Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-23 / 18. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 24. Sport Vll Tizenöt országos bajnoki címet szereztek tavaly a neves csallóközi klub versenyzői, pontszámban ötvennéggyel többet, mint a komáromi Spartacus Kötöttfogásban trónon maradtak a hősiek Bős. A Szlovák Birkózószö­vetség hagyományos év vé­gi értékelése alapján kötött­fogásban újfent a hősiek ke­rültek az első helyre a honi klubok rangsorában. A sor­rendet a versenyzők korosz­tályos országos bajnoksá­gokon elért eredményei alapján állítottak össze. ÚJ SZÓ-ÉRTÉKELÉS Korosztályos triplák „Összesen 198 pontot gyűjtöt­tünk, tizenkét kötöttfogású bajnoki elsőséget szereztünk az értékelt időszakban. Ötvennégy ponttal utasítottuk magunk mögé a komá­romi Spartacust, kilencvenkettővel a kassai Lokomotívát. Harminc­egyszer kerültek a mieink a baj­noki dobogóra - nyilatkozta la­punknak a sikert értékelve id. Rá­kóczi András, a bősi birkózóklub elnök-főedzője. - Elszomorító, hogy gazdag éremtermésünket pénzszűkében produkáltuk. Azt is szeretném kiemelni, hogy legjobb­jaink közül néhányan más klubok­hoz, például a komáromi Sparta- cushoz - Mádr és Jakus - igazoltak. Többen, a Gažo fivérek, Péter és Marián, Varga Péter, Varga József, a Hanák testvérek, pedig abba­hagyták a versenyzést! - ecsetelte a problémákat a tisztségviselő. A Duna-partiak három korosztályban (idősebb diákok, kadettok és juni­orok) is tripláztak, a fiatalabb diá­koknál két, a felnőtteknél egy bősi elsőség került a jegyzőkönyvbe. Három aranyérem szabadfogásban Érdekesnek találtuk, hogy a csallóköziek legjobbjai közül hár­man (Kovács Attila, Nagy Leo- nárd, Rákóczi János) szabadfo­gásban is diadalmaskodtak súly­csoportjukban. Ebben a fogás­nemben viszont a bősiek harma­dikok lettek a ranglistán. „Fontos­nak tartom megemlíteni, hogy legjobbjaink Szlovákia képvisele­tében rangos nemzetközi verse­nyeken is sikerrel vették az akadá­lyokat, Nagy Marián pedig részt vett a felnőttek moszkvai konti­nensviadalán. Klubunk képviselői tavaly tizenöt külföldi tornán mu­tatkoztak be a közönségnek, eze­ken összesen kilencvenhat súly­csoportgyőzelmet produkáltak, negyvennyolc alkalommal a má­sodik, ötvenkilenc esetben pedig a harmadik helyen zárták az erő­próbát” - vonta meg a 2006-os esztendő mérlegét a klubvezető, akit tavaly decemberben eddig is­meretlen elkövetők brutálisan bántalmaztak. A még mindig munkaképtelen trénert egyébként gyermeke, ifj. Rákóczi András he­lyettesíti a gyakorlásokon. Lesz folytatás! Ami a folytatást illeti, a bősiek tisztségviselője a gondok ellenére sem borúlátó: „A községi önkor­mányzat költségvetéséből nagyság­rendben a tavalyival megegyező támogatás érkezik folyószámlánk­ra. Újdonságnak számít, hogy be­neveztünk a felnőttek, valamint az ifjúságiak februárban rajtoló I. ligás szabadfogású csapatbajnokságába. Hadd edződjenek, fejlődjenek leg­jobbjaink. Mi továbbra is azon le­szünk majd, hogy nálunk új bajno­kokat neveljünk” - vélekedett a folytatás esélyeiről a klubelnök-fő- edző. A somotjai Gladiátor Birkó­zóklub a kötöttfogásban rangsorolt tizenkilenc szlovákiai klub közül 34 ponttal a tizedik helyre került, a dunaszerdahelyiek (32) pedig a 11. helyen zárták az évet. (ái) Buchinger Iván (szemközt) a juniorok között diadalmaskodott Bősi országos bajnokok 2006-ban KÖTÖTTFOGÁS - felnőttek: Nagy Leonárd (66 kg). Juniorok: Buchinger Iván (66 kg), Takács Sándor (74 kg), Földes Ádám (96 kg). Kadettok: Jaromír Mádr (63 kg), Lelovics Miklós (69 kg), Hegyi Szilárd (120 kg). Idősebbb diákok: Kovács Attila (32 kg), Femyák At­tila (38 kg), Nagy Leonárd (100 kg). Fiatalabb diátok: Bertók Nikolasz (27 kg), Rákóczi János (35 kg). SZABADFOGÁS - idősebb diákok: Kovács Attila (32 kg), Nagy Leonárd (85 kg). Fiatalabb diákok: Rákóczi János (33 kg), (ái) Diósi Albert somorjai tornatanár a diákok csökkenő' mozgásigényéről, túlsúlyosságáról és a testnevelésről „Ma nem akarnak nyerni a gyerekek a sportban” MÓZES SZABOLCS Négy sportszakosztály a Szenchez közeli községben Furcsa focihelyzet Rétén HORVÁTH PÉTER Somoija. „Van összehasonlítási alapom, hiszen 34 éve dolgozom a pályán. Míg azelőtt tíz gyerekből hét érdeklődött a mozgás iránt, ad­dig ma jó, ha három-négy” - kezdi helyzetismertetését egy elszomorí­tó, ám kulcsfontosságú ténnyel Diósi Albert, a somotjai magyar ta­nítási nyelvű gimnázium tornata­nára, ismert nevelőedző. És mint tudjuk, minden az érdeklődés függvénye. Ha a diákokat nem ra­gadja magával kellőképpen a test­mozgás, az aktív életmód iránti vágy, nehéz heti egy-két órán őket erre kényszeríteni. Ebből kifolyó­lag más célja van az óráknak, mint régebben. Ä testnevelés nem lehet teljesítménycentrikus, a szakember tapasztalatai szerint például a diá­kok kevesebb kört bírnak lefutni, mint azelőtt: három helyett átlag­ban csak egyet. Az egyik legna­gyobb gondot abban látja, hogy a fiatalok környezetének hatása kis­korától arra kényszeríti őket, hogy ne mozogjanak. „Zömüket autóval hozzák iskolába, autóval viszik. Megvan az a veszély, hogy egész életükben négy keréken fognak mozogni, lassan talán már a lép­csők helyett is mozgólépcső kell majd. Egyszerűen nincsenek kellő­képpen leterhelve” - érvel Diósi Al­bert. Kevés mozgás = túlsúly A testnevelés szerepének csökke­nése és a fentebb említett negatívu­mok térnyerése fokozatos, ám leg­inkább a 1989-es változások után kezdett begyűrűzni. „Nem szeret­ném a szocializmust védeni, nem voltam párttag, de tény, hogy a ki­lencvenes évek elejétől érezhető egy erősebb elmozdulás a kényel­messég felé. Addig nem kellett any- nyit a tornaórán nógatni a diáko­kat, ugyanakkor többet lehetett tő­lük követelni” - magyarázza a test­nevelés jelenkori bizonyítványát a tanár. Az eredmény pedig a gyere­Hogyan sportol a diák? Tanárok, diákok vallomása napjaink iskolai testneveléséről megyei mellékletünkben. kék túlsúlyossága. Míg évtizedek­kel ezelőtt legfeljebb a diákok ötö­dé küszködött túlsúllyal, addig ma a somoijai tornatanár szerint több mint felük nyom többet a kelleté­nél. „Azelőtt heti három tornaóra volt, most csak kettő, és nagyon hiányoznak a délutáni mozgás- gyakorlatok is” - panaszolja Diósi Albert. Teljesítmény helyett szórakozás A mennyiségi mutatók mellett érezhető a minőségi és hozzáállás­beli változás is. Évekkel ezelőtt nem csak szórakozásból sportolt a fiatalok nagy része. Ezzel párhuza­mosan csökkent a versenyek száma és színvonala is. „Ma szórakozásból játszanak leginkább, hiányzik a versenyszellem. Az, hogy le szeret­ne győzni egy akadályt, meg sze­remé méretni magát. Ma nem akarnak nyerni a gyerekek, mint azelőtt. Vagy legalábbis nem a sportban” - teszi hozzá a tornata­nár. A diákok hozzáállására jellem­ző, hogy ha olyat tornáznak vagy játszanak a testnevelésórán, ami érdekli őket, akkor nincs gond. El­lenkező esetben teljes mértékben hiányzik az aktív hozzáállás. Tudatos fiúk, lanyha lányok? Még mielőtt ezért a köztes cí­mért tömegesen perelnék kiadón­kat a feminista szervezetek, szól­jon a szakember. „A fiúk tudato­sabbak, önállóbbak. Akarnak vala­mit, de ez mindig is így volt. A lá­nyokat azelőtt sem nagyon érde­kelte a testnevelés” - vázolja a helyzetet Diósi Albert. Azelőtt sok­kal inkább rá lehetett kényszeríte­ni a gyerekeket a mozgásra, ma ha­marabb kiírja őket az orvos, igazo­lást ad nekik, és kész. Pár hétre le­gálisan vége a mozgásnak. A sok panasz után joggal tehe­tő fel a kérdés: mit és min kelle­ne változtatni ahhoz, hogy ez ne így legyen? „Nehéz erre felelni, de ezt mindenképpen központi­lag kellene megváltoztatni. Az emberek életfelfogása a legna­gyobb akadály. Sokunkat bánt a jelenlegi helyzet, mert nem csak a tornaórákról van szó. Félő, hogy ezek a gyerekek nem fog­nak tudni örülni, nem fognak tudni sírni az életben. Érzelmi­leg nem lesznek ugyanazon a szinten, csak úgy meglesznek maguknak” - zárta értékelését Diósi Albert, (msz) A mindegy L260 lakost számláló Rété abban tűnik ki a Szenei járás községei közül, hogy a labdarúgá­son kívül más sportág is jelen van a faluban. A helyi viszonyokról Mária Vražovičová polgármester számolt be lapunknak. Régebben saját labdarúgócsa­pattal büszkélkedhetett a falu, de ebből mára csak az öregfiúk ma­radtak. „Nagyon örülök, hogy leg­alább ők vannak. Nagyra becsü­löm, hogy egyéb elfoglaltságuk mellett is rendszeresen találkoznak - mondta el a helyi focival kapcso­latos tudnivalókat a polgármester asszony. - Igaz, kicsit láthatóbbak lehetnének a falu számára, mert vannak időszakok, amikor nem tu­dunk róluk semmit. Matlák úr fel­karolta a környékbeli fociéletet, és lehetőséget adott a helybéli fiata­loknak is a játékra, viszont nem so­kan éltek vele egyrészt az érdekte­lenség, másrészt a kemény feltéte­lek miatt. Van egy felnőttcsapat, amelyik a IV. ligában Reca B néven szerepel. Abban ugyan a szenciek dominálnak, ám mérkőzéseiket a mi pályánkon játsszák. Tehát, ha valaki focit akar látni a faluban, van rá lehetősége. Ráadásul a fiata­lok számára rendszeresen megren­dezésre kerül egy nemzetközi torna is, amelyre a szomszédos országo­kon kívül Belgiumból, Horvátor­szágból és Franciaországból is ér­keznek csapatok. A mérkőzéseket Szencen és környékén bonyolítják le, beleértve községünket is.” A többi sportágban inkább a he­lyiek vesznek részt. „Van egy te- remhokicsapatunk, amely a terü­leti bajnokságban szerepel. Falu­beli férfiak alkotják, a mérkőzései­ket Szencen játsszák. A moto- krossz-egyesületre szintén büsz­kék lehetünk, de itt is az a baj, hogy nem mindig tudjuk, mi van velük. Amit még megemlítenék, az a 22 tagú asztalitenisz-együtte­sünk. A fiatalok IV., a felnőttek VI. ligát játszanak, és évente megren­dezésre kerül a karácsonyi torna is” - vázolta fel a helyzetet Mária Vražovičová. A falu első embere elégedett a sportélettel, viszont nagy szívfáj­dalma a fiatalok érdektelensége: „A község lehetőséget ad, és támo­gatja a sportot, de a szülők nagy­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekeiket ez nem érdekli. Próbál­koztunk fociban ificsapatot létre­hozni, de nem járt eredménynyel. Ezt nagyon sajnálom, de mint már említettem, ez nem csak a mi hibánk.” Ellenfelét támadja Fernyák Attila (felül), a bősi bajnokok egyike (Fogas Ferenc felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents