Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-30 / 24. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 31. Sport Vll (Képarchívum) Domsitz kanadai zászlóval a dobogó tetején Domsitz Tibor junior tőrvívó montreali Világkupa-győzelmének körítése Sunnyogóék kalandozásai Montreal/Somorja. Szinte semmi nem jelezte előre a somorjai Domsitz Tibor másfél héttel ezelőtti junior tőrvívó Világkupa-győzelmét Kanadában. D. TOK ERNŐ A18 éves tehetség a világranglista 74. helyén tanyázva indult el a somoijai vívóklub mikrobuszával a bécsi Schwechat repülőtérre, hogy Párizs érintésével nyolc órával később Montrealban landoljon. Előtte egy németországi Világkupán elért 17. helye volt élete legjobbja, némi önbizalom-növelőként azért ott lapult képzeletbeli tarsolyában a frissen megnyert szlovák felnőtt bajnoki címe (melyet mellesleg edzője, Nagy József legyőzésével gyűjtött be hazai páston egy hónappal korábban). A 78 fős montreali mezőnyben a 20. helyen rangsorolták, Tibor önmagát szerényen a legjobb 16 közé várta, amely már jó teljesítmény lett volna - figyelembe véve azt, hogy a riválisok között 19 olyan vívó volt, aki jobban állt nála az aktuális világranglistán. Edzője - titkon - azért a legjobb nyolcba remélte- várta. Domsitz menetelt, verede- nül (öt csuklólazító győzelmet aratott a selejtezőben) jutott második legjobbként a 64-es főtáblára. Ez már valamit sejtetett... „Kissé tartottam a pozsonyi Joniaktól, pedig a szlovák bajnokságon is simán vertem, ott is 15:9- el ejtettem ki. Ekkor már élveztem a vívást, az elődöntőben a hazai Prymak ellen - neki egy kanadai magyar trénere van - 5:6-ról fordítottam 15:10-re. Utána már biztos voltam benne, hogy Simonsot, egy újabb kanadait, megverem a döntőben. Úgy álltam a pástra, hogy előre lejátszottam magamban a találatokat, és hál’ istennek meg is csináltam az akciókat, türelmes, okos vívással, ami korábban egyáltalán nem volt rám jellemző.” „Fejben verte meg a mezőnyt - kommentálja a tréner, Nagy József és hozzáteszi: - Sunnyogó - Dom- sitz Tibi beceneve - élete legjobbját mutatta, technikailag, taktikailag a többiek fölé kerekedett. Ilyen magas szinten kiegyensúlyozott vívást nem sokszor lehet egy évben produkálni. Ezzel a győzelemmel Tibor a 74.-ről a 14. helyre ugrott a világranglistán...” Mindez az aranysztori kis híján már az osztrák-magyar határon - három nappal korábban - csütörtök hajnalban meghiúsult: „Ilyen kalandos utunk még nem vök - sztorizgat Nagy József. - Mikro- buszunk sofőrje ugyanis a határon vette észre, hogy nincsenek iratai, ezért pótsofőrt kellett intézni hajnalok hajnalán, hogy elérjük a bécsi indulást. Tíz percen múlott, de sikerült. Viharos szélben alig tudtunk leszállni Párizsban, mindenki. Tán még a pilóta is imádkozott, hogy letegye az orkánban a vasmadarát. Aztán irány Montreal, nyolc óra repülőút után, hatórás időeltolódás és mínusz 17 fok hideg fogadott. Egy nap alatt kellett átállni a szervezetnek a másik időzónára. A verseny napján a szokottnál két órával korábban ébresztettem a srácokat, aztán egy arab taxis nemkívánt városnézést tervezett nekünk. Direkt a hosszabb úton ment, hogy átvágjon bennünket, vagy harmic dollárral, s alig értünk oda a versenyre. Mindezt Tibor a maga fizimiskájával, kőpofával tűrte, és ugyanilyen rezzenéstelen arccal - no persze a sisak mögött ezt az ellenfél nem látja - szabdalt végig a mezőnyön. A Somoija-Bécs-Párizs-Mont- real utat sokkal nehezebb volt megtenni, mint megnyerni a Világkupát....” Hanzel Gyöngyi kiszólt... Hanzel Gyöngyi, a tavalyi junior összetett Világkupa-sorozat győztese pocsék erőnléti állapotban érkezett Montrealba. Még így is vüág- ranglista másodikként vágott neki a versenynek. Betegségek és egyéb okok miatt november vége óta csak négy edzést abszolvált. Fogcsikorgatva, inkább önmagával, mintsem jóval gyengébb ellenfeleivel küszködve valahogy beverekedte magát az elődöntőbe, amelyben azonban csak szenvedett. Alig vonszolta magát, ki is kapott rendesen (6:15) egy gyengécske, alig 15 éves színesbőrű amerikai höl- gyikétől, Nsiangtól. Amikor a meccs kimenetele már világos volt, tehát csapattársai és edzője látták, hogy Gyöngyi nem búja erővel, a srácok csipkelődve kisssé ironikusan drukkolni kezdtek Gyöngyinek, aki érezte a cukkolást, és kiszólt csapattársainak: „Tibiként, majd meglátom ti mit mutattok holnap.” A másnapi verseny után Gyöngyi csak némán mert gratulálni egy bátortalan kézfogással Tibinek. Persze a harmadik helyéért azért a 18 éves gimnazista lánynak is dukál gratuláció.... (détok) Boldogfa polgármestere reménykedik a helyi sportélet fellendülésében Tűzoltóknak szurkol az egész falu HORVÁTH PÉTER Boldogfa. Szomorú érzés olyan falvakba látogatni, ahol a jól működő sportélet már a múlté. Márpedig a Szenei járásban ez elég gyakori jelenség. Nem kivétel ez alól a nagyjából 430 lelket számláló Boldogfa sem. Az okokat és lehetséges megoldásokat Časný Alajos polgármesterrel kerestük. Ahogy az lenni szokott, régebben működött a faluban labdarúgócsapat, de ma már az öregfiúk sem lépnek pályára. „Bő negyed évszázada annak, hogy nem játszunk semmilyen bajnokságban. Egykor kiöregedett a gárda, és nem volt utánpótlás. Hosszú ideig működött az öregfiúk csapata, jól ment nekik a játék, önkéntes alapon futballoztak, sok helyre jártak, és ők is hívtak ellenfeleket. Akkoriban főleg a búcsú volt nagy fociünnep nálunk. De már ez is a múlté, hiszen olyan négy-öt éve azt mondták, hogy ennyi volt. És befejezték” - tekintett a múltba a polgármester. Ha a fociban nem is, másban jeleskedik a község, a mintegy hat éve működő önkéntes tűzoltócsapat rendesen gyűjtögeti a trófeákat. „Falunkban már sportnak számít az ő tevékenységük. Van férfi és női csapatunk is, évente több Hosszú ideig működött az öregfiúk csapata, önkéntes alapon futballoztak, sok helyre jártak, és ők is hívtak ellenfeleket. versenyen is részt vesznek, és nagyon szép eredményeket érnek el. Jó kapcsolatokat ápolnak például a magyarországi Dunakilitivel. Évente szeptember első szombatján rendeznek nálunk tűzoltóversenyt, ami már faluünnep nálunk. Az egész község kimegy, szurkol, buzdítja a helybelieket. Mintha focimeccsen lennénk” - mondta lelkesen Časný Alajos. A gyenge boldogfai sportéletet a fiatalság hozzáállása is befolyásolja. „Nem érdekli őket a testmozgás. Van néhány tehetséges futballista, ők Szencen játszanak, nagyon büszkék vagyunk rájuk - folytatja a polgármester. - Nem elsődleges célunk a sportélet fellendítése, mert jelenleg a kultúr- ház felújítása fontosabb. Ha ez elkészül, biliárd- és pingpongasztalt szeretnénk venni, hogy legalább valami szórakozása legyen a fiataloknak. Jó volna az is, ha lehetne tekézni a faluban, egy kis foci- és röplabdapálya is elkelne. Én azért bízom benne, hogy ösz- szejönnek a fiatalok, és lesz valami fellendülés a helyi sportéletben. Rendeletre nem lehet semmit csinálni, de ha pár lelkes ember öszszefog, akkor jobbra fordulhat a helyzet” - reménykedik a kisközség első embere. Csak a döntőben a Fraditól kaptak ki Simonék a salgótarjáni focitornán Dupla ezüst a DAC-öregfiúknak D. TOK ERNŐ Salgótatján/Dunaszerdahely. Három bronz után végre döntőt játszhatott a Reisz Árpád menedzselte DAC öregfiúk nosztalgiacsapata a nagyszabású salgótarjáni Gabora Gálán. A gyermekekért rendezett 15. jótékonysági szenior focitornán negyedszer vehetett részt a Simon Gyula vezérelte sárga-kék alakulat. A két négyes csoportba osztott mezőnyben a dunaszerdahelyiek- nek az Újpest, a Vasas és a Tatabánya jutott ellenfélül... Csak néhány nagy név a riválisok csapataiból - UTE: Koszta, Szlezák, Szanyó, Véber, Urbán; Vasas: Gróf, Keresztúri, Kozma, Mészöly, Mónos, Plókai; Tatabánya: Géléi, Kiprich, Plotár, Vincze, Klausz, Zsivóczky. A másik ágon a Videoton (Disztl fivérek, Vadász, Horváth, Csongrádi, Csucsánszky, Petres), a Ferencváros (Nyilasi, Détári, ifj. Albert, Miriuta, Ebedli, Pogány, Kincses, Pintér, Limperger), a Pécs (Torna, Dárdai, Márton, Nagy T.) és Nógrád megye válogatottja (Kecskés, Mátyus, Jenei, Oláh, Bodor) küzdött a fináléba kerülésért. A tizenöt perces meccsek után a csoport második helyzettjei a bronzért, a csoportgyőztesek az aranyéremért játszottak. Fölényesen került a fináléba a DAC és a Fradi, s bár a dunaszer- dahelyiek Radványi Miki góljával még vezettek, végül Nyilasi és Détári találatával fordítottak a zöld-fehérek. A csallóközieknek a csapat ezüstérme mellett egy újabb második hely is dukált, hiszen a torna legjobb játékosának, az aranycipősének választott Nyilasi Tibor mögött Simon Gyula kapta meg az ezüstcipőt. DAC-mezben szerepeltek: Fišan, Peško-Kapko, Hodúr, Zsá- kovics, Radványi, Simon, Klem- pa, Ozsvald, Kristóf, Súkenník, Maixner, Prokop, Bari, Lieskovský, Varga Dezső. Reisz Árpád menedzser: „Öt évvel ezelőtt Pintér Attila keresett meg bennünket, és számunkra nagy öröm, hogy ilyen rangos tornán indulhatunk. Szerencsére azért a mi csapatunk is nagyszerű összetételben játszhat évről évre, és bizony rendre méltó ellenfele a magyar futball hetvenes-nyolcvanas és kilencvenes évekbeli legendás játékosaiból összeverbuvált sztárcsapatainak. A torna telt ház előtt zajlott. Remek szervezésben és hangulatban, kifogástalan vendéglátás mellett. Jótékonysági céllal a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítését szolgálja a tornamenedzser Gabora János vérbelien profi irányításával. Külön öröm számunkra, hogy a Fradi mellett a mi csapatunk a közönség kedvence.” Radványi Miklós: „Minden évben már alig várom, hogy Salgótarjánba mehessünk. Meggyőződésem, hogy a Gabora Gála Kö- zép-Európa egyik legjobban szervezett és egyben legszínvonalasabb öregfiúk tornája, amelyen a tegnap sztárjai szórakozva szórakoztathatják a focirajongókat. Remélem, jövőre is ott lehetek!” A DAC salgótarjáni eredménylistája CSOPORTMECCSEK: DAC-Újpest 5:4 (dunaszerdahelyi góllövők: Radványi 2, Súkenník, Klempa, Simon), Tatabánya-DAC 2:5 (Sünön 2, Radványi, Klempa, Bari), DAC-Vasas 2:2 (Simon, Maixner). DÖNTŐ: FTC-DAC 2:1 (Radványi). 6IAO 5loboNet SALGÓTARJÁN, RÁKÓCZI ÜT 13. H MLANYSZméSiSZAKMET I/ í Salgótarján, T.m.ics út 11- Y..I - i-f/t 1 -1 -’ifO. 421-321 ZU HUNGAROTEL mrj COMMUNICATION sMiemm, (Képarchívum) A DAC-legénység fflOTP BANK AZ ELÉRHETŐ SZAKÉRTŐ!
