Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-31 / 25. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 31. www.ujszo.com RÖVIDEN 2006 legnépszerűbb filmjei Pozsony. A Jégkorszak 2. - Az olvadás című amerikai animációs film lett a tavalyi év legnépszerűbb filmje a szlovákiai mozikban a kinema.sk internetes portál által a mozilátogatók számára meghirdetett ankétban. A második helyen ugyancsak egy kasszasiker folytatása, A Karib-tenger kalózai 2. - Holtak kincse végzett. A harmadik helyre A Da Vinci-kódot juttatták a szavazók. A győztes filmeket tegnap a Palace Cinemas multiplex moziban kedvezményes áron láthatta a közönség, (ú) Itthon - új kulturális lap Új kulturális lap jelent meg a szlovákiai magyar piacon. A Jel Polgári Társulás által kiadott Itthon című kiadvány nemzeti kulturális havilapként határozza meg magát, s mivel ötletgazdája a Csema- dok országos elnöke, Hrubík Béla volt, elsősorban a Csemadok-ta- gok szimpátiájára számít. Az ez évi első szám egyebek mellett Esterházy János halálának 50. évfordulójára emlékezik, a dél-tiroli autonómia-modellt Christoph Pan ismerteti, Kulcsár Tibor költőre özvegye és Gyüre Lajos emlékezik, a Tájhaza rovatban pedig Kele- nyéről és az utolsó nógrádi vízimalomról is olvashatunk, (jdj) Az Oscar-esélyes rendező sorozatot készít az MTV-nek XXI. századi meseadaptációk M. Tóth Géza (MTV-felvétel) megrendelését tervezi az Oscar- díjra esélyes M. Tóth Géza csapatától, a Kedd Stúdiótól. A részletekről már javában tárgyalnak.. Annyit tudni lehet, hogy az MTV az egykor igen népszerű magyar népmesék XXI. századi adaptációit szeretné elkészíttetni a nívós alkotógárdával. Rudi Zoltán röviden méltatta az Magyar Televízió és a Kedd Stúdió korábbi együttműködését, azt, hogy az ml és az m2 új arculatának tervezése M. Tóth tanítványainak keze munkáját dicséri. Amikor a dobjainkon játszunk, beleadjuk a szívünket-lelkünket, hogy olyan hangokat csaljunk ki hangszereinkből, amelyekben az élet lüktet - vallják a japán dobegyüttes, a YAAAATO tagjai. Fergeteges show-mű- sorukat február 2-3-án Pozsonyban, az NTC Sibamac Arénában, 22-én Kassán, a Steel Arénában láthatja-hallhatja a közönség. (Képarchívum) MTV-H1R Budapest. Két amerikai utat is tervez a február 25-ei Oscar-díjki- osztó gála előtt M. Tóth Géza rendező, akinek a Magyar Televízióval közös filmjét, a Maestro című 4 és fél perces animációs alkotását - négy másikkal együtt - jelölték a filmszakma legmagasabb elismerésére. M. Tóth Géza - az MTV és a Kedd Animációs Stúdió hétfői közös sajtótájékoztatóján, az Uránia Nemzeti Filmszínházban - hozzátette: az utakkal az a célja, hogy filmjét minél jobban megismertesse az amerikai szakmai közvéleménnyel, egyben pedig lobbizzon a sikerért. A rendező jóslásra nem vállalkozott, de reméli, hogy Rófusz Ferenc A légy című munkája után a második magyar Oscar-díjas animációs film az övé lesz. Egy újságírói kérdésre válaszolva a film költségeit tízmillió forintra becsülte, de hozzátette, a csapat éjjel-nappali munkáját és a lelkesedést lehetetlen számokban kifejezni. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke bejelentette, az MTV egy 150-200 részes animációs sorozat Anthony Minghella új filmjében a mába érkezett, a mai London egyik legkorszerűbben fejlődő negyedébe Bűnös viszonyok kóbor rókával Will (Jude Law) és Liv (Robin Wright Penn) (Képarchívum) Anya és fia, Amira (Juliette Binoche) és Mirsad (Ráfi Gavron) w ^ ^ /A Will és Amira Anthony Minghella az a rendező, akiért a néző szívesen ül be a moziba. Mi magyarok különösen, mivel valahogy „szeret bennünket”: elvitte Hollywoodba Sebestyén Márta dalát, egyben a sivatagkutató Almásy László gróf romantikus szerelmének és tragikus balesetének történetét - mindkettőből világsiker lett Az angol beteg című filmnek köszönhetően. TALLÓS1 BÉLA Minghella ezzel a háborús-történelmi tablóval berobbant a filmvilágba: az opus több Oscart is kaszált; ezzel együtt a 150 percből azért lehetett volna néhány túlromantizált, elnyújtott jelenetet kurtítani. Következő rendezésével adaptálta az Alain Delon játékától is erős Ragyogó napfény című 1960-as francia mozit A tehetséges Mr. Ripley címmel. Ez a milliomosok világában játszódó, izgalmas fordulatokban gazdag pszichothriller ugyancsak Os- car-közelbe került, de díjat nem szakított. Pedig a főszereplő Matt Damont és a mellékszereplő Jude Law-t (akinek azért nem olyan kis szerepe van) is jelölték a díjra. Megkapták vagy nem, mindegy: mindketten valóban Oscar-alakí- tást nyújtottak, Matt Damon méltó utódja Delonnak. (Csak zárójelben, még Gwyneth Paltrow sem olyan sápadt a női főszerepben, mint lenni szokott.) Minghella ezután újra visszatért a történelembe: kegyetlen, sötét, pusztító harci jelenetekkel, sok tűzzel és puskaporral idézi az amerikai polgár- háború borzalmait a Hideghegyben. Az előtérben pedig a háború miatt elszakított két fiatal meg nem élt szerelme, egymás iránti vágyódása és hűsége vonul végig, kalandos, kemény epizódokban. Ebben a már megférfiasodott Jude Law játssza a férfi főszerepet Nicole Kidman oldalán. Minghella szenvedélyes mesélő. Olyan képeket fest történelmi kulisszákról, úgy bontja ki az emberi mélységet, olyan képességgel szerzi meg magának a nézőt, mint ahogy a nagy klasszikus romantikus regényírók szóban megelevenítve tették ugyanezt. Jude Law kedvenc színésze lett Minghellának, minden bizonnyal azért, mert megbízhat benne, nyugodtan támaszkodhat rá, hiszen történelmi vagy kortárs figurákat egyaránt magával ragadó eleganciával és mélységgel jelenít meg. Itt is visszafogottan játszik egy sikeres műépítészt, aki két nő és két anya között keresi önmagát - de ne szaladjunk ennyire előre. Bűnös viszonyok című filmjével a rendező elhagyta a meg- könnyeztető, múltba merülő vad- romantikát, a mába érkezett, a mai London egyik legkorszerűbben fejlődő modern negyedébe, s bár nincs benne háború, a háborús motívum ott kísért a háttérben, igaz, csupán sejtetőn és a néző képzeletére bízva. Will építészirodáját rendszeresen kirabolja egy banda, s mivel a rendőrség nem jut a különös módon behatoló tolvajok nyomára, ő maga veszi kezébe a dolgokat. Közben egyéb eseményekkel váltakozó képekben megismerjük Will környezetét: svéd bevándorló élettársát, Li- vet (Robin Wright Penn) és annak autista kislányát, aki csak akrobatikus tornagyakorlatok révén kommunikál a külvilággal. Az említett egyéb eseményekként pedig közbevágott epizódokban megismerjük Amirát (Juliette Binoche), a bosnyák bevándorló anyát, és annak kamasz fiát, Mir- sadot (Ráfi Gavron), aki különös akrobatikai képességeinek köszönhetően a parkour nevű extrém sportot űzi. Ugyancsak délszláv menekült rokonai arra veszik rá a fiút, hogy megmássza Will hatalmas vaskonstrukciós irodaépületét, és a tetőn keresztül bejutva kikapcsolja a riasztót, hogy aztán kirámolhassák a számítógépparkot. Will fagyos kapcsolatban él Liwel, aki próbálja szeretni lányát, de nem igazán megy az érzések egymásra találása. Aztán Will a betörésen ért Mirsad, azaz Miro nyomába eredve megismeri Amirát, aki varrónőként dolgozik, s imádja gyermekét, és mindent megtenne érte, még szerelmet is hazudna Willnek, csak hogy a fiú megmeneküljön a börtöntől. A magán- nyomozás közben, mialatt Will Miróval is találkozik, és egyre bonyolultabb összetartozássá gaba- lyodnak a viszonyok, megjelenik egy - úgyszint a keleti blokkból érkezett - zakkant prostituált is, aki szintén bezavar Will érzelmeinek káoszába. Apropó: feltűnik egy róka is, mintha csak Will érzelmi kóborlásait jelképezné. Minghella a dramaturgiával kész pszichológussá, látnokká teszi a nézőt, érezni-tudni lehet a viszonyok sejtelmes bemutatásának kezdetén, hogyan alakulnak majd a kapcsolatok: ez nem hiba, hanem annak az eredménye, hogy beleélősen életszerű az emberi vi- szonyulások-viszonyok felvezeté- se-ábrázolása. Milyen nagy jellemábrázoló, mágikus erejű rendező kell ahhoz, hogy felmentesse velünk a bűnöst - Mirsad alakját. (Igaz, ehhez Ráfi Gavron szuggesztív játéka is nagyban hozzájárul, nem véletlen, hogy Angliában a legígéretesebb tehetség díjára nevezték.) Minghella ezúttal nem nagy tablókból építkező klasszicizálón elbeszélő fűmet tett le az asztalra, hanem szakítva saját hagyományaival, „mindössze” egy bonyolult élethelyzetet mutat fel arról, hogyan bicsaklanak meg kapcsolatok, hogyan alakítanak a véledenek sorsokat. Érdemes megmerülni ebben az érzelmi zavarodottságban, s elgondolkodni a „bűnös viszonyokon”. Az együttes, amelyet 1957-ben alapított, ma már a magyar könnyűzene egyik klasszikusának számít Illés Lajos és egy legendás zenekar MTI-HÁTTÉR A hosszú betegség után, hétfőn elhunyt Illés Lajos 1942-ben született. A billentyűs hangszereken játszó muzsikus 1957-ben alapította testvérével, Illés Károly szaxofonossal és Zsiga István gitárossal az „ős-Illés” együttest, amely 1960- ban a Budapesti Műszaki Egyetem zenekaraként alakult újjá. A zenészekhez 1964-ben csatlakozott Bródy János, ezután kiadták első kislemezüket, amelyen külföldi számok mellett már Ülés Lajos két saját szerzeménye is szerepelt. Ebben az időszakban dixielandet, népszerű olasz slágereket, örökzöldeket játszottak, a „luxemburgi“ stílus előretörésével bővült az együttes repertoárja. Koncertjeik színhelyéül egyetemi klubok szolgáltak, a fiatalok órákat álltak sorban, hogy hallgathassák őket. Az Illés fivérek mellett Nényei Tas basszusgitározott. Farkas Ádám és Halász Gyula „Öcsi” gitározott, Rizsinszky Csaba, majd Körmendi János dobolt. 1964-ben csatlakozott hozzájuk Bródy János, majd később Szörényi Levente és bátyja, Szörényi Szabolcs. 1965-re alakult ki az Illés zenekar legismertebb felállása: ekkor Bródy János (gitár, furulya, bü- lentyű, ének), Illés Lajos (bű- lentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének) voltak az együttes tagjai. A zenekar, amely kezdetben az angol Beatles együttes dalait játszotta, néhány év alatt országos népszerűségre tett szert, új zenei stílust alakított ki. Kora rock- és beatzenekarainak többségétől abban tért el, hogy sok saját szerzeményt játszott, és dalait választékos magyar nyelven adta elő. Az együttes 1965-től 1973-ig rendszeresen koncertezett bel- és külföldön. 1967-ben szerepeltek az első magyar beatfilmben, az Ezek a fiatalokban, amelynek legtöbb dalát ők írták. A hatvanas évek második felétől országos hírre tettek szert, és megnyerték az 1968-as táncdalfesztivált. Az együttes tagjai 1973-ig zenéltek együtt, majd szétváltak. 1974-ben Illés Lajos ugyanazon a néven, de más tagokkal újjászervezte az együttest. A tagjai: Illés Lajos (billentyűs hangszerek), Jenei Szüveszter (gitár, ének), Papp Tamás (dob, ütők), Selmeczi László (basszusgitár, ének), Serfőző Anikó (ének), Kiss Ernő Pál (ének). Bár nem sikerült olyan eredményeket elérnie, mint az előző zenekarnak, a „nagy” Illésnek, a Hogyha egyszer című számuk megnyerte a Metronóm ’77 fesztivált. A „nagy” Illés legközelebb 1981-ben koncertezett újra, ezt követte az 1990-es népstadioni előadás, majd az 1996-os buli a Budapest Sportcsarnokban. 2001. június 2-án az Illés, a Metró és az Omega együtt lépett fel a budapesti Népstadionban. 2005-ben elhunyt Pásztory Zoltán, amely az Illés együttes koncertjeinek is a végét jelentette. 2005-ben még két koncertet adtak, augusztus 5-én Csíkszeredán (Románia), illetve a Sziget fesztivál nulladik napján, 9-én. A koncerteken az elhunyt Pásztory Zoltán helyett a doboknál Szörényi Örs, Szörényi Levente fia ült. Az együttes 2000-ben Kossuth- díjat kapott a „nagy magyar történelmi pillanatok zenébe álmodá- sáért”. « 4 4 4 4 I I 4 4 í i í I í í í i i
