Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-20 / 16. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 20. Vélemény és háttér 7- Maga nem ismeri a párttrendet? Most már csak Castro vagy Hugo Chavez maszkba öltözötteket engedünk be a farsangi buliba! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Nimfománok, talárosok TALLÓZÓ TŐRÖK LAPOK A török lapok ujjongva írtak a „törökellenes” Edmund Stoiber bajor miniszterelnök visz- szavonulásáról, és „Törökország barátjaként” ünnepelték Gabriele Pauli fürthi önkormányzati képviselőt, akinek nagy szerepe volt Stoiber távozásában. Stoiber határozottan ellenezte Törökország felvételét az Európai Unióba, ami értelemszerűen igen népszerűtlenné tette őt török földön. „A törökellenes Stoibert Törökország egyik barátja buktatta meg” - írta a baloldali liberális Milliyet, arra a megfigyelési ügyre utalva, amely elindította a Stoibert elsodró lavinát. A lapok mindent felhoztak a török európai uniós tagságot támogató Pauli magasztalására, ami csak rokonszenvessé teheti a 49 éves hölgyet az olvasók szemében. A Hürriyet megírta például, hogy Pauli remek országnak tartja Törökországot, szereti a döner kebabot (török húsétel) meg a törökös kávét, és egyáltalán nem . bánná, ha 19 éves leánya török fiúval járna. Nagyon szívesen utazik Törökországba, ha ideje engedi, idén is ott fog nyaraim. VEDOMOSZTY1 A moszkvai bíróság által kinevezett értékbecslők 20 milliárd dollárra értékelték a csődbe jutott Jukosz olajtársaság megmaradt vagyonát. A Ju- koszt politikaüag motivált kormányzati kampány juttatta csődbe, vezetőjét pedig börtönbe. A társaság értéke 6 milliárd dollárral kevesebb, mint amekkora összegre a cég hitelezői tartanak igényt. A Jukosz képviselői ugyanakkor a csődeljárás során azzal érveltek, hogy még óvatos becslések szerint is megér a vállalat mintegy 30 milliárd dollárt. A Jukosz vagyonát, köztük egy napi 470 ezer hordó olajat termelő egységet és két finomítót a tervek szerint aukciók sorozatán fognak értékesítem, és ezeken többek között a Gazprom és a Rosznyeft is indul majd. A Rosznyeft mintegy 24,5 milliárd dolláros hitelhez akar jutni az idei év első hónapjaiban, hogy az aukciókon részt vegyen, (mti) Talán a klímaváltozással, a rendkívüli januári melegekkel magyarázható, hogy a Smer soha nem látott támogatottságnak örvend. Lehet, hogy egyszerűen az emberi szervezet, főleg az agy nem képes lehűlni, s a felforrott állapotban a szavazók többsége a semmittevés ellenére, vagy pont azért, a legerősebb kormánypártra szavazott volna a héten. NAGY ANDRÁS Tették volna ezt mindannak ellenére, hogy Robert Fico környezetéből kiszivárgott, a miniszterelnök nemcsak nyaralni menne egzotikus államokba, hanem valódi politikai tárgyalásokra is szívesen elnézne Líbiába, Venezuelába, s ha Castro nem haldokolna, talán még Kubába is. A külügyminiszternek mindezek után egy kicsit magyarázkodnia kellett, de a hét végére minden elsimult. A Szlovák Nemzeti Pártnak harmadik nekifutásra sikerült találni egy olyan történészt, aki nem nettó fasiszta, s így meg lehet választani a Nemzeti Emlékezet Intézetének élére. De az is elképzelhető, hogy a 30 éves történész csak azért nem nyilatkozott sehol pozitívan a fasiszta szlovák államról, mert korábban nem kérdezte őt meg senki ebben a témában. Arra pedig, hogy ki lesz a Speciális Bíróság új elnöke, már tippelni is teljesen felesleges. Bár Igor Králik eddigi elnök másodszor is megnyerte a posztra kiírt pályázatot, köztudott, hogy Štefan Harabin miniszternél ez inkább hátrányt, mint előnyt jelent az eseüeges kinevezésnél. Az alkotmánybíróság épületében hétfőn elkezdhetik a nagytakarítást, gyakorlatilag kiürül az intézmény, hiszen már csak négy bíró maradt, a többieknek lejárt a mandátuma, a parlament meg nem nagyon siet megválasztani a tizennyolcadik jelöltet. Ilyenkor kell kifesteni az irodákat, esetleg leltározni, meg mondjuk új bútort vásárolni, legalább a munkásoknak nem kell kerülgetniük a bírákat az irodákban, és nem lépnek senkinek a talárára. A legnagyobb örömöt, ami sajnos káröröm is egyben, valószínűleg az európai statisztikai hivatal legfrissebb felmérése hozta, mely szerint Szlovákia 2008-ra beéri Magyarországot az egy főre eső bruttó hazai össztermékben. Elképzelhető, hogy mondjuk 2009- ben már nem fognak minket any- nyira sajnálni Magyarországon. Legalábbis gazdasági téren nem. Na és arról a héten megjelent tudományos felmérésről hallottak, hogy azok a háziasszonyok, akik túl sok időt szentelnek a takarításnak, valójában csak így leplezik túlfűtött szexuális vágyukat? A pontos adatok szerint azok a nők, akik hetente több mint 15 órát takarítanak, gyakorlatilag nimfománok. Uraim, önöknél otthon mekkora tisztaság van? Két éve folyik a politikai harc Traian Basescu román államfő és Calin Popescu Tariceanu kormányfő között Csípőből lőnek a vezető román politikusok MTl-HÁTTÉR Minden eddiginél ádázabb szakaszába érkezett az a háború, amelyet immár két esztendeje vív egymással a román belpolitikai porondon Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, illetve az egymással koalíciós szövetségben lévő demokrata és liberális párt. A 2004 végén rendezett parlamenti választásokon a liberálisok és a demokraták egymással szövetségben arattak diadalt. Traian Basescu az utána következő elnök- választásokon demokrata színekben hódította meg az államfői hivatalt, a Cotroceni-palotát. A mú niszterelnöki posztot a liberális Calin Popescu Tariceanu kapta. Az elején úgy tűnt, hogy ez a páros közös akarattal szakíthat a szociáldemokrata párt korábbi kormányzási szellemével, azaz a politika és az üzleti-pénzügyi csoportok bűnös összefonódásával. Ma azonban egymást vádolják ugyanezzel. A „kezdőlövést” 2005 elején maga Basescu adta le, amikor elkezdte feszegetni az előrehozott választások lehetőségét. Tariceanu mindvégig azzal verte vissza ezt az ötletet, hogy az EU-csatlakozással járó feladatok szempontjából szükség van a belpolitikai stabilitásra. Annak az évnek a nyarán azonban a valóság maga szolgáltatott okot az előrehozott választásokra: az alkotmánybíróság visszadobta a parlamentnek az igazságszolgáltatás reformját szolgáló törvénycsomagot, Tariceanu be is jelentette lemondását. Aztán rögtön meg is gondolta magát, azzal az indokkal, hogy a súlyos árvízhelyzet miatt a helyén kell maradnia. Ezt Basescu leplezetlen csalódással fogadta. De bedobta újabb fegyverét, azzal vádolva Tariceanut, hogy bizonyos érdekcsoportok érdekében „mondott le a lemondásról”. Ekkor dobta be a köztudatba a Tariceanu és Dinu Patríciu olajmágnás közötti „cinkosságod’. Azóta az államelnök egy alkalmat sem hagyott ki, hogy a nyüt porondon támadja a kormányfőt. Olyanokat mondott például, hogy a maffia túl sokszor befolyásolja a kormány döntéseit. Tariceanut pedig többször érte az a vád, hogy be akar avatkozni az igazságszolgáltatás ügyeibe. Az államfő egy televíziós beszélgetésben egyszer azt találta mondani: megbánta, hogy annak idején kormányalakítási megbízást adott a liberális politikusnak, akiben mélységesen csalódott. Basescu nemcsak szavakban, hanem konkrét politikai sakkhúzások révén is megkísérelte megingatni a liberális miniszterelnök helyzetét. Egyes elemzők szerint a különféle személyi kérdésekben lezajlott politikai alkukból Tariceanu került ki hátrányosan. Példaként hozzák fel azt, amikor Basescu felfüggesztette tisztségéből Teodor Atanasiu liberális párti védelmi minisztert, hogy lehetővé tegye a büntetőjogi vizsgálat megkezdését ellene egy ügyben, majd egy demokrata párti politikus került a tárca élére. Éles küzdelem zajlott a titkos- szolgálatok feletti ellenőrzésért a két vezető politikus között. Úgy tűnik, e „harcmezőn” is vesztett Tariceanu, amikor Basescu a belföldi hírszerzés és elhárítás élére nem liberális személyt, hanem az ellenzéki szociáldemokraták egyik volt szenátorát nevezte ki. Elemzők körében és bizonyos politikai berkekben az a vélemény tartja magát, hogy Basescu a liberálisok felőrlésével próbálja önmaga hatalmát erősíteni, illetve az ő szárnyai alatt működő demokrata párt súlyát növelni, ennek érdekében tartva állandóan forrón az előrehozott választások témáját. Ebben kezére játszott a liberális párt egy csoportja is, amely nemrég vált ki Tariceanu alakulatából, s amely új politikai formációt hozott létre Liberális Demokrata Párt néven. Ez utóbbi egyértelműen Basescu politikai térfelén készül megtelepedni. KOMMENTÁR Rajongók és elfordulok LAKNER ZOLTÁN Nem szeretik a magyarok a politikusaikat. Ez nem volna baj: a politikusnak nem dolga, hogy szerethető legyen. Ám a polgárok nem is becsülik őket, nem is bíznak bennük. A januári népszerűségi mutatók szerint mélypontra ért a politikai osztály. Sok jobb- és baloldali értelmiségi a változtatás szükségességéről beszél, ír évek óta. Annak, hogy a változás eddig elmaradt, nem egyszerűen a politikusok megátalkodottsága az oka. A népszerűségi mutatók az emberek véleményének átlagát fejezik ki. Tartalmazzák az elkötelezett párthívek rajongását saját vezetőikért, gyűlöletüket az ellenféllel szemben és az el nem kötelezettek kiábrándultságát is. A rajongók léte stabüizálja a magyar- országi politizálásnak azt a módját, amitől sokaknak néhány percnyi hírfogyasztás után fejfájása támad. A politikusok népszerűségi mutatóinak romlása arról is tanúskodik, hogy az egyes táborokban az ellenoldal vezetői még ellenszenvesebbé váltak. A blokkok közötti sorozatos konfliktusok egymáshoz préselik a híveket, s még inkább elmélyítik, szélesítik a rivális pártok szavazóit elválasztó szakadékot. Minden „erőből” tett lépés azt a képzetet erősíti, hogy csakis erővel lehet felelni. Ám ebből is látszik: nem igaz, hogy a blokkosodon, ellenséges hangulatú politikai életből mindenkinek elege van Magyarországon. Az elkötelezett szavazók száma az elmúlt 6-8 évben emelkedett, a nagy pártok kiterjedt biztos szavazói körrel rendelkeznek. E támogatók lelkesedésének és hűségének fenntartása a Fidesz és az MSZP elsődleges érdeke. Az el nem kötelezett szavazók domináns magatartása az elfordulás a politikától. Ez azért veszélyes, mert így a változtatás sokat emlegetett igénye nem szerveződik meg, nem intézményesül. Marad az össznépi morgás, hőzöngés, a frusztráció. Valamint az izolált egyéni, családi túlélési, „kibírási” stratégiák. Magyarországon az érdekérvényesítésnek, a legtágabb értelemben vett politizálásnak nemcsak az erőforrásai szűkösek, hanem a presztízse is alacsony. A polgárok a választások közötti időszakban rendre csalódottságot éreznek és elfordulnak a politikusoktól (a mostani kiábrándulásnak legfeljebb a mértéke nevezhető újdonságnak, nem maga a jelenség). Ennek viszont az lesz a következménye, hogy az újabb választások alkalmával ismét csak a már létező „választék” alapján lehet dönteni, s nem marad más, mint „a legkisebb rossz” jól ismert és be nem vált elve. Valamelyik nagy párt győz, s a voksok legitimálják a blokkok közötti ellenségeskedés sokak által utált szisztémáját. A blokkokhoz nem kötődő választók újra csalódnak, elfordulnak, s ismét nem történik változás. Mivel a rajongók és az elfordulok magatartásában nem állt be változás, várhatóan 2007-ben sem lesz gyökeres fordulat a magyar- országi politikai viszonyokban. A változás kezdetének lehetőségét botorság volna teljességgel kizárni, de a népszerűségi mutatók tanulsága inkább az, hogy minden és mindenki megy tovább a maga útján. A szerző budapesti politológus JEGYZET pur es chomuv TALLÓSl BÉLA Tüdőm én, hogyne tudnám! Hiszen már legkorábbi magyar nyelvű szövegemlékünkben megíratott: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Még úgy is tudom, ahogy a Pray-kódex- ben megtaláltatott vala: Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. ysa pur es chomuv uogmuc. El se tudnám felejteni, hiszen magyar szakos hallgatóként egyetemi éveink legkegyetlenebb szigorlatára hetekig gyötrődve magoltuk a szöveget a feltehető egykori olvasat és kiejtés szerint. Úgy vésődött be a tudatunkba, mint hangtónus a bakelitlemez barázdáiba, hogy mennyi ma- lasztban teremtetett ősünk, aki aztán halált evék az (on) tiltott gyümölcsből. S nemcsak ő magának, hanem minden ő fajának halált evék. Ezért egy ember sem kerülheti el az vermet. Elmúlunk. Ez se kerülhette el a figyelmemet, mint ahogy senkinek sem. Azzal kezdődött, hogy nagyanyám közölte velem: nincsen dédnagymama. Én meg visszakérdeztem, hogy „Mikor jön haza?” Nem bírtam felfogni, hogy mehet el valaki örökre, és hogy nem jöhet vissza, hát hova lesz, hol fog lakni, amíg oda lesz. S ahogy próbálták magyarázni metaforikus megkerüléssel a valóságot, hogy mi az a sötét hely, ahova elment, döbbenettel kérdezgettem, miért megy valaki olyan sötét helyre, ahonnan nem jöhet vissza. Az is ugye lassacskán vüágosodott csak az elmémben, hogy M. néni nem mindig volt csúnya, ráncos, kontyos és kilencvenéves. S amikor már megmagyarázták nekem, hogy ő is volt gyerek, mert mindenki csecsemőként jön a világra, gyermekkorában megismeri a miérteket, aztán felnő, él valamennyit, végül megöregszik, és bűnhődik azért a tiltott gyümölcsért, amelyet Ádám megevék vala. Ahogy fokozatosan megismertem, és iksziksziksz éve gyakorlom az élet(múlás) mozzanatait, folyamatosan dőlnek a tabuk. Egy a minap omlott le, amikor egy magyar biztonsági őr életét vesztette egy amerikai civü szervezet konvoja elleni támadásban, s a hírekben földi maradványainak hazahozataláról is említést tettek. Beleborzongtam a felismerésbe, hogy tegnap még ember volt valaki, ma - ahogy mi magyarok megnevezzük a nemlétet - „földi maradvány”. Milyen kevés kell ahhoz, hogy embernek tekintenek-e még vagy már csak „földi maradványnak”, pur es chomuv-nak.
