Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-03 / 2. szám, szerda
r/a SZÜLŐFÖLDÜNK va Hozás**, Ml*sztá*‘k 2007-ben 2007. január 3., szerda 4. évfolyam, 1. szám Interjúk közép- és kelet-szlovákiai városvezetőkkel Kassa-Ováros, Fülek, Nagykapos és Rimaszombat polgármestere nyilatkozik az Új Szónak 26. és 27. oldal Strandfejlesztés Dél-Szlovákiában Milyen újdonságokat kínál idén a komáromi, a dunaszerdahelyi és a vinceerdei termálfürdő? 29. oldal Borüzem létesül Szőlőskén A minőségi nedűt lengyel és skandináv piacokon értékesítik 32. oldal A nagymegyeri régióban élők sürgős esetben a 031/5571183-as vagy a 112-es telefonszámot hívhatják Megszűnt az elsősegély-szolgálat Nagymegyer. Január elsejével a városban megszűnt az elsősegély-szolgálat, az eddig ahhoz tartozó betegeket a dunaszerdahelyi rendelő- intézet vette át, ahol megerősítik az ügyeletet, és ígéret született a betegszállító mentők zökkenőmentes használatára is (azt ugyanis nem az elsősegély, hanem a kórház üzemelteti). B. JÓZAN MÓNIKA Nagymegyer minimum húszpercnyi autóútra van Dunaszer- dahelytől, ezért az állomás megszűnésével nehéz helyzetbe kerülhetnek Medve, Kulcsod és a környező községek lakói. Idén a Nagyme- gyerhez tartozó rászorulók sürgős esetekben a 031/ 5571183-as telefonszámon vagy a 112-es segélyhívószámon fordulhatnak orvoshoz, esetleg délután négytől reggel 7.20- ig személyesen felkereshetik a kórházban található rendelőt. Hajdú Zoltán, az elsősegélyt szervező orLEKÁRSKA SLUŽBA PRVEJ POMOCI PRE DOSPELÝCH ORVOSI ELSŐSEGÉLY SZOLGALAT FELNŐTTEKNEK ZUBNÁ LEKÁRSKA SLUŽBA PRVEJ POMOCI FOGÁSZAI! ELSŐSEGEI V SZOLGÁI At A dunaszerdahelyi szolgálat a helyi kórház épületében (A szerző felvétele) MEGKÉRDEZTÜK Szükség van sürgősségi ügyeletre a városban? Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház és a nagymegyeri rendelőintézet igazgatója: Szezonálisan biztosan nagyobb szükség volna az általános ügyeletre Nagymegyeren. Gondoljunk csak bele, nyáron hány ezer turista fordul meg a városban. Nem tudom, nem lenne-e logikus arra az időszakra valamilyen működtetőt találni. Jogszabály arra nem kötelezi a kórházat, hogy elsősegélyt működtessen Nagymegyeren. Nekem a feladatom az, hogy megfelelő körülményeket biztosítsak az ott rendelő orvosoknak, működtessem a röntgent és a beteg- szállítást. A megyének és a városnak kellene ezen elgondolkodnia. Nem arról van szó, hogy nehéz volna működtetőt keresni, hanem arról, hogy ez anyagi támogatás nélkül nem megy. Lehet, hogy nyáron igen, de ha nincs elég beteg, akkor szükség van a támogatásra. Ha ez állami vagy várospolitikai kérdés, akkor meg kellene találni ezeket a forrásokat, (jóm) vos tavaly novemberben úgy nyilatkozott, hogy a mentőkkel kapcsolatos problémákkal küszködnek, gyakran előfordul, hogy egy-egy beteg szállítására egy-két órát várni kell. „A betegszállítást az egész Dunaszerdahelyi járásban a kórház végzi vállalkozás keretén belül. Mint ilyen, arra törekszünk, hogy ne legyen ráfizetéses. A járásban minden délután három betegszállító mentő van ügyeletben. A nagymegyeri csak arra szolgált, amit az ottani elsősegély produkált. A dunaszerdahelyi mentő elég frekventált, más feladatai is voltak, például a kórház betegeinek szállítása. Ebből fakadhatott az, hogy néha- néha többet várt az orvos a kiszállásra“ - indokolta a helyzetet Horváth Zoltán kórházigazgató. Mivel a nagymegyeri kocsi fontos feladatokat lát el a régió betegellátásában, az ott marad, és a dunaszerdahelyi kocsit megpróbálják majd úgy üzemeltetni, hogy zökkenőmentesen tudjanak szolgálni az új rendszerben is. Az elsősegély-szolgálat keretében pedig ezentúl két orvos van ügyeletben: egyikük egész éjjel, a másik négy órán keresztül. Az állomás azért szűnik meg, mert csak hat orvosra számíthatott a szolgálat szervezője, és egyre szűkült a körzetükbe tartozó települések száma, vagyis páciens is kevesebb van. Egyes falvak - például Alistál, Nyárasd - a kisebb távolság miatt inkább Dunaszerdahelyi választották. „Sajnálom, hogy így történt, de nehéz helyzetbe kerültünk. A falvak sorozatosan váltak le rólunk, mert Dunaszerdahely közelebb van hozzájuk. Egyre kevesebb lett a beteg, és egyre bővült a szolgálati idő, mivel csak hatan maradtunk” - indokolta döntését a felmondásról a szolgálat szervezője, Margita Cyprichová orvos. LAPSZELEN Az egészség ára és visszája LAKATOS KRISZTINA Elmúltak az ünnepek, szerettük egymást, ettünk-ittunk, jól kikölte- keztük magunkat. Ez utóbbit kicsit fájó szívvel konstatáljuk, de az ember ne legyen kicsinyes, végül is a szeretteinkről van szó. Persze, azért a jobb esetben lenullázott, rosszabb esetben mínuszba átforduló számlaegyenleg joggal ad okot szorongásra: az ünnepekkel ugyanis nem ér véget a pénzszórás. Nem akarok senkit ijesztgetni, de közeleg az éves egészségbiztosítós elszámolások és adóbevallások ideje is. Gondoljanak rá időben, emésszék meg alaposan. Én például már most kihasználtam azt a néhány lazább napot, végeztem egy kis fejszámolást, és igen-igen meglepő eredményre jutottam. Konkrétan: az elmúlt éves bevételeim alapján csak aprópénzzel fogok hozzájárulni az adómilliárdokhoz, jövőre sincs semmi esélyem, hogy besétáljak egy bankba, és hitelt felvéve próbáljam megoldani a lakhatási gondjaimat, ehhez képest egészségbiztosítás címén - nem vicc - több tízezer koronát gombolnák le rólam. Pontosabban rólunk. Még akkor is, ha Nagymegyeren élünk. (Gyorsan közbeékelem, tudom, lakhatnánk rosszabb helyen is, de mégis, az embernek, ugye, ott fáj, ahol szorít...) Szóval Nagymegyeren ugyancsak véges például a szakorvosok sora. Sok minden sose volt, de például azt, hogy a szemorvos elköltözött, a mai napig emlegetjük. Pedig ott is megélt az ember egy s mást. Két évvel ezelőtt a pár hetes szemgyulladásos gyermekemmel tettük tiszteletünket. A doktornő törletet vett, a kezembe nyomta, és imigyen szólt: anyuka, ezt most tessék elvinni a szerdahelyi laborba. Kérdeztem: mégis, hogyan? Hát kocsival. Mondtam: maximum babakocsival tudom eltolni. Erre ő: hát kérjen meg valakit. Mit mondjak, igen nehezen tudtam elmagyarázni, hogy az adott pillanatban - egy novemberi hétköznap délelőtt - az első szavamra senki sem fog megjelenni menő járgánnyal a rendelő ajtaja előtt. Ezt a történetet csak azért meséltem el, mert van egy tipikus mozzanata. A lakosság egy része számára húsz-harminc kilométer a legközelebbi kórházig semmi, néhány perc kérdése, némi túlzással gyorsabban megoldható, mint telefonon elmondani, mi is a probléma. Nekik talán nem fog hiányozni a Nagymegyeren most megszűnt éjszakai ügyelet. A lakosság másik része számára viszont komoly kihívás a távolság, főleg ha baj van, csak éppen nagyon nehéz ezt elmagyarázni azoknak, akik maguk nem tapasztalják. Ennek a kiszolgáltatottabb rétegnek az illetékesek nevében most csak azt tudjuk üzenni: ne legyenek olyan fegyelmezetlenek, hogy délután fél négytől reggel hétig, valamint vásár- és ünnepnapokon akad egészségügyi gondjuk. Egyébként megértek én majdnem mindent és mindenkit. Megértem az orvosokat, akik azt mondják, kevesen húzták az igát, ügyelni kellett, de beteg kevés volt, így a biztosító keveset fizetett. Úgy általában megértem, hogy drága az egészségügy, hogy egy ilyen hatalmas, szerteágazó, felfoghatatlanul bonyolult ellátórendszer fenntartása sokba kerül. Csak azt nem értem, hogy ha a rendszer fenntartása érdekében évente és - hangsúlyozom - alanyi jogon igen komoly összegekkel vágnak meg, akkor hol van a mi rendszerünk. Azoké, akik kistelepüléseken, kisvárosokban élnek, azoké, akik a pénzüket ugyan kötelezően odaadják, de a szolgáltatásokból csak csökkentett mértékben, további viszontagságok árán részesülhetnek. És akiktől itt és most a minimális biztonságérzetet veszik el. MIT SZOL HOZZA? Mit gondol a helybeni ügyelet megszüntetéséről? Sági Margita takarítónő, Nagymegyer: Megmondom őszintén, ez nem helyes dolog. Sok itt az idős ember, nem mindenkinek van autója, nem mindenkinek van a közelben családja, hogy segítséget kérjen tőlük. Amíg Dunaszerda- helyről kiér a mentő, a beteg meg is halhat. Már az is elég borzasztó, hogy a kicsi gyerekeket is oda kell hordani, és szegény idős embereknek szemorvoshoz is Duna- szerdahelyre kell járniuk, mert az is oda költözött. Ráadásul az utazás is sokba kerül. Mindig azt hallom, nincs pénz az egészségügyre, de a minisztériumnak többet kellene adnia erre a célra. A városi önkormányzat is tehetne valamit. Az orvosi ügyelet a város ügye is, nem csak a lakosságé. (as) Sörös Antal rokkantnyugdíjas, Nagymegyer: Ez nagyon-nagyon rossz Nagymegyer és a környéke számára. De mondhatom a fürdőzőket is. Ha netán valami történik - ilyen helyen jöhet például egy járvány -, akkor hova futunk? Hogy egy fürdővárosban ne legyen állandó orvosi szolgálat, az elképzelhetetlen. Az itt lakóknak is probléma. Én például allergiás vagyok a méhcsí- pésre. Többször is előfordult, hogy orvost kellett hívnom. Volt, hogy a doktor úr a saját autóján jött ki, mert mentő sem volt. Tudom, most itt a lehetőség, van gyorsmentő Nagymegyeren. De csak egy kocsi. Ha éppen kint van egy balesetnél, akkor honnan hívunk segítséget? Ha bejön egy kemény tél, akkor kihez lehet fordulni? Úgy a város részéről, mint az egészségügy részéről bele kellene nyúlni a pénztárcába, és a szolgálatot fenn kellene tartani, (as) Bartal Hona nyugdíjas, Nagymegyer Kellene, hogy legyen elsősegély Nagymegyeren. Végül is nagy település, város, nem? A gyerekeknek is kellene ügyelet, hogy már nincs, az is elég baj. Most majd mehetünk mind Dunaszerdahelyre. De nem mindenkinek van autója, hogy elinduljon orvost keresni. Az unokáimmal is előfordult, hogy gyors segítségre volt szükség, velem is megesett, hogy hirtelen rosszul lettem. Bizony jó volt, hogy csak az egészségügyi központba kellett kimenni. Azt mondják, azért szűnik meg a szolgálat, mert nincs rá pénz. Szerintem nincs jól, ha ez a legfontosabb szempont. Ehhez muszáj pénzt kerítem, igaz, nem tudom, ez kinek lenne a dolga, (as)
