Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-20 / 16. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 20. Olvasók oldala - hirdetés 19 Nyugat-Szlovákiában minden második magyar gyerek nem anyanyelvén tanul Gondot jelent, ha egy domináns pártba kell bepréselni a nézetkülönbségeket Fájóan gyors a nyelvcsere Az oktatásügy léte, színvonala - kisebbségi szinten - mindig a lenni, vagy nem lenni kérdését veti fel. Ez a szlovákiai magyarság esetében is a legneuralgikusabb pont, melyen létünk áll vagy bukik. DR. FÓTHY JÁNOS A mindenkori hatalom az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban ennek tudatában próbálja a kisebbségi oktatásügyet korlátozni, mert tisztában van azzal, hogy térségünkben az etnikai tudat nem éli túl a nyelv és a kultúra elveszítését (mint az írek, skótok stb. esetében). Hidvalevő, hogy a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egyben azonosságtudat is: a hovatartozás csalhatatlan, megnyugtató, tartást adó biztonsága. Összeköt - erősebben, mint a vér vagy a bőr színe. A nyelv nemcsak a tudat meghatározó tényezője, hanem a kisebbség számára ugyanazt jelenti, mint a levegő vagy a víz: az életet. Erős várunknak is szoktuk nevezni anyanyelvűnket, amelynek ostroma az utódállamokba szorult magyarok esetében több mint nyolc évtizede tart. Az alapvető gondok közismertek: minden harmadik magyar gyermek - a nyugati országrészben pedig már minden második - nem anyanyelvén tanul. így felettünk függ a damoklészi kard, a felgyorsult asszimüáció. Annak ellenére, hogy a magyar értelmiség - helyi és országos szinten is - minden érvet, tudományos és pedagógiai indítékot felsorakoztatott az anyanyelvi oktatás fontossága mellett, „divatba jött” nem anyanyelvi iskolában tanulni. A szülők általában az államnyelv elsajátítása végett adják idegen nyelvű iskolába gyermekeiket, abban a tévhitben, hogy csak ebben az iskolatípusban tanulják meg jól ezt a nyelvet. Ezt a nyelvet - az államnyelvet - így vagy úgy ugyan elsajátítják, de elveszítik anyanyelvi készségüket, amely az alapos tudás és a további ismeretek gyarapításának alapfeltétele. A kisebbségi magyarságot kíméletlenül sújtja a többség részéről az a tudatos hege- monisztikus felfogás is, amellyel a magyar gyerekek szlovák iskolában való tanulását szorgalmazzák. Nyilvánvaló, a gyereket azért íratjuk iskolába, hogy ismereteket szerezzen. Az ismertek megszerzéséhez pedig legegyszerűbb, legjobb eszköz az anyanyelv. Ez már évszázadokkal korábban is - Comenius óta - ismeretes volt. A pszichológiában járatlan szülők nem tudatosítják, hogy szerencséden gyermekeiket olyan érzelmi és értelmi világot romboló stresszhatásnak teszik ki, amelynek következménye a kisebbrendűségi érzés, az identitászavar és a gyökértelenség. Megrendítő tragédia, hogy a magyar fiatalok ezrei szemünk láttára cserélnek nyelvet és kultúrát. A több mint nyolc évtizedes politikai, gazdasági és kulturális hadviselésnek megvannak a következményei. Számos vonatkozásban az önbizalmát vesztett, emberi méltóságában megalázott, magyarságtudatában meggyengült népcsoportunk megszabadult ugyan a diktatórikus rendszer szorításából, de még mindig nem él a demokrácia adta lehetőségekkel. Pedig az élet, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az anyanyelvén tanuló gyermek a más tanítási nyelvű iskolába járó társához képest jobban érvényesül. Az ilyen gyermek az anyanyelv mellett az államnyelvet is elsajátítja, míg az idegen nyelven tanuló társa egyiket sem sajátítja el tökéletesen. íme, egy beszédes tény: a Szlovákiában élő magyar értelmiségiek több mint kilencven százaléka anyanyelvén érettségizett, s közülük parlamenti képviselők, miniszterek, nagykövetek és sikeres vállalkozók kerültek ki. Már magyar egyetemünk is van. Ha a magyar oktatási nyelven tanuló diák másutt akatja folytatni tanulmányait, Magyarországra vagy más EU-tag- állam egyetemére is mehet. A határok az EU keretein belül elveszítették létjogosultságukat. A Kárpát-medence munkaerőpiacán 13,5 millió ember beszéli a magyar nyelvet, míg a szlovákot csupán 4,5 millió. A multinacionális cégek megjelenésével a magyar nyelv ismerete felértékelődött térségünkben, mert ezek a cégek sok esetben a magyar nyelvet tökéletesen ismerő munkatársakat keresnek. Úgy tűnik, a sok megtévesztett szülőt még ezek a tények sem győzik meg. Ők nem látják a fától az erdőt. Úgy akarják befolyásolni gyermekük érvényesülését, hogy lemondanak szinte mindenről, ami a gyermek azonosságtudatát erősíti, anyanyelvi kultúráját gyarapítja, így valósággal merényletet követnek el saját gyermekük ellen - nem tudni, milyen jogon. A magyarságnak, bárhol él is, mindenütt érdekében áll az államnyelvet jól ismernie (sőt megtanulnia akár több más idegen nyelvet is), de sohasem az anyanyelv elsajátításának és fejlesztésének rovására. Hiszen az anyanyelv a legjobb alap az idegen nyelvek elsajátítására is. A szlovák oktatási nyelvű iskolába járó magyar diákok szenvedő alanyai annak a durva didaktikai ellentmondásnak, hogy számukra idegen nyelven - „államnyelven“ - megírt tankönyvből tanulják az angolt vagy a németet, és a magyar-angol vagy a magyar-német nyelvi kontrasztivitás helyett a szlovák-angolra, szlovák-németre épül nyelvismeretük. Ez messzemenően több energiát igényel, a nyelvtanulás hatásfoka számukra ily módon lényegesen kisebb. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szlovák oktatási nyelvű iskolák magyar növendékeinek csupán mintegy harminc százaléka jut el az érettségüg. Ebből a környezetből kerül ki baráti körük, később esetleg feleségük/féijük is, így nem csoda, hogy a harmadik generáció végképp elveszíti magyar identitását. Édes anyanyelvűnk legdrágább kincsünk. íróink, költőink, művészeink kiemelkedő szellemi értékekkel gazdagították az emberiség egyetemes kultúráját. Túdósaink pedig a világ élvonalához tartoznak. Az amerikaiakat is az izgatta, hogy mitől zseniálisak a magyar tudósok, mi az oka annak, hogy annyi magyar származású híres, Nobel-díjas tudós munkálkodik világszerte. Bizottságot állítottak fel ennek felderítésére. A bizottság a következő megállapításra jutott: ezek a tudósok fiatal korukban valamennyien anyanyelvükön tanultak. Az anyanyelv volt ifjúkoruk tudatformáló eszköze. A sajátos gondolkodásmód és logika eredménye a magyarok erős konkrétumérzéke, melynek gyökerei a nyelv szerkezetében, különleges logikájában találhatók. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a konkrét hasonlatokra, képekre épülő kifejezésmód. Egyetlen más nyelvben sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásmódnak annyi leleményessége és olyan gazdagsága, mint a magyarban. A szellem és a nyelv csodálatos összefonódásának vagyunk tanúi, áll a bizottság jelentésében. Ezt a csodálatos szellemet, az ősök génjeibe kódolt és általuk közvetített üzenetet semmisítjük meg, ha gyermekeinket nem anyanyelvükön taníttatjuk. Nem mások ellen, hanem önmagunkért akarjuk, hogy gyermekeink kisebbrendűség nélkül őrizhessék meg identitásukat. Őrizzük azt a lelket és nyelvet, amelyet őseinktől örökbe kaptunk! Adjuk át csorbítatlanul utódainknak, mert ehhez a 21. század küszöbén minden népnek Isten adta joga van. A szerző a Somorja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke Kezdje egészségesen a hetet! Mit olvashat as imWjKttlMiTa hétfői «»mában? • Már Szlovákiában is hozzáférhető a vakcina, amely megakadályozza a méhnyakrák kialakulását • Gombás betegségek elleni házi szerek • Mit tesz az egészségéért Peter Dvorský felesége? • Olvasónk tapasztalata: „Nem kellett lemondanom a finom ételekről” • Százból ötven nő elégedett a nemi életével • Tudja-e, mi az érzelmi intelligencia? • Szagok és illatok nélkül • Köhögés az első életévben Keresse as újságárusoknál! Merre tart a Magyar Koalíció Pártja? KESZEGH BÉLA A decemberi önkormányzati választások újra felszínre hozták a szlovákiai magyar politikán belül megbújó változó erősségű ellentéteket. Gondolhatnánk, hogy velünk van a baj, és a mi politikusaink közt van a legtöbb machiavellista és kompromisszumképtelen politikus, ám be kell ismernünk, hogy talán nem volna olyan közösség, amelyben nem merülnének fel hasonló gondok, amennyiben egy domináns pártba volna kénytelen belepréselni a nézetkülönbségeket. Ezt a normálisnak mondható evolúciót azonban már kétféleképpen lehet kezelni. Az egyik esetben a játékszabályok pontosításával és kiigazításával a párt megpróbál a versenyhelyzet mesterséges ébrentartására és a konfliktushelyzet kezelésére, például előválasztásokon keresztül. A másik esetben a párt az egyre növekvő feszültséget minden választás után szőnyeg alá söpri, és a következő választásokig nem történik semmi. Ebben az esetben a pohár egyre csak telik, míg egyszer csak azt látjuk, hogy a párt egy része az ellenféllel szövetkezik a saját párttársai ellen. Mintha már láttunk volna ilyet. A legtöbb esetben a választások után sokan felhördülnek, és azt ismételgetik, hogy most már rendet kéne csinálni. Ezután maximum néhány arc cserélődik ki, és az erővonalak újraszerveződésével újra várjuk a következő megpróbáltatást. Pedig az embereknek és legfőképpen az MKP ártatlan tagjainak már nagyon tele a hódpője olyan esetekkel, amelyek például már Dunaszerdahelyen vagy Komáromban a helyi folklór részévé váltak, de ésszerű döntés nincs a láthatáron. A helyi és országos tisztújítások közelednek, de valós párbeszédek és átfogó programok nélkül minden jelölt csak rendet akar rakni. Ha a feleségem felszólít a rendrakásra az íróasztalomon, akkor nincs semmi gondom, de ha azt mondja valaki, hogy rendet rak a pártban, akkor azért egy kicsit bizonytalan vagyok. Biztosan másképp rakna rendet minden hangadó, attól függően, hogy a frontvonalak melyik oldalán ül. Akkor milyen rendrakásért kiáltunk, és melyik kínál gyógyírt a párt betegségeire? Meíyik az a megoldás, amelynek köszönhetően a botrányokkal spékelt pártharcok számát legalább a negyedére csökkenthetjük? Néhányan a kizárásokra, a fegyelmezetlenekkel szembeni keménybüntetésekre esküsznek, de a komáromi méhkas esetében már többször felmerült a feloszlatás lehetősége is. De érdemes kizárnunk azokat, akik vannak annyira elszántak, hogy más véleményt fogalmaztak meg? Ha a más véleményt kizárjuk, akkor mi marad a párton belül? Ha azt a versenyszellemet öljük meg, ami minden kínálatnak a minőségét javítja, akkor biztos, hogy a közösségünk hosszabb távú érdekeire gondolunk? És ha egy szervezetet feloszlatunk, ki lesz az első ember, aki az új alapkövét lerakja? Az összes ilyen megoldás csak az erővonalak átrajzolását jelenti, de nem egy tisztességes küzdelemben, mivel a szakmaiság, a hozzáértés és a konstruktív viták újra teljesen háttérbe szorulnak. Ráadásul, ha a kizártak száma egyre növekszik, akkor csak idő kérdése egy új formáció létrejötte, amely feldarabolhatja a megosztottan cselekvésképtelen szlovákiai magyar politikai képviseletet. A rendrakás egyetlen lehetséges módja nem visszafelé, hanem előre mutat. Ha az elmúlt események alapján döntünk, akkor inkább büntetésekre és leszámolásokra kerülhet sor, ezért a pontosított játék- szabályokat előre, az ismeretien erőviszonyokra kellene meghozni, így a taktikázás helyett a szakmai szempont is előtérbe kerülhetne, amellyel a konfliktusok száma is csökkenhetne. Előválasztással, időkorlátokkal és más kötelező szakmai megmérettetéssel valószínűleg elkerülhető volna a cinkelt szavazás, és a tagság jobban sajátjának érezné a jelöltet, aki bizonyította, hogy van elképzelése a tennivalókról és mindamellett alkalmas a feladat betöltésére. Persze az országos vezetőség is jobb példát mutathatna e téren, mert addig nehezen kérhető számon bármi is, ameddig az első vonalban is csintalan harcok folynak, amelynek néhány helyi ellentét csak a féregnyúlványa. A tisztújítások előtt állunk. Bízom benne, hogy nemcsak a frizurákra és az öltönyökre szavazhat a tagság, hanem a programok is összecsapnak. Ezek a programokat akár az újságok hasábjain is ismertethetnék, így próbálva beavatni a szlovákiai magyar közösséget, mert az MKP-nak amúgy sem ártana visszatalálni a szavazóihoz. Bár tudjuk, hogy ez az érdekcsoportok összecsapása is, azonban európai pártok mintájára, vegyük a fáradságot, hogy ezt gondosan előkészített" programok összecsapásába rejtsük. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára Fiatalok, figyelem! 6 héten keresztül egy-egy ABC-szelvény jelenik meg a Vasárnapban. Ezeket a szelvényeket kell összegyűjteni, és egy levelezőlapra felragasztva elküldeni a szerkesztőség címére. Egy versenyző több versenylapot is küldhet, minden egyes 6-os gyűjtemény bekerül a sorsolásba. A díj: egyhetes londoni utazás két személy részére, mely magában foglalja a repülőjegy és a szállás árát, továbbá a biztosítási díjat. Korhatár: 35 év. Beküldési határidő február 28-a. Most különösen érdemes gyűjteni a Vasárnapot!
