Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-24 / 19. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 24. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ EU-tag lehet Szerbia Szerbia akár még Törökor­szág előtt az EU tagja lehet - hangsúlyozta tegnap az EU délkelet-európai stabilitási egyezményének koordináto­ra. Erhard Busek ezt a remé­nyét a vasárnapi szerbiai parlamenti választások e- redményeire alapozta, s úgy véli, hogy a Szerb Radi­kális Párt meglehetős vá­lasztási sikere ellenére Eu- rópa-barát kormány jön lét­re a balkáni országban. A politikus angsúlyozta: az Európai Uniónak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a Balkán is a béke övezetévé váljon, (m)- Kifogyott a szuszból, képviselő úr? Sebaj, hamarosan kezdődik a parlamenti ülés, ott majd kipiheni magát! (Peter Gossónyi karikatúrája) A hétvégi voksolás során a vajdasági magyarok fele nem magyar pártokra adta le szavazatát Magyar térvesztés Szerbiában Ha cinikusan fogalmaz­nánk, elsőként az mondha­tó el, hogy a vajdasági ma­gyarság beleunt magyar pártjainak acsarkodásába és az általuk képviselt eddi­gi stratégiákba. Keményebb szóhasználattal: leváltotta egyes magyar vezetőit. S1NKOV1TS PÉTER A vasárnap megtartott szerbiai parlamenti választásokon a Vaj­dasági Magyar Szövetség (VMSZ) hozzávetőlegesen 55 ezer szava­zatot kapott. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­sége által létrehozott Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) 12 ezret. Ez összesen 67 ezer. Tekin­tettel arra, hogy ezúttal maga­sabb volt a részvételi arány, mint három évvel korábban, a számítá­sok szerint mintegy 120 ezer ma­gyar szavazott. A vajdasági ma­gyarok fele tehát nem magyar pártokra adta a voksát! „Enyhítő” körülmény, hogy ezúttal mégis parlamenti, s nem helyhatósági választásokról van szó, ez utóbbi bizonyára mégis más képletet mutatna. Az ábra most viszont az, hogy a VMSZ- nek három képviselője lesz a 250 tagú szerb szkupstinában, a MÖK- nek pedig egy sem. Előzetesen a VMSZ 6-8 mandátumra számí­tott, a MÖK pedig (nem bevallot­tan) kettőre. Most persze nagy a riadalom: a VMSZ mindenekelőtt a szerbiai demokratikus pártok­nak a magyar környezetekben va­ló „kontár és illetéktelen” kampá­nyolásában, továbbá a Magyar Szó c. napilap és a Szabadkai Rá­dió nem megfelelő hozzáállásá­ban véli felfedezni a gyatra telje­sítmény okait, a MÖK pedig az együttes indulás elmaradásában, valamint a budapesti média ma­gatartásában. Saját kampányaikat a pártok természetesen maguk elemzik majd, annyi azonban máris meg­állapítható, hogy a VMSZ igyeke­zett pragmatikus megoldásokat felkínálni, míg a MÖK tevékeny­sége az elmúlt hetekben szinte ki­zárólag a VMSZ, valamint a Ma­gyar Nemzeti Tanács ócsárlásá- ban merült ki. Mellesleg a VMSZ- nek a MÖK felett aratott 5:l-es (ki tudja már hanyadszori) győzelme révén az is véglegesen vüágossá vált, hogy a VMSZ a vajdasági ma­gyarság egyedüli (és mérvadó) érdekvédelmi politikai szerveze­te. A VMDP és a VMDK a jövőben esetleg lokális szinten intézheti ügyeit, nem beszélve a (jószerével csak a zentai támogatókra számít­ható) Magyar Polgári Szövet­ségről, amely korábban kacérko­dott a gondolattal, hogy bekap­csolódik a MÖK-be, majd - isme­retien okokból - ettől eltekintett, végül pedig a választások bojkott­jára szólította fel pártolóit. A valódi indítékok azonban másutt (is) keresendőek. A vaj­dasági magyarok többsége nyil­ván úgy vélekedik, hogy sorsá­nak jobbra fordulását illetően mindenekelőtt olyan kormányra (és parlamentre) van szükség, amely határozottabb lépéseket tesz az európai integráció irányá­ba, háborúskodás nélkül lezárja a koszovói ügyet, valamint szava­tolja a gyorsabb ütemű - munka­helyteremtő - gazdasági fellen­dülést. Országos léptékben mér­ve súlyuknál (súlytalanságuk­nál) fogva a magyar pártok ezen feladatok vállalására nem képe­sek, e célok eléréséhez tehát ésszerűbbnek kínálkozott inkább a Demokrata Pártot, a G17 Pluszt és a Liberális Demokrata Pártot támogatni. Mert a kifejezetten kisebbségi ügyek megoldásának is (előzetes) feltétele az előbbi felsorolás. Mindezen túlmenően elgondolkodtató viszont, hogy a nagyobb vajdasági városok közül a VMSZ-nek mindössze Zentán, Topolyán, Magyarkanizsán és Kishegyesen sikerült százaléka­rányban a legtöbb szavazatot begyűjtenie, Szabadkán, Adán, Óbecsén és Csókán a második helyre szorult, másutt még lej­jebb. Viszont: Becsén, Zombor- ban, Nagybecskereken, Csókán, Törökbecsén valamint Újvidéken a radikálisok győztek. Figyel­meztető jelek tehát akadnak bőven, s ezek az ideges reakciók helyett inkább az alapos elemzé­sek szükségességét feltételezik. A skandináv ország rövid távon energetikai alternatívát jelenthet Európa számára Norvégia kiaknázatlan nyersanyagkincsei MTl-ELEMZÉS A Norvégia és Oroszország kö­zött megosztott Barents-tenger Európa utolsó kiaknázatlan ter­mészetes nyersanyag-lelőhelye. A tengerfenék alatt nemcsak olaj, de Európa szükségleteinek nagy részét évtizedekig kielégítő föld­gáz is rejlik, amelynek feltárására - akár a XIX. századi aranylázhoz hasonló mértékű - fokozott igénnyel lehet számolni. A kiak­názásban Norvégia jár az élen: még 2007 folyamán megkezdi a földgáz kinyerését az első mező­ről. Az európai vezetők számára nagy kincs a baráti államok új energiatartalékaihoz való hozzá­férés. Manapság ugyanis elsődle­gesen Oroszország látja el Euró­pát földgázzal, ám az Ukrajnával, illetve Fehéroroszországgal foly­tatott gázár-viták során kiderült: a Kreml igyekszik politikai tőkét kovácsolni az energiapiacon be­töltött nagyhatalmi pozíciójából. Az Európai Unió félelmeit fokoz­za, hogy saját gázkészletei, az Északi-tenger egykor bőséges tar­talékai rohamosan fogyatkoznak. Nyugat-Európa jelentősebb föld­gázfogyasztói kereshetnek ugyan más forrásokat a Közel-Keleten és Algériában, ám e távoli és instabil országok tartalékaival nemigen lehet megnyugtatóan enyhíteni az Oroszországtól való függést. Norvégia vonzerejét tovább fo­kozza, hogy Jonas Gahr Store kül­ügyminiszter leszögezte, Oslo nem követi Oroszország példáját, és gazdasági helyzetét nem játssza ki politikai ügyekben. Az olaj- és földgázbevételektől erő­sen függő ország nem is enged­hetné meg magának, hogy ellen­ségeket szerezzen, vagy mérsékel­je az adottságai kiaknázására tett erőfeszítéseit. Múlt hónapban a norvég olaj- és földgázipar két legfontosabb szereplője, a Norsk Hydro és a Statoil 30 milliárd dol­láros fúzióját jelentették be, létre­hozva ezzel a világ legnagyobb nyűt tengeri kitermelőjét. Norvégia energiaipari adatai valóban bizakodással tölthetik el az európaiakat. A skandináv or­szág nemcsak az olajpiac megha­tározó szereplője, de a vüág har­madik legnagyobb földgáz-ex­portőre is Oroszország és Kanada után. Az utóbbi hat évben meg­kétszerezte a kivitelből származó jövedelmét, a következő 15 évben pedig becslések szerint 50 száza­lékkal fogja növelni az Európába irányuló exportját. Az export jövőbeli bővítésének egyik alapját képezhetik a Barents-tenger alat­ti, eddig kiaknázatlan készletek. Jelenleg egy sarki sötétségbe bo­rult, Hammerfesthez, a legésza­kibb európai településhez közeli szigeten norvég munkások egy földgázt fogadó állomás felépíté­sén munkálkodnak. 2007 végére már folyamatosan fog érkezni eb­be az üzembe a parttól 140 kilo­méterre fekvő Snohvit mezőről érkező nyersanyag. Ugyanakkor a legoptimistáb­bak számára is világos, hogy Norvégia a mennyiség tekinteté­ben hosszú távon nem veheti fel a versenyt a világ földgázkészle­tének negyedével rendelkező Oroszországgal. Az ismert orosz tartalékokat 47,82 trillió köbmé­terre becsülik, míg Norvégiában csak 2,41 trillió köbméterrel szá­molnak. Bár a Barents-tenger alátti, még kiaknázásra váró Shtokman földgázmező tízszer nagyobb lehet a Snohvit me­zőnél, a szibériai területek alatt még ennél is gazdagabb tartalé­kok rejtőzhetnek. Norvégiát egy sor politikai és ökológiai szempont gátolja ab­ban, hogy feltárja a tengerfenék e természeti kincsekben különö­sen bővelkedő darabját. A Ba- rents-tengert „a világ utolsó érintetlen tengeri környezeté­nek” tekintő Természetvédelmi Világalap (WWF) aggályai hatá­sára az oslói kormány tavaly nyáron ötéves moratóriumot hir­detett az egyik ígéretes terület kiaknázására az északi partok­nál. Emellett Norvégia és Orosz­ország 30 éve nem tud megálla­podni a Barents-tengeri pontos határairól, így eddig mindkét or­szág kitermelői távol tartották magukat egy 155 ezer négyzetki­lométernyi, bizonytalan hova- tartozású területtől. Mindazonáltal, amennyiben a geológusok reményei valóra vál­nak, a Barents-tengeri hozam 2014-re megkétszereződhet. A gyorsan fejlődő technológia to­vábbi új lehetőségeknek ad te­ret: a földgáz kinyerésére a víz­felszín fölé emelt költséges szer­kezet helyett a Snohvit mező készleteit már a tengerfenékre telepített és a partról távirányí­tással működtetett berendezés segítségével fogják kiaknázni. Idővel akár a sarki jégréteg alatti energiatartalékok feltárására is lehetőség nyűik. KOMMENTÁR Még mielőtt megtörténik CZAJL1K KATALIN Jó hír, hogy az ellenzék végre ébredezni látszik többhónapos, a választások óta tartó álmából, amely alatt a Smer népszerűsége az egekig szökött, s miközben a legnagyobb kormánypártnak többek között sikerült az országot nemzetközileg lejáratnia. Ez valószínűleg megtörtént volna akkor is, ha a három ellen­zékbe szorult jobboldali párt nem alvásra és belső viszályokra használja a június óta eltelt időt. Annyi különbséggel, hogy a kormány, pontosabban fogalmazva a Smer diadala ebben az esetben talán rövidebb életű lett volna. Az SDKÚ, MKP és KDH összefogását és hatékony együttműkö­dését eddig elsősorban annakbelátása gátolta, hogy a három jobboldali párt külön-külön képtelen ellensúlyozni a kormány- oldal, de ezen belül is leginkább a Smer növekvő súlyát. Nagy szerepet játszott itt Mikuláš Dzurindának és pártjának arro­ganciája, kiszámíthatatlan viselkedése, és a KDH-n belül zajló hatalmi harc. Az MKP talán az elejétől fogva készen állott az együttműködésre, ám ugyanakkor képtelennek bizonyult an­nak beindítására. Most úgy tűnik, az előző két kormányzati ciklus koalíciós part­nerei belátták, nem csak a kormányzáshoz, hanem az ellenzéki működéshez is szükség van a koalícióra. Ez egy jelentős előre­lépés, ám önmagában nem elegendő. Ahhoz, hogy a jobboldali összefogásnak tényleges foganatja legyen, az kell, hogy a pár­tok képesek legyenek olyan témákat megfogalmazni, amelyek­kel reálisan meg tudják szólítani a választókat. E téren egyéb­ként lenne tanulnivalójuk Robert Ficótól, aki ellenzékiként és kormányfőként is képes tematizálni a közbeszédet. Ez azt jelenti, hogy még most is ő az, aki meghatározza a vitatémákat, a többiek pedig csak reagálnak. Ami már önmagában másodla­gos szerepbe kényszeríti őket. Be kell azonban látnunk, hogy a strukturális reformok - a jóléti szolgáltatások, az adó-, a nyugdíj-, az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésének - további szükségessége (a jobboldali pártok, elsősorban az SDKÚ vesszőparipája) sok­kal nehezebben kommunikálható, mint az, hogy jólétet aka­runk adni az embereknek, nem engedjük, hogy növekedjenek az energiaárak, ám megemeljük a nyugdíjakat és a szociális jut­tatásokat. A politikának, tehát a választópolgárok akaratából átruházott közügyek intézésének, azonban előretekintőnek kellene lennie, s a pillanatnyi népszerűségnövekedésen túl hosszabb távú célo­kat is meg kellene fogalmaznia. Ennek hiányában csak politizá­lásról, politikai nyerészkedésről lehet szó. Nem könnyű feladat áll tehát az ellenzéki pártok előtt. Az előző két ciklusban meghozott, a választók körében népszerűtlen döntéseik most kezdik kimutatni eredményeiket. Arról kell meggyőzni a polgárokat, hogy ez a pálya nem garantált, s azt a mostani kormány helytelen lépéseivel könnyen megtörheti, amivel hosszú távra visszavetheti az országot oda, ahonnan azt hittük, végleg sikerült kikaparnunk magunkat. Még mielőtt ez valóban meg is történik. JEGYZET Olvasson most! NÉMETH ZOLTÁN Kedves Olvasóm, Ön nem vé­letlenül olvassa ezt a szöve­get, hiszen meg akar gyógyul­ni. Ha most olvassa ezt a monda­tot, ezeket a betűket, akkor máris észreveszi magán a vál­tozást. Tegnap ugyanis egy új gondolatparancsot fejlesztet­tem ki magamban, amely kü­lönösen a súlyfelesleg és a mi­rigyek eltüntetésére, valamint az izomfájások kezelésére al­kalmas. Orvos bárki lehet, aki elvégzi az orvosi egyetemet, kuruzslónak viszont születni kell, ezt már Krúdy Gyula is megmondta. Ráadásul min­den betegség fele lelki ere­detű. Csak hinnie kell magában, én azon leszek, hogy olvasva ezt a szöveget fokozatosan csök­kenjenek fájdalmai. Fáj még? Legalább tíz-tizenöt százalé­kos javulást máris érez, sőt, olvasva ezt az írást szinte tel­jesen megfeledkezik a fájdal­mairól. Azt kérdeztem, mennyire fájnak a térdei! Ez a negyven százalékos javulás azért már valami. Próbálja meg behajlítani a könyökét! Ugye hogy már nem is fáj! Próbálja mozgatni az ujjait és a csuklóját! Már nem is fáj, látja! Érez a derekában fájdal­mat? Ugye, már javult is. Ne legyenek szomorúak, na­gyon rossz, amikor a szövegen keresztül érzem az elhagya- tottságot. Próbáljanak olvasni tovább, és ha most nem is érünk el látványos eredményt, próbáljanak olvasni este és holnap is. Csontot nagyon ne­héz szövegen keresztül nyúj­tani, sőt nem is szabad, ahhoz egy héten keresztül naponta vissza kell térni. Örüljünk annak, hogy élünk, és szeressük azokat, akik ben­nünket szeretnek, azokat is, akik tele vannak fájdalommal, de talán azokat is, akik ellen­ségeinknek tartják magukat. Olvassanak, hogy ne szomor- kodjak itt, hiszen azért va­gyok, hogy segítsek Önöknek. Ne, ne, kérem, ne tegyék félre ezt a szöveget, olvassák to­vább, hiszen csak így tudom kifejteni gyógyító tevékenysé­gem. Es a szerelmesek számára is van egy biztosnak tűnő aján­latom, de azt majd inkább más alkalommal. Remélem, mindenki elégedett most, a szöveg végére érve. Remélem, mindenkin tudtam segíteni. Ó, de ki segít vajon a kuruzs- lón, ha beteg? Talán olvasson gyógyszöveg helyett minőségi irodalmat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents