Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-26 / 21. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 26. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ " ■ rni rrirmrip r rirrrrrr nii Orosz nem Koszovónak Oroszország továbbra is kész megvétózni Koszovó füg­getlenségét - erősítette meg a Glas Javnosti című belgrádi lapnak a moszkvai külügymi­nisztérium illetékese, cáfolva ezzel Javier Solanának, a NA­TO kül- és biztonságpolitikai képviselőjének, valamint Frank Wisnernek, a Koszovó ügyében illetékes amerikai különleges megbízottnak a napokban elhangzott, ellen­tétes tartalmú kijelentését. „Mindig támogattuk Belgrá- dot a Koszovóval kapcsolatos tárgyalásokon, s e téren sem­mi sem változott. Belgrád és Pristina számára olyan meg­oldást kell találni, amely mindkét félnek kielégítő, és nemcsak az albánoknak” - mondta a belgrádi lapnak Andrej Krivtov, az Oroszor­szági Föderáció információs kabinetjének vezetője. Marti Schlezinger, a washingtoni Woodrow Wilson Központ kelet-európai kutatásokért felelős igazgatója úgy vélte, hogy Moszkvában komoly a szándék a Koszovó független­ségét kimondó ENSZ BT-ha- tározat megvétózására. A je­lenlegi helyzetben az Egye­sült Államok nem tud olyan nyomást gyakorolni Moszk­vára, mint korábban. Orosz­ország gazdasági terjeszke­désbe kezdett a Balkánon, különösen Montenegróban és Szerbiában, és ezzel politi­kai befolyását is erősíti. Ezért az Egyesült Államok olyan megoldást fog kidolgoztatni, amelyet Oroszország, s az ENSZ BT egy másik állandó tagja, a koszovói függetlensé­get szintén fenntartással ke­zelő Kína is elfogad - muta­tott rá a szakértő. (MTI) Stoiber mégis marad? Alig néhány nappal azu­tán, hogy a bajor Keresztény­szociális Unió (CSU) meg­könnyebbült Edmund Stoiber pártelnök és tartományi mi­niszterelnök szeptemberre bejelentett lemondása kap­csán, a párton belül erősöd­nek azok a hangok, amelyek mégis Stoiber CSU-elnökként történő hatalmon maradását sürgetik. A kisebbik konzer­vatív pártban olyan éles ha­talmi harc bontakozott ki a pártelnöki tisztségért, hogy az súlyosan árt a keresz- tényszociálisok - és a CSU részvételével kormányzó szö­vetségi nagykoalíció - tekin­télyének. Stoiber „barátai” ezért fölvetették, hogy a párt­elnöki utódlás eldöntését ha­lasszák a 2009-es parlamenti választások utáni időszakra, s addig maradjon a hatvanöt éves Edmund Stoiber a CSU elnöke. Az elképzelés szerint ilyen körülmények között szeptember végén csak a ba­jor tartományi miniszterelnö­ki poszton lenne váltás. A tisztségre a bajor belügymi­niszter, a 63 éves Günther Beckstein az egyedüli jelölt. Személye mind Bajorország­ban, mind szövetségi szinten tekintélynek örvend. A párt­elnöki székre két pályázó is akad: indulását bejelentette Horst Seehofer szövetségi mezőgazdasági miniszter és Erwin Huber bajor gazdasági miniszter is. (m)- Bocsi, főnök! Legfelsőbb utasítást teljesítek. (Peter Gossónyi karikatúrája) Brüsszel tanácstalan az erősödő kelet-európai populizmusokkal szemben Kimerültek a tigrisek A liberális reformok és a re­kordnövekedés több mun­kahelyet szüntetett meg, mint teremtett Kelet-Euró- pában, és az emiatt jelent­kező populizmussal szem­ben tanácstalanok a nyuga­ti megfigyelők - véli elem­zésében a Le Figaro című francia napilap. VENCZEL KATALIN A konzervatív újság szerint a ka­pitalizmusba való liberális átmenet modellje legszebb kirakatának mu­tatkoznak a kelet-európai országok a berlini fal leomlása óta, amelyek közül az elmúlt 17 évben GDP-jé- nek 49 százalékos fejlődésével Csehország, Szlovákia és Lengyel- ország előtt Magyarország nyújtot­ta a legjobb teljesítményt. Az új, Jceleti tigrisek” még tavaly is meglepő dinamizmust mutat­tak: növekedési arányuk kétszere­se volt az európai átlagnak. Az ál­lami szolgáltatásokkal szembeni elégedetlenség ellenére a szociális mutatók is javultak: a gyermekha­lálozási arány csökkent, az ezer la­kosra jutó orvosok száma és a szü­letéskor várható élettartam leg­alább két évvel növekedett - emlé­keztet a Le Figaro. A gazdasági javulás csodálása mellett a nagy nemzetközi pénzin­tézetek ugyanakkor meghúzták a vészharangot, és figyelmeztetnek arra, hogy a kelet-európai lakosság belefáradt a reformokba, s „az egy­re erősödő populista nyomás egyes országokban visszafordíthatja a már befejezett reformokat is”. A Coface francia hitelbiztosító társa­ság pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a kifáradás egyre világo­sabban tükröződik a 2004 májusi uniós csatlakozást követő kelet-eu­rópai választási eredményeken. „Az egyre erősödő popu­lista nyomás egyes orszá­gokban visszafordíthatja a már befejezett reformokat is." A Le Figaro hangsúlyozza: egye­dül Magyarországot kímélte meg a „választási kivégzés játéka”, amikor a választók azt a szocialis­ta-liberális koalíciót hagyták a ha­talomban, amelyik biztosította Budapest helyét Európában. De Gyurcsány Ferenc kormányfő a győzelmet csak a magyar gazda­ságról mondott hazugság árán tudta megszerezni, amely ezért a fővárosi utcákon erőszakba torkol­ló harmadik választási fordulóba is belekerült. A kelet-európai populista mély­ségi hullámmal szemben a lap sze­rint tanácstalanok a nyugati megfi­gyelők. Az Európai Bizottság rend­szeresen végez közvélemény-kuta­tási felméréseket Kelet-Európábán, amelyek műidig nagyon magas eu­rópai támogatottságot mutattak, s ezzel magyarázható a Le Figaro szerint Brüsszel rövidlátása és az, hogy semmit nem érzékelt a csatla­kozás után fokozódott szociális ne­hézségekből. Tavaly már a csehek 34, a lengyelek 38, a magyarok 40 és a szlovákok 58 százaléka mond­ta magát pesszimistának életkörül­ményeit illetően. A konzervatív lap rámutat: a globalizáció a termelékenység magas követelményei elé állította a kelet-európai országokat, ame­lyekben a gazdasági növekedés magas arányának ellenére több munkahely szűnik meg, mint ahány keletkezik. A munkanélkü­liség csökkenése a lap szerint első­sorban a Nagy-Britannia, Írország és Svédország felé megindult el­vándorlásnak köszönhető, a popu­listák pedig ügyesen tudják ki­használni azon vesztesek elége­detlenségét, akik inkább maradni szeremének. A szerző az MTI tudósítója A davosi Világgazdasági Fórum idén Szlovákia részvétele nélkül zajlik A világ gondjairól tanácskoznak MTl-HÁTTÉR A 37. davosi Vüággazdasági Fó­rumot január 24-28. között rende­zik meg a népszerű svájci téU üdü­lőhelyen. A Világgazdasági Fórum (WEF) kormányokon kívül álló, profitra nem törekvő, független nemzetközi magánalapítvány genfi székhellyel, amely a világ állapotá­nak fejlesztése mellett kötelezte el magát. Nagy befolyással bír, mert vezető gazdasági döntéshozók egyik legtekintélyesebb vitafóru­ma. Az évenkénti csaknem egyhe­tes téli davosi eszmecserére a vüág politikai, társadalmi és gazdasági vezetői gyűlnek össze, hogy megvi­tassák a világ előtt álló kihívásokat, megoldási lehetőségeket és megha­tározzák a jövőt érintő legfonto­sabb feladatokat. Magyarországot idén Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök, valamint Kóka János gazdasá­gi és közlekedési miniszter képvise­li a találkozón. Szlovákia nem vesz részt a találkozón. A Fórum megalapítója és elnöke a német születésű Klaus Schwab genfi professzor, aki azzal a céllal hozta létre, hogy lehetőséget adjon a vüág legkiemelkedőbb politikai, gazdasági és pénzügyi személyisé­geinek a köteden eszmecserére semleges terepen. Az első davosi találkozón, amelyet 1971-ben tar­tottak, megvizsgálták azokat a le­hetőségeket, amelyek a Közös Piac hatról küenc tagúvá bővüléséből fakadtak. Mivel igény volt a folyta­tásra, Klaus Schwab megalapította az Európai Vállalatirányítási Fóru­mot, amely 1987-től Vüággazdasá­gi Fórum (World Economic Forum) elnevezéssel a vüágméretű együtt­működés elősegítését váüalta. Az éves találkozók sok fontos nemzet­közi kezdeményezés kiindulópont­jává váltak. A tanácskozás témáit a vüágpolitika és a gazdaság fejlemé­nyei határozzák meg. Az idei talál­kozó jelmondata: Globális teendők a változó erőviszonyok jegyében. A Fórum tevékenységi formái: davosi éves találkozó, országfóru- mok, iparági fórumok, a döntésho­zókat összekapcsoló elektronikus hálózat, a Welcome működtetése és a globális kezdeményezések. A Fórum kéthavonta megjelenő fo­lyóiratot ad ki World Link címmel. Idén már bárki eljuttathatja véle­ményét online a találkozó mintegy 2400 résztvevőjéhez, alak az ígére­tek szerint válaszolnak is. A Vüággazdasági Fórum éves ta­lálkozóit mindig Davosban tartják. Ez alól csak a 2002-ben rendhagyó módon New Yorkban megrende­zett tanácskozás volt kivétel. A szervezők a találkozó helyszíné­nek megváltoztatásával fejezték ki a város iránti szolidaritásukat a 2001. szeptember 11-i terrortáma­dás miatt. KOMMENTÁR A pokolba Davosszal MOLNÁR IVÁN Robert Fico intelligens és széles látókörű politikus. Intelligens, mert olyasmit tud, amiről a többi, európai uniós tagsággal rendelkező volt szocialista ország politikusa nem is álmodik. Fico rájött arra, hogy a pitiáner politizálás helyett sokkal fontosabb a gazdaság, az ország jóléte. Mit tehet azonban egy baloldali politikus, ha hirtelen megvüágosodik, és rájön, hogy a lényeges gazdasági reformokat az előző kormány már végrehajtotta? Ha arra ébred, hogy az előző kor­mány reformjainak köszönhetően az ország gazdasága egyre na­gyobb ütemben növekszik, miközben a munkanélküliség csökken? A válasz egyszerű: „magasabb” szintre lép. Egy baloldali politikusnál már az is dicséretes, hogy rájön a gazdaság fontosságára. Fico azon­ban ezen kívül széles látókörrel rendelkezik. Rájött, hogy a munka- nélküliséget jelentős mértékben csökkentő német, francia, koreai, amerikai beruházások az előző kormány „szűk látókörű” politikájá­nak köszönhetők. Fico ennél tovább tekint. Fiatal baloldali politikus­ként még jó a gyomra, így olyan országokat vett célba, mint a kom­munizmussal kokettáló Venezuela, vagy a terrorista múlttal rendel­kező Líbia. Persze szigorúan gazdasági alapon. Szemfüles politikus­ként egyelőre nem árulta el, hogy Szlovákia számára mindez müyen gazdasági előnyöket jelentene. Ä megátalkodott jobboldali gazdasá­gi elemzők azonban már arról suttognak, hogy amíg nincs itthon, addig sem követhet el újabb (bal)lépéseket. A politikai eüenzék és a fránya jobboldali elemzők Fico szerint azonban csak irigykednek. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint kormányfőnk sikeres cseh­országi útja. Fico, Jiri Paroubek, volt cseh miniszterelnök és Gerhard Schröder volt német kanceüár munkaebédje ugyan Szlovákia szá­mára politikai szempontból semmit nem jelentett, Szlovákia minisz­terelnöke azonban végre jóllakott, és ha a teli gyomor nem tartotta volna vissza, Schröderrel, az Észak-európai Gázvezeték né­met-orosz konzorcium felügyelő tanácsi elnökével akár fontos energetikai kérdésekről is beszélhetett volna. Hogy a napokban zaj­ló davosi vüággazdasági fórumon Szlovákia idén nem képviselteti magát? Kit érdekel Davos? Hiszen a svájci síparadicsomba csak olyan „lúzerek” mennek el, mint Angela Merkel német kanceüár, Tony Blair brit miniszterelnök, Bül Gates, a Microsoft irányítója, kéttucatnyi állam- és kormányfő, száz miniszter és számos milliár­dos cégvezető. Hol vannak ezek a „befolyásos” Hugo Chávez vene­zuelai államfőtől, vagy Moammer el-Kadhafi líbiai vezetőtől? Hogy a környező uniós tagországok is a legmagasabb szinten képviselte­tik magukat Davosban? Kit érdekel? Fico tudja, hogy ki mozgatja a vüággazdaságot. JEGYZET Tudom én már! GRENDEL ÁGOTA Tudom én már, mit nem csiná­lok. Nem állok fazekasinasnak, nem csinálok apró csuprokat a lányoknak - de még a fiúknak sem -, hogy abból kávézhassa­nak. Kávézzanak porceláncsé­széből, az sokkal elegánsabb. De nem kizárólag ezért nem akarok fazekasinas lenni. A fa­zekasnak később jól van dolga, a csuprok, bögrék és egyéb, agyagból készült használati tár­gyak törnek-zúzódnak, folya­matosan kell gyártani az után­pótlást, keresett és eladható, egészen pontosan pénzzé te­hető jószág, mondhatnám, aranykoronát tojó gépezet le­het. Nem számíthat államunk nemes adakozására, támogatá­sára. Úgy vélem, bolond, aki megdolgozik a pénzéért. Ttilaj- donképpen dolgozni minden bugyuta ember tud, azt keü megtanulni, eüesni, hogyan le­het másokat dolgoztatni, sőt, hogyan lehet munka nélkül, de főleg különösebb kockázat nél­kül jövedelemhez jutni. Kormá­nyunk egyik pártjától már meg­érkezett az üzenet, tessék idényhez kötött, az időjárástól függő szolgáltatást végezni. Az­az sípályát üzemeltetni. Ha van hó, pech, be kell indítani a fel­vonókat, ki kell nyitni a büfé­ket, kiskocsmákat, mele­gedőket, a szállodáknak is fo­gadni kell a vendégeket. Ám ha télen nincs hó, nem kell, pontosabban nem is lehet dol­gozni. De akkor bunda se kell, elég a medvéket utánozni, és minden hegylakó hajtsa téli álomra a fejét, (mennyi, mennyi megtakarított pénz, se koszt, se kvártély, se reggeli, se vacsora, csak édes álom). Utána sorban jelentkezhetnek a strandtulajdonosok, a fagylal­tárusok, meg általában minden­ki, akinek a szakmája valami­lyen módon összefügg az időjá­rás viszontagságaival, és kész is a költségvetés. Néhány milliárd a medencébe, néhány hóágyú­ba, a kormány és a parlament lemond a fizetéséről, slussz, passz, minden meg van oldva. Azt hiszem, elhíresztelem ma­gamról, hogy nyári mikulást fo­gok forgalmazni, júniusban kez­dem, biztos, ami biztos, nem előbb, mert hátha elnyúlik a későn jött tél. FIGYELŐ Nőtt az áldozatok száma A jelek szerint legalább továb­bi öt személyt ölt mega 30 éves cseh kórházi ápoló, akit novem­berben tartóztatott le a cseh rendőrség nyolc ember meggyü­kolása gyanújával. A cseh bűn­ügyi történet legnagyobb soro­zatgyilkosára eddig nyolc sze­mély megölését és küenc ember­ölési kísérletet bizonyítottak rá a hatóságok. Petr Zelenka, aki ápolóként dolgozott Havlíčkov Brod kórházában, a gyilkosságo­kat nem tagadja. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents