Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-27 / 22. szám, szombat
PRESSZÓ 2007. január 27., szombat Bejelentették az Oscar-díj jelöléseket Helen Mirren, Penélope Cruz, Peter O'Toole is az esélyesek között van 31. oldal Egy régi fővárosi polgári lakásban jártunk Igazi nagymamás konyha, régi spaletták, kandalló, saját készítésű retrószekrény 1. évfolyam 3. szám 32-33. oldal Éjszakai ejtozés a budai Rudas törökfürdőben Ma is kedvelt pihenőhely a 15. században alapított termálfürdő 34. oldal Szurdi Kata két országos divattervező versenyen is első helyezett lett, majd egy franciaországi bemutatóra is bekerültek a munkái Meghódította a budapesti kifutókat A Pozsony melletti Fél községből származó Szurdi Kata sikeres fiatal divattervező, jelenleg Budapesten él. Munkájáról, sikereiről, az őt ért megpróbáltatásokról, s nem utolsósorban az öltözködési trendekről beszélgettünk vele. HORVÁTH ERIKA Mikor határoztad el, hogy a divattervezéssel akarsz foglalkozni? Tudom, hogy senki nem hiszi el, de már az oviban is tervezgettem ruhákat. Ha minden igaz, akkor még mindig kint van a pozsonyi magyar óvoda falán egy rajzom. Aztán az általános iskolától kezdve, a gimnázium évei alatt, ha nem is tudatosan, de folyton rajzoltam, készültem. Az érettségi után felvettek a Rothschild Klári Divattervező Szakközépiskolába Budapestre, ahol rengeteget tanultam a szakmáról: divattervezésről, jelmeztervezésről... Negyedszeri próbálkozásra aztán bekerültem a Magyar Iparművészeti Egyetem textil szakára, ami egy határon túli magyar fiatal számára nagy siker. Miből merítesz inspirációt terveid készítésekor? Bármiből, ami megihlet. Lehet az egy növény, egy tárgy, egy szín, egy hangulat, akár egy ruha látványa, egy viselettörténeti kor hangulata, bármi, amiben látok fantáziát. Sok nép és régió kultúrájával, népművészetével foglalkoztam: a Navahó indiánok, India, az örménykultúra, Kalotaszeg, Martos, az avarok vagy a honfoglalás kora egyaránt tervezésre sarkallt. Ami most foglalkoztat, az az avar és a honfoglalás korának motívumkincse. Már készültek e témában kollekcióim, mint a Kormorán zenekaré vagy a Neoavar kollekció. Mindkettő más-más hangulatú. A Neoavarnál próbáltam a 2006-os divatot és az avar motívumokat harmonikusan ötvözni, ez egy elegáns, alkalmi öltözék lett, ami azért némüeg kihívó is. Míg a Kor- moránnál a zene ihletett meg, ami mélyről jövő ősi magyar és balkáni erőt sugároz. A honfoglalás kori tarsolylemezek bimbódíszeinek hajlékonysága az én látásmódom szerint a zenei ívet követik; a motívumokat funkcionális elemként jelenítettem meg az öltözéken, mégpedig bőr övék rusztikus formájában. A diplomamunkám elkészítését pedig az impresszionizmus, maga az impresszionista zene, valamint a századforduló sokarcú művészetének a megismerése indította el. Szövött felületeket hoztam létre úgynevezett organ- zahurkákkal, rengeteg színnel, ami az impresszionista festészetet is jellemzi, majd ezekből ruhaszobrok forrtak ki. Milyen sikereket értél el eddig? Az egyetem évei előtt két országos divattervező versenyen lettem első helyezett, majd az egyetemen részt vettem sok közös kiállításon, egy franciaországi bemutatóra is bekerültek a munkáim. Egy angol pályázaton negyedik helyezett lettem, majd a diplomamunkámmal második helyezést értem el az országos Diploma Nívódíjon. Részt vettem több divatbemutatón: a Budapesti Műcsarnokban Szentendrén és Franciaországban. 2005 decemberében pedig a Budapesti Körcsarnokban a már említett Kormorán énekesei az én ruháimban léptek fel, és két CD-borítójukon is szerepel a kollekcióm. Nehéz érvényesülni a divatszakmában? Igen! Nagyon nehéz kapcsolatok nélkül bármit is elérni. (folytatás a köv. oldalon) Szurdi Kata a népművészetből is ihletet merít EDITORIAL I tt van, amitől régóta tartottunk. Megkésve, ám mégis beköszöntött az igazi tél Pedig már úgy tűnt, idén megúszhatjuk. Ám, amint az Közép-Kelet-Euró- pában régóta módi, újra átvertek bennünket. Most biztos, legalább április végéig mínusz tizenöt fok lesz. Fene se érti, hogy miközben mindenütt a globális felmelegedésről beszélnek, végeinken év- ről-évre hidegebb van. A telek egyre kitolódnak, s azt se jelent vigaszt, hogy az első két téli hónap melegebb a megszokottnál, mert a tél, az csak tél marad, még ha enyhe is. Varrnak, akik bicikli- és síszezonra osztják az évet, azoknak könnyű. Ám a magamfajtának nehéz túlélnie a telet. Karácsonyig még-még megmegy az idő, akkor minden, a hideggel járó viszontagságért (harisnya, meleg zokni viselése, késő buszok, influenza, megint elhagytam az egyik kesztyűt!) azzal vigasztalhatja magát az ember, hogy nemsokára itt a Jézuska. Januártól azonban bonyolódik a helyzet. Január, február, itt a nyár -igya mondás, de ezt még a globális felmelegedés előtt találhatták ki, s akárhogy is számolom, az minimum két hónap kőkemény telet jelent. De legyünk optimisták, mint az amerikaiak, és nézzük a dolgok pozitív oldalát! Mi az, amit csak télen tudunk csinálni? A síelésen és az egyéb hasonló tippeken kívül? Nos, például csak télen tehetjük meg hogy úgy festjük ki magunkban az idei nyarat, mint életünk leg- szebbikét. A legjobb üdülést álmodjuk meg: januárban a Bahamákon, februárban Tahitin, márciusban a Hawaiiszigeteken tervezgetjük vakációnkat. A három-négy hónap biztonságából még kényelmesen elringathatjuk magunkat a gondolatban, hogy idén - azt ugyan nem tudjuk, hogyan - de biztosan összejön. Aztán, csak télen tehetjük meg, hogy zabálása- inkat azzal igazoljuk, hogy a hidegben szükségünk van a kalóriákra. Meg úgy januárfebruár magasságában, még minden kényelmetlen cselekvést elodázhatunk azzal, hogy majd tavasszal Tavasz- szal elkezdünk sportolni, egészségesen és tartalmasán fogunk élni: kevesebbet tévézünk, ellenben sokat sétálunk majd a ligetben, beiratkozunk nyelvórára és jógatanfolyamra. Tavasztól egészen más, új emberek leszünk. Mi marad hát addig nekünk, nyári embereknek? Vonuljunk vissza barlangjainkba és élvezzük a téli álmodozást, mert pár hónap múlva itt a tavasz, és akkor mindennek vége!
