Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-19 / 15. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 19. Kultúra 9 Tom Tykwer német rendező Parfüm: Egy gyilkos története című filmje intenzív élményt nyújtó alkotás A Zoboralja és a Nyitra-vidék kincsgyűjtője Bódító illatú drasztikus vágóhíd A parfümkészítő őrült zseni (Ben Whishaw) (Képarchívum) Nem hiszem, hogy különö­sebb értelme lenne részle­tekbe menően összehason­lítani irodalmi adaptáció­kat az eredeti művel - re­génnyel, novellával. Ké­pekkel, filmkockákkal, ka­merával ugyanis nem úgy fogalmaz, pontosabban, nem úgy teremt műalko­tást a rendező, mint sza­vakkal az író. Tom Tykwer és Patrick Süskind Parfüm­je esetében mégiscsak ér­demes kivételt tenni. TALLÓSl BÉLA Azért nincs egyébként különö­sebb értelme az összehasonlítga- tásnak, mert más az olvasás élmé­nye és más a filmnézés élménye. Nem vagyok benne biztos, hogy helyénvaló dolog egy film nézése­kor pontosan ugyanazt az élményt elvárni, mint amit annak irodalmi alapjától - az olvasás során - kap­tunk. Mindössze azzal érdemes számot vetni, hogy a rendező képi eszközökkel azt a szellemiséget és érzelmi töltetet teremtette-e meg, amelyet az irodalmi alap képvisel, illetve hordoz. A Parfüm írása és megfilmesí­tése közti viszony attól más, mint egy szokványos történetelbeszélő mű esetében, hogy Süskindnek sikerült olyan, szinte már a nyelv fölött álló médiummal vegyített kommunikációs eszközzel közve­títenie regénye tárgyát, a tökéle­tes parfüm elkészítésének folya­matát, hogy kivételes módon il­latélményeket tudott nyújtani. Tom Tykwernek pedig - nem vé- leden, hogy három évig készült a film - sikerült képi eszközökkel „újraírni” ezt a tömény illatszto­rit, vagyis ugyanazt az intenzív élményt tudja nyújtani, mint a re­gény. Aki olvasta az irodalmi mű­vet, ismeri a történetet, aki nem, annak kár lenne ecsetelni a cse­lekményt - ezzel csökkenteni az átélés intenzitását -, mert a né­met rendező munkája olyan fel­kavaró, olyan monumentális, olyan illúzió, amely mindvégig szinte fizikai tapasztalást jelent, s amelyet meg kell nézni. Ez ugyanis egy különös csemege a kortárs filmkínálatban: a német rendező nem a számítógép egeré­vel szkennel egy lélektelen, seké- lyes comicsot vagy a valóságtól elszakadó leporellófilmet, hanem egy értékálló rokokó rémtörténe­tet „fest”, amely széles réteg szá­mára fogyasztható úgy, hogy né­mi fogalmat nyújt arról, mi is a képkultúra. Tykwer különös képességekkel megáldott rendező: „hipnotikus” képességéről már A lé meg a Lola Ez a rokokó rémtörténet széles réteg számára fo­gyasztható úgyf hogy némi fogalmat nyújt arról, mi is a képkultúra. című mozijában is ízelítőt adott: stilizált-szaggatott, idegesítően vibráló mozgással fejezi ki a ve­szélyt, s viszi át a nézőre a főhős zaklatottságának érzését. A Par­fümben ugyanezt teszi: úgy kelt il­lúziót, hogy a nézőt különféle technikai eszközök - ilyen-olyan szemüvegek - alkalmazása nélkül is „interaktívvá”, intenzív érzéke­lővé tudja tenni. A 18. század Párizsában va­gyunk, ahol a történet főhősét a legkegyetlenebb, rothadóan bűzlő világban, a halpiacon hozza világ­ra egy kofaasszony, aki a csecse­mőt bevágja a szétmálló szemétbe. A felsíró gyereket, akinek a Jean- Baptiste Grenouille nevet adják, megmentik. Lelencházba kerül, majd rabszolgamunkára, miköz­ben csupán a szaglásával kommu­nikál a világgal. Az illatok iránt olyan fogékonysággal áldotta meg a sors, hogy az embereket egy ha­talmas szerelmi orgiába bűvölő il­latművésszé fejlődik. Őrült zsenia­litásával megteremti a legmámorí- tóbb parfümöt. Egyetlen szépség­hibája van a dolognak. Mivel érzé­sekkel és saját testének illatával nem tud kommunikálni környeze­tével, főleg nem tud szeretni, ab­szolút természetes dolog számára, hogy abból a „matériából” nyerje a tökéletes parfüm illatesszenciáit, amelyért bele-beleszagolva a mo­csoktól fortyogó Párizs levegőjébe, mint egy lepkegyűjtő, végigcikázik a fél városon. S ez a „matéria” egy csodálatosan szép vörös hajú lány - számára az emberek is csak illa­tokból álló anyagok. Jean-Baptiste Grenouillet elsőként a vörös hajú lány illatát akarja üvegcsébe zárni. S elkezdi lassan parfümösszetevő illóolajjá párolni a városka (ekkor már nem Párizsban vagyunk) leg­szebb hölgyeit. Bódító illatú drasztikus vágóhíd az egész film, melyben Jean-Bap- tiste Grenouillet a nőket tökéletes illattá alakítja át, mégis furcsa mó­don (megmagyarázhatatlan hip­notikus erővel érik el ezt az alko­tók) mindvégig drukkolunk ennek a félkegyelmű zseninek, hogy megtalálja azt a csodát, amit keres. Lenyűgözőek a képek, olyanok a felvételek, mintha minden egyes kocka egy németalföldi festő ecsete alól került volna ki. Lenyűgözően hitelesek a helyszínek, gyomor­emelő a naturalisztikusan bemuta­tott tömény nyomor, ugyanakkor mámorítóan fenséges a szép, mint ahogy titokzatosan vonzóak a par- fümgyártó-műhelyek. És minden hatást felerősítő, intenzívebbé tévő a zene. A gyilkos illatművészt fia­tal, tájainkon egyelőre ismeretien színész, Ben Whishaw alakítja, aki­nek olyan a fizikuma és az aurája, hogy megbabonáz vele: mindvégig a javát akarjuk, még a kivégzési je­lenetben is valamiféle csodában reménykedünk. Apropó, kivégzési jelenet: in­nentől mintha egy másik film kez­dődne. De sebaj, fogjuk fel úgy, mint egy bonuszként kapott má- morító illatcseppet. A Kontroll Csoport a nyolcvanas években rendszerellenes zenekarnak számított, betiltották őket Lázadó rockdíva a Deja Vu-ban JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Rendhagyó zene- és társadalomtörténeti gyorstalpalón vehettek részt azok a fiatalok, akik ellátogattak e hét szerdáján a Deja Vu klubba. A mai huszonévesek­nek keveset mond Bárdos Deák Ágnes neve, és ez esetben szüleik­hez sem igazán fordulhattak infor­mációért, hiszen Ági zenekara, a Kontroll Csoport annak idején Ma­gyarországon is csak egy szűk kör­ben volt ismert. Rendszerellenes zenekarnak számítottak, hamar betiltották őket, lemezük nem je­lenhetett meg, a sajtóban nem sze­repelhettek, illetve csak negatív példaként. Kisebb forradalomnak számított, amikor a New Musical Express című elismert brit szaklap hosszú összeállításban méltatta a magyarországi új hullám képvise­lőit, köztük a Kontroll Csoportot. A zenekar eredeti felállásában alig három évig működött, hatásuk vi­szont máig érezhető azon műfa­jokban, amelyek képviselői nem körnek kompromisszumokat a népszerűség érdekében. Bárdos Deák Ágnessel ezen az estén Nagy András beszélgetett, kérdéseiből érezhető volt a fiatal generáció érdeklődése, azoké, akik fogékonyak az újra, és a zenei felfedezések mellett szívesen hall­gatnak hihetetlen történeteket a rendszerváltás előtti időkről. Ági egyébként tavaly, 50. szüle­tésnapja alkalmából felélesztette a Kontroll Csoportot, egy éven átjár­ták az országot, hatalmas sikerrel. Emellett irodalmi dívaként is aktív, saját bevallása szerint a kortárs irodalomban találta meg azt a szel­lemi pezsgést és lázadó kreativi­tást, amely a nyolcvanas években a zenészekre volt jellemző. A Magyar Köztársaság Kulturá­lis Intézetének támogatásával megvalósuló est fénypontja tagad­hatatlanul az a három dal volt, amelyeket a vendég a klub házizenekara, a Deja Vu kíséreté­ben adott elő. Erre a bizarr és me­rész párosításra nemcsak a klub törzsközönsége kapta fel a fejét, de láthatóan magukat a zenészeket is meglepte a friss és korszerű össz­hangzás. Bárdos Deák Ágnes (Kiss Gábor felvétele) Jókai Mária hetvenéves JUBILEUM A kiváló énekes, mesemondó, előadóművész, Écsi Gyöngyi nyi­latkozta a közelmúltban a vele ké­szült beszélgetésben a televízió­ban: nem az a gond, ha az ember más kultúrákban is megmerítkezik, azokkal is megismerkedik, hanem az, ha a saját gyökereivel nincs tisz­tában. Ha nem tudja, honnan jött és hová tartozik. Mert valahová tar­tozni kell. Ezért is szép és tiszteletre méltó a néprajzkutatók munkája, akik életüket a gyökerek kutatásá­nak szentelik, gyűjtik a múltból ránk maradt értékeket, azokat, amelyek egy idő után talán a fele­dés mély kútjába hullanának. Ilyen fáradhatatlan értékmentő a hetvenedik születésnapját ünnep­lő Jókai Mária is, aki közel fél év­százada foglalkozik Zoboralja és Nyitra vidéke hagyományainak őr­zésével. Gyűjtéseinek eleinte fő­ként hagyományőrző és iskolai folklórcsoportok látták hasznát, hi­szen számukra készített összeállítá­sokat. Később ezt a gazdag néprajzi anyagot könyv alakban az olvasók­nak is átnyújtotta. Az AB-ART Ki­adó gondozásában láttak napvüá- got kötetei: a Hamvazószerdától Szent Ivánig Nyitra vidékén, a Szent Ivántól Kisasszonyig, a Má- ria-naptól Márton-napig, az And- rás-naptól farsangig - azaz a Nyitra vidékének népszokásait egy kerek esztendő vetületében mutatja be. „Mivel az évek során összegyűjtött anyag elég tetemes, s úgy vélem, az egész területen eléggé alapos mun­kát végeztem az elmúlt közel negy­ven év alatt, nem érzem szerényte­lenségnek, hogy a gyűjtés eredmé­nyei napvilágot lássanak, már csak azért sem, mert tudomásom sze­rint erről a területről nem jelent még meg átfogó, összefoglaló kö­zös publikáció, bár külön-külön fal- vanként a kis falumonográfiákban mindenhol kitérnek a hagyomá­nyokra, szokásokra is” - írta a soro­zat első kötetének előszavában Jó­kai Mária. Emellett Zoboralji gyer­mekjátékok címmel a térség hagyo­mányos gyermekjátékait is közre­adta. Méry Margittal együtt ő volt a szerkesztője a Szlovákiai magyar népviseletek című népművészeti albumnak is. És még folytathat­nánk a sort számos tanulmányával, amelyek különböző szaklapokban jelentek meg. A Párta, Párta - Zoboralji lako­dalmas című összeállítása 1980- ban elnyerte a Tavaszi szél... orszá­gos döntő nagydíját, majd nagyle­mezen is megjelent. A lakodalmas feldolgozásáért és színreviteléért Jókai Mária 1985-ben Kecskemé­ten UNESCO-díjat kapott a zobor­alji csoporttal. Munkásságáért 2000-ben Életfa-díjat kapott, 2002- ben pedig Csáky Pál kormányalel- nök ezüstplakettel tüntette ki. Sok erőt, jó egészséget, sok si­kert kívánunk neki a gyűjtőmunká­ban, valamint a hagyományőrző csoportok irányításában, (m) (Somogyi Tibor felvétele) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hét­ről hétre című zenés, publicisztikai magazin jelentkezik, Rózsár László szerkesztésében. 11 óra 30 perctől a Délidő vendége lesz Gombík Róbert atya, akivel a szerkesztő, Miklósi Péter a Charta ’77 szellemiségét, ak­kori társadalmi súlyát eleveníti fel. Déli híreink után Melódiakoktél. 13 órától irodalmi magazinunkat, a Tékát hallhatják Lacza Éva szer­kesztésében. 160 éve született Mik­száth Kálmán. A műsorban a híres hóról lesz szó, de megemlékezünk Ozsvald Árpádról is 75. születés­napján. 14 órakor hűeket mondunk, majd a Slágerhullámot közvetítjük. 15 órától Vonzerő. Az Európai Únióban évente 275 ezer nő beteg­szik meg mellrákban, és sok ezren bele is halnak ebbe a betegségbe. Holott a korai felismerés életeket menthetne meg. Erről a nagyon ko­moly témáról beszélgetnek a műsor résztvevői: orvosok és betegek. Vasárnap reggel 7 órakor hűek­kel indítjuk közvetítésünket. Fella­pozzuk az évfordulónaptárt, majd visszatérünk a hét politikai esemé­nyeire. A 8 órai hűek után a Vilá­gosság félórájában Géresi Róbert abaújszinai lelkipásztor az ember teremtéséről szól. A 9 órai hűek után kezdődő Randevú első részé­nek témája a társastánc. Vendé­günk lesz Morva Pál tánc- és illem­tanár, valamint Hasszán Rebeka if­jú táncos. 11 órától a Pozsonyi Ak­ciók Szervezése, azaz a PASZ új el­nökével beszélgetünk, szólunk a galántai Kastély-klub rendezvénye- üől, és bemutatjuk a Vakrepülés színtársulatot. 13 órakor a Térerőt a szabadkai magyar szerkesztőség gondozásában hallhatják, majd Lacza Tihamér műsorát, a Kalei­doszkópot közvetítjük, melyben a történelemtudományt és a múlt emlékeinek kutatását állítjuk ref­lektorfénybe. Először Páterka Pál­lal, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának munka­társával ismerkedhetnek meg, aki arról beszél, hogy a számítógépes animáció segítségével hogyan lehet még izgalmasabbá tenni a múze­umlátogatást az általános és közép­iskolai diákok számára. Ezt követő­en Korompai Balázs történésszel, a debreceni Déri Múzeum muzeoló­gusával Thaly Kálmánról, valamint II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak száz évvel ezelőtti ha­zahozataláról beszélgetünk. A Bu­dapesten élő Pálffy Géza történész gyakran megfordul tájainkon, hi­szen a pozsonyi és más szlovákiai levéltárak számára fontos doku­mentumokat és forrásokat őriznek. Most a küálykoronázások alkalmá­val rendezett lakomákról kérdez­zük őt. A15 órakor kezdődő Segít­sünk adásában korábbi műsorok­ból válogatunk. Ismét meghallgat­hatják Bűó Szabolcs dunaszerda- helyi gimnazistát, akiből mozgás­korlátozottsága ellenére derű és optimizmus sugárzik; Pék Annát, aki létrehozta Galántán a Mentáli­san Sérülteket Segítő Társulást és a komáromi Jaros Annát, akinek a hi­te ad erőt súlyosan fogyatékos fia gondozásához. 15 óra 30 perctől Hazai tájakon. Méry Margit műso­rában a gömörpéterfalai dteraze- nekart mutatjuk be. (culka)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents