Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-31 / 25. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 31. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Marad a magyar adás A Szabadkai Rádió privatizációjának leállításáról állapodtak meg Belgrádban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a szerb kormány képviselői. Ha ugyanis ez megtörténne, akkor a szabadkai önkormányzat kezében lévő rádiónak újból frekvenciáért kellene folyamodnia, s az érvényben lévő törvény alapján csak egyet kaphatna. A ma két frekvencián, szerbül és magyarul is huszonnégy órán keresztül sugárzó adónak új műsorrendet kellene bevezetnie, s ezáltal megszűnne a 24 órás magyar adás. (m) Gyurcsány engedett a múltból, hogy ne kelljen engednie a jövőből Posztkádári alku a sorok között Miközben a közvéleményt arra próbálja rádumálni, önnön életünkért-tettein- kért, balfogásainkért mi vagyunk a felelősek és nem az Állam, tagságát épp a fordítottjáról biztosítja. A nagy Kádár János a hunyó, az al- só-és középszintű kis kádár- jánosok nem. PAPP LÁSZLÓ TAAAÁS Hogy miért adta közre dolgozatát a Népszabadságban Gyurcsány Ferenc, arra többféle érvényes felelet létezhet. Alábbiakban rögvest fel is sorolhatnánk egyet-kettőt (pl. illik felhomályosítani az elvtársakat, hogy tudják, mi az álláspontjuk, a kormányfő lelke mélyén teo- retizáló grafomán, aki önmagáért szereti ezt a műfajt stb.), aztán hogy ezek közül melyik a nyerő válasz, arról köthetünk fogadásokat a politológiai bukmékerirodákban napestig. Sokkal egyszerűbb, ha kizárásos alapon előbb azt vizsgáljuk, mi nem motiválta Gyurcsányt, hogy kulturált, modernizációban, reformban, korszerű hazafiságban, eurokonform baloldali öntudatban gazdag, pálinkás jó’ reggelt köszönjön a lap olvasóinak. Nyilvánvalóan semmiképp nem azért, hogy meggyőzze az újság előfizetői között nyilván felülreprezentált MSZP-tagságot: érdemes delegátusaikon át rászavazni, mert jó vezérlő fejedelme lészen a szövetségbe forrt, utódpárti kondenz- csíkot húzó posztkádári érdekkonglomerátumnak. Ilyesmire fölösleges lőport pocsékolni. Gyurcsány pártelnöksége eldöntött tény. Nem az itt a kérdés, hogyjöne vagy nem, hanem az, milyen lesz akkor, ha beérkezett. Csak hát nem mindegy, hogy összeszorított prot- kóval, félhangosan bazmegelve emelik-e pajzsra vagy lelkesedést mímelve. így hát oda is jutottunk az első lehetséges megoldásig. A legnagyobb kormánypárt jövendő csúcsvezetője menekülési útvonalat biztosít látens oppozíciójának, hogy arcuk elvesztése nélkül hódoljanak be. Gyurcsány dolgozata olyan, mint a pártállami napisajtó. Azt is az utolsó oldalon, a sportrovatnál volt érdemes kezdeni. És a vájt fülű, Rényi elvtárs sorközi, metakommunikációs bikkfanyelvén edzett párttagok Fletó cikkébe is ott vágnak bele. Öt oldalt mi is nyugodtan átugorhatunk: kenetteljes reformzsargon, gyengébbek kedvéért lebutított változatban. A hu- szonvalahány pontból az utolsó előtti háromban van a lényeg, amennyiben szimbolikus engedményeket tesz a kongresszusi rituálé zökkenőmentes bonyoh'tása érdekében. Mert ugye, aki nem pusztán holmi kívülről beszalajtott, a kormányzóképesség, a hatalomtechnikai siker érdekében miniszterelnöki posztra belőtt outsider technokrata akar lenni, hanem a lakótelepek mélyére beágyazott, guanókeménységűre alvadt struktúrákkal kíván eggyé válni, hogy aztán belülről feltörhesse őket, annak valamivel tisztában kell lennie. Akik őt legitimálják, azok nem szimplán Kádár népe, hanem Cser- manek János panelprolikirály bocskoros nemesei. Hiába iíjodott a Köztársaság téri elnökség, a szocik törzstagsága - az országhoz hasonlóan - öregszik. Főleg a kisvárosi és peremkerületi alapszervezetek vezetőségében jelenleg is nyugdíjas pártbizottsági csinovnyikok, kiérdemesült munkásőr alegységparancsnokok, egykorvolt szakszervezeti főbizalmik, népfronttitkárok, közös képviselővé átképzett tömbházmesterek, és filozófusnak csúfolt, tanszékükkel együtt szélnek eresztett marxizmus-leninizmusoktatók ülnek. Ők, pragmatikus szempontból bármennyire elfogadták is a rendszerváltást, a piacot, a többpártrendszert, rengeteg nosztalgikusemocionális szállal kötődnek ahhoz az időhöz, amikor erejük teljében, hatalmuk biztos tudatában voltak. Ezért Gyurcsány moralizáló antikádárista felhangjait soha nem tudták el-és befogadni. így a túlírt betűfolyam kulcsmondatai: „... méltányosnak kell lenni a diktatúrában leélt életek millióival, kompromisszumaival, lassú gyarapodásaival szemben, és egyértelműnek Kádáros bukéjú, pitiáner, mégis nagy ívű alku ez: nem bolygatom a múltatok, ha ti se bolygatjátok a reformokat. a rendszer lényegének megítélése kérdésében. Azaz az egy időszakról mondunk összefoglaló történelmi, politikai és erkölcsi ítéletet, és nem ítélkezünk egyedi életekről és sorsokról. Ez nem a mi dolgunk”, pont arról mondanak le múltba néző erkölcsi síkon, amit jelen idejű, gyakorlati vonalon elfogadtatni próbálnak a lakossággal: az egyéni felelősség gondolatáról. Miközben a közvéleményt Gyurcsány arra próbálja rádumálni, önnön életünkért-tetteinkért, balfogásainkért mi vagyunk a felelősek és nem az Állam, tagságát épp a fordítottjáról biztosítja. Jelesül, hogy voít a mitikus szörny, a Rendszer, az viszi a balhét mindenért, cselekedeteit nem lehet, de nem is szabad a politika részeként individuális vétkekre, személyes bűnökre lebontani. Főleg akkor nem, ha saját borzalmas tagságunkról légyen szó. A nagy Kádár János a hunyó, az alsó-és középszintű kis ká- dáijánosok nem. Ha Németországban valaki azt mondaná, a náci diktatúrában re- zsimszintű felelősség csak pártpoli- tikailag releváns, az egyedi felelősség nem, darabokra szednénk. Nálunk dicsőítik, mint zseniális párt(át)építő stratégát, aki a morális alap szétporlasztásáért cserébe az eddiginél is nyíltabb felhatalmazást kap majd a jtiacpárti fordulat levezénylésére. Es még úgy is csinált, mintha a tagság nyomására engedett volna. Amire Hiller István soha nem lett volna képes, nem tudván az íratlan etikettet. Nincs benne spiritusz, karizma, az emberekkel való bánni, sakkozni, manipulálni tudás képessége - meg papos bölcsészduma helyett rafkós reálpolitikusi szürkeállomány, erős gyomor se. Gyurcsánynak mindez van. Hát engedett a múltból, hogy ne kelljen engednie a jövőből. Készséggel biztosítja az ijedt Szi- li-protezsáltakat, a rossz betegség nem akar itt pártelnöki jogkört bővíteni. Minek is, ami van, pont elégséges. Hiller nem tudta kihasználni, az ő baja. Kádáros bukéjú, pitiáner, mégis nagy ívű alku ez: nem bolygatom a múltatok, ha ti se bolygatjátok a reformokat. De hát ki gondolta, hogy lehet másképp a kádári parlagfüvet, romokat és gyomnövényzetet kádáristákkal irtani, eltakarítani? ( www.hirszerzo.hu ) Az izraeli férfi felfedte véletlen utasát, aki önkéntes halála előtti utolsó útjára választotta ki a kocsit Öngyilkos merénylő volt a stoppos MTI/AFP-HÁTTÉR Egy izraeli férfi, aki felvett egy autóstoppos palesztint (az eüati öngyilkos merénylőt), rájött, hogy utasa mire készül - erről beszélt a ritka szemtanú újságíróknak kedden. „Én választottam ki a helyet, ahol kitettem (a kamikázét). Ezáltal eldöntöttem azok sorsát, akiket megöld’ - mesélte Joszi Voltinszki, az izraeli hadsereg tartalékos alezredese. Gondolt arra is, hogy elgázolja, miután 99 százalékig biztos volt abban, hogy terroristáról van szó. „De ott volt az egy százalék, hogy esetleg ártatlan vagy csak őrült. Hogyan lettem volna képes együtt élni ezzel a lelkifurdalással?” - tette hozzá. Voltinszki Eilat északi részében él. Hétfő reggel a vörös-tengeri üdülőhely nagy szállodasora felé tartott. „Láttam egy vörösbe öltözött férfit, és nem is gondoltam semmire vele kapcsolatban, mert gyakran veszek fel stopposokat. De aztán amint belenéztem a visszapillantó tükörbe, rájöttem, hogy valami nem stimmel. Kabátja cipzárját egészen a nyakáig felhúzta, kezét zsebre dugta, tekintete nyugtalan volt. Ideges volt, s amikor megkérdeztem tőle, honnan jött és hova megy, nem felelt, csak intett, hogy hajtsak tovább.” „Nem vihettem a rendőrőrshöz, ami a városközpontban van, sem pedig egy útlezáráshoz, mert tudtam, hogy ha meglátja a katonákat, felrobbantja magát. És amikor néhány perc múlva újra megkérdeztem tőle, hova megy, erős arab akcentussal így felelt: Haifába. Akkor gyorsítani kezdtem, kioldottam a biztonsági övemet, és igyekeztem minél távolabbi helyre vinni.” A várostól egy kilométerre a kamikaze kiszállt, és gyalog folytatta útját. Voltinszki sietett értesíteni a rendőrséget, de néhány perccel később bekövetkezett a robbanás, és őt egy pékségbe hívták, hogy azonosítsa az öngyilkos merénylet elkövetőjét. Az izraeli rendőrség szerint a kamikaze Gázából az egyiptomi Sínai-félszigetre ment, és Eüat körzetében lépte át az izraeli határt. Az akciót az Iszlám Dzsi- hád szélsőséges palesztin szervezet és a Mahmúd Abbász vezette Fatah fegyveres szervezete, az al-Aksza Mártíijainak Brigádjai egyaránt magukra vállalták. KOMMENTÁR Vissza a csúcsra CZAJL1K KATALIN Tegnap bizonyára soha nem tapasztalt érdeklődésnek örvendett a szlovák háborús államot éljenező Szlovák Megújhodási Mozgalom periodikája, a Právo národa internetes változata, miután kiderült róla, a Matica slovenská hírvivőjének az anyalapja. Az említett webol- dalon az odatévedt olvasó a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus, a zsigeri magyarellenesség, az állami patemalizmus, sőt a demokratikus alapértékek megkérdőjelezésének egyvelegével találkozik. Bájosan vegyül itt a szlovák államiság ünneplése a privatizációellenes kirohanásokkal, az ugorok(!) történetével foglalkozó álhistorista sorozat egy félreérthetetlenül zsidóellenes értekezéssel, de elszórakozhatunk a fehérorosz ellenzéket és a rendszer bírálóit támadó pamfletén is. Végül az „Ön szerint helyes bűnvádi eljárást kezdeményezni Maiina Hedvig ellen?” témájú ankét kiértékeléséből megtudhatjuk, hogy az olvasók egyike szerint Maiinát hazaárulásért dukálna elítélni. Szóval, az üyen jellegű médiatermékek minden tipikus jegyét (ide- genellenesség, áltudományosság, prekondicionált következtetések, az ésszerű érvelés teljes hiánya, a 19. századot idéző nyelvhasználat) büszkén viselő összeállításról van szó, amelyhez hasonlót, valljuk be, leginkább Magyarországról ismerünk, ahol a kuruc-turul-ősma- gyar kultusz nem kis népszerűségnek örvend. Sajnálatos, de az effajta eszmeáramlatok természetes velejárói a demokráciának. Nem is lenne tehát semmi gond a Právo národával - olvassa, akinek tetszik -, ha a kiadvány állandó mellékleteként az olvasó nem a Matica slovenská hivatalos lapját, a Matičné zvestit kapná kézhez. Miután a Matica slovenská pedig a törvényből kifolyólag egy közszolgálati intézmény, amelyre az állam a kultúra és a tudomány terén egy egész sor feladatot delegál, a Právo národa hasábjain terjesztett nézetek egyszersmind állami, vagy legalábbis az állam által elismert nézetekké válnak. És ez már két éve így van, ugyanis azóta jelenik meg együtt a két szervezet kiadványa. A Matica igazgatója nem lát ebben gondot, úgy véli, a háborús szlovák állam kérdésében teret kell adni az alternatív nézeteknek is. Ez az intézmény idén 40 millió korona költségvetési támogatást kap, ami 24 millióval több a tavalyi összegnél. S mire ezeket a sorokat olvassák, több mint valószínű, hogy ezen intézmény munkatársában a Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) újonnan megválasztott igazgatóját tisztelhetjük. A Matica slovenská magyarellenes és a fasizmussal kacérkodó nézetei régóta ismertek. A két Dzurinda-kormány sem tudott vagy akart ezzel nyíltan szembenézni, csupán csendesen tűrte mostohagyermeke manővereit, amiért persze kellőképpen terheli a felelősség. A Fi- co-Slota-Mečiar hármas hatalomra kerülése óta azonban a Matica újra kilépett a háttérből: megduplázta a költségvetését, embere egy politikaüag jelentős intézmény (ÚPN) vezetőjévé vált. Az is várható tehát, hogy a Matica által vallott, vagy a véleménypluralitás nevében megtűrt nézetek is egyre nagyobb teret kapnak a közéletben, állami támogatással. Az pedig nagyon veszélyes lehet. JEGYZET A romalány és a betűk HAJTMAN BÉLA A minap egy falumbéü csillogó szemű, kíváncsi tekintetű cigánylány mellé ültem a buszban. Szóba elegyedtem a csöppséggel. Mint kiderült, negyedikes, és nagyon szeret iskolába járni. Úgy tűnt, mintha egyedül a számolással akadt volna gondja. Táskámból elővettem a kezem ügyébe kerülő irodalmi lapot, s arra kértem a kócos teremtést, hogy olvasson el nekem egy szót. Gondolkodás nélkül mosolyogva megjegyezte, hogy ő csak otthon szeret olvasni. Ez a válasz vezetett arra, hogy elgondolkodjam az olvasás helyszíneiről. Vajon foglalkoznak-e ezzel az olvasáskutatók? Azzal igen, hogy nem figyelünk kellőképpen, baj van a szövegértéssel és annak értelmezésével. De azzal törődött-e valaki, hogy milyen helyzetben kényszerülünk olvasni? Eszembe jutnak azok a krimifilmek, melyekben a megfigyelő személy újságot tartva a kezében mímeli az olvasást. De nem is erre gondoltam. Tegyük fel, mindannyian szeretünk olvasni. De hol? A vonatban, buszon, orvosi rendelőben, árnyékszéken, kanapén, strandon, fürdőkádban, presszóban stb. S arról nem is ejtettem szót, hogy egyre nagyobb teret hódít az elektronikus olvasás. Egy teljes könyvet olvashatunk el lapozgatás gyanánt az egeret kattintgatva. S arra is gondolnunk kell, hogy az olvasással meg is sérthetjük embertársainkat. Egyetemi előadáson például, ha a hallgató újságot olvas. Sajnos egyre kevesebb diákot látok az iskolában olvasni. Pedig milyen izgalmas az. Úgy olvasni, hogy ne vegye észre a tanár. Kezd kiveszni a zugolvasás fogalma. Az esemesolvasás korát éljük. Ez tartja izgalomban fiataljainkat. Üres és szimpla. Nos, kedves olvasóm, ha még mindig követi soraim, árulja el nekem, hol érte Önt ez a most megkezdett sor? A zizegő újságlapon vagy netán a bekapcsolt monitoron? Vagy otthon ül karosszékében, esetleg nassol is közben valamit, a televízió képernyőjére is felpislant a sorok közül? Vagy éppen vacsorázni, zuhanyozni, aludni, vetkőzni, buszra szállni, szükségét elvégezni készül? Kérem, ne legyen rest, válaszoljon egyetlen kérdésemre: Ön most hol olvassa ezt a jegyzetet, az alkérdés: egyébként hol szeret olvasni? A válaszát a lap elektronikus változatában a Hozzászólás a cikkhez ablakra kattintva várom. De a romalány hogyan fog nekem visszajelezni a füstös kiskonyhából a duruzsoló sparhelt- re helyezett pacalpörkölt mellől? Majd a buszban találkozunk. És kizárólag beszélgetni fogunk. Az otthoni olvasásról. Attól tartok, ha így folytatom, nem szívesen fog maga mellé engedni.- Képviselőtársak! Úgy vélem, az ÚPN igazgatójának tiszteletben kell tartania a szlovák történelmet, legyen az a háborús, vagy az azt követő időszak! (Peter Gossányi karikatúrája)
