Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-05 / 4. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 5. ^ FIGYELŐ Kivizsgálják a zaklatásokat Az ENSZ illetékes szervei ki­vizsgálják a londoni The Daily Telegraph értesüléseit, misze­rint Szudán déli térségében békefenntartó ENSZ-katonák és polgári alkalmazottak kis­korúakat szexuálisan molesz­táltak. A lap szerint a szudáni kormánynak videofelvétele­ken rögzített bizonyítékai vannak a visszaélésekről. Az ENSZ szóvivője hangsúlyoz­ta, a világszervezet azon van, hogy békefenntartói a lehető legnagyobb mértékben fe­lelősségre vonhatók legye­nek. (MTI/Reuters)- Apu, biztos nem sérted meg a nyelvtörvényt, ha csak magyarul káromkodsz a politikusokra? (Peter Gossónyi karikatúrája) Az Ivan Mikloš által deklarált „majd jobb lesz", az most van, erre rendezkedik be az új kormányzati elit Kurázsihiány A szlovákiai reformkor- mány hatalmas előnye volt, hogy a lakosság általában különösebb ellenkezés nél­kül tűrte a megszorító in­tézkedéseket. A szolidaritás kormányának ugyancsak jól jön, hogy a lakosság tűrni fogja, bármit csinál. LOVÁSZ ATTILA Ebben az országban a civil kurá­zsi, a polgári véleménynyilvánítás vagy ellenkezés hiánycikk. S ezért van veszélyben még az a kevés jó is, amit Pozsony az elmúlt években el­ért. Friss hír hogy a jogalkotó egy át­meneti rendelkezés miatt megint olyan jogszabályt hagyott jóvá, amely miatt az adó egy részének ci­vil szektorba utalása mondjuk em­berjogi vagy állatvédő egyesületek­nél a múlté. Senkit nem érdekel. Amikor meg azt olvassuk, hogy a versenyhivatal 300 millióra bünteti a Slovnaftot, mert magasabb ár ki­szabásával hátrányos piaci helyzet­be hozta a Shellt, néhányan még a tenyerüket is összedörzsölik ekkora örömhír hallatán. Szó se róla, a do­mináns helyzetben lévő finomítóra ráfér néha egy kis fegyelmezés, de nézzük csak az indoklást. A Shell állítólag olyan benzint akart, amelyhez a Slovnaftnak nem volt technológiája, így az utóbbi besze­rezte azt. Az új technológia költsé­ge természetesen bekerült a Shell- nek eladott benzin árába is. A Shell pedig vásárolta emelt áron a nagy­bani benzint, mert ha mondjuk Ausztriából vagy Magyarországról hozatta volna, sokkal drágább lett volna. A Slovnaft persze feUebezett a versenyhivatal döntése ellen, majd meglátjuk, a hivatal az érvek­re, vagy a jelenlegi kormányzat nagyállatokkal szembeni ellensé­ges hozzáállására figyel-e jobban. Nem is említettem volna a Slov­naftot, ha pontosan ilyen (ez eset­ben az állampolgárokat kevésbé érintő) intézkedésekben nem vol­na bekódolva a kormányzat bár­mely lehetséges lépése, amelynél az érvek senkit nem fognak érde­kelni. Nehogy azt gondoljuk ám, hogy a progresszív adómodell be­vezetéséről letett a kormány. Ez a kabinet ugyanis nem kíváncsi arra, hogy az egyensávnak köszön­hetően több pénz folyt be, az sem érdekli, hogy eddig még Európá­ban az ÁFA-csökkentést sehol nem követte árzuhanás. A gazdagok csúnyák, az emberek meg szívesen hallják, miként szívatja szolidáris kormányunk a pénzes csoportokat, miközben hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy a pénzes pali megtalálja a módját, hogy kibújjon a magasabb adó, illeték alól, míg a következményeket megint az átlag­ember állja majd. A kollektív nemgondolkodás minősített esete az is, ahogyan el­hittük, hogy csökken a gázár. A no­vemberi emeléssel egybeszámolva emelkedett, s a számításhoz az ele­mi iskola első évfolyamának szám­tan-tananyaga elegendő. Ugyanígy a benzin. A nyári világpiaci árcsök­kenés eredményeként csökkentet­tek a Mólban, a Slovnaftban, igaz a dátum egybeesett a friss kor­mányfő „majd mi megmutatjuk a monopóliumoknak!” kampányá­val. A polgári kurázsi hiánya, per­sze, máshol is érződik majd. Szlo­vákiában nem a kellemetlen hely­zetek okozóit, hanem azok orvosait szoktuk megutálni. Mert a fogfúrás fájdalmairól a fogorvos tehet, nem a fogsorát elhanyagoló páciens, ugyebár. Ez az ország végignyögte két Dzurinda-kabinet reformjait, s most sóvár szemekkel nézi, hogy az új felállás majd miként enyhít a helyzetén. Lehet, hogy enyhít, hi­szen megígérte. De csak azt fogja szétosztani, ami a polgárok verejté­kéből lett felhalmozva. Azt nem a kormány gyűjtötte, hanem mi, mindannyian. Állítólag Bokros La­jos valahol azt mondta, könnyű lesz Ficónak, van miből populista politikát folytatni. S ezt - úgy lát­szik - Fico is hallotta. Mert a kor­mányzatjelenlegi lépései arra utal­nak, nyolc évre rendezkednek be az urak, nincs provizórium, nincs szakember-marasztalás a közigaz­gatásban, állítólag még a tévés posztokat is a koalíciós tanács osz­togatja. Ejha, ilyen már volt. A kulturális tárcából menesztet­ték azt az embert, aki megpróbált egy normális előfizetői törvényt ír­ni. Ideje volt, a jelenleg érvényes ugyanis Európa legerkölcstelenebb koncessziós törvénye. Hát ha igaz, hogy az új törvényt az az ember ír­ja, áld a polgárokkal megutáltatta a közszolgálati rádiót, mert rájuk uszította egy magáncég behajtóit, van minek örülni. Apropó: amikor Klausék a cseh királyi tévébe belob­bizták hírigazgatónak Bobošiková asszonyt, az ODS korábbi szó­vivőjét, kétszázezer ember tünte­tett a Vencel téren. Pedig a hölgy vérbeli profi tévés újságíró, nem egy politikai gyorskurzust végzett pártapparátcsik. Nos itt a közmé­dia burkolt államosítása van folya­matban, kíváncsi lennék, lesz-e a főtéren hat ember. Abból öt bulvár­fotós. Summa summárum: Ficóék be­rendezkednek, osztogatnak s majd csinálnak mást is, ha erősebbek lesznek. Az euró nincs veszélyben, ilyen gazdasági teljesítőképesség mellet mondjuk nullszaldós költ­ségvetés dukál, de a 2,9 százalékos hiány se kutya (csak azok a rusnya kamatok ne emelkednének, nem hiába káromkodnak az exportőrök és a lakásépítő, fészekrakó csalá­dok). De! Akármilyen hiheteden, az Ivan Mikloš által deklarált „né­hány év múlva jobb lesz”, az most van. Még ha ezt a köztársasági el­nök újévi beszédében méltóztatott is elhallgatni, olyan frázisokat pu- fogtatva, hogy azt hihettük, egy já­rási hordószónok vesztette el mon­danivalójának fonalát. Ha a refor­mok (küzzadt) eredményeit meg­esszük, elfecséreljük, szétosztjuk, megismételjük az Orbán-Med- gyessy-Gyurcsány hármasfogat el­múlt nyolc évének teljesítményét, és ott leszünk, ahol.... hm, mond­juk ahol a part szakad. Lehetősége­ink partja. A szerző publicista Gesztusértékű a Smer és az SNS álláspontja a KDH-s politikus ÚPN-igazgatói ambíciója kapcsán Fordulatot hozhat Mikloško jelölése CZAJL1K KATALIN František Mikloško bejelentése, miszerint megpályázza a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) igazgat­ótanácsának elnöki posztját, új di­menziót ad a hivatal körüli, hóna­pok óta tartó hercehurcának. Nem is maga a bejelentés helyezte új fénybe az ÚPN körüli történéseket, hanem az, ahogy egyes koalíciós politikusok reagáltak rá. Tudva lévő, hogy Ján Langoš jú­niusi tragikus halála óta nem sike­rült a parlamentnek megválaszta­nia az intézmény új vezetőjét. A ko­alíciós megegyezések alapján a poszt az SNS-t illeti meg, ennek el­lenére eredeti jelöltjét, az ellent­mondásos Árpád Tamóczyt nem si­került az intézet élére ültetnie, ugyanis az közvetlenül a szavazás előtt visszalépett. A történetet köz­ben egyes koalíciós politikusoknak az ÚPN címére itt-ott elejtett meg­jegyzései fűszerezték meg, ame­lyek a közömböstől (Smer) egé­szen az ellenséges (SNS, de főleg a HZDS) álláspontig terjedtek. Ezt tetézte meg a héten a HZDS-es Šte­fan Harabin vezette igazságügyi tárca bejelentése, hogy féléves ha­táridővel felmondja az ÚPN-szék- ház bérletét. Ez félreérthetetlen po­litikai gesztus volt a Dzurinda-kor- mány égjük szimbólumának számí­tó intézmény irányába. Úgy tűnik, megértette ezt a Smer is, és Dušan Čaplovič által felháborodását fejez­te ki Harabin eljárásával kapcsolat­ban. A félreértést elkerülendő tegyük hozzá, ennek nem az az oka, hogy a Smemek határozott álláspontja volna az intézményes emlékezést fenntartani hivatott ÚPN szüksé­gességéről. Csak pár napja hallatta Robert Fico azt a véleményét, hogy ő márpedig egy szavát sem hitte el Ján Langošnak. Ha a Smer egyik kulcsfigurája ma ezzel ellenkező jelzéseket bocsát ki, a mögött poli­tikumot kell keresni. És nem is ne­héz találni. A Smer (és csendestársa, az SNS) és a HZDS közti konfliktus már hetek óta nyilvános. Ha a legerősebb kormánypárt és nem­zeti szövetségese most az előze­tes nyilatkozataiknak megfe­lelően támogatják a KDH-s Fran­tišek Mikloško jelölését, azzal újabb, nyílt támadást intéznek legkisebb koalíciós partnerük el­len. Az utóbbi hetekben ugyanis, Ján Čarnogurský közeledési pró­bálkozásai ellenére, egyre na­gyobb a szakadék a HZDS és a KDH között, elsősorban az utób­bi visszautasító álláspontja mi­att, amely egyelőre teljességgel kizárja egy esetleges SDKÚ­MKP-KDH-HZDS koalíció létre­jöttét. A politikai logika pedig azt diktálja, hogy ellenségem ellen­sége a barátom. Ennek megfe­lelően a Smer a háttérben köze­ledni próbál a KDH-hoz, felvázol­va egy Smer-SNS-KDH koalíciós alternatívát. A keresztényde­mokrata Mikloško támogatása az ÚPN élén kétségtelenül ezt az irányt erősíti. Nyilvánvaló, hogy a Smer és az SNS sokkal szívesebben látná a ko­alícióban Hrušovskýt Mečiamál. Kérdés, hogy a KDH-n belül mek­kora a hajlandóság egy ilyen elhaj­lásra. Valószínű, hogy ma még nem jelentős, azt azonban nem tudhat­juk, hogy egy esetleges Mikloško- megválasztáshoz hasonló gesztu­sok mit tehernek a választási ku­darcot szenvedett, pártbeli konflik­tusokkal terhes, s önmaga helyét kereső KDH-val. KOMMENTÁR __ Vissza a múltba, másképp S1DÓ H. ZOLTÁN Úgy tűnik, mintha lassan visszatérne az optimista hangulatunk. A rutinos panaszkodók kezdenek visszaszorulni, s bár még nem kö­szöntött be a mosoly országa, még nem zsugorodtak össze a sze­génység szigetei, talán egyre többen hisznek abban, sorsuk kezd jobbra fordulni. A pozitív fordulat döntően két tényező eredménye: az egyik az európai uniós tagságunk hozadéka, a másik pedig a szá­guldó gazdaság következményeként visszaszoruló munkanélküliség és a magasabb bérek. Felmérések szerint eurooptimizmusunk min­den korábbinál magasabbra hágott, tíz polgárból hét úgy találta, uniós tagságunk előnye vitathatatlan. A visegrádi régióban mi érté­keljük a legnagyobbra az EU adta előnyöket, ami arra vezethető vissza, hogy megbecsüljük a határok nélküli Európát, azt, hogy szá­zezrek találtak jól fizető állást földrészünk nyugati felén, valamint bizakodunk a brüsszeli pénzeső jótékony hatásában. S most lássuk lelkesedésünk másik pillérét! A statisztikai évkönyvekben szépen mutató remek gazdasági adatoktól ugyan senkinek sem telik meg a bendője vagy a pénztárcája, ám a felívelő ág gerjesztette nagyobb fi­zetésektől igen. Idén az országos átlagbér túllépi a 20 ezer koronát, ami azt jelenti, alig tíz év alatt megkétszereződnek a lakosság bevé­telei. Az örömbe altkor cseppen üröm, ha a csinos summa hallatán sem felejtjük: a jó bérek döntően Pozsonyban és a nyugati ország­részben koncentrálódnak, másrészt, ami a vásárlóerőt illeti, csak idén étjük el az 1989-es szintet. Az utóbbi tény meglehetősen lehan­goló, és híven rávüágít a rendszerváltás vártnál keservesebb idősza­kára. Másrészt a magyar statisztikai hivatalnak a rendszerváltás 15 évét összegző egyik friss tanulmánya megállapítja, a szocializmust háta mögött hagyó országok közül az 1989-es vásárlóerőt csupán Csehország és Magyarország tudta eddig ismét elérni vagy növelni, a többi állam, beleértve a térségünkben legfejlettebbnek számító Szlovéniát, e téren még az 1989-es szült alatt van. Ám az átlagfizetés arról már nem beszél, hogy napjainkban sokkal jobb színvonalú és gazdagabb választékú termékek megvásárlását teszi lehetővé, mint a bársonyos forradalom előtti korszakban. Tegyünk újévi fogadal­mat: próbáljuk megőrizni bimbódzó optimizmusunkat. GL0SSZA KOCUR LÁSZLÓ Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, a kor­mány megalakulása óta Štefan Harabin igazságügyi miniszter­nek legfeljebb önkielégítés köz­ben lehetett egy-két jó húzása, az igazságügy területén nem. Mit tett le az asztalra Robert Fi­co kormányának leggusztustala­nabb arcszőrzetét viselő politi­kusa? A legtöbb embernek a Ha­rabin tulajdonnevet hallva való­színűleg a Speciális Bíróság fel­számolására irányuló fékezhe- tetien, már-már az irracionalitá­sig fokozott vágy jut az eszébe. Más nem nagyon (leszámítva a kényelmeden kerületi és járási bírósági elnökök eltávoh'tását, de ez nem tárgya ennek az írás­nak.) Igen, egészen eddig azt gondolhattuk, a HZDS jelölte politikus csak a bazini, méreg­drága bíróságot rühelli, aztán ezen a héten kiderült, a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) is a bögyébenvan. Persze, nehezen volna bizonyítható, hogy a Spe­ciális Bíróság bezárására törve, és a Nemzeti Emlékezet Intéze­tének kellemetlenkedve a mi­niszter pártukázt teljesít, de azt tudjuk, hogy a HZDS elnökének szemében mindkét intézmény szálka, és két szálka már sok egy szemben. Mindenesetre az, hogy a kommunista titkosszol­gálat aktáit (is) őrző intézményt- látszólag racionális indoklással- rövid úton kirúgta a belváros szívében található székházából, nem volt elegáns dolog a tárca­vezető részéről. Annak ugyanis sem a költözködésre, sem a bér­leti díjra nem akad pénz az idei költségvetésében, s a költözkö­dés a tudományos munkát is hátráltatja. Az ÚPN-nek ráadá­sul Ján Langoš tragikus halála óta még elnöke sincs, aki köz­benjárhatna a megfelelő szemé­Egy hiteles ember lyeknél az intézmény érdeké­ben. Nincs, mert a törvényhozás eddig nem tudta megválasztani. Kényes és fontos pozíció ez, mely a koalíciós egyezkedések értelmében a Szlovák Nemzeti Pártnak járna, jelöltjük azonban vagy visszalépett, vagy nem ka­pott bizalmat, vagy el sem jutott a beterjesztésig, ez utóbbinak a pártelnök sem tudta a nevét, mi sem újuk ide. Már-már úgy tűnt, a tartós bizonytalanság kialakí­tásával - ebben nagyon jó ez a koalíció - sikerül betenni az ÚPN-nek, ám a tárcavezető ot­romba lépése nem várt hullámo­kat vetett. A politikai élet teljes spektruma odanyilatkozott a bérleti szerződés felmondásával kapcsolatban. Ez ugyanis akkora taplóság volt a HZDS részéről, hogy egyébként tiszteletre a leg­kevésbé sem méltó, hasonszőrű koalíciós partnereit is meglepte. Dušan Čaplovič miniszterelnök­helyettes egyenesen süketnémák párbeszédéhez hasonlította a történteket. Ján Slota hű sze- kundánsa, a nemzetiek frakció- vezetője, Rafael Rafaj is meg­lepőnek nevezte koalíciós part­nere lépését. Azt tegnapelőtt még senki nem gondolta volna, hogy a(z egyik lehetséges, és jó­nak tűnő) megoldással a keresz­ténydemokraták fognak előállni. . František Mikloško tegnap beje­lentette, megpályázza az intézet igazgatói posztját. František Mikloško hiteles politikus, és ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról a törvényhozásban. Csak hát nem a nemzeti frakció tagja, a hely pedig nekik jár... Meglepő módon azonban - egyelőre úgy tűnik - a nemzeti párt támogatja a keresztényde­mokrata politikus jelölését. Azt még nem tudni, hogy alakul az ÚPN-sztori folytatása, minden­esetre június 15-e óta ez az első pozitív fordulat az ügyben, s ön­magában már ez sem kevés. Mikloško személye garanciát je­lentene a hivatal működésére. Kérdés, hogy a koalíció ezt sze- retné-e?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents