Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-01 / 26. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com RÖVIDEN Elismerés Mészáros Mártának Budapest. Berlinale Kamera-díjjal tüntetik ki életműve elismeréseként Mészáros Mártát az 57. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon február 13-án. A díj átadása kapcsán műsorra tűzik a berlini Filmpalastban Mészáros Márta Örökbefogadás című filmjét, amellyel 1975-ben az első rendezőnő lett a fesztivál történetében, aki megkapta az Arany Medve-díjat. A Berlinale Kamera-díj egyfajta köszönetnyilvánítás, amellyel 1986 óta azokat a filmes személyiségeket honorálják, akik a fesztivál történetében meghatározó szerepet játszottak. Az elismerést Mészáros Márta személyesen veszi át február 13-án a Filmpalastban a fesztivál igazgatójától, Dieter Kosslicktól. (MTI) Cseh novellisták egy könyvben Budapest. A XX. század ötven legjobb cseh novellistájának egy- egy műve olvasható a Modem Dekameron című sorozat legújabb kötetében - közölte a sorozatot gondozó Nórán Kiadó vezetője. A csaknem 700 oldalas kötet átfogó képet ad a múlt század cseh irodalmáról, az írók között vannak kihagyhatatlan klasszikusok, továbbá fiatalabb szerzők is, akiknek a művei magyarul eddig még nem voltak olvashatóak - mondta Körössi P. József. A szerzők közül példaként említette Jaroslav Hašek, Karel Čapek és Bohumil Hrabal mellett Miloš Urban és Jaroslav Havlíček nevét. A Huszadik századi cseh novellák című kiadvány írásait Vörös István műfordító válogatta. (MTI) Elhunyt Sidney Sheldon író Los Angeles. Nyolcvankilenc éves korában eltávozott a világ legtöbb nyelvre fordított bestseller-írója, Sidney Sheldon, aki az egyik legkeresettebb hollywoodi forgatókönyvíró is volt. Az 1970- es években vált kultuszíróvá olyan regényeivel, mint a magyarul is olvasható És rátört a sötétség vagy a Vérvonal, amelyekben a nemzetközi összeesküvések és a szexuális szabadosság kombinációja adja az izgalmas olvasmányélmény alapját, ráadásul a szerző a megszokottól eltérően gyakran karakán asszonyokat tett meg főszereplőnek. Sheldon 18 regényt publikált - melyek közül a Félsz a sötétben?, az Istenek malmai, a Mesteijátszma, a Semmi sem tart örökké, a Reggel, délben, este Magyarországon is kiemelkedő sikert aratott -, s világszerte 300 millió példány fogyott könyveiből, amelyeket 71 nyelvre fordítottak le összesen 180 országban, így a Guinness Rekordok Könyvében mint a legtöbb nyelvre fordított szerző szerepel. (MTI) Fotóalbum Kosztolányi Dezsőről Budapest. Kosztolányi Dezső a strandon, Thomas Mann-nal és családja körében is látható azokon a fotókon, amelyek kötetbe foglalva jelentek meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gondozásában. A Halkan szitál a tört fény című albumban 154 fotó mutatja be a költő, író, műfordító, a Nyugat-nemzedék egyik meghatározó alakjának életét. Mivel Kosztolányi neves közéleti személyiség volt, a Nyugat 1908-as indulásától - Tóth Árpád, Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Füst Milán mellett - a lap állandó szerzőjeként több hivatalos felvétel is készült róla. Az albumban ugyanakkor a költő fiatalkori képei is megtalálhatóak, amelyeken mások mellett Csáth Géza és Brenner József társaságában látható az ifjú Kosztolányi. A felvételek a PIM Fotótárán kívül magángyűjteményekből, múzeumoktól és egyéb intézményektől kerültek elő. (MTI) MOZIJEGY Apró titkok A kertvárosok mind egyformán békések, csendesek és rendezettek. Csak a lakóik nem azok: bár első látásra minden rendben van velük, igazából szinte nincs köztük olyan, aki ne takargatna valami szörnyű, nyomasztó vagy félelmetes titkot. A sok szexuális frusztráció, eltévelyedés, bűn vagy elfojtott vágy közepette Sarah (Kate Winslet) és Todd (Patrick Wilson) itt talál csak igazán magára. A gyerekeiket sétáltatva, a játszótéren találkoznak, és egymás segítségével hamar újra felfedezik a kamaszkor szenvedélyét, a szokások szigorú hatalma előtti korszak szabadságát és szabadosságát. Igaz, ehhez sok mindent fel kell áldozniuk, amit megfogadtak egymásnak, és sok mindent meg kell engedni maguknak, amitől addig féltek volna. A csendes felszín alatt valami robbanni készül. Little Children/Malé deti. Amerikai krimi, 2006. Rendező: Todd Field. Szereplők: Kate Winslet (Sarah Pierce), Patrick Wilson (Brad Adamson), Jennifer Connelly (Kathy Adamson), Gregg Edelman (Richard Pierce). (port.hu) Kate Winslet és Patrick Wilson (Képarchívum) A pozsonyi Új Színpad új előadása, A három testőr című musical igen szerencsés csillagzat alatt született Megunhatatlan mese a barátságról Nincs még egy olyan műalkotás (talán csak a Rómeó és Júlia kivétel), amely annyi feldolgozást megélt volna, mint Alexander Dumas A három testőr című megunhatatlan örökzöldje. Filmváltozatai (nem beszélve a különböző szabad folytatásokról) hetente szerepelnek valamelyik tévécsatornán, de felsorolhatatlan a belőlük készült színpadi adaptációk száma is. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Pozsonyban (ahogy nálunk már lenni szokott) egy prágai musical másolatát láthatjuk. Az ott bemutatott darabok egy-két kivételtől eltekintve többnyire szereplőstül- díszletestül költöznek át hozzánk. A három testőr nem tartozik a kivételek közé. Michal David a Kleopatra sikere után fogott hozzá A három testőrhöz, s a prágai Broadway Színházban több mint negyedmillió ember látta, holott a kritika igencsak fanyalogva fogadta. Ahogy a pozsonyi kritikusok többsége is elverte már a port a pozsonyi bemutatón. E sorok szerzője viszont nem csatlakozik hozzájuk. A Új Színpad (Nová scéna) előadása ugyanis eddig messze a legszínvonalasabban színre vitt musical Szlovákiában, beleértve Jozef Bednárik elhíresült rendezéseit is. A musical talán a legösszetettebb színházi műfaj, sikeréhez nagyon sok összetevőnek kell egy időben működnie (díszlet, jelmez, dramaturgia, zene, koreográfia, hangeffektusok) . A pozsonyi előadás üyen szempontból abszolút szerencsés csillagzat alatt született. Még akkor is hangsúlyozom ezt, ha egyelőre csupán az egyik szereposztást láttam, s nem tudom, hogyan birkózik meg például Richeliu kulcsszerepével Kassai Csongor vagy Peter Cmorík D’Artagnan szerepével. Az egyiknél az énekesi, a másiknál a színészi teljesítményre lennék kíváncsi. A darab írói, Oldrich Lichtenberg, a szövegíró Lou Fanánek Hagen és a zeneszerző Michal David kerettörtértetet kerekítenek az előadás köré. Egy fiú a padláson régi könyveket bújva megtalálja Dumas halhatatlan remekművét, amely magába szippantja. Megjelenik a vetítővászon segítségével maga a szerző is (Karel Gott személyesíti meg), s elkezdődhet a mese. Az alkotók nagyon szépen eljátszanak a kerettel, maga Dumas és a fiú több ponton megjelenik, és szépen zárják le az előadást is. Mint minden átiratban, itt is csak keresztmetszetét kapjuk a műnek (a szerzők eleve számítanak arra, hogy ismerjük az eredetit), de többnyire minden benne van, ami fontos. Kulcsfiguraként Richelieu bíboros jelenik meg, aki nemcsak összefogja a történetet, hanem a szeme is mindent lát. A legváratlanabb pillanatokban és a legváratlanabb helyzetekben bukkan fel. Josef Bo- houš már a prágai előadásban is kiemelkedett a színészgárdából, nincs ez másként Pozsonyban sem. Ahogy az eredeti darabban, itt D’Artagnannak és Athosnak van szerepe az előadás cselekményvezetésében, a másik két testőr csak a létszámot egészíti ki. (De például a SuperStarban feltűnt Ivan Štroffek Aramis szerepében így is feltűnő jelenség). Ahogy Dumas, illetve Karel Gott kiemeli a bevezetőjében, ez a darab a barátságról és a szerelemről szól. S mint a mesékben, folyik a történet, dinamikus zenével, többnyire maximálisan kihasználható, korhű díszletekben, pazar jelmezekben (a díszlet Marek Hollý, a jelmez Roman Šok munkája), még pazarabb ékszerekben. Ez utóbbinak kulcsszerepe lesz, hiszen az egész játék a királynő nyakéke körül forog. S különös értelemmel és gondolatgazdagsággal bírnak az előadásban a filmeffektusok. Felejthetetlen szép jelenet, amikor Constance a kolostorban szerelmi dalát énekelve átlép a filmbe, hogy egyesüljön a szerelmével, majd miután az álom véget ér, visszatér a rideg valóságba, hogy röviddel ezután a Milady áldozatává váljon. Amint már írtam, az előadás, alfája és ómegája a zene, amely olyan „mi- chaldavidos” meg nem is. Ez a „nem is” viszont súlyos etikai problémákat vet fel. Áz hogy a musical főszáma egy Bryan Adams-szerzemény, még elnézhető, hiszen a műsorfüzetben fel is tüntetik, hogy az All for love című számot beillesztették az előadásba, de mit kezdjek azzal, hogy az Én tudom című dal, amelyet Richelieu bíboros énekel, már-már megtévesztésig hasonlít Presgurvic Rómeó és Júlia című musicaljének egyik vezérmotívumára. Ha rosszmájú lennék, azt mondhatnám, hogy értem, miért nem játsszák Prágában ezt az Eu- rópa-szerte hatalmas sikerrel bemutatott darabot. Aki persze nem ismeri amazt, ujjong. Van miért. Libor Vaculík jegyzi a koreográfiát, a fényeffektusokat, és ő maga rendezte az előadást. Minden pontosan ül, a már említett filmbejátszások is a legaktuálisabb pillanatokban egészítik ki, sőt lesznek szerves részeivé az előadásnak, és megannyi parányi, finom ötlet jelzi azt, hogy az alkotók nagy kedvvel dolgoztak. Talán csak az egyébként különös szépséggel megkoreogra- fált Müady megölése tűnik megismételt effektusnak. Elég lenne egyszer is meghalnia. Ahogy a musicaleknél szokás, itt is alig van prózai szöveg, ez a színészek közül egyesek számára előny, mások számára hátrány. S mivel egy musicalből nem hiányozhat a humor sem, beiktatják Planchet bolondos figuráját (Juraj Bemáth nagyon sok babért learat), s kettejük jelenete Bo- nacieux-vel egy pillanatra már a bohózat felé viszi el az előadást. De ennyi belefér. A D’Artagnant alakító színész van talán a legnehezebb helyzetben, hiszen amellett, hogy nagyon jó énekszámai vannak, s a vívójelenetek is hatásosak, a figurája kissé sablonos marad. Tomáš Beroun így is megbirkózik vele, sok hölgy fog még álmodni róla. Méltó ellenfele tud lenni Rochefort szerepében a szintén prágai musicaleken edződött Martin Hudec. Nagyon erősek a női szereplők, Constance alakját Karín Olasová ritkán látható érzelemgazdag alakításban tárja elénk, s méltó ellenfele a szerelmében csalódott, kétes érzelmi és erkölcsi életet élő Milady szerepében Martina Michalcová. Az alkotók érzékletesen ábrázolják az Athos (Martin Macek) és Milady közötti kihűlt viszonyt is. A bábfigurává avanzsált királyt és a más karjában boldogságot kereső királynőt a szükséges pompával hozza Juraj Ďurdiak és Helena Krajčiová. Érzékletes alakítást nyújt a mentálisan ingatag, bumfordi Buckingham szerepében a szintén a SuperStarból importált Martin Kelecsényi. Dumas megkérdezi az előadás elején a fiút, hogy mi a fontosabb számára, a barátság vagy a szerelem. A fiú azonnal a barátságot választja. Lehet, hogy a végére már tovább gondolkozna a válaszon. Mindenki egyért, egy mindenkiért - hangzik a testőrök jelmondata. A pozsonyi Új Színpad előadásának létrehozói maximálisan szem előtt tartották ezt a jelmondatot. Világszínvonalú, állótapsos előadás született Pozsonyban. A kortárs magyar szobrászat egyik legeredetibb alkotójának kiállítása a Pozsonyi Városi Galériában Körösényi Tamás Szellemei Pozsonyban ELŐZETES Pozsony. Ma 17 órakor nyitják meg a Pozsonyi Városi Galériában Körösényi Tamás Munkácsy- és Széchenyi-díjas szobrászművész önálló kiállítását, amelyről ő maga így vall: „Amikor 2002-ben meghívást kaptam a Socha a Objekt VII. kiállításra, szerettem volna a felkérést egy, a környezetet, a várost is figyelembe vevő, új munka elkészítésével megoldani. Akkor jutott eszembe Messerschmidt, aid élete utolsó hat évében Pozsonyban élt, és itt készítette - később a XX. században híressé vált - »karakterfejeit«, és az a történet amelyet a Wit- kower házaspár könyvében olvastam. Egy korabeli tudósítás, Friedrich Nicolai 1781-es leírása szerint Messerschmidt éjjelente szellemekkel küzdött, és e küzdelem eredményei a »karakterfejek«. Legádázabb ellenfele, legkegyetlenebb kínzója »az arány szelleme« volt. Az arány szellemével vívott párharcának az eredményei a csőrös fejek, amelyekre az én szobrom is utal, és amelyekből Pozsonyban és Bécs- ben is van egy példány. Én akkor már néhány éve az arány problémakörével foglalkoztam (Akkor és most, 1998, Frankfurti variációk, 2000), kézenfekvő volt, hogy eszembe jutott ez az asszociáció, így született meg a csőrös Szobor Pozsonynak - Az arány szelleme című szobrom, mely 2002-ben a Pálffy-palota udvarán volt kiállítva. Ez az elkészült szobor generálta a Szellemeim kiállítás ötletét és elkészültét, melynek bemutatására 2005 őszén került sor Budapesten, a Műcsarnokban. A szándékom az volt, hogy egy állandóan változó haláltánc érzetét keltse az installációm, azáltal, hogy a nézők tologathatják az installáció elemeit. Pozsonyban szűkebb térben a változtathatóság kisebb szerepet kap. Itt inkább a figuráknak (szellemeknek, haláltáncosoknak?) az adott térrel való konfrontációja erősödik.” A kiállítást Hushegyi Gábor esztéta nyitja meg. € « « I 4 4 4 4 4 4 í i i ( Körösényi Tamás: Szellemeim (Képarchívum) (Ctibor Bachratý felvétele)
