egyik céljuk állítólag az, hogy felaprózzák a rendőri erőket, s elvonják őket a Kossuth tér védelmétől. „Aki a rendőri erőket meg akarja osztani, annak nem békések a céljai” - jelentette ki Szilvásy, aki szerint az elmúlt hónapokban „az őrültek száma megszaporodott”, és legalább 60 embert „komolyan kell venni”. A kancelláriaminiszter a Nemzetbiztonsági Kabinet szerdai ülése után arról számolt be, a testület indokoltnak tartotta, hogy a Kossuth teret érintő biztonsági intézkedések legalább március 15-éig fennmaradjanak, s közölte azt is, hogy kezdeményezik az Ország- gyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának összehívását. A kabinet ülése után kiadott közleményében a Kormány- szóvivői Iroda is az Országház épületét, a Parlamentben működő közhatalmi intézményeket és azok vezetőit érintő fenyegetések számának megsokszorozódásáról tájékoztatott. A közlemény szerint „megállapítható, hogy az alkotmányellenes eszméket hirdető szélsőséges személyek és csoportok továbbra is a Kossuth teret szánják erődemonstrációik meghatározó színhelyének.” Az elmúlt hónapokban telefonon, e-mailen jelentős számú, a fizikai megsemmisítést is kilátásba helyező fenyegetést dokumentáltak az érintett szervezetek. Több alkalommal történt robbantásos fenyegetés az Országház épülete, és egyéb intézmények ellen, (m) A jelentős népességfogyás miatt Magyarországnak rendkívüli szüksége volna a nagyobb mértékű bevándorlásra, ám a migráció csupán a felét képes kompenzálni a népesség évenkénti mintegy 0,3-0,4 százalékos természetes csökkenésének. MTl-HÁTTÉR Egyebek közt ez a megállapítás is megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által megjelentetett, A magyar tudomány a gazdaságért és a társadalomért című kötetben. Józan Péter, az MTA Társadalomkutató Központjának tudományos tanácsadója Népesedési viszonyok másfél évtizeddel a rendszerváltozás után című tanulmányában megállapítja, hogy Magyarország demográfiailag a XX. század nagy vesztesei közé tartozik. Az értekezés rámutat arra is, hogy Magyar- ország a kataklizmák és a nagyobbrészt kényszerkivándorlások következtében 1914-től csaknem 1,8 millió embert veszített. „Hazánkban krónikus demográfiai válság van. Csak így lehet jellemezni egy olyan, negyedszázada fennálló állapotot, amelynek következtében a természetes fogyás kumulált (felhalmozódó) összege 1981 és 2005 között meghaladta a 700 ezer főt; ez az ország jelenlegi népességének 7 százaléka” - tette hozzá a demográfiai szakértő. Józan Péter kiemelte, hogy 2006. január 1-jén az ország lé- lekszáma 10.077.000 fő volt, 2050-re pedig a számítások szerint már csak 8,5-9,0 millió lesz. A szerző, aki a válságot a sajátos gazdasági-társadalmi, társadalomlélektani és politikai viszonyok termékének tartja, tanulmányában elemzi a házasságokat, válásokat és a hagyományos csa- ládmodellt, foglalkozik a születési és halálozási mutatókkal, a megbetegedési statisztikákkal és a magyar lakosság életkilátásaival. Kitér továbbá a nemzetközi migrációra is, amelynek hullámai szerinte csak ezután érik el az országot. „Nem tudjuk, hogy ez milyen következményekkel jár majd, azt azonban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ellentmondásokkal megterhelt jelenség, és politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális implikációi kiszámíthatatlanok” - fogalmazott. A szakember megállapítja, hogy az Európai Unió korábbi 25 tagállama közül 20 országban a migráció növeli a népességszámot, tehát a bevándorlók száma meghaladja a kivándorlókét. Csak öt országnak „negatív a migrációs hozzájárulása”: Észtországnak, Hollandiának, Lengyelországnak, Lettországnak és Litvániának. Adatai szerint Magyarországon a külföldiek a munkavállalók töredékét teszik ki. Ez nagyrészt abból következik, hogy alacsony a Magyarországot érintő nemzetközi migráció volumene, de szerepe lehet annak is, hogy a külföldiek munkavállalása gyakorta illegális formát ölt. A tanulmány szerint 2005. január 1-jén összesen 142 ezer külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon. Számuk 1993 óta 15,4 százalékkal nőtt. A növekedés az össznépesség százalékában nagyobb, mint abszolút számban, ami az össznépesség vizsgált időszakon belüli lélekszámcsökke- nésének következménye. 2004- ben 18 ezer külföldi állampolgár vándorolt be az országba, meghatározó részük európai országokból. Az európaiak közül a legtöbben Romániából érkeztek a rendszerváltozást követő mintegy másfél évtizedben, de sokan jöttek Ukrajnából és a volt Jugoszlávia területéről is - áll a tanulmányban. ÉVFORDULÓ Göncz Árpád 85 éves MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Holnap, február 10-én ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Göncz Árpád író, műfordító, Magyarország volt köztársasági elnöke. Budapesti értelmiségi családban született 1922-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1944-ben. Ugyanebben az évben behívták katonának, de megszökött Németországba vezényelt egységétől, részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics- zászlóaljban harcolt. A háború után újjáéledő politikai életben a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz csatlakozott. A párt 1948-ban történt szétverését követően csak segédmunkásként sikerült állást találnia. 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, de 1956-ban eltávolították onnan. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt, november 4. után a Magyar Demokratikus Függétlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt részt. A megtorlás őt is elérte. 1957- ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Az ügyész a második legsúlyosabb ítéletet, vagyis az életfogytiglani börtönt kérte rájuk. Bibó Istvánnal együtt azonban 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul, így 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Drámaíróként olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médea. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen összegyűjtött novellái jelentek meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, átültette többek közt Doktorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit. A nyolcvanas évek második felében ismét a politikai élet felé fordult, alapító tagja lett a Szabad Demokraták Szövetségének és az akkor felálló Történelmi Igazság- tétel Bizottságnak. 1990. május 2- án a rendszerváltozás után az Országgyűlés alakuló ülésén házelnökké választották, így az alkotmányos szabályozás értelmében az ideiglenes köztársasági elnöki feladatokat is ellátta. A két nagy rendszerváltoztató párt, az MDF és az SZDSZ megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották. Számos kitüntetést vehetett át, megkapta a francia Becsületrend Nagykeresztjét és a legrangosabb német kitüntetést, a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjét is. Több rangos egyetem díszdoktorává, számos város pedig díszpolgárává avatta. Elnöki terminusai során ő szá(Somogyi Tibor felvétele) mított a legnépszerűbb politikusnak, bár a tíz év alatt voltak olyan intézkedései (a taxis blokád idején, és amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának), amikor rendkívül nehéz politikai csatákat kellett megvívnia. A politikai pályán négy gyermeke közül egyik lánya követte: Göncz Kinga ma a Gyurcsány-kormány külügyminisztere. KOMMENTÁR Botcsinálta kőművesek S1DÓ H. ZOLTÁN Győztes csapaton ne változtass - valamennyi edző ismeri ezt az alapszabályt. Jól működő gazdaságba ne avatkozz bele - módosíthatnánk a sport világából átvett mondást. A parlamenti választások előtti megalapozatlan ígérgetéseket lassan feledve, Robert Fico kormánya is fokozatosan tudatosítja ezt a bölcsességet. Ezért az elmúlt időszak fájdalmas megszorításai árán felhúzott építményben egyelőre csupán néhány téglát, jelentéktelennek tűnő elemet próbál kicserélni, azt is meglehetősen esetlenül, botcsinálta kőművestanonc módjára. Próbálta manipulálni az adókulcsokat, nekiugrott a nyugdíjpénztáraknak, kezdetben kényszeresen üldözte az energiaágazatot, s ezzel párhuzamosan elkezdte piszkálni a szabadság kis köreit, a demokrácia egyes pilléreit is. A demokratikus intézmények fokozatos erózióját olyan jól végzi az ormótlanságát díszzsebkendőjével álcázó Fico, hogy az e téren szintén komoly tapasztalatokkal rendelkező HZDS, végső kétségbeesésében és pót- cselekvés gyanánt időnként megpróbálja lefogni a rossz irányt vevő Smer karját. A vezető kormánypárt csak szerdán két „téglát” próbált kiemelni a honi demokrácia épületéből, a Kőműves Kelemenek ellenpólusai ebből egyet félsikerrel el is mozdítottak. Angyalová smeres képviselő ördögi módon a polgárok tájékoztatását biztosító infotörvényt szerette volna gúzsba kötni - első nekifutásra sikertelenül, a kormányfő jobb kezének számító Jahnátek gazdasági miniszter pedig az árszabályozási hivatal eddig működő rendszerét dúlta fel az új törvényével - majdnem teljes sikerrel. A márciustól hatályba lépő törvény megfosztja eddigi függetlenségétől az árszabályozási hivatalt, újra a kormány szólhat bele az árképzésbe, ami garantálja a torz viszonyok ismételt kialakulását. A hivatal révén művileg leszorított árak azért kellenek, hogy a kabinet teljesítse az euró 2009-es bevezetéséhez szükséges inflációs kritériumot. Brüsszel viszont nem olyan balga, hogy pitiáner trükköknek, kreatív könyveléseknek, mesterségesen leszorított árak ügyeskedésének bedőljön. Lehet, hogy hatalmi szóval egy vagy két évig megálljt lehet parancsolni a víz, a földgáz, a villanyáram árának, ám aztán annál inkább nekilódul az infláció. Visszatérve a demokrácia építményének fokozatos elbontásához, Robert Fico egyszer azt nyilatkozta, hogy 1989 novemberében egyáltalán nem csapta meg a rendszerváltozás szele, nem is érezte a politikai fordulat jelentőségét. Fájdalom, ez nem elszólás volt a részéről, hanem maga a valóság, amit a demokrácia köreit szűkítő döntéseivel folyamatosan megerősít. Máris aggódhatunk, milyen következtetést leszűrve tér haza Kínából: vajon a 60-as évek nagy ugrásának vagy a kulturális forradalomnak a szellemét próbálja otthon feléleszteni? Igazán szerencsés volna, ha a kormányfő ébresztőórájának hangját egy ügyes kéz a szokásos berregés helyett a kulcscsörgés hangjára változtatná, hogy jobb későn, mint soha alapon végre ő is felébredjen és tudatosítsa: ne a május elsejék újbóli kötelezővé tételén, a borgőzös nőnapok ismételt bevezetésén, az állam hatalmának növelésén törje kobakját, hanem a működő piacgazdaság finom hálózatának folyamatos építésén. JEGYZET Betegek és reformok MISLAY EDIT Évek óta egyetlen szót ragoznak Szlovákiában a leggyakrabban az egészségügy kapcsán: a reformot. Nem tudom, lehet, hogy utána kellene néznem az értelmező szótárban, mit is jelent a reform szó. Én ugyanis mindmáig abban a tévhitben élek, hogy a reform valaminek a megváltoztatását, jobbá tételét jelenti. Ezen fáradoznak tehát hosszú ideje a hazai szakemberek. Sajnos az eredményét nem igazán látom. Erről győznek meg azok a - szerencsére nem túl gyakori - esetek, amikor a hazai egészségügy helyzetével kell szembesülnöm. Olyan érzésem támad mindig e szembesülés során, mintha a reformok nem azt szolgálnák, hogy a betegek jobb, színvonalasabb ellátást kapjanak. Hogy mire gondolok? Természetesen nem a méregdrága magánklinikákra és kórházak' ra, ahol „megfelelő áron” mindent megkap az, aki meg tudja fizetni. Hanem például arra, hogy egy akkora városban, mint Kassa, nincs minden kórháznak mentője. Hogy a központi gyorsmentőknél először adminisztrálnak, és csak azután mentenek. Mire telefonon felveszik az adatokat, és aztán mire kijönnek a megadott címre, az majdnem háromnegyed óra. Könnyű elképzelni, mennyire hatékony így a munkájuk, ha mondjuk olyan esetről van szó, amikor minden perc számít. Vagy ott vannak a kórházak, ahová a betegeknek „teljes felszereléssel” kell befeküdniük, még a gyógyszereket is vinniük kell magukkal. Lélekben már arra készülődöm, hogy eljutunk odáig, amikor a betegnek már saját nővérkét és orvost is otthonról kell hoznia magával, hogy legyen, aki gyógyítsa. Vannak kórházak, amelyek valóban siralmas állapotban vannak: a betegszobákon rozsdásodó, jobb napokat régen látott ágyak várják a betegeket, és vannak, ahol még elegendő ágyneműjük sincs. Hát, nem tudom... Töröm a fejem, de sehogyan sem tudok rájönni, hova tűnnek azok a milliárdok, amelyet az egészségügy évente elnyel? X-aktákba illő rejtély ez. Talán speciális ügynökök kellenének, akik megfejtik.
