Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-01 / 26. szám, csütörtök
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 1. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Baloldaliak Sarkozy mellett A hagyományosan inkább a baloldalhoz húzó francia értelmiség egy része Nicolas Sarkozy mögé sorakozik fel a Li- bération című napilap elemzé-' se szerint. A radikális baloldal- iságáról ismert történész, Max Gallo a Nemzet és nemzeti történet című műve után az új filozófusok egyik legjelentősebb képviselője, André Glucksmann a Le Monde-ban közölt publicisztikájában indokolta meg, hogy miért a jobboldali elnökjelöltet fogja támogatni a következő elnök- választáson. A baloldali Libe-. radon szerint Sarkozy elődjének, Jacques Chiracnak módszerét köved: úgy próbálja elcsábítani a baloldali gondolkodókat, hogy négyszemközti reggelikre és ebédekre invitálja őket, miután azok sorra nyilatkoznak a belügyminiszter éles elméjéről, udvariasságáról, hazafíságáról vagy bátorságáról. André Glucksmann választását elsősorban Sarkozy külpolitikáról szóló megnyilatkozásaival magyarázta; Csecsenföld, a Líbiában eh'télt bolgár ápolónők, a dárfúri válság és a munkájuk közben meghalt újságírókról való megemlékezés kapcsán, a- mely témákról a baloldali jelölt eddig egyeden szót sem ejtett. Marc Weitzmann, az In- rockuptibles című baloldali lap irodalomkritikusa elsősorban az egyenlősdi megkérdő- jeleződését és az érdem alapján szerveződő társadalom felrajzolását méltatta Sarkozy megszólalásaiban, (m) Katasztrófák 2006-ban Áradások és viharok voltak 2006-ban a leggyakoribb természeti katasztrófák, míg a szélsőséges hőmérséklet miatti halálozások száma Európában öt százalékkal volt magasabb az ezt megelőző öt év ádagához képest - adta közzé az ENSZ. Ä jelentés szerint a világon 21 796 katasztrófákhoz köthető halálesetet regisztráltak tavaly. Ez jelentős csökkenés a 2005-ben föl- jegyzed 92 ezer halálos áldozathoz képest, amikor a délázsiai szökőár következtében ezrek vesztették életüket. A természeti katasztrófák által leggyakrabban sújtott Ázsiában 2006-ban az elmúlt öt évhez képest tíz százalékkal csökkent a katasztrófákhoz köthető halálesetek száma. A legtöbb, 5778 ember a tavaly májusi indonéziai földrengésben halt meg, a Fülöp-szi- geteken decemberben pusztító Durian tájfunban pedig 1399-en, s az ezt követő sárlavinák következtében 1112 ember vesztette életét. Európában, Hollandiában és Belgiumban hőhullámok következtében 1000, illetve 940 ember halt meg, míg az éve elején az ukrajnai hideghullám alatt 801 ember fagyott meg. A világon tavaly 140 millió embert érintettek a természeti katasztrófák. Ez csökkenés a 2005-ben mért 157 millióhoz képest, amikor a Katrina hurrikán végigsöpört az Egyesült Államok déli részén. A dokumentum szerint a természeti katasztrófá áldozatainak száma 2000 óta csökken. (MTI/AP)- Kit érdekel, hogy rosszul van? Majd ha lemond a miniszter, tárgyalhatunk! (Peter Gossányi karikatúrája) Nem erősödtek a toryk, sem a liberálisok, ellenben az EU-ellenes szélsőjobbal Blair mélyponton Minden eddiginél alacsonyabbra süllyedt a csaknem tíz éve hatalmon lévő munkáspárti brit kormány köz- megítélése, ugyanakkor a Labour-kabinet támogatottságának eróziójából nem húz egyértelmű hasznot a többi hagyományos nagy párt-derül ki egy, a hét elején közzétett országos felmérésből. KERTÉSZ RÓBERT A konzervatív The Daily Telegraph által megrendelt közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 21 százaléka mondta azt, hogy elégedett a brit kormány eddigi teljesítményével; ez mélységi rekord az 1997-ben megválasztott, és azóta kétszer újjáválasztott Labour-kormány történetében. A kedvező véleményen lévők aránya a legutóbbi, 2005. májusi általános választásokon 32 százalék, 1998 januárjában még 53 százalék volt. Még drámaibb mértékben csökkent Tony Blair kormányfő személyes támogatottsága. A YouGov közvélemény-kutató által elvégzett felmérés szerint a miniszter- elnökkel jelenleg csak 26 százaléknyian elégedettek, jóllehet Blair 1998 elején, első kormányzati évének végéhez közeledve még példáüan mértékű, 66 százalékos támogatottságnak örvendhetett. Az idén távozó Blair félhivatalosan kijelölt utódjáról, Gordon Brown pénzügyminiszterről a válaszadók 31 százaléka vélekedett úgy, hogy jó miniszterelnök lesz, 44 százalék jósolta azt, hogy Brown nem lesz megfelelő kormányfő. A párttámogatást firtató kérdésre 38 százalék válaszolt úgy, hogy egy „holnapi” választáson az ellenzéld konzervatívokra szavazna; a Labour tábora jelenleg 31 százalékos. A toryk december óta egy százalékponttal, a 2005-ös A Munkáspárt népszerűségvesztése nem jelenti azt, hogy a választók a konzervatívokhoz pártolnának át. választások óta öt százalékponttal növelték támogatottságukat, a Munkáspárté pedig ugyanezen idő alatt ugyanennyivel csökkent. Az idézett eredményekhez fűzött elemzés ugyanakkor megállapítja, hogy a Munkáspárt népszerűségvesztése nem jelenti egyértelműen azt, hogy a választók a konzervatívokhoz pártolnának át. A felmérés szerint ugyanis a legutóbbi választások óta - együttvéve - öt százalékponttal emelkedett az olyan, kormányzásra esélytelennek tartott pártok támogatottsága is, mint a- skót és a walesi nacionalisták, a brit EU-tagság feladását fő politikai programjaként hirdető UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja), a zöldek, sőt a szélsőjobb vezető ereje, a Brit Nemzeti Párt. Az elemzés szerint mindazonáltal a hasonló YouGov-felmérések egyik legnagyobb horderejű megállapítása az elmúlt egy évben az volt, hogy a harmadik legnagyobb parlamenti erőt adó liberális demokraták sem tudtak hasznot húzni a Munkáspárt és a konzervatívok összességében egyaránt rossz megítéléséből. A legutóbbi fél évszázadban a liberálisok minden egyes olyan esetben számíthattak támogatottságuk fellendülésére, amikor a választók éppen sem a torykkal, sem a baloldallal nem voltak kibékülve. Ez most már nem érvényes: a Liberális Demokrata Párt - amelyet a 2005. májusi választáson a szavazók 23 százaléka támogatott - több mint egy éve folyamatosan 18 százalék körüli támogatottsági szinteken mozog. Az elemzés szerint úgy tűnik, hogy a szavazók közül sokan most már a liberális demokratákat is a konzervatívok és a Munkáspárt mellé sorolják, az „ezek” megjelöléssel emlegetett, „nem sokra tartott, megvetett politikai osztály” részeként. A szerző az MTI londoni tudósítója A szerb kormányfő szakítana a Koszovó függetlenségét elismerő országokkal Kostunica bekeményített FAZEKAS LÁSZLÓ Vojislav Kostunica szerb ügyvezető miniszterelnök a diplomáciai kapcsolatok megszakításáig is hajlandó elmenni azokkal az országokkal, amelyek elismerik Koszovó bármüyen formában megvalósuló függetienségét - tette közzé a Blic című belgrádi újság. A lap tegnapi számában arról a tárgyalásról tudósít, amelyet Kostunica Szerbiai Demokrata Pártjának (DSS) küldöttsége folytatott Boris Tadic államelnökkel a január 21-i parlamenti választás nyomán megalakítandó új kormányról. A konzultáción a DSS képviselői azt mondták, hogy pártjuk csak akkor vesz részt az új kormányban, ha az magáévá teszi a Koszovóval kapcsolatos álláspontját. Ezt az államelnök hivatalából is megerősítették, hozzáfűzve, hogy Kostunica megbízottai mielőbbi választ kértek az elnöktől. Boris Tadic, aki egyben a választáson a második legjobb eredményt elért Demokrata Párt (DS) elnöke is, hétfőn kezdte meg konzultációit a parlamentbejutott pártok képviselőivel, s azok befejezése után ad megbízást valakinek kormányalakításra. Mivel a legerősebb pártnak, a szerb radikálisoknak nincs megfelelő többséget biztosító szövetségesük, természetes lenne, hogy a három demokratikus irányultságú, és együtt biztos parlamenti többséggel bíró párt - a DS, a DSS és a G17 Plusz - alakítson kormányt. A DS és a DSS viszonya azonban személyi ellentétekkel terhelt, s mint most kiderült, Koszovó kérdésében is élesen elüt az álláspontjuk, mivel a DS - bár szintén az elszakadni akaró tartomány Szerbián belül maradásának a híve - nem kívánja kockára tenni Szerbia európai integrálódását Koszovó miatt. Ebben a kérdésben a DSS a vele eddig együtt kormányzó G17 Plusszal is szembe kerülhet, mivel annak az álláspontja is sokkal enyhébb az övénél: azt kívánja, hogy békés úton valódi kompromisszumos - az albánok és a szerbek számára egyaránt elfogadható - megoldást találjanak Koszovó státusának kérdésében. (m) KOMMENTÁR Szerb vajúdás MAL1NÁK ISTVÁN Eredeti szándéka szerint Tadics szerb államfőnek ma kellene bejelentenie, hogy kit bíz meg a kormányalakítással. Megfigyelők szerint ez csak akkor sikerülhet, ha csoda történik. De még ez sem kizárt - az az általános tétel, hogy a pőlitikában nincsenek csodák, Szerbiára nem mindig érvényes. Felmérések szerint a lakosság többsége még mindig bízik valamiféle csodában, abban, hogy megtarthatják Ko- szovót. E kitérőtől eltekintve: helyénvaló a szkepticizmus. Szerbia számára létfontosságú, hogy mielőbb új kormánya legyen, ez segítené elő a kitapintható feszültség csökkentését, s erre az esetre az unió is a tárgyalások folytatását ígérte - a Mladics-ügy megoldatlansága ellenére is. Ugyanakkor jelentős szerb politikai erők éppen Koszovó miatt szeretnék húzni az időt, hathatós orosz támogatással. Moszkva ugyanis rendkívül problémásnak tartja az Ahtisaari-tervet, és több időt kért a tanulmányozásra. A január 21-i választásokon győztes radikálisok (SRS) koalícióképtelensége miatt esély van arra, hogy a demokratikusnak nevezett erők alakítsanak kormányt. Tadics elnök Demokrata Pártja (DS) és Kostunica ügyvezető kormányfő Szerb Demokrata Pártja (DSS) első, keddi tárgyalásai nem hoztak eredményt. Ez utóbbi, bár csak a harmadik helyen végzett, azt követeli, Kostunica maradjon a kormányfő, e poszthoz azonban a választási eredmények alapján Tadicsék joggal ragaszkodnak. Lényegében minden tárca körül hasonló huzavona folyt. De nemzetközi szempontból lényegesebb: Ahtisaari ENSZ- megbízott holnap Belgrádba megy, hogy ismertesse Koszovó-tervét a szerb vezetéssel. Tadics találkozni fog vele, Kostunica erre nem hajlandó azzal az érvvel, hogy ügyvezető kormányfőként nincs felhatalmazása érdemben nyüatkozni, ezért a néhai fűm államfőnek majd csak az új szerb kormánnyal kellene tárgyalnia. És itt van a már említett időtényező. Kostunica arra is játszik, amíg nincs új szerb kormány, addig halasztódik a koszovói rendezés is. Sokan ezért szkeptikusak, mondván, a DS-DSS koalíciókötés még hónapokig elhúzódhat. Azonban van egy fék is: ha három hónapon belül nem lesz új kormány, előrehozott választásokat kell kiírni. Ez pedig a legfegyelmezettebb és legbiztosabb szavazótáborral rendelkező radikálisoknak kedvezne, akikre a választók egyharmada adta voksát 21-én. A helyzet még ennél is bonyolultabb, ha jobban megnézzük a főszereplőket. Sem Kostunicától, sem pártjától, a DSS-től nem áll messze egy kis nacionalizmus - nem a milosevicsi féle, de azért esetenként kemény nacionalizmus. És Kostunica a kampányban is mindvégig nyitva hagyta a radikálisokkal való szövetség lehetőségét. Tehát még mindig nem lehet azt mondani, hogy Szerbia az európai utat választotta, csupán esélye van erre. Az is nagyon nyomós érv Szerbiában, hogy aki Európát választja, az lemond Koszovóról, aki pedig ezt megteszi, az nemzetáruló. Ä szerbek többsége szerint. JEGYZET Amikor a szél az úr JUHÁSZ KATALIN Hát igen. Megjósolták ezt az időjósok, és bizony felül kell bírálnom eddigi, kissé tamáskodó álláspontomat velük kapcsolatban. Mert szelet jövendöltek, és lön szél, akkora, hogy felkapá vala az nehéz testeket is, és röpí- té őket, majd lepottyantá mindahányat két-három, sőt tíz méternyire onnét, ahová azok eredetileg igyekeztek volt. Sose gondoltam, hogy ennyire meggyűlhet a bajom a szelekkel. (És most ne a díjnyertes bablevesemre tessenek gondolni, kedves ismerőseim!) Egy ekkora élősúlyt, mint amekkora én vagyok, elég nehéz eltérítem pályájáról, és ez bizony sikerült a kassai szélnek: úgy dülöngéltem, im- bolyogtam, sodródtam, mint valami pormacska. Az élmény egyszerre volt „felemelő” és ijesztő. Mert egyrészt oly jó, ha az ember súlytalannak érezheti magát, nem recseg alatta a járda, meg kell kapaszkodnia a villamosmegálló korlátjában, hogy a közeledő jármű alá ne sodródjék. Másrészt viszont, a fene egye meg, hagyjanak már arrafelé menni, amerre indultam! Az orkán-jellegű szelet kora délutánra jósolták Kelet-Szlovákiá- ba. Azt mondták, csukjuk be jól ablakainkat, szögezzük le a kutyaólat, kössük pórázra gyermekeinket, és ne üljünk autóba sík terepen. (Életemben kétszer volt eddig halálfélelmem, először villámláskor a mezőn, másodszor szélfúváskor egy imbolygó autóbuszban. A sofőr befékelt, és remegő hangon hátraszólt, hogy most pedig várunk. Aztán húsz percen keresztül igyekeztem kitalálni valami jól hangzó imát). Délig hétágra sütött a nap. A kora délután narancsos fényeiben rövid, tömzsi árnyékok úsztak a flaszterre, teljes volt a szélcsend, ám békességnek nyoma sem volt a levegőben. Valamiért ideges hangulat uralkodott a földhöz közeli szférákban, az emberek gondterhelten kémleltek felfelé. Addigra el is intéztem ügyes-bajos dolgaimat, már csak a közeli posta maradt, azoknak akartam elküldeni lapunk egy-egy számát, akik szerepelnek benne, de falusi emberek lévén, helyi újságos bódé híján nem tudnak hozzájutni saját nyilatkozataikhoz. Rajtam ne múljék, tekintélyes pakkal indultam el déli egy óra magasságában. Nos, fél háromra értem haza, pedig a posta csak két villamosmegállóra van a lakhelyemtől. Telibe kapott a szél. Az érzés leírhatatlan. Hiába is keresném a szavakat, csak a rémisztő jelző tér vissza. Jeges felhő ereszkedett lassan lefelé, a zord égből havas tisztások vüá- gítottak a városra. Aztán elkezdődött. Csak úgy ropogtak a fák. Megkergült a levegő, szét akarta szedni az ember arcát, belekapaszkodott a karjába és húzta magával. Aztán este a híradóban láttam a Poprád-kömyé- ki hófergeteget, a rendkívüli állapotot, a másfél méteres hótorlaszokat, a vüágtól elvágott falvakat. És igencsak elszégyeltem magam. Már megint túldramatizáltam valamit, ami tulajdonképpen kicsinység...
